Igen, az a bizonyos flow-élmény... Jaj, de
jó, ha megvan! Önfeledt öröm ez mind a kisdiáknak, mind pedagógusának.
Hányszor hallottam, hányszor olvastam, hogy a belső motiváció mennyire fontos a
tanulásban. Ez az erő leküzdhet akadályokat. Sikertelenségek után újbóli
próbálkozásokra sarkall.
Döbbenetes élmény, amikor ezt valaki
szemtől-szemben tapasztalja meg kis tanítványában.
Balázskám már többször is meglepett
különleges képességeivel, s most ismét egy olyan oldalát ismertem meg
személyiségének, amely eddig rejtve volt előttem.
Úgy történt a dolog, hogy az új tanév
kezdetén új eszközök kerültek az Anyahajó Stúdiónkba.
Hála Gyarmathy Évának, akitől személyes
meghívást kaptam aug. 26-ikára, egy konferenciára.
Inklúzió Alternatív Médiával volt a címe a
programnak.
Évek óta figyelem, kísérem, olvasom Évi írásait, előadásait,
kutatási eredményeit, hiszen az a vezérelv irányít engem is gyakorlatom során,
mint őt. Ezért is kértem felvételemet néhány évvel ezelőtt a Gyarmathy Éva vezetésével működő SNI-TST - be, azaz a Sajátos Nevelési Igényű Tehetségeket Segítő Tanácsba. Célkitűzései, programja közel állt hozzám. Ez olvasható szakmai munkájának rövid bemutatásában:
"A Tanács tagjai a tehetség olyan szemléletét és fejlesztési módszereit használják, és terjesztik,
amelyek nem különítik el a hátrányok kezelését és a tehetség fejlesztését. Az egyénekre
egymástól jelentősen különböző, erős és gyenge pontokkal rendelkezőkként tekintenek, és
ennek megfelelően az ellátásban az egyének sajátosságait messzemenőkig figyelembe
veszik. A Tanács célja ezeknek a módszereknek továbbfejlesztése, és kutatási munkával
történő megerősítése is."
Nemes célkitűzésnek tartom , ha egy tanulási akadályokkal küzdő gyermekben megtaláljuk azt az erősséget, amivel ő sikeres lehet. Ez építő, pedagógiai munkánknak sarkalatos pontja lehet. S ahogyan Évi, úgy én is nélkülözhetetlennek tartom, hogy modern korunk kihívásainak megfelelően a digitális és az analóg tanulási technikák egyensúlyban legyenek a tanulás akadálymentesítésében.
Természetesen nem mindegy, hogy milyen eszközöket használunk mindehhez. Az, hogy az ellátásban az egyének sajátosságait messzemenően figyelembe vegyük, nagy gyermekismeretre, gyermekszeretetre van szükségünk. Valahogy úgy van ez, mint amikor egy kicsi gyermek megfogja édesanyja kezét, és el kezdi húzni valamerre, mert meg akar neki mutatni valamit, amit ő tud. Sokszor vagyok így a mi Anyahajó Stúdiónkban is. Habár megvan a "nyomvonalam", amit nem kis otthoni munkával kitapostam, merre is fogunk haladni a foglalkozás során, de előfordul, hogy valamelyik kis csemetém az én kezemet is megragadja, és vinne, vinne valamerre, amit nagy lelkesedéssel akarna nekem bemutatni. Így jártam a minap Balázska esetében is.
Mint mondtam, új eszközök kerültek hozzánk az Anyahajó Stúdióban. A zsonglőrködést, a tányérpörgetést, mint analóg tanulási technikát ismertem meg a fent említett konferencián. Vásároltam is két tányért, és három zsonglőrlabdát. Mint mindig , úgy most is fontosnak tartottam a tanári bemutatást. Persze nem keveset kellett ehhez gyakorolnom itthon, hogy ne valljak szégyent kis diákjaim előtt. A tányérpörgetést sikerült is megtanulnom, ám a 3 labdás zsonglőrködés még sok gyakorlást igényel. Kerestem egy jó kis cirkuszos zenét, és az Anyahajó oldalára beillesztettem. Találtam egy szép tányérpörgetős videót, valamint tutoriál videókat a 3 labdás kaszkád megtanulásához. Így még otthon is gyakorolhatnak a gyerekek, ha belépnek az Anyahajó oldalára.
