2017. december 12., kedd

Utazásom Joulupukkival, a finn Mikulással a Brumi Óvodába



Nem gondoltam volna, hogy életemben még kaphatok ajándék-Mikulást. Pedig hát ez így történt 2017.december 6-án!  Ennek rövid előzménye, hogy néhány nappal Mikulásnap előtt csörgött a telefonom. Bogdán Lilla, a Finn Kulturális Intézet ügyvezetője  hívott fel. Közölte velem, hogy szeretettel várnak 6-án a Gresham-palotába, ahonnan Joulupukkival, a finn Mikulással együtt utazunk a gyerekekhez, a Brumi Óvodába.  Mondanom sem kell, hogy az örömtől és meglepetéstől egy pillanatra elakadt a hangom, majd boldogan, köszönettel fogadtam el a szíves meghívást. 
S miért is ért eme megtiszteltetés? Annak egy különösen szép magyarázata van, - mégpedig egy szlogen, amelyet a világ legkiválóbb női sakkozója, Polgár Judit fogalmazott meg, nevezetesen:


Történt ugyanis, hogy október 25-én részt vettem a Finnagora szervezésében megrendezett Learning Reload konferencián, ahol a Polgár Judit által létrehozott Sakkpalota Program digitális adaptációját mutattam be. A Brumi Óvoda pedig Magyarország első, kiemelt referencia intézménye, ahol Polgár Judit megtalálta azokat az elkötelezett óvodapedagógusokat, akiknek segítségével kidolgozta a Sakkjátszótér Komplex Képességfejlesztő Programot, hogy komplex megoldást nyújtson az óvodás korú gyermekek képességfejlesztéséhez, és felkészítse őket az iskolakezdéshez. 
A Program sajtótájékoztatóval egybekötött bemutatóján én is részt vettem, amelyről blogomban EZEN a helyen számolok be. 
A történések ilyeténképpeni összefüggése magyarázatot ad Kedves Olvasóim számára tehát, hogy miként is  szállhattam fel Joulupukki  "rénszarvas-húzta szánjára", azaz ülhettem be Mikulás-buszába, és repülhettem vele, Manójával és a Finnagora kedves Finn Képviselőjével Budapest utcáin át a Brumi Óvodába...

Megérkezve, már az utcára kihangzott a gyermekhad éneke, amellyel a Mikulást várták izgatottan, lelkesen. 

Mivel nem mindennapi eseményre került sor, így  többen is, velem együtt,  kamerával a kézben jártunk-keltünk a műsor alatt. Készülnek majd profi-felvételek, amelyek  - reménység szerint - láthatóak is lesznek. Most csupán a magam módján, megszerkesztettem a több, mint egy órás programból 17 percet, hogy némi kis ízelítőt nyújtsak át a  különös napból:



A "szánnal "visszarepültünk csakhamar a meséből a valóságba.

Csodás utazásom lehetett ezen a napon! A óvoda felé vezető út alatt gyönyörködhettem a finn nyelv szépségében, ahogyan a Mikulás és Manója fontos megbeszélést tartottak. Visszafele pedig az a megtiszteltetés ért, hogy kérdéseket kaptam a sakk fejlesztő hatásáról, amelyet a Joulupukki bájos Manója fordított finn nyelvre. 

Hálás köszönetem, hogy ez alkalomból is csodás Barátokat nyertem, és csak ámulok azon, hogy a  sakk összekötő ereje milyen széles körben terjed, és milyen távlatokat nyithat meg.

2017. december 1., péntek

Könyvborító készítése - Minecraft klub az Anyahajó Stúdióban



Igencsak felgyorsultak az események Anyahajó Stúdiós életünkben mióta megalakult Minecraft klubunk. Eddig is benne volt programunkban a játék már évek óta, de most, mivel főszerepet kapott a "nagy projekt", szinte "bocrai juhokként" tört ki karámjából a kis sereg... Nem kis erőfeszítésembe telik, hogy navigáljam a történéseket, hiszen az addig megszokott, páros foglalkozások helyett már hétfőnként ajtómon kopogtatnak a "nagy építő mesterek", hogy tovább fejlesszék építményeiket. De  - még mielőtt bárki azt gondolná, hogy: "igen, sajnos ez az a a bizonyos játékfüggőség megjelenése",  - bizton állapítom meg, nem erről van szó.  Sok-sok megfigyelés és tapasztalás után mondhatom, hogy gyermekeink elementáris erővel szabadságra vágynak, ahol szabadon alkothatnának. Ez azonban nem azt jelenti, hogy magukra hagyjuk őket, Sőt! Nagy szükség van jelenlétünkre, hogy pedagógiai célunkat elérjük sikeresen. Számtalan felvétel összegyűlt már tarsolyomban az elmúlt hetek alatt, amiket szinte percenként kellene elemeznünk ahhoz, hogy megértsük, ez a játék egy fantasztikus  oktatási , nevelési lehetőség! Ehhez azonban elsődleges szükséglet részünkről a gyermekek iránti szeretet. Ebből fakadóan a gyermeki lélek mély ismerete, valamint a részünkről megnyilvánuló nyitottság, tanulási vágy, amely az alázat hozadéka. 

Eme kis bevezető után rátérek programunk következő kihívására, amely egy könyvborító elkészítése volt. Anyahajó blogunkban hirdettem meg következő heti projektünket.

A foglalkozások alatt készült több órás videó felvételből, most néhány percet ragadok ki, amely - hitem szerint - érzékelteti, milyen sokrétű fejlesztési lehetőség rejlik a játékban, ha mi is szervesen részt veszünk abban. Mivel gyógypedagógus vagyok, így elsődlegesen ilyen értelemben kutatom, vizsgálom a Minecraft játék fejlesztési lehetőségét. Már több ízben is említettem , leírtam blogomban ez  irányú tapasztalataimat, de most gazdagítom listámat az elmúlt hetek megélt közös játéktevékenységei után.  Az eddig megélt tanítvány-pedagógus baráti kapcsolat meg sem közelíti azt, ami a játék során megvalósult kisdiákjaim és közöttem. Ott voltam velük egy világban , saját avatar testemmel, esetlenül, botorkálva közöttük. Építés helyett jobb híján kameráztam őket, mert másra nem voltam képes. S ők csodás segítőimmé, barátaimmá váltak a játékban, és annyira élvezték, hogy most ők azok, akik a tudást nekem átadják. Így megyünk tovább az úton... Segítve egymást kollaboratív módon egy csodálatos új világban... Rajtunk, pedagógusokon múlik, hogy a kezünkbe kapott eszközöket áldássá tudjuk-e tenni kis diákjaink számára, vagy magukra hagyjuk őket a száz veszéllyel teli digitális világ tengernyi áradatában.

Eme néhány gondolat után három videót kínálok fel azon olvasóim számára, akik valóban érdeklődnek a Minecraft játék oktatási-nevelési lehetőségei iránt. Az első két felvétel a könyvborító készítés néhány mozzanatát örökíti meg. Döbbenetes volt számomra az a kreativitás, továbbgondolás, hogy egy egyszerű feladatot milyen más és más ötletekkel valósították meg a gyerekek. Boldog voltam, mert mindenki mást gondolt el, és ez a szabadság szárnyakat adott számukra az építésben. Nem is sorolom tovább az élményeimet, hiszen bízvást remélem, hogy a felvételek elviszik mindenkihez a valódi üzenetet.

Következzen hát az első felvétel:



És jöjjön a második:



A harmadik pedig egy rövidke bemutató a gyermekek projektproduktumaikról: 




Tudom, sokan féltik gyermekeiket  az online játékoktól. Jogosnak tartom én is, hiszen számtalan veszélynek vannak kitéve. De ha idejekorán velük vagyunk, s az úton együtt indulunk, megvan a remény ahhoz, hogy ne károsodjanak, hanem épüljenek a modern technika-adta lehetőségek által. Csak mi ne adjuk lejjebb a szintet a jó és szép értékeket illetően, és akkor talán lesz eredménye erőfeszítéseinknek.

2017. november 18., szombat

Házépítés a fa tetején - Minecraft klub az Anyahajó Stúdióban



Régóta várt pillanat következett be Anyahajó Stúdiónk életében. Bár már évek óta alkalmazom a Minecraft online építkezős játékot fejlesztéseim során, de most megalakult a Minecraft klubunk, ahol már a játékot - úgymond - hivatalos keretek között folytatjuk. Ez annyit jelent, hogy a Minecraft iskolai verziója, a Minecraft Education Edition  bekerülhetett az intézményekbe, ahol a vállalkozó kedvű pedagógusok szakkörök, és akár tanórai keretek között is színesíthetik, gazdagíthatják a gyermekek között oly' népszerű játékkal pedagógiai eszköz - és módszertanukat. Természetesen én is jelentkeztem a programba, mint Microsoft Innovatív Pedagógus, és most már kollégákkal karöltve, okosító webináriumokon keresztül haladunk az izgalmas, felfedező úton. Még tematikát is kaptunk a szakkörök, foglalkozások megtartásához. Úgy vélem azonban, hogy fő irányvonalnak ugyan jó lesz, viszont ennek a játéknak hatalmas varázsa abban áll, hogy a gyermekek egy végtelen csodás terepre jutnak, ahol szabadon kiélhetik fantáziájukat, kreatív alkotási vágyukat. Úgy gondolom, nem fogunk rosszul járni, ha merész vállalkozókként mi is "belemegyünk a játékba". Mert bizony szó szerint bele kell mennünk a játékba, hiszen multiplayer módra váltva ott lehetünk velük a terepen  avatarunkkal.
Hosszú lenne most felsorolni, mennyi élmény, megtapasztalás fűződik ehhez az újszerű, ám a Montessori gyökerekre épülő gyakorlathoz, mégis néhányat igen fontosnak vélek megjegyezni belőlük.
Már többször is írtam arról, hogy zsenialitása a játéknak, hogy a tanulási és egyéb emocionális akadállyal küzdő kisdiákok számára egy élményszerű, informális, komplex személyiségfejlesztést nyújtó lehetőség. Olyan kompetenciákkal ruházza fel őket, amelyek birtokában esélyük lehet majd a valós helyzetek kezeléséhez. Szinte egy szimulációs terep a gyakorlati élethez. Úgy a kognitív, mint a szociális képességük harmonikusan fejlődhet a felfedezéses tanulás során, ami hasznos, kódolt tudásként jelenhet meg majd felnőtt életükben. Ennek megvilágítására érdemesnek tartom elolvasni  egy minap megjelent cikket, amelynek címe: Minecraft: mi ez, miért jó ez? Gyorstalpaló szülőknek karácsony elé

Jelen írásomat leszűkítem az elmúlt hét eseményére. Bejelentkeztem kis csapatommal egy világméretű projektbe, amit EZEN a helyen találtam meg.  Nagyon szeretem az ilyen felhívásokat, mert tudom élesztgetni velük kisdiákjaimban a szociális érzékenységet. Elcsigázott beszűkültség, kishitűség, alulmotiváltság helyett kaput nyitok számukra a nagy világ felé, növelem bennük a nagy egészhez való tartozás örömét és élményét.
Így volt ez most is, amikor megtudták, hogy mi is sok más ország diákjaival együtt faházakat fogunk építeni a fák tetején. Megkaptuk a letöltendő világot, egy szép erdős vidéket, ahol azután elindulhatott mindenki fantáziája, hogy saját házát valamelyik fa tetején megépítse. Nem kötöttem ki nekik, hogy egymaguk, vagy párban alkossanak, a választást rájuk bíztam. Felettébb örültem annak, hogy senki nem kívánt magában építeni.  Tehát párban jelentek meg a terepen, sőt, azt kérték, hogy én is ott legyek velük a munkában. Ez, egy számomra megható érzés, hiszen olyan kapcsolatok alakulnak ki így a játék során, ami talán enélkül nem lenne ilyen szoros, szeretetteljes mindannyiunk számára. Nem titkolom előttük, hiszen a játék során nyilvánvaló is, hogy ők sokkal ügyesebbek, sokkal inkább szakavatott módon kezelik a programot, mint én. Viszont annál inkább kedvesebbek, segítőkészek irányomban. Olyan beszélgetések alakulnak ki menet közben, amelyek egy beszélgetőkörön sem jöhetnének létre. Erről sok-sok perc videó tanúskodik, amelyekből itt csupán csak egyet mutatok be. Igaz, ez nem a múlt hét eseménye volt, de egy pillanatra visszatekerek az idővonalon mondandóm megerősítése céljából. Van egy hosszabb, és van egy rövidebb verzió belőle.

Íme a hosszabb:



Íme a rövidebb:



Visszatérve az elmúlt hét faház építési projektjére, azt tudom mondani, új élmények birtokába juthatott mindenki. Sajnos az időnk véges, így nem fért bele a keretekbe, hogy mostanra a videó felvételeket megszerkesszem. Vannak olyan filmjeink, amelyeket a tanulók maguk készítettek videófelvevő program segítségével építkezés közben, és vannak videóim, amelyeket kívülről vettem fel a játéktevékenységek alkalmával. Remélem, majd át is tudom nyújtani Kedves Érdeklődő Olvasóimnak szép sorjában őket.

A Minecraft EDU remek lehetősége, hogy van benne kamera, portfólió, sőt egy könyv is, ahol dokumentálni lehet munkánkat, alkotásainkat. Szükséges ennek használatához a térlátás , hogy az és úgy kerüljön minden megörökítésre, ahogyan azt mi elképzeltük. Számomra csoda-számba megy, ahogyan ezt és sok más komoly ismeretet igénylő funkciót mesterien tudnak használni a gyerekek a játék során.

Megnyitva Minecraft klubunkat, készítettem egy online faliújságot a Padlet alkalmazással, ahova gyűjteni fogjuk produktumainkat. Máris számos kép és videó gazdagítja falunkat, hiszen visszamenően is beillesztettem az eddigi tevékenységeinket. A csapatom minden tagját meghívtam az oldalra, hogy saját nevükkel tudják majd beilleszteni projektproduktumaikat. Jelen pillanatban így néz ki faliújságunk, amelyet Anyahajó blogunkba illesztve érhetnek utol a gyerekek:

Made with Padlet


Végül, de úgy gondolom, valóban nem utolsó sorban következzen szűk három percben egy mini-beszámoló az elmúlt héten történt faházak építéséről. Fantasztikus élmény volt számomra az a csapatszellem, ami megnyilvánult a gyerekek között a játék során. Bár kettőnként jöttek be hozzám, de ugyanazt a terepet nyitottuk meg, ahol már a többiek előzetesen építkeztek. Így mindenki sietett meglátogatni a már elkészült, vagy készülő házakat. A nagy lelkesedés oly' méreteket öltött, hogy bizony folytonos kopogás volt Anyahajó Stúdiónk ajtaján, hogy az éppen bent lévő társukhoz bekéredzkedjenek egy találkozás erejéig ott a terepen. Sőt, hallva a híreket, osztálytársak is jöttek volna bőven... Tehát nagy keletje lesz a játéknak - úgy vélem  - a jövőben. Persze ehhez nekünk, pedagógusoknak újult erő, odaszánás, vadonatúj módszertani ötletek szükségesek.

Lenne még sok-sok gondolat ezzel kapcsolatosan, de mondandómat most befejezem.
Jöjjön hát a történetmesélésnek egy újszerű, és reményeim szerint sok jót ígérő változata:





Zárógondolatként már csak annyit kívánok megemlíteni amolyan gondolatébresztő gyanánt, hogy- átélve sok-sok ilyen jellegű foglalkozást -  látva , ahogyan a gyerekek belemélyedve alkotnak saját maguk által létrehozott világukban, egy újfajta terápiás eszközt kaptak kezükbe meglátásom szerint.
Tudjuk, létezik rajzterápia, amikor a gyerekek "kirajzolják" magukból örömeiket, esetleges fájdalmaikat. Mi magunk hányszor voltunk már úgy, hogy kiírtuk magunkból nehéz élethelyzeteinket, és adott esetben örömeinket. Ebben a Minecraft-alkotta világban pedig három dimenziós vonatkozásban is kivetíthetik gyerekeink magukból mindazt, amit elmondani adott esetben nem is képesek. Számos vágyuk megfogalmazódik ilyenkor, amit építés során azért szóban is megfogalmaznak. És sajnos menekülnek is olykor a kegyetlen, rideg világból, amikor szeretet, megértés helyett bizony bántást kapnak egy-egy adott élethelyzetben. Nagy szükség van ilyenkor részünkről az odafigyelésre, az alkotásokban elrejtett "üzeneteikre", hogy valamiképpen segíthessünk, hogy tevékenységünk valódi gyógyító pedagógia lehessen. 

2017. november 12., vasárnap

Learning Reloaded - Konferencia a FinnAgora szervezésében - Szubjektív élménybeszámoló - 2017.10.25.



Sok helyen megfordultam már az elmúlt évek során, ahol, vagy hallgatóként, vagy előadóként vettem részt egy-egy konferencián. Mindmegannyit őrzöm emlékeimben s a dokumentumokban. Most egy olyan élményről szólok, ami számomra különös és szép nyomot hagyott. 
Rövid előzményként csupán annyit írok, hogy néhány héttel ezelőtt kaptam egy megtisztelő felkérést Dr. Setényi János oktatáskutató szakembertől. Nem térek ki ennek részleteire, csupán a szóban forgó konferencia honlapjának elérhetőségét írom le, amelyből Kedves Olvasóim tájékozódhatnak a tudnivalókról bőségesen: http://www.learningreloaded.eu/

Igen, tudom, nem szerénységre vall a fenti kép beillesztése blogomba. Ám oly' annyira nagy az örömöm, hogy ennek ellenére vállalom a kockázatot. Szerénytelenség nélkül írom igaz köszönetemet Bombera Krisztina felé, aki a délelőtti előadások utáni workhshopok folyamán megtisztelt, és odaült asztalunkhoz. Mindenről kérdezett, s én mindenről igyekeztem válaszolni  neki a legjobb tudásom szerint. 
Ám , félreértés ne essék, nem én voltam a konferencia főszereplője. Így hát el is hallgatok, és átadom a szót Bombera Krisztinának, aki különös varázst hozott a konferencia helyszínére ezen a napon. Megkönnyítette beszámolómat is, ugyanis olyan szépen, szakmai felkészültséggel mondta el az előadások közötti összekötő szövegeket, hogy abból szinte egy keresztmetszetet kaphat mindenki, aki meghallgatja, végignézi a következő 27 percet: 


A konferencia napján nemcsak videó felvételek, hanem állóképek is készültek. Albumba tettem néhányat közülük, s egy szép finn zenei aláfestés mellett csokorba szedtem őket:



Köszönöm szépen a megtisztelő meghívást. Felettébb örültem annak, hogy tanítványom, Balázs velem lehetett ezen a napon. Maradandó élményt jelentett számára mindaz, amiben része lehetett. Pozitív erősségeit maximálisan kamatoztathatta azzal, hogy rábíztam a videók és képek készítését. Ezen felül pedig csodásan helytállt a workhshop bemutatón, ahol felnőttként, barátságos mosollyal avatta be a szép számmal érdeklődő pedagógusokat az Anyahajó Stúdiónk Sakkpalota projektjébe.
Igen! Ezért, és így érdemes tanulni, hinni, bízni és szeretni!


2017. október 29., vasárnap

Európai Kódolás Hete az Anyahajó Stúdióban - 2017.



Harmadik alkalommal vettem  részt Kicsiny Csapatommal az Európai Kódolás Hetén. Az volt a törekvésem, hogy olyan projektben vegyenek részt a diákok, amelyben jól érzik magukat, és emellett tudásuk is gyarapodhat. Az esemény kezdő időpontja október 7-ike volt, de már az előző héten megkínáltam őket több kódolós játékkal, hogy ők válasszák ki azt, ami majd kedvükre való lesz. Így ismerkedtünk meg több programmal is, amelyeket a Play Áruházból töltöttünk le tabletjeinkre, okostelefonjainkra. Elmondható, hogy szívesen játszottak valamennyivel, ám a "pálmát" egyöntetűen a már általuk ismert The Foos játék vitte el. Látva ezt,  nagyon örültem, hiszen ennek a programnak komoly oktatási háttere van. Ezen kívül Lego Robotjaink is aktív szerepet töltöttek be a projektben, hiszen október 11-én pályaorientációs napon mutatkoztak be, mint kígyórobotok Barni tanítványom, és Édesapja közreműködésével. A projekt úgynevezett "nulladik" hetén, azaz a ráhangolódás alkalmával Barnus szűk körben is ismertette kedvenc robotainak működését az érdeklődő csapattársak számára. 
Szokásom szerint az Európai Kódolás Hetének projektjét  is videó felvételekkel rögzítettem. Így a történéseket videókrónikába összefűzve osztom meg. Úgy vélem, hogy a leírt szövegnél sokkal többet mond a film, ahol megelevenednek az események. Összességében annyit kívánok kiegészítésül hozzáfűzni a filmecskékhez, hogy felettébb boldog vagyok amiatt, hogy a 21. század kihívásainak megfelelően tudom fejleszteni a rám bízott, különböző tanulási akadállyal küzdő gyermekeket. Ennek kivételes lehetősége az a sok projekt, amelyben részt vehetünk, amelyben eltűnik az a szakadék, ami a sajátos nevelési igényű és az úgynevezett ép tanulók között van. Mert a digitális világ olyan ajtót nyitott az ő számukra is, hogy általa valós eséllyel indulhatnak a jövő felé. Sőt! A mostani Európai Kódolás Hetének tapasztalatai alapján bátran kijelentem, hogy közöttük "Csillagfények" ragyognak, akik csodás ajándékokat hordoznak. Sorolhatnék most neveket, ám nem teszem, csupán egy kisdiákomat emelem ki, aki főszereplője volt a nagy projektnek. Barnus ő, akiről már többször is szóltam blogomban. Segítő mentorként járt-kelt Anyahajó Stúdiónkban a projekt alatt. Nem kellett szólnom, hogy kit, hol segítsen át a kódolás olykor nehéznek tűnő akadályain, ő azonnal ott volt, és segített. Nem beszélve a kígyórobotok életre keltéséről, és azok működésének ismertetéséről. 
Nem szaporítom szavam tovább. Kezdődjék hát a krónika! 

Hét videóba fűztem össze az Európai Kódolás Hetének eseményeit. 

Következzenek hát sorban itt: 



















A projektünk leírása, részletezése, valamint a diákok Padletre beillesztett projektproduktumaik  Anyahajó blogunk oldalán tekinthetők meg: http://bit.ly/2iJ6Ywe

Végül álljon itt két dokumentum, amely őrzi az 5., születésnapi CodeWeek eseményében való részvételünket:




2017. október 16., hétfő

Világsakkfesztivál a Graphisoft Parkban - 2017.



Szeretem összekötni a kellemeset a hasznossal. S ez, szerencsés módon, némely kozmikus pillanatban meg is adatik számomra. Ilyen nap volt október 14-ike, szombat, amikor is kis tanítványommal, Balázzsal buszra "pattantunk", és a Graphisoft Park felé vettük irányunkat. 
A III. Világsakkfesztivál nagy eseményére készültünk ugyanis már hosszú hetek óta. Mivel foglalkozásaink egyik sarkalatos pontja a Polgár Judit által készített Sakkpalota Képességfejlesztő Program, így mindig  élmény a Judittal való személyes találkozás. Szokásos módon felvételeket készítettem a nap során. Természetesen csupán pici ízelítő az, amit lencsevégre kaptam, hiszen gazdag programmal lettünk ezen a napon megajándékozva. Balázskám még fényképezőgép állványt is hóna alá vett, hogy kamerázása minél tökéletesebb legyen. Reménységem, hogy nemsokára ő is elkészíti némi kis segítségemmel a felvett kép-és videóanyagot, és megjelenteti Élményblogjában azt. Így a két beszámoló együtt még jobban közelebb fogja hozni a Világsakkfesztivál mindmegannyi eseményét, csodáját. A programok ITT olvashatók. A hasznossága nem kétséges a napnak, hiszen a Sakkpalota Programmal kapcsolatos konferenciára is meghívást kaptunk. Örültem a találkozásnak, hiszen újra megerősödtem abban, hogy kivételes képességfejlesztés rejlik ebben a szép, ősi játékban.
Kellemessé pedig a szikrázó napsütés tette ottlétünket. Mivel a Világsakkfesztivál eseménye több helyszínen is zajlott a Graphisoft Parkban, sőt szabadtéri játékok is rendelkezésre álltak a gyermekek számára, így szinte egy őszi kirándulásként is átélhettük a napot a sokszínű őszi falevelekben, s a Dunában gyönyörködve. Boldogan néztem a gyerekeket, akiket a szülők elkísértek. Sokan közülük sakkjátszmákban is részt vettek.  Ha értékeket keresünk értékevesztett világunkban, akkor  - meglátásom szerint -  ki nem hagyható egy ilyen sokrétű kultúrát felvonultató rendezvény.
Balázskám volt a nagy felfedező, hogy a nap során hova menjünk, milyen játékba vegyünk részt. Mondhatom, fáradhatatlan volt, s én hősiesen mentem vele mindenfele. Nem bántam meg, mert minden pillanatban valamilyen új csodára, játékra leltünk. Egyik állomásnál nagy öröm ért, mert éppen Karácsonyi Kata mellé ültem sakkfigurákat festeni. Megismertem őt, hiszen láttam schnell -partizni a Sakkarénában nem régen. Aki ismeri a sakkvilágot, az tudja, hogy a Karácsonyi gyerekek mennyire tehetséges sakkozók. Közöttük Kata is, aki nyolc évesen országos bajnok lett , mégpedig a fiúk között! Barátságosan beszélgettünk, majd néhány közös fotó után elbúcsúztunk egymástól.
Szerettem volna, ha a mi Anyahajós Csapatunk több tagja is velünk együtt örülhetett volna ezen a napon. Ám a rohanó élettempó nem mindenkinek enged meg még hétvégén sem szabadnapot. Kárpótlásul viszem be ezen a héten Anyahajónkba beszámolómat, s a készített felvételeket, hogy valamiképpen a kis Csapat többi tagja is képet, sőt inkább kedvet kapjon ahhoz, hogy  a sakkot szeretők , a sakkal játszók népes táborához csatlakozzon.

Íme a két felvétel:




2017. október 8., vasárnap

Európai Kódolás Hetére készülve 2017-ben



Újabb projektre készülünk, hiszen így szép a mi Anyahajós életünk.

Digitális osztálytermünkben, az Anyahajóban elő is készítettem a tervünket jövő hétre.
Elhoztam blogomba, s a kép alatti linkre kattintva látható és olvasható a Kedves érdeklődő Olvasó számára:

http://anyahajosegit.blogspot.hu/2017/10/europai-kodolas-hete-2017.html


A fenti kép forrása: http://bit.ly/2fTPN6N

2017. szeptember 27., szerda

Amikor a Minecraft terápiaként hat...




