2018. február 24., szombat

Építsük meg Magyarországot! - Kisszékely kulturális és természeti értékei a Minecraftban 11.- Erdőtelepítés



Workshop-videókrónikám következő perceiben a kisszékelyi erdőtelepítés folyamatába pillanthatunk bele. A huszonkét perces felvétel egy egész heti munkafolyamatot ölel fel. Nem akartam szétszabdalva átnyújtani projekttevékenységünk ezen szakaszát, mert így talán jobban érzékelhetó az a kollaboratív munka, amire ez a közös területen történő építkezés lehetőséget ad.
A feladat mindenki számára ugyanaz volt ebben a szakaszban, de - mint látni fogjuk - ahány gyermek, annyiféle módon vett részt a közös tevékenységben.

Kis utikalauzt kínálok most fel Kedves Olvasóim számára a film nézéséhez, hogy jobban értelmezhető legyen a videó üzenetértéke.

Az első két percben Barni tevékenykedik Matyival. Példaértékű, ahogyan vita nélkül, hetékonyan együtt tudnak tevékenykedni. Bár Matyi törekszik az önállóságra, de szívesen veszi igénybe Barni segítségét, ha valamiben tanácsra szorulna.

A 2:15-4:35-ig terjedő szakaszban egy olyan kiskamasz fiúcska mutatja meg tudását, aki egyébként nem kimondottan kommunikatív a foglalkozások alatt. Viszont azzal, hogy el tudta mondani, miként lehet sötét tölgyet megnöveszteni, huncut mosollyal telt arca sikerélményről árulkodott. Én felettébb boldog voltam az új tudás miatt, de ennél még jobban örültem annak a néhány percnek, amikor a játék segítségével  eltűntek az akadályok, és szinte partnerként ültünk egymás mellett.

A 4:35-12:56 közötti időben történteket talán soha nem fogom elfelejteni. Két kis partneremmel együtt nemigen Minecraft tudósként ültünk a gép elé, hogy az erdősítés folyamatában mi is részt vegyünk.
Elmondhatom, talán jobban örültem Izácskám egyetlen fájának, mintha egy, a játékban igen járatos társa egy egész erdőt telepített volna be ennyi idő alatt. Hatalmas teljesítmény volt ez tőle, s ha valaki végig nézi ezeket a perceket, megbizonyosodhat arról, hogy a gyógypedagógiai fejlesztésnek  milyen csudajó eszköze a Minecraft építkezős játéka. Matyikánk segítő hozzáállása is szép példája az együtt tanulásnak. Meglátásom szerint, nem kis teljesítmény , hogy ezek a gyerekek tudják használni a kamerát, a portfóliót a játékban, sőt megtanulják, miképpen teleportálhatjuk egymást  egyik helyről a másikra.

A 12:56-17:34 intervallumban Barni szépen elmagyarázza Matyinak, hogy miért is kellett kijelölnünk a Négyszögletű Kerek Erdő Tanösvény  útját az építkezés során.

Olyan szép csendben tevékenykedett a két fiú, hogy gyorsan kihasználtam az alkalmat, és elolvastam néhány mondatot közben számukra, amelyek Kisszékely nevezetességeit foglalja össze.

Végül a 17:34-23:25 időszak alatt fergeteges pillanatok következtek be. Már írtam arról, hogy  két diákkal tudok úgy foglalkozni, hogy az hatékony legyen. Ebben a projektben ez az álláspontom megdőlni látszik. Bár nem én hívok be kettőnél több diákot, hanem ők kérik, hogy jöhessenek, mert együtt szeretnének multiplayerben játszani, építkezni. Nagyon résen kell lennem ilyenkor , hogy a munkafolymat mederben maradjon. Ez a kis együttes azonban most levett a lábamról. Spontán értékelés történt egymásról és rólam, de erről többet nem árulok el. Helyette szíves szeretettel ajánlom a megörökített perceket megnézésre :


2018. február 20., kedd

Építsük meg Magyarországot! - Kisszékely kulturális és természeti értékei a Minecraftban 10.- Vadkerti-tó mederásás TNT-vel



Előző blogbejegyzésemben írtam Matyiról, aki céltudatosan vállalta a Kisszékelyi Vadászház és a mellette lévő Vadkerti-tó elkészítését.  Szeretett volna egyedül tevékenykedni építési területén, ám mégis úgy adódott, hogy Barni is mellészegődött menet közben. Matyi biztosan megküzdött volna az akadályokkal, de Barni olyan ötleteket adott számára, amelyek segítségével gyorsabbá vált az alkotás. Nevezetesen működésbe léptették a Minecraft TNT robbanószerkezetét, s így ketten együtt csakhamar létrehozták a Vadkerti tó medrét. Egyébként ez a funkció az egész projekttevékenység alatt Barni hatáskörében van, hiszen egy ilyen nagy közös építkezés során nagyon veszélyes is tud lenni, ha a szerkezet avatatlan kézbe kerül. Akár véletlen folytán, de sajnos szánt szándékkal is komoly károkat tud okozni. Matyikánk azonban Barnus vezényletével igen hasznosan tudta alkalmazni azt az eszközt a mederásás alatt.