Ezeket az eszközöket nem teszem kötelezővé számukra, csupán, mint egy Montessori jellegű előkészített tanulási környezetben megkínálom velük őket. Természetesen személyiségüknél fogva különbözőképpen reagálnak a cirkuszi mutatvány kipróbálását illetően. Azt azért le kell hogy írjam, nagy motivációval hatott rájuk, amikor bekapcsolva a cirkuszi zenét elébük léptem, és bemutattam nekik a tányérpörgetést. Még így is voltak bátortalanabbak, akik csak ülve nézték produkciómat, ám nem úgy Balázs, aki megint egy kész koreográfiával állt elő. Miután megcsináltuk együtt a Világ Legnagyobb Tanórája előkészített programját, "megfogta a kezemet", és ezután már csak ő vezetett. Tudja, hogy a megfelelő szabályok keretében szabadsága van az Anyahajó Stúdióban, így elővette a vetítővásznat, a fényképezőgép állványt, ráhelyezte a digitális fényképezőgépet, és kezdte is a forgatást, amelynek főszereplője természetesen ő volt és a tányérpörgetés. Először vette kezébe a tányérokat, és ehhez képest rövid időn belül, körülbelül 45 perc alatt elsajátította a tudást. Ami számomra döbbenetes élményt jelentett, az egyrészt a kitartása volt. Blogomba hoztam a 45 percből egy 8 perces vágott videót. Lehet, hogy némelyikünknek erre sem lesz türelme, hogy Balázsnak ennyi sikertelen próbálkozását végignézze, viszont tanulságos felettébb, hogy ennyi leesés után sem adta fel. Sőt! Úgy vettem észre, kitalált egy megküzdési stratégiát, ami a humor volt ebben az esetben. Aki rászánja idejét erre a nyolc percre, az látni fogja, hogy milyen aranyos humorral segíti ki önmagát a sikertelenség gödréből. De jó lenne, ha mi is ezt át tudnánk venni tőle a minket ért kudarcok esetén....
Nagyon fontos mozzanat volt a tanulási folyamatnak az is, hogy amikor már sorra leesett a tányér, akkor engem invitált, és jelezte, hogy én mutassam be a produkciót.
Ugye, hogy kell az a háttérsegítség....
Talán nem kell részleteznem azt a sok területet, amit élményszerűen fejleszteni lehet egy ilyen cirkuszi produkció során. Nem véletlenül indult el a szociális cirkusz programja az akadályokkal küzdő gyermekek körében. Tehát nagy a reményem ahhoz, hogy nálunk is sikeres lesz ott bent az Anyahajóban a mi kis cirkuszos programunk.
Szavamat nem szaporítom tovább, kezdődjék hát az előadás!
Balázs engem is inspirál a folyamatos cselekvésre. A foglalkozás után másnap, kora reggel már fel is tette a kérdést a Hangouts-on keresztül: "Irma néni! Készen van a videó?" Nem mondom, lett volna egyéb tennivalóm, ám nem akartam Balázsnak kedvét szegni, így csakhamar nekiálltam a videó megvágásának. S ennek köszönhetően született meg új blogbejegyzésem.
Szoktuk emlegetni, hogy az innovatív pedagógiában a pedagógus partnere tanulójának.
Úgy gondolom, hogy egy ilyen program kiváló terepe lehet ennek.
Olyan szociális tanulási folyamat részese lehet Balázs ebben a szabad megengedésben, amelyben a tisztelet alaphangján szinte egy munkatársi, baráti kapcsolat jön létre közötte és közöttem.
Hiszem, tudom, igaz lesz esetében majd egykor ez a megállapítás:
Lehet, hogy elfelejtik, mit mondtál nekik, de soha nem fogják elfelejteni, hogy hogyan érezték magukat szavaidtól.
Carl Wiliam Buehner