Megvallom, nem szeretek írni Anyahajós életünk kudarcos napjairól. Pedig hát akadnak ilyen napok is olykor-olykor. Ez így történt a minap, s az óra közepe táján el is határoztam, a szóban forgó szituációról bizony nem fogok írni soha. Ám most szavamat szegem, hiszen a kínos konfliktus helyzetre csodás megoldás született. 
Az úgy történt ugyanis, hogy év eleji felméréseket írtunk kedvenc programunkkal, a Kahoottal
Az egyik kisdiákom, nevezzük most el Tominak, nagy lelkesedéssel kezdett saját tabletjével a játékba. Az első két kérdésnél még vezetett a pontszámok tekintetében, de egyszer csak válasza téves lett, így sok pontot veszített. S amikor meglátta , hogy lejjebb került a rangsorban, dühkitörésében sírt-rítt, eget-földet vádolva, közte engem is valamilyen oknál fogva. Igyekeztem csendesíteni, de nem jártam sok sikerrel. Nem szokásom kiabálni, viszont most erős hangon, határozott szigorúsággal próbáltam véget vetni "kiborulásának". Meglepő módon megszeppent szavaimtól. Tudtam, így nem lehet véget vetni egy gyógyító pedagógiai foglalkozásnak. Valamire szükség van ilyenkor ,hogy kihozzuk az örvénybe került gyermeki lelket, elvégre ezért vagyunk, ez a mi feladatunk. Hirtelen ötletként felkínáltam számára, hogy építsen valamit a Minecrat EDU játékában. Hozzátettem azt is, hogy látom, nem tudja még elhordozni a vereséget, de ezt idővel meg fogja tanulni. Odaült hát Tomikám a laptop elé. Megkérdeztem tőle, hogy szeretne-e videót készíteni építkezéséről. Ő bólintott , hogy igen. Megkapta a headset-et, én bekapcsoltam hozzá az Office Mixet, és már indult is a játék. Melléültem, kezemet vállára tettem, és belemerültünk együtt a nagy építkezésbe. Mintha elvágták volna az időszalagon a történéseket. Tomi teljes koncentráció mellett, alapoktól indulva építette meg házát. Kommentálta cselekvéseit eközben. Negyed óra elteltével odasúgtam neki, hogy valahol fejezze be, hiszen az órának vége. Szépen bólintott rá, és még azt kérte, hogy egy szelfit csinálhat-e a háza előtt a kamerával, hogy bekerüljön portfóliójába a műve. Természetesen boldogan bólintottam rá. A felvétel elkészült egy kis technikai hibával. Ugyanis valahogy lemaradt Tomikám hangja a felvételről. Vélhetően a mikrofont nem dugtam be a zűrös helyzetben. Ennek ellenére elkészült a videó. Kerestem hozzá olyan aláfestő zenét, ami talán kicsit érzékeltei azt a lenyugtató, idegeket megnyugtató folyamatot, amit ez a néhány perc Tominak adott. Szürkületben, madárcsicsergés mellett veti meg az alapokat, mint akinek a sötét mélyből most jön el a pirkadat... Majd egyre szebb és jobb, konfortosabb lesz minden körülötte, mint lelkében, a való életben... S amikor vége lett az építésnek, és felállt a géptől, arca kisimult, cukorkáját, s a szokásos simogatást megkapva, mosollyal távozott el az Anyahajó szobácskájából.

Íme a terápiaként ható néhány perc hang nélkül ugyan, de a gyógyító pillanatokat érzékeltető relaxációs zenével:



Mondandóm summája: mint, ahogy létezik rajzterápia, úgy hiszem, és tapasztalataim szerint tudom, létezik a Minecraft építkezős játéknak is személyiségfejlesztő, gyógyító hatása. Ezért örülök, hogy eljuthat a magyar iskolákba is a Minecraft EDU, amely nagy segítséget jelenthet úgy gyermeknek , mint pedagógusnak az élményszerű tanulásban

2017. szeptember 25., hétfő

Amikor már nem csak a sakk, hanem a Kahoot is összeköt minket...



Napjaink vitatott témája a gyermekek, fiatalok internethasználatának problémája. Mikor is engedjük őket a digitális világ közelébe, s majd utána hogyan is védjük meg őket annak számtalan káros hatásától. Nem alaptalan az aggodalom, ezt én is így látom. Ám, ha meghalljuk, és megértjük a kor szavát, akkor vigyázó kezeink alatt hatalmas távlatokat nyithatunk meg kisdiákjaink számára. 
Az internetnek köszönhetően Anyahajónkkal immár messze vidékre hajóztunk el. A világhálón keresztül értesülhetünk folyamatosan ugyanis nemzetközi projektekről, amelyekbe, ha bekapcsolódunk, egy ültő helyünkben országhatárokon is túljuthatunk.


 Úgy gondolom, és tapasztalom is, hogy ez a fajta gyógypedagógiai fejlesztés olyan gazdag eszköztárat ad kezünkbe, ami valóban komplex módon ad lehetőséget a sajátos nevelési igényű gyermekek harmonikus személyiségfejlesztéséhez. Egy-egy projekt  összehangolt módon, tantárgyakat átívelve adja az ismereteket, készségeket, képességeket, másrészt a szociális tanulás, a társakra lelés, a nemzetköziség boldog összetartozásának megélése mind-mind lehetséges. És nem győzöm hangsúlyozni, hogy ezeknél a sok tanulási nehézséggel, akadállyal küzdő gyermekeknél fokozottan szükségszerű a digitális írás tudás elsajátítása. Ismerjük Teller Ede mondását, amely szerint: "Az olyan ember, aki nem ért a számítógéphez, a XXI. században analfabétának fog számítani." Tehát most - meglátásom szerint -  erre kell helyeznünk a hangsúlyt egy mai, modern, innovatív gyógypedagógia fejlesztés során. S ez nem azt jelenti, hogy elvetjük a hagyományos, manuális írás lehetőségét. Csak robogó vonatunk pillanatok alatt elszáguld mellettünk, ha idejében nem szállunk fel rá. S ha fent is ülünk kisdiákjainkkal a képzeletbeli masinán, akkor is nagyon kell igyekeznünk, hogy lépést tartsunk a fejlődéssel, hiszen pillanatokon belül lemaradhatunk, s akkor ott a veszély, hogy ki is maradunk. 
Ez vezérel engem ott a mi kis Anyahajónkban. Így tudok ma örülni pl annak, hogy megismerhettem a remek Kahoot játékot, ami csodálatos és izgalmas módon kiváltja a kínos papíralapú felméréseinket. Itt is számtalan lehetőség van a fejlődésre. A gamafication elemeit magában hordozó alkalmazás ,  a játékos versenyhelyzet, a pontokért folyó harc olyan inspirációt jelent a gyermekek számára, ami elfelejteti velük azt, hogy tulajdonképpen ez egy komoly számonkérő felmérés, vagy dolgozat lenne egyébként. Eddigi gyakorlatainkról írtam is már blogomban, amely ITT található meg. 
Az apropót mostani bejegyzésem  megírásához az adta, hogy nagy örömmel fedeztem fel az imént a Microsoft Innovatív Pedagógusok nagy nemzetközi közösségének oldalán mosolygós arcú indiai gyermekeket, akik a Kahoottal játszanak tanárnőjükkel:


