E-learning 2010. Összefoglaló az együttműködés tapasztalatairól

Munkámat egy végtelen vizeken való hajózásnak tekintem. Vitorlám zászlajára a Life Long Learning feliratát helyeztem el. Utazásom során hét héttel ezelőtt jutottam el egy olyan virtuális iskolába, amely uticélom megvalósításában hathatósan segítségemre lett. Legnagyobb örömöm és élményem, hogy a kurzus során társakra leltem. Olyan boldogságérzés ez, mint amikor egy hajós csupán egymaga próbál a nagy tengeren úrrá lenni a vizeken, megvívni az ellenszéllel, és egyszer csak feltűnik szeme előtt a segítő csapat. Ezt a biztatást, erősítést kaptam meg az elmúlt hetekben én is. Rájöttem, nem vagyok egyedül törekvéseimben. Én, aki eddig úgy gondoltam, csupán don quijote szélmalomharcot vívok , most olyan osztályterembe csöppentem, akiknek tagjai elkötelezett, innovatív pedagógusok. Olyanok, akik nem riadnak meg az újtól, sőt a vadonatújtól sem. Olyanok, akik velem együtt mint digitális bevándorlók, bátran vállalják a digitális bennszülöttekkel való egészen új kapcsolatrendszer kialakítását. Ha kulcsszavakat kellene most megfogalmaznom, akkor ez az egymásra találás kifejezése lenne.
A következő kulcsszavam a képzés összefoglalójaként a tudásmegosztás. Ez a fogalom számomra élővé vált az elmúlt hetek alatt. Itt hallottam azt a gondolatot megfogalmazni, hogy : "Tudásomat a barátaimban tárolom". Igen, teljesen azonosulni tudok azokkal, akik így gondolkodnak. Ez a barátságkör egy olyan energiát feltételez, mint amikor a tenger fövenyén elhelyezkedő apró homokszemek hatalmas erőként állnak ellen a tenger hullámainak. Olyan új gondolkodás ez ugyanis, ami ellent mond a gyarló, pénzéhes, irigy, féltékeny emberi természetnek. Ez által én is hatalmas muníció birtokába kerülhettem az elmúlt hetek során. Eddigi, ide-oda kapkodva elsajátított digitális tudásom valamiképpen rendszerbe szerveződött. Sok-sok kifejezés, alkalmazás tisztázódott bennem. Ha csak a web 2.0 témakörére gondolok, máris szépen sorban látom magam előtt a hasznosabbnál hasznosabb oldalakat. S amiktől addig félve elfordultam, s még kislányaimat is óvtam, most bátor használója lettem azoknak. Talán fel sem tudom sorolni azt a sok regisztrációt, amit e néhány hét alatt "elkövettem". Nagy hozadéknak tekintem, hogy a kurzus során közösen átbeszélhettük a veszélyhelyzeteket, amiktől óvakodnunk kell, viszont határozott biztatást kaptunk a web.2.0 alkalmazásainak nagy lehetőségeire. Bizony igaz, hogy nem szabad "homokba dugni fejünket" a ránk bízott gyermekek internetezéseit illetően. A "grénium" bölcs döntést hozott, amely szerint legyünk mi is jelen a színtereken. De úgy, hogy ne rohanjuk meg őket az iwiwen, Facebookon, s a többi közösségi hálózaton, hanem hagyjuk, hogy bontakozzanak ki, alakítsanak közösségi platformokat kedvükre. De mi legyünk csak ott a háttérben. S legyünk olyanok, mint a jó pedagógusok, akik akár 100 évvel ezelőtt, akár napjainkban csupán háttérből irányító facilitátor szerepet töltenek be tanulóik körében. Szépen , intelligensen készítsük csak nekik oda a választási lehetőséget. Igen az iwiw és a Facebook is lehet majd egy olyan gyermekbarát tanulási környezet, ahol a nagy reformpedagógusok álma, az örömpedagógia érvényesülhet. Társaimmal együtt a kurzus során mi ezt a szabadságot tapasztalhattuk meg vezetőink, tutoraink részéről. Nem kellett félnünk, szorongnunk, mert valamiben tudatlanok voltunk. A konnektivizmus, az együtt építkezés örömteli napjait éltük át a képzésben. Nagy várakozással nyitottam be naponta az "osztályterembe", azaz kattintottam a fórom oldalára, keresve ki, milyen új tudással érkezett. A háttérből jövő, segítő biztatásokat ezúton köszönöm meg Hartyáni Marikának, Farkas Robinak és Matúz Évinek. De nem csupán ők, hanem a kurzuson résztvevők is segítségemre voltak , ha valamiben éppen elakadtam. Lassan-lassan "búcsúbeszédnek" tűnnek szavaim, amit szívemből sajnálnék. A kurzus végén részemről a jövőbe tekintés : további együtt működés. Ezért hát nem is búcsúzom e-learning tanfolyamunk végén, hanem: köszönet az elmúltakért, és viszontlátásra a munka mezején!