Koncentrált munkájukból szíves szeretettel nyújtok át néhány percet workshop-videókrónikám következő epzódjaként Kedves Olvasóim számára:


2018. február 19., hétfő

Építsük meg Magyarországot! - Kisszékely kulturális és természeti értékei a Minecraftban 9.- Matyi és a Vadászház


Matyi, építkezős csapatunk öntudatos, kötelességtudó tagja. Rövid időn belül kiválasztotta a lehetőségek közül a kisszékelyi Vadászház és a mellette lévő Vadkerti-tó megépítését. Felnőtt módon tervez előre. Figyeli a fotókat, hogy alkotása a lehető legjobban hasonlítson eredeti önmagához. Még papír alapon is konstruál hogy a Minecraftban megfelelő helyre kerüljenek az építőblokkok.

A program módot nyújt ahhoz, hogy exportálni lehessen az éppen aktuális világot. Így ennek megoldását is megtanulhatják a gyerekek. A funkció segítségével megoszthatják épülő műveiket otthon, s még a családtagok is beszállhatnak az építkezésbe. 

Workshop-videókrónikám következő epizódja ebbe enged betekintést nyújtani  néhány perc erejéig. Barni, mint mindig, itt is segítő kezet nyújt diákmentorként projekttevékenységünkben:


Építsük meg Magyarországot! - Kisszékely kulturális és természeti értékei a Minecraftban 8.- Problémamegoldás közösen



Évtizedekkel ezelőtt olvastam egy napilapban először azt az igaz mondást, amely szerint: "Múlt nélkül nem ér semmit a jelen, a jövőnk pedig reménytelen". Ez jut eszembe, amikor a Minecraft EDU-ban építkező kisdiákjaimat figyelem. Csodálva a modern technika-adta lehetőségeket, folyamatosan csak a múlt idéződik fel bennem. Nevezetesen az a több, mint száz évvel ezelőtti Montessori pedagógia cseng vissza, amelynek egyik sarkalatos pontja volt, hogy a nagy Dottoressa didaktikus eszközeivel probléma elé állította a gyermekeket. Ebben a tevékenységben pedig kísérleteztek, keresték a jó megoldásokat, s ha kellett, akkor az önellenőrzés után önkorrekciót végeztek el. Bár hatalmasat változott az eszköztár, de a lények ugyanaz maradt. A következő néhány perc ékesen bizonyítja mindezt. Az első rövidke bejátszásban Kristófnak a Kisszékelyben található Hegyháti Vadásztársaság agancsait kellett megalkotnia, amelyet Barni támogatásával oldott meg. Ezután pedig szem-és fültanúi lehetünk annak a közös gondolkodásnak, és problémamegoldásnak, amelynek során a kisszékelyi Szabadság utca világító oszlopsorát készítették el a fiúk.

Íme:




Bizton hiszem, hogy ezek a tevékenységek, mint kis szimulációs gyakorlatok a 21.századi készégekkel ruházzák fel tanítványaimat, amelyek számukra hatalmas segítséget jelenthetnek a jövőben a gyakorlati életükben. 

2018. február 17., szombat

Építsük meg Magyarországot! - Kisszékely kulturális és természeti értékei a Minecraftban 7.- "ÖRÖKSÉGÜNK: MÚLT ÉS JÖVŐ TALÁLKOZÁSA"




Vannak életünkben  olyan események, amiket nem tudatosan tervezünk meg. Haladva a hétköznapok sodrásában, egyszercsak különös összefüggésekre leszünk figyelmesek. Ilyenkor szoktuk felfedezni, azt, hogy a szálak miként futnak össze. Ezt szemlélem, mondhatnám csodálom a  2018 -ik esztendőbe lépve. Anyahajó Stúdiós kis Csapatommal együtt három olyan, egymással szoros összefüggésben lévő esemény részesei lehetünk, amelyről az égi jelenségek hármas együttállása jut eszembe.
Dióhéjban a következő  ennek rövid története: hat évvel ezelőtt kezdtem becserkészni foglalkozásaim innovatív eszközeként a Minecraft online építkezős játékot. Idővel, mint Microsoft Innovatív Pedagógus bátran kezdtem megosztani tapasztalataimat a program használhatóságát illetően. Projektekben is alkalmaztuk a játékot. Tavaly  a Microsoft jóvoltából megkaphatták a magyarországi iskolák a Minecraft EDU-t, azaz a játék iskolai verzióját. Ez év elején pedig országos mozgalmat hirdetett meg "Építsük meg Magyarországot!" címmel. Kézenfekvő volt, hogy benevezünk a programba, hiszen  minden adottság megvolt ehhez. Olyan hosszútávú projektnek ígérkezett a tevékenység, hogy megcéloztuk vele a Digitális Témahetet, ahol nagy örömünkre szintén felhívást kaptak a pedagógusok a Minecraft EDU-ban való építkezéshez. Mivel az országos mozgalom célja, hogy Magyarország kulturális és természeti értékeit egy egészen új módon mutassa be, találtunk mi is egy gyöngyfalut a térképen, nevezetesen: Kisszékelyt. S amikor már programtervünk elkészült, s belekezdtünk a nagy projektbe, szembesültem egy hírben arról, hogy 2018 a Kulturális Örökség Európai éve lett. Azonnal megnyitottam a honlapot, és tágra nyitott szemekkel olvastam el a felhívást a programba való jelentkezést illetően. Már az év szlogenje is magával ragadott: 

      ÖRÖKSÉGÜNK: MÚLT ÉS JÖVŐ TALÁLKOZÁSA


Oly' annyira megtetszett a program, hogy egy cseppet sem tétováztam, elküldtem bejelentkezésemet az Európai Uniós eseménysorozat magyarországi képviselői számára.
Nagy örömömre elfogadásra nyert Kisszékely megépítésének projektje, s felkerülhetett az a Kulturális Örökség Európai Éve oldalára: 

https://koee2018.kormany.hu/index


https://koee2018.kormany.hu/kisszekely-kulturalis-es-termeszeti-oroksege-a-minecraft-edu-ban-bemutatva

http://bit.ly/2Cpn02L

http://bit.ly/2Cpn02L



Szívem vágya, hogy valami olyan örökséget hagyjak kis tanítványimra, amit, mint maradandó értéket, kincset vihetnek magukkal, s őrizhetnek meg a jövő nemzedék számára. A nyugdíj felé tekintgetve felettébb való az öröm és a hála bennem, hogy ilyen témakört kaphattam a kezembe. S ha nem is lesz olyan remekmű Kisszékely a Minecraft EDU-ban felépítve, mint ahogyan azt talán profi Minecraft Youtuberek építenék fel, de a közös élmény, s annak minden hozadéka mindennél többet jelent.

Nem tagadom, nagy a drukk bennem, hiszen ismét járatlan útra tévedtem... Van még tennivalónk ott az építés területén bőven! De bízom kis diákjaim kitartásában, hogy projektünkkel nem vallunk majd szégyent. De ha már csak annyit elértünk, hogy egy gazdag kulturális és természeti örökséggel bíró piciny magyar falucska, Kisszékely neve Európában ismert lesz , s ha a program leírásában található "Építsük meg Magyarországot!" mozgalom és a Digitális Témahét híre is szerte megy,  boldog örömmel mondom:  MÁR MEGÉRTE!



Barni, akinek családja Kisszékelyből származik

2018. február 15., csütörtök

Építsük meg Magyarországot! - Kisszékely kulturális és természeti értékei a Minecraftban 6.- Roli mindenhol besegít


Gyorsan telnek szorgos hétköznapjaink... Projektünk aktuális állapota az Anyahajó blogunk, digitális digitális osztálytermünk oldalán tekinthető meg. Örömpedagógia blogomban a workshop- videókrónikák mellett azokat az élményeimet, tapasztalataimat kívánom megosztani, amelyek tevékenységünk során számomra örömöt, vagy akár nehézséget jelentenek. Nem tagadom, szívem szerint mindig az örömteli mozzanatokról szeretek hírt adni, mert azt gondolom, talán ez inkább az inspiráló a Kedves Érdeklődő Olvasóim számára. Nehézséggel, akadállyal úgyis naponta szembesülünk, így még tetézni saját küzdelmes utammal nem szeretném a meglévőket. Mégis annyit leírok, hogy egy-egy sikeresnek mondható foglalkozást számos küzdelem, útkeresés előz meg. Ha mindről szólnék, lehet, hogy blogom nevét is meg kellene változtanom, mert nemigen az Örömpedagógia címét viselné.
Eme kis bevezető nem véletlenül került éppen a most következő mondataim elé. Ugyanis Rolikámról szól az örömtörténet, aminek hosszú-hosszú küzdelmes előzménye van. Ő is a különleges gyermekek egyike, akiben feszül a tettrekészség, a tenniakarás, persze adott esetben jóval meghaladva kortársai gondolkodását. Kognitív képességei némely területen kiemelkedőek. Tudvalévő, hogy ezeknek a gyermekeknek olykor-olykor kínos, adott esetben kibírhatatlan egy mai tantárgyi óra végig ülése. Nem sorolom, hogy mi is szokott ilyenkor történni... Nem egyszer találkoztam Rolikámmal úgy az iskola folyosóján, hogy háta mögött becsapva az ajtót hagyta ott az osztálytermet. Anyahajó Stúdiómtól is néha így "búcsúzott el". Hosszú idő az, amikor egy megfelelő kulcsra lel az ember. Egy olyanra, ami egyszercsak megnyitja az ajtót kis tanítványához. Természetesen első az elfogadó szeretet, ami azután a gyakorlati megoldáshoz vezet. Nem árulok el nagy titkot, amikor leírom: a "bocrai juhocskákat "pedig ki kell merni engedni, különben karámjukból féktelen módon fognak kitörni... Szerencsés terepnek bizonyul ehhez például a Minecraft játéka, hiszen minden kreativitásukat, alkotó kedvüket kiélhetik szabadon, korlátok nélkül. Ilyen úton-módon kaptam meg Rolit is most ebben a nagy projektünkben szerves kis munkatársul. Amit az iskola falain belül talán még senkinek nem mutathatott meg, azt a tudást mind átadja ebben a világban. S ha valaki kérdezné, hogy mi köze van ennek a tantárgyi követelményekhez? Bátran mondom, hogy sok! Komplex módon fejleszt minden olyan készséget és képességet, ami a jövő társadalmában alapképességként jelen kell, hogy legyen. Az más kérdés, hogy ma még a tantervi követelmények nemigen ezt szolgálják tanulóink fejlődésében. Ám bízvást mondhatjuk, hogy az új mindig is teret nyert, és teret is fog nyerni az óval szemben.

Ennek reményében nyújtom át azt a bő öt percet, ami ugyan egy fiúcska története, ám sok, hasonló társát felismerhetjük benne:


Tudom, ha sikerül valamit is elérnünk  munkánk során, azok után sem "dőlhetünk hátra a karosszékben". Lesznek  még rossz napjai Rolikámnak, - ezzel tisztában vagyok. Mindannyiunk életében vannak ugyanis olyan szituációk , amikor kimondjuk: "ez nem az én napom"...
Viszont  ezzel együtt örölhetünk minden szépnek és jónak, ami bearanyozza hétköznapjainkat.

2018. február 14., szerda

Építsük meg Magyarországot! - Kisszékely kulturális és természeti értékei a Minecraftban 5.- A Csádés-tó kijelölése


Gyöngyszemeim egyike Adrián. Nem rejtem véka alá, nem könnyen születik meg egy-egy gyöngyszem, ám ha csillogni látom, minden szenvedésteljes percet azonmód elfelejtek. Így tartom most kezemben, s nyújtom át Kedves Olvasóim részére az alábbi öt perces workshop-videókrónika felvételt. Adrikám előhoz belőlem minden olyan készséget és képességet, amit egy Montessori pedagógia alapokra épülő gyakorlat kíván meg. Szinte minden alkalommal, de különösen olyankor,  amikor ez a kisfiú van bent nálam, fülembe csengenek a drága jó Dottoressza szavai... Igen, a pedagógus egy művészetet kell, hogy megtanuljon ahhoz, hogy nemes céljait elérje. Bár, már több mint száz év telt el azóta, de mintha a " Casa dei bambini " gyermekeinek szavát hallanám ott az Anyahajó Stúdiónkban  a Minecraft programjában játszva: "Segíts, hogy magam csinálhassam! " Szoktunk hivatkozni arra, hogy mennyire mások a mai gyerekek , mint a  régebbi időkben születettek. Való igaz, de teljesen ugyanolyanok némely tekintetben.
Csak néhányat emelek ki közülük: ugyanolyan szeretetre éhesek, ugyanolyan ösztönös cselekvési vágy van bennük, ugyanúgy a játék az elemük. Az meg a mi dolgunk, hogy ezeket az alapszükségleteket milyen módon , milyen eszközökkel elégítjük ki munkánk során.
A magam részéről csak hálás vagyok azért, hogy kezünkbe kaptunk egy olyan játékot, amely hatékony segítséget nyújt ahhoz, hogy megfeleljünk a fentebb említett "követelményeknek". Nem azt mondom, hogy csak ez az egyetlen eszköz, és csak így lehet örömpedagógiát megvalósítani, de az eddigi, több éves tapasztalat mondatja ki velem, hogy a célnak megfelelő programot kaphattunk eszköz- és módszertárunk gazdagításához. Az más kérdés, hogy mennyi munka, mennyi belemélyedés, kísérletezés szükségeltetik ahhoz, hogy a Minecraft nyílt forráskódú, online építkezős játék valódi hasznukra, örömükre váljon a gyermekeknek.  Enélkül nem gondolom, hogy igazi célját érné el a vele való foglalatosság, sőt akár még  káros is lehet. Pl. ha nem mi tanítjuk meg az időkorlátokat a ránk bízott gyermekeknek , vagy ha nem vezetjük rá őket  a szép és kulturált építkezésre, természetesen  megengedve számukra emellett  az izgalmakat és a szabad szárnyalást a játék során.

Következzen hát műhelymunkánkba egy néhány perces, rövid bepillantás:


2018. február 12., hétfő

Építsük meg Magyarországot! - Kisszékely kulturális és természeti értékei a Minecraftban 4.- A tanösvény kijelölése



Nem kis feladat hárul diákmentorunkra, Barnira projekttevékenységünk során. Előzetesen részleteztem, miként is választottuk ki Kisszékelyt, hogy megépítsük a Minecraft EDU programjában.
Barni lett a csapat vezetője, akivel napi szinten egyeztetem a teendőket. Hála Szülei és Pedagógusai támogatásának, minden nap bejöhet  hozzánk a foglalkozások során, hogy irányítsa, navigálja az építés folyamatát. Természetesen mellette vagyok minden pillanatban, hiszen mind a ketten kellünk ahhoz, hogy rendben menjenek a folyamatok. Oly' annyira szükséges az egyeztetés kettőnk között, hogy a foglalkozásoktól függetlenül is összeülünk, hol az Anyahajó Stúdióban, hol itthon nálam, és tervezzük a további lépéseket, rendezzük a terepet, kijelölve a Kisszékelyben található kulturális és természeti kincsek helyeit a Minecraft világában. Most egy 4 perc 50 másodperces kis ízelítőt adok át a Kedves Érdeklődő Olvasóknak abból, hogy miként is jelöltük ki közösen a Lázár Ervinről elnevezett Négyszögletű Kerek Erdő Tanösvény négy szirmát, a csodálatos körutat. Egy kedves ajándékozó kedvű hölgy, Fodor Károlyné jóvoltából kaptunk posztert, ahol kinagyítva láthatjuk a Tanösvény útvonalát. Ezt figyelve, kísérve rajzolódott ki Barni keze által a négyszirmú Kerek Erdő Tanösvény útvonala a következő lépések szerint:


Nagy izgalommal várjuk a folytatást. Reméljük, a kis Csapat nem csügged el a munka során, és a szorgos hétköznapok meg fogják hozni a boldog ünneplés napját!

Építsük meg Magyarországot! - Kisszékely kulturális és természeti értékei a Minecraftban 3.- Malacka a gémeskútnál


Írtam az előzőekben, hogy bizony vannak az építés közben meleg helyzetek. Konfliktusokat kezelni, azokat megoldani nem könnyű perceket jelent. Szerencsére azonban több ennél  az az együttes munka, tevékenység, ami  közös, örömteli élményt jelent számunkra. Figyelve, izgatottan várom ezeket az úgynevezett "kozmikus pillanatokat", amelyek igazi értelmet nyernek tevékenységemnek.
Ilyenkor valami belső hang sugallja: " indítsd el  most gyorsan  a videófelvevő kamerádat!". Őszintén szólva, nem is tudom, mi fog következni, hiszen nem beszéltünk meg előre semmit. Csak így utólag, itthon megnézve a felvételt ámulok el, hogy micsoda ajándékot kaptam ismét a Sorstól kis diákjaim jóvoltából. 
Komoly projektben vagyunk ezekben a hetekben, ahogyan szóltam is erről az előző bejegyzésekben. 
Most elhoztam blogomba tevékenységünk 19 percét, amit szeretettel és örömmel nyújtok át a Kedves érdeklődő Olvasóim részére. Tizenkilenc perc, amelyről mennyi mindent tudnék írni, mesélni... De nem teszem, hiszen senkinek idejét nem szeretném rabolni. Csupán summaként annyit írok le, hogy újfent megerősödtem abban, hogy a technika vívmánya áldássá válhat számunkra, ha felismerjük annak pozitív hozadékát. Ha nem az eszköz uralkodik rajtunk, hanem mi uraljuk a terepet úgy, hogy abból csupa szép és jó származzon kis diákjaink részére.

Hálás köszönetem azoknak, akik megtisztelnek azzal, hogy  végignézik a következő tizenkilenc percet. Workshop-viedeókrónikám  - reményeim szerint - nem szorul részletes magyarázatra azok számára, akik hallják a ma hívó szavát, akik velem együtt érzik, és tudják, bár a szeretet nyitja meg elsősorban az ajtókat a ránk bízott gyermekeink  felé, ám ennek megvalósulása  csak egy  hozzájuk szabott, vadonatúj tanulási környezetben lehetséges.

Következzen hát az a  néhány perc, amely a Minecraft EDU világában zajló projekttevékenységünk néhány mozzanatát örökíti meg:


Építsük meg Magyarországot! - Kisszékely kulturális és természeti értékei a Minecraftban 2.- Konfliktuskezelés építkezés közben



Előző blogbejegyzésben említést tettem arról, hogy milyen kockázati tényezői vannak projekttevékenységünknek. Egyik veszélynek  láttam az építés során felmerülő konfliktushelyzeteket. Nem kellett sokáig várni, hiszen csakhamar szembesültem ezzel. Nem mondom, meleg perceket éltem át, s úgy vélem fogok is még átélni az elkövetkezendő hetekben. Fokozottan érvényes a jelen helyzetre az, hogy előretervezni lehet ugyan, de az adott szituációk azonnali rögtönzést igényelnek. Kis Csapatom mindegyike különleges személyiséggel bír. Szinte mindahány hatalmas cselekvési ösztönnel, kreativitással szeretné belevetni magát Kisszékely gyöngyfalujának építésébe. Tulajdonképpen a Minecraft játék éppen is azért olyan népszerű a gyerekek körében, mert szabadon szárnyalhat fantáziájuk az alkotás során. Viszont a mostani projetünkben egy adott falut kell nekik megépíteni, ahol a természeti és kulturális örökségek jelennek meg. Ehhez bizony játékszabályokat kellett lefektetnünk, s egy projektvezetőt kijelölnünk Barni személyében. Ez a dolog pedig akárhogyan is, de valamilyen megkötöttséget jelent az építkező kezeknek. Belépve a Minecraft kisszékelyi világába, azonnal megindul a gyerekek  fantáziája, és máris helikoptert készítenének az égre, működő szivárvány jelzőfényt, parkour pályát és még mennyi minden csodaságot... Kettős érzés van bennem, mert mindig is a szabad kreativitást szerettem volna kihozni kisdiákjaimból munkám során. Most viszont ragaszkodnom kell ahhoz, hogy projektünk céljától ne térjünk el. Az alábbi videó bepillantást nyújt abba, hogy miként is próbáltunk megegyezésre  jutni egy kisszékelyi parasztház építését illetően. Adrikámnak korszakalkotó elképzelései lettek volna, viszont Barni, mint a projekt vezetője felelősségteljesen próbálta visszaterelni őt a falu jellegzetességeit hordozó épület megalkotásához.

Íme:



Úgy gondolom, mindenképpen hasznukra fog válni diákjaim számára mindaz, amit ebben a tevékenységsorozatban megtanuhatnak. Először is azt, hogy milyen szép megismerni gyökereinket, átvenni tőlük természeti és kulturális örökségeket. Valamint megtanulhatják azt is, hogy  akármilyen gyönyörű, világmegváltó ötleteik is vannak, de a jövő munkaerőpiacán igenis rendelkezniük kell majd az együttműködés, egymáshoz való alkalmazkodás készségével. 
S hogy még se szegjem  kedvét építkező Csapatomnak, hát mindenki lehetőséget kap Kisszékely építése mellett arra, hogy saját világát is megnyissa, ahol azután az építésben csupán saját kreativitása szab határt számára.😄

2018. január 25., csütörtök

Építsük meg Magyarországot! - Kisszékely kulturális és természeti értékei a Minecraftban 1.- A kezdetek



Szeretem a frissensülteket. Ez így igaz a szó eredeti és átvitt értelmében. Ha valaki belekóstol a digitális pedagógia világába, tapasztalhatja, hogy szinte napról-napra új, friss "étek" kerül a közös asztalra. A bő választékból most egy igazán izgalmas projektbe kezdtünk ott bent az Anyahajó Stúdiónkban. "Építsük meg Magyarországot!" - hangzott a felhívás néhány héttel ezelőtt a Microsoft Innovatív Pedagógus ProgrambanAz építés helyszíne a Minecraft EDU , azaz a Minecraft online építkezős játék oktatási verziója. Mivel kis Csapatom már tavaly óta játszik a programban, nagy örömmel vittem a hírt számukra. Elkezdődött hát a tanakodás, mi is legyen az a hely, ami érdekes, ami szép hazánk eddig még nemigen ismert kulturális és természeti értékeit mutatja be. Jöttek az ötletek sorban, míglen egy kis falucska mellett döntöttünk, amelynek neve Kisszékely. Ennek magyarázata az, hogy egyik kis tanítványom, Barni sokat mesélt kisszékelyi élményeiről, hiszen nagyszülei onnan származnak, s a család rendszeresen visszatér oda. Tehát Barni révén helyismerettel rendelkezve, bátran belevágtunk a nagy projektbe. Átgondolva a programtervet, a kivitelezés folyamatát, rögtön láttam, hogy bizony ez nem néhány nap tennivalója lesz, hanem egy sok hetes építési folyamat. Előrelapozva  naptáramban, ahol már a Digitális Témahét jegyezve van, arra az elhatározásra jutottam, hogy Kisszékely megépítését, s az építés folyamatát , majd a kész épületeket és természeti kincseket bemutató videók befejező munkálatait arra a hétre tervezzük meg. Így az "Építsük meg Magyarországot!" mozgalomban való részvételünk a Digitális Témahétben teljesedne ki. Azon a héten tennénk rá a koronát a több héten át tartó közös építkezésünkre. 
Projektnaplónkat digitális osztálytermünk, az Anyahajó blog jobb oldalán, a Padlet online újságfalán vezetjük. A blogban heti rendszerességgel kapják a gyerekek az aktuális tennivalókat, nézhetik meg az elkészült videókat, s olvashatják a visszajelzéseket. Kedves Érdeklődő olvasóim ITT tekinthetnek bele. 
Folyamatosan dokumentálom munkánkat a projekt során. Mind a Minecraft játékon belüli, mind pedig az Anyahajó Stúdióban elhelyezett kamerával készítem felvételeimet. A programból portfólióként lehet exportálni a képeket. Most az építés elkezdésének mozzanatairól hoztam egy kis workshop-videókrónikás tudósítást. Bár - mint említettem - a "kormányrudat" én tartom kezemben, de a projekt irányítását diákmentorként Barnus vállalta magára, mit aki jó ismerője Kisszékely falujának. Sőt! Szerencsés módon kiválóan eligazodik a Minecraft világában. A következő videó az első "kapavágásokról" szól. Kisszékely főutcáját kezdték építeni a fiúk. Ha valakinek ideje, türelme van a film megnézéséhez, láthatja majd, hogy milyen komplex fejlesztési, nevelési lehetőség rejlik egy ilyen projektben. Nem sorolom, talán nem is kell. Ugyanis, ha valaki tudja, hogy egy sajátos nevelési igényű, sok tanulási akadállyal küzdő kisdiáknak mennyiféle fejlesztésre van szüksége, az megérti, miért is szeretem munkám során a projektpedagógiát. Ezen felül, nem mellékesen, miként válik egy fejlesztőszoba tehetségnevelő műhellyé, ha szabad utat adunk ennek. 
Íme:



Most pedig egy rövid, másfél perces bemutató következik a Minecraft kamerájával készített felvételekből:



Minden erőmmel igyekszem együtt haladni a fiúkkal, ami a Minecraft tudásomat illeti.
Ennek köszönhetően el is készítettem NPC valónkat Barnival együtt. Mi fogadjuk az építkező csapatot a falu szélén, s ránk kattintva némi köszöntőt mondunk számukra. Boldog vagyok, mert ezzel elnyertem elismerését Minecraft-tudós kisdiákjaimnak, hiszen ők még ilyet nem is csináltak.

Így nézünk ki Barnikámmal a falu határában:


Barnira kattintva ez olvasható:


Én a játékszabályt közlöm velük, ami a szóra kattintva jelenik meg az Anyahajó blogban:




Úgy látom, rendkívüli kihívás előtt áll a kis Csapat! Nem tagadom, kockázat bőven akad... "Némi" aggódással tölt el technikai hátterünk bizonytalansága... A közös építés esetleges konfliktusteremtő helyzete sem kicsiny veszélyhelyzet számomra. Ám, mint eddig, úgy ezután is igyekszem Anyahajónk "kormányrúdját" biztos kezekben  tartani, hogy nemes célunkat elérjük. Hiszen, ha az előttünk álló hetekben szépen haladhatunk a programtervünk szerint, akkor általunk Magyarországnak olyan gyöngyszemét ismerhetik majd meg sokan, amiről eddig még talán nem is hallottak.




2018. január 14., vasárnap

"Jó lenne, ha jövőre te is járhatnál!",- avagy különös diákmentorság az Anyahajó Stúdióban



Gyöngyszemre lelni boldogító érzés - úgy vélem - mindenkinek. Így vagyok ezzel én is, és hála a Sorsnak, olykor-olykor részese lehetek ennek az örömnek. Bár a gyöngykagyló könnyek között születik meg, ám a csodás látvány minden fájdalmat elfelejtet. Valahogy így élem mindennapjaimat ott  a mi kedves Anyahajó Stúdiónkban. Vannak nehéz pillanatok, azonnali döntést kívánó konfliktushelyzetek, hiszen válogatott kis Csapatom mindegyike valódi különleges bánásmódot igényel. Egyéniségükhöz, személyiségükhöz alkalmazkodva bizony sokszor fel kell adnom eredeti álláspontomat egy-egy dologgal kapcsolatosan. S ha megvívom csatámat önmagammal, akkor rideg észérveim egyszeriben porbahullanak, s egy más platóról szemlélve képes vagyok feladni eredeti terveimet, szabályrendszeremet. S a krízishelyzetek után boldogan tarthatom kezemben megszületett "Gyöngyszemeimet".
Eme rövid bevezető után most csupán egy példát ragadok ki a sok közül, ami talán némi magyarázatot nyújt Kedves Olvasóimnak előző gondolatmenetem megértéséhez.

Szeptemberben érkezett meg hozzám Adrián. Ötödikes kisfiú, aki mögött viharos évek vannak, hiszen iskolai beilleszkedése enyhén szólva nehezen megy. Nem taglalom, mert örömpedagógiám lényege mindig a pozitívumok kiemelése. 
Utazó gyógypedagógiai foglalkozásaimban határozottan ragaszkodtam eddig ahhoz, hogy két gyermeknél többet egyszerre nem tudok fogadni, mert az IKT-val való fejlesztés csak így lehet hatékony és sikeres.
Mindez szépen így történt mindaddig, míglen egyszercsak megalakult Anyahajó Stúdiónkban a Minecraft klub. Valósággal felpezsdült életünk. Kissé bajba kerültem, mert voltak olyan páros foglalkozások, ahol egyik diákom sem tudott eligazodni a játékban. Én magam is majdhogynem a szintjüknél voltam eme tudásban. Így kénytelen voltam álláspontomat feladni, és az osztályban tanító kollégákkal egyeztetve egy-két "Minecraft -tudós", de hozzám járó gyermeket mentorálás céljából elkérni. Jöttek volna ám egyszerre többen is, de azért ennek gátat kellett szabni. 
Adott esetben felborult az órarendem is, mert a játék során nyílvánvaló lett, kik azok, akik csudajó módon tudnak multiplayer módban együtt építeni, és kik azok, akik komoly konfliktushelyzetbe kerülnek a közös építés során. Voltak ám súlyos helyzetek, amikor sírva szaladt ki valaki tőlem , mert összerombolta építményét a társa. Igyekeztem a konfliktust kezelni, de azért jobbnak láttam, hogy egyelőre ne alkossanak a továbbiakban kollaboratívan.
Következő szabályfeladásom akkor volt, amikor Adriánkám osztálytársával karöltve  megállított egy napon a folyosón. Két karomat megfogva, szinte könyörgő módon mondta el a következőket:
"Irma néni! Legközelebb bejöhet velem Norbi az Anyahajóba? Megmutatnám neki a Kahootot, és építenénk együtt a Minecraft EDU-ban! " 
Vettem a mély lélegzeteket, hiszen számos olyan kisgyerek állít meg a folyosón, aki nem is rendelkezik szakvéleménnyel, hogy mikor jöhet be hozzám. Az ugyanis kiszűrődik, és el is mondják a gyerekek osztálytársaiknak, hogy mivel foglalkozunk ott bent az Anyahajóban. Természetesen, hogy eddig elhárítottam finoman kéréseiket, hiszen ez valóban nem lehetséges. Viszont Adrikám kérő szemei valahogy lefegyverezték kemény szívemet. Különösen az a mondata lágyított meg, amikor ezt mondta: "Tudod Irma néni! Eddig senki nem fogadott el az osztályban, csak Norbi. Ő az én egyetlen barátom...", - és vállát átkarolta...  "Adrikám" - válaszoltam - "Rendben, de tudod, hogy ez csak egyszer lehetséges".  Boldogan szaladtak el tőlem, és Adri még utánam kiáltott: "De akkor kérd el Norbit Erika nénitől!"
Így történt hát, hogy néhány nappal ezelőtt Adrián megérkezett kis barátjával hozzám. Döbbenetes módon készítette el a foglalkozás forgatókönyvét, amit azonnal közölt is velem: "Irma néni! Az úgy lesz, hogy megmutatom Norbinak a Kahoot-ot,  Ádám kölcsön adja Norbinak a felhasználónevét a Minecraft EDU-ban, és addig Ádám játszik a Fifa16-al, mert azt nagyon szereti. Mi pedig akkor építenénk Norbival közösen". Megint csak néztem kis betyár szemeibe, nyeltem egyet,  - hiszen megint csak észérveim hadakoztak bennem, mondván, hogy jön ez a fiúcska ahhoz, hogy helyettem megszervezze a foglalkozásomat! Ismét csak megvívtam csatámat, és bólintottam tervére azzal a módosítással, hogy : "rendben, beleegyezek, de most hagyjuk ki a Kahoot-ot", hiszen tudtam, az nem fog beleférni az időbe. 
Így történt tehát, hogy egymás mellé ült a két jóbarát. Ádámkám sem maradt egyedül, mert időközben bekéredszkedett Rolikám, aki segítőként szokott részt venni foglalkozásaim során. Kértem őt, hogy segítse Ádámot a Fifa játékban mert most nekem fontos dolgom akadt. Ugyanis Kristófkám két laptopot is hozott be hozzám, kérve, hogy telepítsem rájuk az EDU-t, hogy otthon is tudjanak építeni kishugával.
Komoly műhelyfoglalkozássá vált egyszeriben Anyahajó Stúdiónk.

Adrián és Norbi headsettel és videófelvevő segítségével rögzítették közös játékukat. Nemsokára el is készül megszerkesztett felvételük, amit feltesznek majd saját YouTube csatornájukra. 

Én azért telepítés közben háttérből figyeltem, és olykor-olykor segítettem őket. Videófelvevőm is dolgozott  a szoba sarkában felállított állványon.

A sokperces felvételből egy 6 perces kis workhsop-videót készítettem, hogy aki bepillantani szeretne abba, hogy egy úgynevezett nehezen kezelhető, sajátos nevelési igényű kisfiú miként válik osztálytársa mentorává, és miként válik gyöngyszemmé egy  sokak által kibírhatalan viselkedésú kisfiú, hát legyen itt blogomban tanubizonyságul. A felvétel során háttérből hallani lehet majd a másik két fiúcska hangját is, de - mint tudjuk -  ez a csoportos tanulás természetes velejárója.

Következzen hát a felvétel:



Igen, ez a mondat, illetve óhaj manapság több kisgyerek szájából elhanzik felém: "De jó lenne, ha jövőre én is járhatnék Hozzád!". Persze papir nincs, hogy ez megvalósuljon... De ne is legyen, teszem csendben hozzá... Viszont hiszek abban, hogy lesz még egyszer ünnep a világon. Lesz még olyan oktatás Magyarországon, hogy ne kelljen sóvárogni kisdiákjainknak, hogy bemehessenek egy Anyahajó Stúdiós szobába, hanem ott az osztálytermekben lesz meg minden olyan körülmény, ahol jól érzik majd magukat az ott tanuló gyermekek.
Ám most még sűrűn kopogtatnak ajtómon, bebocsátást kérve legalább néhány percre. Az indokok különbözőek. Csak néhány belőlük itt a végére: " Irma néni! Az uzsonnámat hadd adjam neked!" Vagy: "Ezt a cukorkát neked hoztam!" Vagy:  "Csak egy puszit hadd adjak!" Vagy: " Hadd öleljelek meg, mert úgy szeretem az illatodat!" Vagy egészen egyszerűen: "Én úgy szeretek itt lenni ebben az Anyahajó Stúdióban...!"

Alázattal és hálás köszönettel idéztem "Gyöngyszemeim" szavait, elgondolkodva azon, hogy mekkora felelősség van rajtunk, pedagógusokon... 

Kodály Zoltán szavai jutnak eszembe:

"Mi lesz a jövő? Tündérkert, vagy pusztaság? Rajtunk áll. Azon múlik: lesz-e elég munkás kéz. Elég kiművelt fejű és lelkű karvezető, aki meglátja, mi a teendő, s azt véghez is tudja vinni. Mert két kézre kell harcolni"

Kezünben tehát a "karmesteri pálca"...

És már itt is az újabb kihívás: Adrikám így búcsúzott a foglalkozás után: "De ugye Irma néni még bejöhet egyszer Norbi, hogy a Kahootot is megmutassam neki?"...