Én magam is az internetnek köszönhetem, hogy MIE expert lehetek immár harmadik esztendeje:


 Az együvé tartozás, a közös gondolkodás kontinenseket átívelő boldog léte és ereje visz tovább mindennapjaim olykor tengernyi tennivalóiban, s nem egyszer nehézségeiben.

Viszem is Anyahajónkba a képeket, hogy lássa a kis Csapat, hogy ott a messzi Indiában is ismerik a Kahootot, és ott is örömmel játszanak vele az indiai gyerekek. Még a térképen is megmutatom a helyet, hogy mondómba  egy kis földrajzi ismeretet is belecsempésszek.

 Hiszem, és tudom, hogy az internet-adta  közös univerzális nyelv is közelebb hozhat bennünket egymáshoz a békétlenség, széthúzás helyett...

2017. szeptember 20., szerda

Amikor a pozitívumok kiemelésére helyezzük a hangsúlyt a személyiségfejlesztésében



Balázskámat, az ő huncut kis mosolyával talán már sokan ismerik, hiszen többször is írtam róla blogomban. Immár 5-ik esztendeje jár hozzám. Az Anyahajónk kedvelt helyévé vált az évek során.  Az ő példája ékesen szemlélteti, hogy mennyire fontos megtalálni tanítványainknál az egyéni tanulási útvonalakat. Mennyire fontos megismerni a gyermeket önmagát, képességeit, erősségeit, a mélyen elrejtett tálentumait, hozott kincseit . Felelősségteljes feladat ez, különösen a gyógypedagógiai nevelés során, ahol számos akadály, hátrány fedi el a gyermekekben szunnyadó tehetségcsírákat. 
Bátor vállalkozás ez, hiszen ebben a szemléletben bizony gyakran el kell térnünk a szokványos, kitaposott nyomvonalakról, és egy teljesen új utat kell megjárnunk adott esetben kisdiákjaink nevelésében. Ez így történt Balázs esetében is, és most boldog vagyok, hogy sokszor mertem változtatni egy foglalkozás menetén, amikor ő jött valami új ötlettel, eltervezett tevékenységgel. 
Már öt évvel ezelőtt látható volt nála, hogy jó kommunikációs képességei vannak. Tanulási nehézségeit enyhítve kérésemre hamar megkapta azt a lehetőséget, hogy tanórán is saját laptopján írjon. IKT-val támogatott foglalkozásaink sikerélményeket hoztak számára. Önértékelése, önbecsülése szépen fejlődött ez idő alatt. Néhány hónappal ezelőtt azzal a kéréssel fordult hozzám, hogy a "Bloghajóján" kívül szeretne egy saját blogot is nyitni, amelyben személyes élményeit szeretné megosztani. Természetesen örültem ötletének, és természetesen a foglalkozás előre eltervezett menete is más lett. Elkészítette ugyanis háttér segítségem mellett Élményblog elnevezésű új blogját, amit meglévő blogja oldalán helyeztünk el. Ezek után szinte ontotta Balázs a posztokat, élménybeszámolókat. Szerencsés helyzetbe van, mert Édesanyja folyamatosan gondoskodik arról, hogy kis öccsével együtt számtalan kirándulásban legyen része. A nyári táborokról, nyaralásokról készült bejegyzéseiben saját fotókat helyez el. Ugye nem kell részleteznem, hogy eme tevékenysége hányféle fejlesztési területet érint, amelyekre pozitívumként hat immár blogger volta. A helyesírási hibákat kérésére együtt szoktuk kijavítani, olykor távsegítséggel. Most van még néhány fejezet, ami még várat magára, de előbb, vagy utóbb megtörténik mindegyik bejegyzés kijavítása. 

Jelen blogbejegyzésem apropóját egy Facebook megosztás adta. Tegnap ugyanis Balázskám foglalkozási idején kívül bekopogott hozzám, és hatalmas mosollyal mondta, hogy van egy nagy örömhíre, elmondhatja-e. Boldogan közölte, hogy egy blogbejegyzése megjelent a Facebookon.
Megírta ugyanis élményeit az Alkimista táborról, és elküldte a Szervezők számára. Ők vissza is írtak neki, megköszönve a beszámolót, és megkérdezték tőle, hogy közölhetik-e a Facebook oldalukon. 

Nem is részletezem, milyen élményben volt Balázsnak része azon a héten.  Helyette álljon itt  blogbejegyzése, amely immár a Magyar Vegyészeti Múzeum Facebook oldalán olvasható: https://www.facebook.com/VegyeszMuzeum/?fref=ts


http://bit.ly/2hgFr0N


 Azt tudom, hogy Balázskám nem a matematika tudományát fogja öregbíteni a jövőben... A legfontosabb, gyakorlati életét segítő  matematikai alapismereteken kívül nem is lesz szüksége arra, hogy mélyen belemélyedjen e tudományágba. Viszont annál inkább lesz helye olyan területeken, ahol most ilyen szépen bontogatja szárnyait, próbálja ki önmagát, tehetségét. Ő most nyolcadik osztályos tanuló. Ballagni fog tovább... Bár megtalálná útját, ahol segítőemberek veszik majd körül, ahol majd tehetsége, tudása kibontakozhat saját maga és még sok embertársa  örömére, javára. 

2017. szeptember 17., vasárnap

MIE Expert Évnyitó a Graphisoft Parkban 2017.



Az iskolai évnyitók után az ország számos városából érkeztek pedagógusok a Microsoft Székházába 2017. szeptember 16-án. Microsoft Innovatív Pedagógusok gyűltek össze, hogy egy tartalmas, és jó hangulatú szakmai rendezvénnyel kezdjék el az új tanévet. Közöttük lehettem én is, mint aki 3-ik éve tagja lehet a világméretű pedagógiai közösségnek. Ha valaki még nem ismerné az előzményeket, akkor ITT és ITT némi betekintést kaphat róla blogbejegyzéseimben. 
Kettős öröm lengte át az eseményt. Ugyanis  örömmel köszöntötték egymást a már ismert társak, és örömmel köszöntöttük a szép számban érkezett új tagokat. 
Azt el kell mondani, hogy bár az új iránt elkötelezett, és lelkes tanári csoportról van szó, ám a járatlan utak, akadályok, technikai nehézségek olykor -olykor kedvünket szegték, de  -bizton állítom, a nap eseménye új reménysugarat adott mindegyikőnknek. Igen, számomra is tanulság, hogy bármennyire is rögösnek tűnik akár egy regisztráció lebonyolítása, soha nem szabad feladni. Közös akarattal mindezt meg lehet oldani. Így tisztultak le a kételyek a nap folyamán a még meg nem oldódott technikai problémák tekintetében . 
Délelőtt plenáris előadások során okosodtunk Prievara Tibor, Rideg Márton és Nádori Gergő által, majd egy finom ebéd után pörgős , forgóban megszervezett szekcióbeszélgetésekre került sor. Valóságosan zsongott a nagy előadóterem. Számomra hatalmas élmény az, amikor már nem küzdeni kell az innováció létjogosultságáért, hanem egy aktív, számtalan kreatív ötlettel rendelkező csapat dugja össze fejét, hogy egymás tudását megosztva gazdagodva menjen mindenki haza. 

Voltak, akik a közösség elé állva is bemutatták újdonságaikat a Hack the Classroom időzónájában. 

Személyes örömöm, hogy elindulhat Magyarországon a Minecraft, online építkezős játék szakkörének szervezése. Én is bejelentkeztem a vállalkozó tanárok csoportjába, s egy online felületen és webináriumokon keresztül tarthatjuk majd egymással a kapcsolatot, és alakíthatjuk ki, honosíthatjuk meg országszerte ennek, a gyermekek körében oly' nagyon kedvelt, és örömteli módon kiváló képességfejlesztő játékot.

Köszönöm szépen a Szervezőknek, köszönöm szépen Orosz Sárának, hogy ilyen magas színvonalú, gyakorlatorientált, és mégis sok mosollyal telt napban lehetett részünk 2017. szeptember 16-án.

Végül egy kép, ami külön öröm számomra mindig. Új ismeretség, új barát Dékány Beatrix, Bea személyében, akivel máris félszavakból megértettük egymást:


2017. szeptember 8., péntek

Felvételi előkészítő karosszékben, otthonról...



Ígéretes kezdeményezésről szeretnék hírt adni Örömpedagógia blogomban. Webkurzus indul ugyanis az online tereken 8-ik osztályos diákoknak ! 12 hetes felvételi előkészítő magyar nyelv és irodalom, valamint matematika tantárgyakból. A linkekre kattintva részletes tájékoztatót kapunk a képzésről. 
A magam részéről csupán annyit kívánok kedvcsinálóként  megjegyezni, hogy bízvást ajánlom a kurzust minden érdeklődő tanuló és szülő számára. Egyrészt azért, mert ismerem a Csapatot, aki létrehozta a tanfolyamot. Farkas Robi online kurzusára csöppentem be 8 évvel ezelőtt, aki emberségével, segítségével és nem utolsó sorban humorával élményszerűvé tette még a legnehezebben elsajátítható ismereteket is. Nos, ez a légkör vár azokra is, akik rászánják majd magukat a felvételi előkészítő ilyen formájára. Másrészt összehasonlíthatatlanul könnyebbé teheti a gyermekek számára ezt, a nem kis megterheléssel járó időszakot azzal, hogy nincsenek helyhez és időhöz kötve, hanem saját maguk szabhatják meg, mikor is lépnek be a Moodle keretrendszerébe.
Iskolámban közelről látom azt, hogy mennyire nagy gondot jelent beiktatni  egy-egy 8-ikos tanuló számára a felvételi előkészítő órákat. Azt is tudom, hogy vannak  szülők, akik kemény pénzeket fizetnek ki a felkészítő tanárok számára. A Webkurzus sem ingyenes, bár a kapott lehetőségekhez képest  - meglátásom szerint - emberbaráti az összeg. Az online felületen tájékozódhatunk erről. 
Az külön remek dolog, hogy a kurzus első hete ingyen kipróbálható. Ez számomra különösen fontos, hiszen nekem is van sajátos nevelési igényű kisdiákom, aki szintén felvételi előtt áll. Izgalommal várom azt, hogy kipróbáljam vele az első hetet. Reménykedem, hogy a sok tekintetben akadálymentes digitális felület meg fogja könnyíteni számára a felkészülést. 
Végül a következő két, rövidke kis videó álljon itt, mint kedvcsináló beharangozó: