2017. január 5., csütörtök

Zsóka-Hotel a Minecraftban


Szoktuk mondani: "Három a magyar igazság, és egy a ráadás". A 2016. esztendő utolsó blogbejegyzésében  három "Gyöngyszemet" csillogtattam meg, s ím 2017 első napjaiban máris itt az "egy ráadás". Egy előre nem tervezett, spontán 12 perc, ami  - nem túlzás - ámulatba ejtett... Egy 6-ik osztályos kislány, akiről talán nem is sejtjük, milyen csodálatosan gazdag belső világgal rendelkezik - a minap foglalkozás végén elém állt, és megkérdezte: "Irma néni, megmutathatom, hogy a Minecraftban milyen hotelt építettem a téli szünetben?" Bár már szinte zártam az Anyahajót, hiszen utolsó órában voltunk, de Zsóka leszedett lábamról, és sejtve, hogy itt valami különleges készül, gyorsan elővettem eltett digitális fényképezőgépemet. A  villanyt eloltottam, hogy a kis okostelefonon ne tükröződjön a fény, a szoba közepére húztam két széket, és egymás mellett ülve, máris kezdődött a bemutató. Sokat nem beszélek róla, mert  - úgy gondolom - a felvétel önmagáért szól. Csupán annyit, hogy ismét megbizonyosodtam: félelmetesen komoly a szerepünk nekünk, felnőtt nevelőknek, pedagógusoknak és szülőknek a tekintetben, hogy felismerjük a ránk bízott gyermekeinkben rejlő tehetséget. S hogy azt megfelelő gondos, szakszerű ápolással segítsük kibontakoztatni. Ehhez  - meglátásom szerint - sok mindent kellene tenni, és főleg talán másképpen tenni... Mint a Dr. Gyarmathy Éva vezetésével működő SNI-TST, azaz a Sajátos Nevelési Igényű Tehetségeket Segítő Tanács tagjaként szívem vágya egy olyan pedagógiai rendszer megszületése, ahol teret kaphat az a szemlélet, hogy a különféle tálentumokkal érkező gyermekek a szükséges alapképességek, alapismeretek után azon a területen haladhassanak tovább célirányosan, amiben a legtehetségesebbek. Azaz, továbbtanulásukban ne akadályozza meg őket az, hogy egy-egy gyengébb részképességük miatt ne tudjanak felvételt nyerni valamilyen felsőbb intézménybe, vágyott életpályájuk elnyeréséhez. 
Reményem, hogy egyre több ilyen kis "Csillagfény"-re lelhetünk a jövő oktatási rendszerében!

Nézzük hát a csodát! Csatlakozzunk ehhez a Kislányhoz, aki 12 percen át kalauzol bennünket abban az épületrendszerben, amit megálmodott, s piciny ujjacskáival ezernyi pötyögtetéssel megépített kedvenc világában, a Minecraftban:

2016. december 28., szerda

Három "Gyöngyszem" a 2016. esztendő végére


Nem hagyott nyugodni a lelkem, hogy a 2016. év végére érve még egy utolsó blogbejegyzést ne tegyek meg. Mint amolyan szántó-vető ember, fordulóhoz jutva visszatekint szemem a mögöttem lévő barázdára. Summázom, összegzem munkámat, a gyermekek között végzett tevékenységemet. Mondhatnám úgy is, hogy leltárt készítek, hogy lássam, mivel gazdagodott Anyahajó Stúdiónk élete, s mi híja van még helyes működésének. Ehhez jó segítség az a sok dokumentum, kép és videofelvétel, amely kíméletlen őszinteséggel mutatja, ha valamivel híjával találtattam. Megállapításom, hogy még mindig van hova fejlődni, van mit elhagyni, és másképpen csinálni. 
Viszont bátran, kellő alázatossággal kell tudnunk örülni mindannak, ami előbbre vitte tanítványainkat.
E mostani évzáró iromány három "Gyöngyszemről" szól, akiknek személyisége, egyénisége oly' nagyon különböző, de valamiben határozottan  megegyező. Mégpedig abban, hogy a hagyományos oktatási formába nemigen illenek bele. Nem taglalom a részleteket, hiszen hasonló "csodabogarakkal"  itt is, ott is találkozni lehet, csak inkább az a nagy kérdés, hogy a különleges bánásmódot megtaláljuk-e őket illetően. Ha szerencsések vagyunk, és a "kulcsra" rátalálunk, akkor kincseket lelünk, amelyek sokunk hasznára és örömére lehetnek. Tapasztalatom szerint a "kulcs", hogy a hiányosságok kiemelése helyett rátaláljunk pozitív erősségeikre. S a szabadság bátorságával merjük hagyni szárnyalni őket. Ezt, ahogyan szoktam mondani, a magam portáján, ott az Anyahajóban könnyebben meg tudom valósítani, mint azt egy pedagógustársam teheti bent az osztályteremben. De az a remény van bennem, hogy munkám hatással bírhat a tekintetben, hogy a hozzám járó gyermekek személyiségükben, egyéniségükben, tehetségükben gyarapodva csoportjaikban is kezelhetőbbek lesznek, s talán nem túlzás, ha azt állítom, közösségük húzóerejei is lehetnek a jövőben.

Jöjjön hát a három "Gyöngyszem", három rövid kis történettel!

Matyikám, csupán néhány hete lett tagja az Anyahajónknak, s máris otthonosan mozog, tudatosan, számon tartva az alkalmat, amikor hozzám benyithat. Beszélgetőkörrel szoktuk kezdeni foglalkozásainkat, ahol egy labdával a kézben jelzik a gyerekek , hogy jó hírük, avagy  valami szomorúságuk van éppen. Ha jó a hír, a labda a jobb kézben, ha rossz, akkor pedig bal kézben. Matyikám folyamatos jó hírrel érkezik hozzám, hiszen hatalmas FIFA 365 matricagyűjteménye van, amit egy-egy beszélgetőkör alkalmával bemutathat. Fel is kínáltam, hogy videóban mondja el ismertetőjét, amit ő boldogan elvállalt. Megtörtént az első felvétel, és a következő alkalommal máris készült újabb hírekkel, természetesen , hogy azt is videóra vegyem fel. Ha valaki megnézi a következő néhány percet, talán nem kell számára magyarázni, hogy milyen készségekkel, képességekkel van felruházva ez a kisfiú. Itt már "csak" annyi a teendőnk, hogy felelősséggel kísérjük útját, hogy a most megmutatkozó tehetségcsírák ki ne haljanak belőle szakértelmünk, szeretetünk hiányában, hanem kellő tudással, felelősséggel tudjuk útját terelgetni tálentumainak kibontakoztatását segítve.

Itt van hát immár a két részes videó, amely Matyi kérésére született meg: 




Következzen Barnus, ki második "Gyöngyszeme" Anyahajónknak. Akik olvasói blogomnak, ismerik őt, hiszen szeptember óta az ő és Édesapja érdeme, hogy elindult a robotépítés és programozás projektünk csoportunkban. Csúcsa volt ennek a Kódolás Órája. Úgy gondoltam, hogy a projektzáró ünnepségünkkel be is fejezzük téli szünet előtt a robottal való foglalkozást. Tervem módosult azonban, hiszen levelet kaptam Barnus Édesapjától, aki közölte, hogy fiacskája egy kis zongorával fog érkezni hozzám, és egy karácsonyi dalt szeretne beprogramozni Lego robotunkba. Természetesen helyet adtam kérésének, aminek a következő lett az eredménye:


Úgy gondolom, kommentár nélkül is van e videófelvételnek komoly üzenetértéke...

Harmadik "Gyöngyszemem" a már sokak előtt ismert Balázskám. Egy valóban különleges emberkét ismertem meg immár 4-ik éve benne. Személyiségjegyei között elég hangsúlyosan szerepel az, hogy nemigazán kedvel semmi kötelező gyakorlatot, annál inkább kreatív mindabban, ami számára szabadon választott. Itt mindig művészien kell megtalálnom az egyensúlyt, hogy azért hozzászokjon ahhoz is, amit el kell majd életében szükségszerűen végezni, de engedjek számára tág teret hatalmas cselekvési ösztöneinek. Itt kell megemlítenem, hogy a Digitális Témahétről készült egy riport, ami az Új Pedagógiai Szemlében jelent meg Veszprémi Attilának köszönhetően. Áprilisban volt ő nálunk az Anyahajóban riportot készíteni. Balázs tudomására jutott a dolog, aki azonnal, önszántából felkínálta, hogy segítségemre lenne a beszélgetésben. S ím ez a riport született meg ebből, amit karácsonyi ajándékként kaphattunk meg: 



Balázs a téli szünet előtti utolsó órán is új ötletként hozta tudomásomra, hogy szeretne egy bemutatót adni videóban a kiterjesztett valóságról. Egyébként ez a játék benne szerepelt az én menetrendemben is. Nem volt mit tennem, hát ráálltam, és Balázskám azonmód kezdte is mondandóját:


S ha most valaki feltenné a kérdést, hogy miként is tudnak haladni a többiek, akik nem bírnak ilyen különleges képességekkel, azoknak azt tudom válaszolni, hogy remek ez a heterogén kis társaság. Igen, mert többségében segítenek a gyerekek  egymásnak. És olyan öröm látni azt, amikor a kortárs segíti a nálánál gyengébbet. De tudják, mert megtanulják, hogy ne nézze le senki a másikat, mert egyikőnk ebben jobb, a másikunk meg  másban. És ilyen vonatkozásban én is közéjük sorolom magamat, elismerve az adott területen hiányosságaimat. Ez nekik egy külön bizalmat ad felém, és még inkább közelebb kerülnek hozzám akkor, amikor ők tudnak nekem segíteni, akár a programozásban, vagy egyéb videó-játék során. 

Nem mondom, hogy az elmúlt hónapok történéseiből  mindent krónikába fűztem, de talán majd egyszer, amikor nem fognak kötni szoros határidők , bepótolhatok mindent, ami élmény volt számomra, s ami Embertársaimnak is hasznos és érdekes lehet.

Kívánok Minden Kedves Olvasómnak olyan Új esztendőt, amiben az öröm mindig túlsúlyba kerülhessen  a mérlegserpenyőn a szomorúsággal szemben!

2016. december 20., kedd

Digitális pedagógus és nemzedék konferencia 2016-ban



Immár ötödik esztendeje annak, hogy először gyűltek össze innovatív pedagógusok az ELTE PPK Kazinczy utcai aulájába, hogy gondolatokat cseréljenek, tapasztalataikat, jó gyakorlataikat egymásnak átadják. Szerencsés módon kezdetektől fogva tagja lehettem az egyre bővülő Csapatnak. Mint pillérek,  úgy épültek szépen a jövő iskolájának tartóoszlopai  évről-évre a közös tudásmegosztásnak köszönhetően. 
Inspirációt is kaptak a zászlóvivő pedagógusok, hogy pályázzanak ötleteikkel, módszereikkel, amelyeknek legjobbjait évről-évre Digitális Pedagógus Díjjal ismertek el . A díjak ez évben is kiosztásra kerültek. Szinte lehetetlen mindenről beszámolni egy blogbejegyzés keretében, viszont a konferencia honlapján,  az élő közvetítést megörökítő videofelvételen keresztül s az ELTE PPK Facebook oldalán részletes betekintést kaphat évekre visszamenően is az, aki érdeklődik az öt év gazdag eseménysorozata iránt. Mivel személyes szakmai blogomban írok, így engedtessék meg számomra, hogy szerénytelenül, ám annál nagyobb örömmel osszam meg azt az  engem ért megtiszteltetést, amit ajándékul kaptam a mostani konferencián. Mint említettem, pályázatot nyújthattunk be, amelyet a Tempus Közalapítvány hirdetett meg a nyár folyamán. Az IKT-eszközök kreatív használatával kapcsolatosan kértek módszertani ötleteket a pedagógusoktól. B.Tier Noémi, pályázati koordinátor elmondása szerint számos, jobbnál jobb pályázati anyag született, amelyek  a Digitális Módszertárban tekinthetőek meg. Ebben az évben először Különdíj kiosztására is sor került, amelyet Dr.Kőrösné, dr.Mikis Márta az ISZE (Informatika - Számítástechnika Tanárok Egyesületének tiszteletbeli elnöke adott át. Igen nagy megtiszteltetés, hogy ezt a kitüntetést én kaphattam meg. Leírtam már, de még egyszer megteszem: "Különös öröm és hála az, amikor a Mester elismeri tanítványa munkáját. Márti életpályája, gyermekinformatika terén történt kutató munkája, valamint embersége, szeretete segítette mindig tevékenységemet. Alázata örök példa előttem."

Mártitól a következő szavak mellett kaptam meg a megtiszteltető elismerést:


A díjazott pedagógusok bemutathatták pályamunkáikat a konferencia napján. Én a következő rövid összefoglalóval  készültem: 


Visszatekintve a legutóbbi, és az azt megelőző konferenciákra, s az ott megismert Pedagógustársaim előadásaira, pályázati munkáira, igaz szívemből írom le, hogy még számos Kollégám jogosan kiérdemelt díj tulajdonosa lehetne. De, mint az lenni szokott, a zsűrinek mindig választani kell, s nem túlzás, ha azt állítom, hogy a zsűrinek valóban nehéz dolga lehetett. Még az a szerencse, hogy nem csupán egy lehetőség, egy pályázat áll rendelkezésünkre, amelynek eredménye egy elismerés lehet, hanem számos más is, ahol megmutathatjuk ötleteinket, tevékenységünket. Így gratulálok ez úton is a most legutóbb Sulinetwork díjban részesülő Kollégáinknak, s a többi Pedagógustársamnak, akikkel együtt hajózhatok a digitális pedagógia tengerének sokszor hullámzó habjai között.
S hogy mennyire igaz, hogy "egy fecske nem csinál nyarat", elhoztam ennek bizonyítékaként blogomba az ötödik Digitális pedagógus és nemzedék konferencia tanulmánykötetét. Igen! Sokan vagyunk már! S ha most még néha "vacogunk" is, de nemsokára itt a "nyár"!

2016. december 17., szombat

Kódolás Órája 2016-ban workshop-videókrónika formában



Projektek előttünk, projektek mögöttünk... Egyre több pedagógus él azzal a lehetőséggel, hogy projektötleteket dolgozzon fel tanítványai körében. Többször felvetődik a kérdés, vajon milyen egy jó projekt? Azaz, mitől lehet jó egy projekt? Summázva, összegezve múltbéli tevékenységeimet, így, Karácsony szép Ünnepe felé közeledve talán elfogadható kérdésünkre egy igazán egyszerű válasz. Úgy gondolom, azaz úgy tapasztalom, hogy attól lesz egy projekt, ha a gyermekek jól érzik magukat benne. Ez pedig oly' könnyen lemérhető, oly igen hiteles a visszacsatolás, a feedback. Hiszen csak a szemükbe kell nézni, ami majdhogynem elárul mindent. E feltételnek nem könnyű ám eleget tenni, ennek megfelelni. Ezért hát sok-sok munka, utánajárás előzi meg azt, ha egy projektet elindítunk, előkészítünk csoportjaink számára. Ez év utolsó nagy projektjeként a Kódolás Óráját választottam, amelyről ITT írtam  előzetesen. Anyahajó blogunkban pedig ITT olvasható az, hogy miként is készítettem elő a tennivalókat kis Csapatom számára. Beszámolóm igen hosszúra nyúlna, ha mondatokba szedném a történéseket. Talán hitelesen nem is tudnám átadni mindazt szöveges formában, ami egy ilyen projekttevékenység során történik egy egész héten át. Arra az elhatározásra jutottam hát , hogy felfűzöm a Kódolás Órája világméretű projektben való részvételünket  videófelvételek, zenés képes bemutatók sorozatára. Mint egy jó szülő, kerestem nevet a "gyereknek", hogy minek is nevezzem el a Kedves Olvasóim számára felkínált "étkemet"... Töprengéseim  után megtörtént hát a "nagy névadás"... Mivel, szinte egy műhelymunkára hívom meg az érdeklődő kollégákat, avagy szülőket, betekintést nyújtva gyakorlati mindennapjainkba, tevékenységeinkbe, így, a most és az ezután születendő kis bemutatóimat workshop-videókrónikák névvel látom el. Mielőtt szíves-szeretettel átadom a most következőt, röviden csak annyit: a "csokor" 12 "szálból", azaz videóból áll. Az első kettő felvétel képaláírásokkal ellátott, részletes tájékoztatást nyújt arról, hogy a kódolás, a robotika miként szolgálhatja modern korunkban az innovatív, komplex gyógypedagógiai fejlesztést, és egyben a tehetség - rehabilitációt. Ezután a további felvételekben már egyértelmű lehet a fejlesztési lehetőség az érdeklődő néző számára. Az utolsó három rövidke videó zenés képes bemutató, amely a projektzáró ünnepségünk néhány felvételét örökíti meg, s a másik két videó pedig  egy kellemes, szép emléket nyújt mindannyiunk számára erről, a hitem és reményem szerinti hasznos és maradandó élményt nyújtó projekthetünkről.
Kedves Olvasó! A most következő workshop-videókrónika nyolcvan perces esszenciája a 22 órás projektünknek. Nem professzionális technikával készültek, hiszen a számunkra ingyenesen elérhető, és gyorsan megtanulható Movie Maker videószerkesztővel készültek. Igen, a vágások észrevehetőek, hiszen muszáj volt szűkíteni, az időkeretet. És igen, voltak percek, amiket muszáj volt kivágnom technikai és egyéb "malőrök", "zavaró repülések" miatt... De úgy gondolom, hogy ha megosztjuk egymást között az úgynevezett "kozmikus pillanatokat" inspirálólag hathatunk egymásra. De ne gondold Kedves Kolléga, hogy nálunk minden flottul megy ott az Anyahajóban... Nem! Nálunk is vannak "nemszeretem napok", amikor nem úgy történnek a dolgok, mint ahogyan azt én otthon hosszú órákon át előre elterveztem... De úgy gondolom, hogy itt van a workshop-videókrónika haszna és jelentősége. Mert ha megszokottá válik az, hogy foglalkozás előtt elindítod az állványra szerelt digitális fényképezőgépedet, akkor az ugye mindent, de MINDENT felvesz, amit azután otthon visszanézve kedvedre vághatsz meg, DE AZ MIND hiteles, hiszen spontán történt minden előzetesen. Legalábbis a mi Anyahajó Stúdiónkban már fel sem tűnik, hogy a felvétel elindul. Sőt! Most már vannak kisdiákjaim, akik direkt kérik, hogy szeretnék, ha videót készítenék bemutatott témakörükből. Ez pedig hatalmas dolog,- én úgy vélem. Talán nem is szaporítom tovább mondandómat... Bízvást remélem, hogy ha az előzetes két blogbejegyzést, amit fentebb megjelöltem,  átolvassa valaki, valamint az első két videóban leírt fejlesztési lehetőségeket is megnézi, elolvassa, akkor a workshop - videókrónika további felvételeit is ennek megfelelően tudja átvenni. Ha most az ünnepek előtt nem is, de ha majd eljönnek a csendes, nyugodt percek, szíves szeretettel kínálom fel workshop - videókrónikáimat az érdeklődő Kedves Kollégáknak és Kedves Szülőknek.

Kezdődjék hát a krónika!


























Köszönöm szépen, ha ily' módon Anyahajó Stúdiónkban  vendéglátód lehettem.

Végül álljanak itt a Code.org oldalról kapott, és az általam készített oklevelek és emléklapok:


2016. december 4., vasárnap

Kódolás Órájára hangolódva az Anyahajóban


Csak úgy repül velünk az idő! Hisz' még csupán most ismertük meg egymást Barnival, és már "hét határon túlra" jutottunk számos projekttel. Neki és Édesapjának, Zsoltnak köszönhetjük, hogy a robotika is helyet kapott az Anyahajóban, és nem csupán a polcon heverve, csomagolt állapotban, hanem életre kelve, színesítve életünket. Szervesen szerepelt a program az Európai Kódolás Hetében, s most is nagy az izgalom a Kódolás Órájára készülve. A következő három részes kis videókrónika örökítette meg a projekt előzményeket. Természetesen főszereplője Barnus, aki az Édesapjával való otthoni felkészülés után hozta be Anyahajónkba azt a tudást, amelyet számunkra továbbadott kivételes képességeivel. Tehát ismét egy rövid videó-workshopra hívom meg Kedves Olvasóimat. Az első öt és fél perces videóban Barni elgondolása alapján az Európai Kódolás Hetére összeállított robot "produkcióit" mutatjuk be, majd a szétszerelés fázisát láthatjuk néhány felvételen keresztül. A  második öt és fél perces videó az emberrobot építésének fázisairól szól. Majd a harmadik, 3 és fél perces filmecske pedig azt mutatja be néhány pillanatfelvételen keresztül, ahogyan Barni társait tanítja, mutatja be számukra a robot működését. A felvételek során néhány megjegyzést is írtam a könnyebb érthetőség kedvéért.

Következzen hát a videókrónika!










Holnap, azaz december 5-én indul hát ez  év utolsó nagy, világméretű projektje, a Kódolás Órája.
Ilyenkor mindig izgatott vagyok, hogy vajon sikeres lesz-e a gyerekek körében a "műsor"...
Még itthon az utolsó simításokat végzem a "koreográfiát" illetően, hogy az előttünk álló esemény ismét maradandó élményt jelentsen számukra, amelyből ismét építkezhetnek , fejlődhetnek, gyarapodhatnak.

2016. november 30., szerda

Világsakkfesztivál a Várkert Bazárban 2016. október 8-án


Ezen a napon belekóstoltam abba, hogy milyen az, amikor valakinek két lánya helyett egyszer csak két fia lesz. Az úgy történt ugyanis, hogy Balázs tanítványom és öccse, Andris társaságában töltöttem a Világsakkfesztivál napját a gyönyörűséges Várkert Bazárban. Andris később csatlakozott hozzánk. Mi viszont Balázzsal korán útra keltünk, hiszen a Fesztivál meglátogatásán túl egy kirándulást is tervbe vettünk. Trolival, metróval, villamossal vitt az utunk, és kisvártatva a Várkert Bazár mozgólépcsőjén feljutva a csodás Budapest látképében gyönyörködtünk. Természetesen a fényképezőgép a kezünkben volt, és igyekeztük dokumentálni mindazt az élményt, amit számunkra ez a nap adott. Számos fényképet és sok perces videót készítettünk, amiből most csupán néhány perces bemutatót hoztam el blogomba, nehogy untassam a Kedves Olvasót hosszas beszámolómmal. Magáról a Világsakkfesztiválról sem írok most részletesen, hiszen több kiváló cikket is olvashatunk a nap eseményéről az interneten. Én is írtam erről Anyahajó blogunkban a gyerekek számára ITT és még ITT is, hiszen Sakkpalota Programunkat színesítette számunkra ez a nap. Örömpedagógiámban céltudatosan törekszem arra, hogy a rám bízott gyermekeket a magam tudása és képessége szerint a lehető legoptimálisabb módon segítsem a valódi integrációhoz. Ezt kívánom mindig elősegíteni akkor, amikor hazai és nemzetközi eseményekbe, projektekbe regisztrálom be őket. Minden alkalommal bemutatom számukra azt a térképet, ahol a sok-sok résztvevő között a mi kis Anyahajó Stúdiónk is szerepel. Lássák, érezzék, ők is szerves tagjai a nagy csapatnak:


 S ha még egy-egy elismerést, díjat is kapunk munkánk jutalmául, az egy hihetetlen önbecsülést, sikerélményt ad számukra. Polgár Judit felhívására így csatlakoztunk mi is a "SakkÖsszekötMinket" nagy közösségéhez, amit meg is osztottunk emígyen: 



Laminált csoportképünket Balázskám át is adta személyesen Polgár Juditnak. Nagy örömünkre a dedikálás szűk idejébe is belefértünk, ahol még egy közös fotóra is volt lehetőség. Ez a fenti képen látható. Hosszasan sorolhatnám azt a sok-sok programot, amit ez a nap nyújtott számunkra, de most  csak kiemelem, hogy nekem  mi jelentett különös élményt és örömöt. Részt vettem a Sakkpalota workshopon, izgalmas játékba kapcsolódtam be a két fiúcskával, ami a sokunk által ismert és szeretett Kahoot alkalmazás felhasználásával történt. Nagy örömünkre az egyik játékot Andris nyerte meg. Képes bemutatómban meg is örökítettem ezt az izgalmas játékmenetet. A hét perces kis videó összeállításban a továbbiakban  szó lesz arról, hogy milyen támogatással indulhat el csakhamar a Sakkpalota Program az óvodai nevelésben, láthatjuk, hogyan szeli meg Polgár Judit a csodás ízű , ünnepi sakkos marcipántortát,  végül néhány másodperc erejéig hallhatjuk majd azt a fergeteges  koncertet, amivel a Bolyki Soul&Gospel kórus ajándékozott meg bennünket. Mielőtt saját, két videókrónikámat bemutatnám, következzen az a felvétel, amit Tarnavölgyi Gábor készített a nap folyamán pedagógusokkal. Én is felkérést kaptam, hogy elmondjam a Sakkpalota Programmal kapcsolatos tapasztalataimat. Mivel Balázs is velem volt, így átadtam neki a szót. Szeretem, ha a gyermekek szólnak helyettem. Vallom ugyanis, hogy az igazi visszacsatolás, feedback a gyermekhang.
Nem azt tartom sikeres programnak, módszernek ugyanis, amiről én tudok élményszerűen mesélni, mert az nekem nagyon tetszik, hanem ha a tanítvány mutatja be tevékenysége során, vagy mondja el adott esetben, mi az, ami számára örömpedagógiát jelent a tanulás folyamán. Következzen hát a Tarnavölgyi Gábor által készített Sakkpalota Workshop Összefoglaló



S most jöjjön az általam készített két rövid bemutató:






Köszönöm Balázs és Andris Édesanyjának, hogy bizalommal rám bízta két kisfiát ezen a napon. 
Hatalmasan megerősödtem ismét abban a hitemben, hogy ha "nem kötünk madzagot kisfiókáink lábára", akkor csodálatosan tudnak szárnyalni. A két fiúcskát ugyanis hagytam, hogy "körözzenek" csak szabadon a Fesztivál sokadalmában. A bizalmamat csak erősítette az , hogy Balázs kezében egész nap ott volt a Fesztivál eseményének részletes programja, valamint egy toll, na meg a digitális fényképezőgép állványostul. S kis öccsével közösen megbeszélve mentek át egyik helyről, állomásról a másikra. S ha valamelyiken sikeresen túljutottak, máris pipálták ki a papíron azt a programot. S az este végeztével boldogan mutatta be Balázs , hogy mindent láttak, amit csak szerettek volna. Sok-sok ajándékkal tértünk végül haza boldogan, s adtam át az egy napra kapott két "kisfiamat" az Édes Anyukájuknak.

Ennek a napnak summája: kivételes lehetőség arra, hogy értékkel, hasznos munícióval ajándékozzuk meg gyermekeinket ebben, a sok tekintetben értéket-vesztett világunkban. Még kellő időben nyújthatunk számukra olyan helyet, teremthetünk számukra olyan csodás világot, ahol jól érzik magukat, személyiségükben gazdagodhatnak. S majd így nyugodt szívvel bocsáthatjuk útjukra őket a nagy világ forgatagában.


2016. november 25., péntek

A Világ Legnagyobb Tanórája - 2016.



A 2016/2017. tanév első feléhez közeledve egy gyors leltárt készítettem. Kedvenc Rainlendar naptáromra kattintva megállapítottam, hogy bizony vannak lemaradásaim, amelyeket még ebben az évben pótolnom kell. Egy-egy projektünk alkalmával mappába szoktam gyűjteni azokat a dokumentumokat, képeket és videókat, amik a tevékenység során megszülettek, elkészültek. Ezekből állítom azután elő az adott projektről készített blogbejegyzésemet. Három mappám is van olyan, amelyek még feldolgozásra várnak. Ezekből az első a 2016. szeptemberében megrendezésre került A Világ Legnagyobb Tanórájának eseményéről szól. Ennek videókrónikába fűzött rövid összefoglalóját nyújtom át jelen bejegyzésemben Kedves Olvasóim számára.

Előtte azonban egy kulisszatitkot árulok el, amit néhány, hozzám közel álló Pedagógus Társamnak már említettem. Ez a foglakozásainkról készült videóim háttértörténete.

Olyan családból származom, ahol több fényképész, fotóművész testvérem is van. Nálunk kézenfekvő volt az események képekkel, videókkal való rögzítése. Nekem is volt kislánykorom óta mindig fényképezőgépem. Kis "Pajtásomat" mindig magammal vittem, bárhova is mentem. Ez a szokásom megmaradt akkor is, amikor gyógypedagógusi tevékenységemet kezdtem el, csak a Pajtás gépet a digitális fényképezőgép váltotta fel. A genetikai háttér mellett még egy fontos szempont is szerepelt abban, hogy videóra rögzítsem a gyermekek között végzett tevékenységemet. Egyrészt a szigorú önellenőrzés vezérelt, hiszen otthon megnézve a felvételeket, önmagam hibáival is gyakran találkoztam, s egy-egy szavamat, mozdulatomat önkritikusan bírálat alá véve, igyekeztem azokat nem ismételni a jövőben. A másik fontos szempontom pedig az volt, hogy olyan műhelymunkát mutathassak be mások számára , ami nem egy feszültséggel teli, adott esetben izzadságos bemutatóóra terméke, hanem spontán megnyilvánulás úgy a gyermekek , mint a magam részéről. Az évek során így lett természetes számunkra az órai előkészületeknél a fényképezőgép megfelelő állásba helyezése, és a videófelvétel elindítása, megszakítása. Ilyen módon nyitom ki most is Anyahajó Stúdiónk ajtaját azon Kedves Pedagógus Társaimnak, akik már kérték, hogy egy-egy foglalkozást megnézhessenek. Úgynevezett videó-workshop-jaim által szeretnék betekintést nyújtani abba, hogy mi is folyik nálunk ott az Anyahajóban napról-napra. 

E rövid kitérő után visszatérek a címben jelzett eseményre, Ez év szeptemberében másodszor került megrendezésre a Világ Legnagyobb Tanórája. Ez egy globális oktatási projekt, amelyhez számos ország csatlakozik a világ minden részén egy időben. Mi is benne voltunk a nagy csapatban egy évvel ezelőtt is, amelyről ITT írtam egy rövidke kis összefoglalót. Anyahajó blogunkban pedig ITT közöltem az eseményt a gyerekekkel. Ebben a tanévben szeptember 19-ével kezdődő hétre esett a nagy projekt. Én tulajdonképpen nem is egy órát tartottam  meg ebben a témakörben, hanem ennél többet, hiszen egy héten át kettőnként járnak be hozzám a gyerekek, s ilyenkor újra és újra új projekt születik meg az Anyahajónkban. Új, hiszen minden gyermek más, így a téma azonossága ellenére is minden egyes foglalkozás más és más. Igyekeztem négy részes videókrónikámban érzékeltetni ebből valamit, így több páros foglalkozást vágtam össze a felvételek során. A projekt alapötletét adaptálva nyújtottam kisdiákjaim elé. Háromszoros megerősítéssel igyekeztem számukra közelvalóvá, érthetővé, megemészthetővé tenni azt a komoly kihívást, amit az ENSZ a földbolygó fenntarthatóvá tétele érdekében 17 pontban megfogalmazott. Egyrészt a kezdeti beszélgetőkörben "meséltem" a történetről, másrészt a Mozaweb 3D-s földgömbjén sétáltuk végig az egyes állomásokat, harmadrészt levetítettem számukra azt a remek videót, amit a projekt feldolgozására a programban kaptunk. Anyahajó blogunkban ÍGY vezettem be a gyerekeket a projektbe, s ITT kapták meg azt a két Direktcímet is, ami a kvízkérdéseket tartalmazta a Redmenta programban.  Úgy gondolom, ebben a projektben is eleget tudtam tenni azoknak, a Szakértő véleményekben megfogalmazott fejlesztési területeknek, amiknek segítését szolgálja gyógypedagógusi tevékenységem. Komplex módon helyezem el a projektek során azt a sok tennivalót, amit egy fejlesztőóra megkíván, csak éppen nem szétszabdalva, feladatlapokon megírt hosszas gyakorlással kapják kézhez a gyerekek, hanem a modern kihívásnak megfelelő módon úgy, hogy az alapképességek fejlesztésén túl kaphatnak egy olyan élményt, egy olyan sikeres, boldog létet, amelyben megérzik a hozzátartozásukat a nagy egészhez. Szavamat nem szaporítom tovább, most nem részletezem melyik mozzanat melyik részképesség-fejlesztést szolgálja, hanem inkább átnyújtom a négy részből álló videót, ami összesen  27 percet vesz igénybe. Köszönöm szépen Annak a Kedves Vendégemnek, aki betér hozzám erre a néhány percre.

A Világ Legnagyobb Tanórája 2016. - 1.rész - Beszélgetőkör


A Világ Legnagyobb Tanórája 2016. - 2.rész - Séta a földgömb segítségével



A Világ Legnagyobb Tanórája 2016. - 3.rész - A videó megtekintése


A Világ Legnagyobb Tanórája 2016. - 4.rész - Kvízkérdések Redmentában

2016. október 31., hétfő

Országos Óvodapedagógiai Konferencia - Galánta, 2016.november 3-4.






Szíves meghívásnak tettem eleget 2016. novemberében. Galántán egy Országos Óvodapedagógiai Konferencia egyik előadójaként azt a megtisztelő feladatot kaptam, hogy beszéljek az IKT, azaz az infokommunikációs technológiák óvodai alkalmazásának lehetőségeiről. Hasznos, és egyben nagyon kellemes, két szép napot tölthettem együtt óvodapedagógusokkal, kiváló szakemberek előadásait hallgatva. Ritka baráti légkör vett körül ott a galántai magyar barátaink között. Berky Angelika, az SZMPSZ Óvodapedagógusok Országos Társulásának elnöke és lelkes Csapata kiváló szervezésének köszönhetően kedves  vendéglátásban volt részem a Viktória Panzióban. Új barátokra leltem. Sokat tanultam, látóköröm szélesedett. Nincs módom e keretek között részletezni az Előadók prezentációit, de a programból is kitűnik, mennyire mélyreható és sok mindenre kiterjedő témakörök kerültek terítékre a konferencia során:



Külön öröm volt számomra, hogy az óvodapedagógia területén tevékenykedők részéről történt az érdeklődés az IKT alkalmazását illetően. Ugyanis eddigi tapasztalataim szerint nem könnyű út vezet odáig, hogy elfogadható, sőt szükségszerű, netán nagyon is hasznos lehet az óvodáskorú gyermekek IKT eszközökkel IS (!) történő nevelése, fejlesztése. Hosszú évek óta próbálkoztam ez irányban is tevékenykedni, de inkább ellenállásba ütköztem, mint támogató segítségben. Voltak ugyan IKT-val támogatott foglalkozásaim kicsiny óvodások között, amelyekről videofelvételek is készültek, ám nem kívántam harcolni óvodapedagógus vezetőkkel, s így inkább erről a területről kértem áthelyezésemet iskoláskorú gyermekek közé. Dr. Kőrösné dr. Mikis Márta, a magyarországi gyermekinformatika megteremtője volt mindig az számomra, aki biztatott, hogy soha ne adjam fel, mert az idő nekünk dolgozik, és majd eljön mindennek az ideje. S ím, milyen igaza is volt Mártinak! E galántai meghívás is őt igazolja... A konferenciára való készüléseimmel párhuzamosan pedig meghívást kaptam a Gondolkodj Egészségesen! Program Vezetőitől, hogy Nagy Ildikóval, óvodaszakértő tehetség-gondozó szakemberrel együtt készítsünk elő egy akkreditált IKT képzést óvodapedagógusok részére. Meg is történt a dolog, s immár az akkreditációt is megkaptuk a  kurzus elindításához. S hogy miként működik a Sors vezetése? Galántán szintén meghívott előadóként szerepelt a Gondolkodj Egészségesen! Program képviselőjeként Bitter Noémi, a Program pedagógiai koordinátora, s így közösen is beszélhettünk készülő terveinkről. Tehát, úgy vélem, eljött az idő, hogy közös akarattal építsünk utat picinyeink számára a digitális világ hatalmas sztrádáján. Megfogva kezüket, tanítsuk járni őket! Adjunk számukra biztos talajt ahhoz, hogy majd később a virtuális világ csapdáiba ne essenek! Adjuk meg a lehetőséget ahhoz, hogy ne kárukra, hanem hasznukra váljon a modern technológia számtalan lehetősége. Ebben igyekszünk majd az induló IKT kurzus során segíteni az érdeklődő, és az  újra nyitott óvodapedagógus Kollégákat a jövőben. Már Galántára is úgy készültem, hogy az előadás anyaga valamiképpen a képzés tematikájába is beilleszthető legyen. Egy nagy gyűjtemény kerekedett ki a prezentációban, ami az eddigi IKT-val támogatott tevékenységem rövid esszenciáját öleli fel. Kedvcsinálóként csupán néhány szót fűztem egy-egy felvillantott dia mellé, hiszen az időkeretek mást ilyenkor nem engednek meg. Csokorba szedtem hát azokat az alkalmazásokat, amelyeket eddigi munkám során óvodáskorú gyermekek és sajátos nevelési igényű kisdiákok között használtam. A konferencián résztvevők számára pedig felkínáltam blogom elérhetőségét abból a célból,  ha valaki részletesebben is tájékozódni szeretne az előadás során bemutatott témakörökben. 

Íme itt a bemutató, olyan videofelvételek gyűjteményét prezentálva, amelyek inspirációt adhatnak az infokommunikációs technológia óvodai alkalmazásához:



A prezentációban bemutatott filmek összefűzve egy rövidített és egy teljes verziós formában is megtekinthetőek. Az egy órás változatot kedvcsinálónak szántam azoknak az óvodapedagógus és általános iskolában tanító Kollégáknak, akik érdeklődnek, vagy már gyakorlatban is alkalmazzák az infokommunikációs eszközöket módszertanukban. A film teljes, három és fél órás verziója alámondott szövegekkel és kép-aláírásokkal bővített, amelyek segítenek megérteni az IKT pedagógiai használatának értelmét, annak gyermekekre gyakorolt jótékony hatását. Mindkét változat mellé készült egy-egy dokumentum, amelyek tartalmazzák a videók elérhetőségeit, s a foglalkozásokon alkalmazott oktatószoftverek, Web 2.0-ás eszközök, valamint mobil applikációk linkjeit. A könnyebb tájékozódás érdekében megjelöltem, hogy az egyes videók a film hanyadik percében láthatóak. 

Íme a rövidített verzió:






S most következzen a teljes verzió:




  Szükséges megjegyezni, hogy a dokumentumban rögzített adatok és linkek nem  biztos, hogy változhatatlan forrásként szolgálnak. A technika olyan rohamosan fejlődik, változik ugyanis, hogy a pedagógustól is megkívánja a szüntelen tanulást, megújulást. Tehát, ha ma még ingyenes is egy alkalmazás, lehet, hogy holnap már fizetőssé válik. Vagy lehet, hogy ma még le tudunk tölteni egy játékot, de holnap már ezen a linken nem lesz megtalálható. Viszont mindig jönnek újabbnál újabb "csodák", amelyekkel  módszertanunkat, eszköztárunkat folyamatosan újíthatjuk, digitális tolltartónkat rendezgethetjük.
Kívánok ehhez minden Kedves,  óvodában és iskolában tanító Pedagógustársamnak mindig megújuló erőt és  motivációt!

A sok-sok érdekes és izgalmas előadás és műhelymunka közül most csupán egyről tudok kis ízelítőt adni. Egy, sok nevetéssel, humorral tűzdelt foglalkozás néhány kis mozzanatát örökítettem meg, amit éppen a Gondolkodj Egészségesen! Program képviseletében jelen levő Szurmik Zoltán drámapedagógus vezetésével láthattunk:




Végül  következzen  néhány pillanat annak tanuságaként, hogy valóban két szép, kerek napot tölthettem Galántán, ahol a szakmai előadásokon, megbeszéléseken túl a jókedv, a vidámság, az emberszeretetet is jelen volt. (A fotókat email-ben kaptam Berky Angelikától. A képek készítője név szerint nem ismert előttem.)

2016. október 28., péntek

Európai Kódolás Hete 2016. - Videokrónika



Valami különös élmény volt számomra az október 17-ikével kezdődő Európai Kódolás Hete. Mintha megfordult volna velünk a világ ott, a mi kis Anyahajó Stúdiónkban. Játékosan kódoltunk, Lego robotot építettünk , és programoztunk. Ajtónkat kitártuk azok előtt a kisdiákok előtt, akik között integráltan tanulnak a hozzám járó, sajátos nevelési igényű kisdiákok. Igen, megmutattuk magunkat, megmutattuk tudásunkat, sőt nem túlzással állítva tehetségünket. Az érdem immár nem az enyém, hanem azoké a gyermekeké, akik tanulási nehézségeik mellett, mondhatnám inkább ellenére kincsekkel rendelkeznek.Olyan tálentumokkal, amelyeket, ha felismerünk, és bátran kibontakoztatunk, általuk bőségesen gazdagodhatunk. Már írtam új kis tanítványomról, Barnusról előzetesen, ahol reményemet fejeztem ki aziránt, hogy majd egyszer programozó édesapjával segítségünk lesz a Lego robot építésében, és programozásában. Nem kellett sokáig várni erre, hiszen az Európai Kódolás Hetén ők voltak a projekt főszereplői. Barnus édesapja , Zsolt szíves szeretettel elvállalta kérésemre, hogy a Kódolás Hetén egy napra eljön hozzánk, és bemutatót tart számunkra a Lego robot tudományát illetően. Kisfiát már előzetesen, otthon készítette fel a segítői szerepre. Barnus boldogan vállalta feladatát. A Kódolás Hetén minden alkalommal bent volt a csoportunkban, és vezette a projekttevékenységünket. 
A Lego robot építése és programozása mellett játékosan  kódoltunk a The Foos és a ScratchJr programozó applikációkkal is.  Anyahajó blogunkban így rögzítettem a nagy projektet: 

Feltöltöttem az  EU Code Week eseményt a codeweek.eu oldalára: 

http://bit.ly/2eOP2wS
Boldogan mutattam meg csapatunkat a nagy térképen a gyermekek számára:


Szavamat nem szaporítva tovább, induljon hát el videokrónikám! 

Reménységem, hogy a felvételeken keresztül érzékelhetővé válik  az, hogy micsoda nagy lehetőség van kezünkben, ha a gyógypedagógiai fejlesztés a pozitívumok erősítésére épül. 

Íme: 










Megkaptam tanúsítványomat is, amit büszkén teszek ki Anyahajónk oldalára, hirdetve mindenkinek, akinek csak lehet: "Kedves embertársaim, ne essetek tévedésbe! A felszínen látható hátrányok, részképességzavarok mögött ott a mélyben gyöngyszemek rejlenek! Azokat találjátok meg, hozzátok felszínre! Így lesznek majd körülöttünk a nehézségek ellenére is boldog gyermekek!


Köszönöm Kedves Zsolt, köszönöm Barnuci, hogy segítőink voltatok abban, hogy egy kicsit mi is kedvet kapjunk, sőt tán' meg is tanuljuk a 21. század univerzális nyelvét, a programozást.

Nagy örömmel tettük ki Anyahajó Stúdiónk falára újonnan kapott oklevelünket:


2016. október 4., kedd

Sakkjátszótér projektben már az EU Kódolás Hetére tekintve



Ha valaki aktív életet szeretne élni, és nem kíván unatkozni, hát adja fejét a digitális pedagógus hivatására! Garantáltan élménydús napjai lesznek. S ahhoz, hogy megtervezett programjait be is teljesítse, művészi időbeosztása kell, hogy legyen. Magam is a bőség zavarában "szenvedve" súlyozom teendőimet. Vannak események, amelyekről semmiképpen nem szeretnék lemondani, hiszen tudom, a rám bízott gyermekek sokat fognak belőle profitálni. Így vagyok most is, amikor éppen még a Világsakkfesztiválra készülve Anyahajónkban a Sakkjátszótér projektben tevékenykedünk, ám tekintetem már az Európai Kódolás Hetére is vetem. Ehhez nagyban hozzájárul az a folyamatos figyelemfelhívás, ami a Facebook Digitális Témahét Tanári Fórumán jelenik meg. Több héttel ezelőtt hát regisztráltam is csapatunkat a kódolás eseményére, így  készülő projektünkkel mi is felkerültünk a nagy közös térképre:





Nem szeretek "előre inni a medve bőrére", azaz nem szívesen beszélek arról, ami még, mint készülő esemény méhmagzat állapotban van, de most azért kivételt teszek. Ugyanis nagy az izgalom az Anyahajó háza táján a kódolás és robotépítés tekintetében. Kedves Olvasóim tudják, hogy a Digitális Témahét különdíját megnyerve két LEGO MINDSTORM EV3 robot boldog tulajdonosa lettem. Arról is szóltam már, hogy sajnos nem értek a robotépítés és programozás mesterségéhez. Viszont a hozzám érkező új fiúcska, és édesapja különös érzékkel és kedvvel míveli a dolgot. Így egy olyan projekt készül, ahol az apuka lesz a mesterünk, akinek jobbkeze kisfia, Barnus lesz. S mi, a többiek szívni fogjuk a tudományt, és bízvást el fog indulni Anyahajónkban valamilyen megépített, és beprogramozott robot az október 17-étől induló Európai Kódolás Hetén.


2016. szeptember 25., vasárnap

Világsakkfesztiválra hangolódva az Anyahajóban

A montázs képeinek forrása: http://bit.ly/2cN3zEM


Szinte még el sem kezdődött az új tanév, és máris egyik projekt a másikat követi Anyahajó Stúdiónk életében.  A szülőkkel való konzultáció után nekifogtunk az év eleji eDia mérésekhez,  múlt héten pedig bekapcsolódtunk a Világ Legnagyobb Tanórájának nagy eseményébe. S máris tekintetünket a két hét múlva megrendezésre kerülő Világsakkfesztivál eseményére szögezzük. 

Vannak terveink, amelyekről az Anyahajó blogban írtam a gyerekeknek: 



http://anyahajosegit.blogspot.hu/2016/09/programjaink.html
   

Abban  reményben vagyok, hogy sikerül kedvet csinálnom a gyerekeknek és szüleiknek a készülő programhoz, és majd ott, október 8-án együtt örülhetünk, játszhatunk sokadmagunkkal a Várkert Bazárban.