Az Abacusan VándoRobot Progamunk utolsó, 10-ik hete éppen egybeesett a Kódolás Órájának világméretű eseményével. Projektünkkel ide is beregisztráltunk. Így, egy szép, kerek egésszé formálódott tevékenységünk. Projektproduktumnak egy Minecraft sztorit ígértünk, s mivel tudtuk, hogy munkánk befejezése éppen karácsony előtt lesz, ennek apropójaként egy kis karácsonyi történetet készítettünk. A tíz hét alatt 19 diákkal heti 20 óra foglalkozás keretében építettünk, ötleteltünk, programoztunk , forgatókönyvet írtunk, blogot vezettünk, videót forgattunk, szerkesztettünk, és vágtunk. Egyszóval, munkás, élménydús, színes heteket hagyunk magunk mögött, amelyek remek lehetőségei voltak a komplex személyiségfejlesztésnek, csapatépítésnek.
Jó szokás szerint elkészítettem a gyerekek számára az okleveleket, amelyeknek alapformáját a code.org oldaláról mentettem le. Testre-szabtam mindenki számára névre szólóan. Ráírtam projektünk nevét, majd az általam készített QR kódot is beillesztettem, ahova a projektproduktumunk videóját rejtettem el, ilyeténképpen:
Íme az oklevelek:
Egyet ki is emelek belőlük. Ki más is lehetne, mint projektvezetőnk, Barnikánk oklevele:
Nagy várakozás előzi meg mindig azt, hogy mi is lesz a projektzáró ünnepi süteménye.
Igyekeztem változatossá tenni a repertoárt. Ezúttal is olyat sütöttem, amit még a gyerekek nem ismertek. Pillangó a neve, s el kell, hogy mondjam, most sem kellett felettébb kínálni az ünnepelteket.
Vendégeink, az Abacusan Stúdió vezetői, Büti István és Sugár Sára, munkatársukkal, Klement Krisztinával érkeztek meg december 7-én a projektzáró ünnepségünkre. Igen kellemes, meghitt órákat tölthettünk együtt. Szavaim helyett álljon itt néhány perc, ami csupán kis keresztmetszete az ünnepünknek. A bemutatott Minecraft sztori, azaz Karácsonyi történet videójából csak néhány mozzanatot vettem bele a filmecskébe, hiszen bejegyzésem végére teljes egészében mutatom be.
Így ünnepeltük hát december 7-én az Abacusan VándoRobot Programunk befejező napját:
S most jöjjön a projektproduktum, amelynek címe: Karácsonyi történet:
Elbúcsúztunk hát a 10 hétre kapott ArTeC robotoktól. Két kis szárnysegédem, Barni és Adrián segített az összecsomagolásban. Együtt vittük a kocsihoz a készleteket, majd átölelve Ajándékozóinkat, búcsúztunk el.
Ismét elmondhatom, nem csupán robotokat kaptunk erre a tíz hétre, hanem maradandó barátságot, amely a tíz hetet túlmutatva megmaradhat mindannyiunk számára.
Kedves István! Kedves Sára! Kedves Krisztina!
Az Anyahajó Stúdió kis Csapata nevében is köszönjük szépen ajándékotokat!
S ha ki is vándoroltak a gyerekek szívéhez nőtt Minecraft világ lakói, Alex, Steve, s a megszelidített Creeper, valamint saját játékos karaktereink, de élményünk , s a megszerzett tudás miénk marad, no meg a 26 videókrónika, amelyet Örömpedagógia blogom őrizni fog mindenki számára.
Egy Minecraftos csoportkép álljon itt a tíz hét emlékeképen:
S az történetet megalkotó Csapat a maga valóságában:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése