Apró csodák...

Korábbi bejegyzéseimben írtam már Árpikámról, akivel heti négy órában találkozhatok egyéni fejlesztéseim során.

Nehéz sorsú fiúcska. Talán felnőtt fejjel is megviselne bennünket mindaz a megrázkódtatás, ami őt kisgyermek korában érte. Így hát nem csoda, hogy igen nagy lemaradásai vannak a tanulásban. A Sors ajándéka, hogy olyan intézménybe járhatok hozzá, ahol interaktív tábla segítségével végezhetem a fejlesztést. Mondhatom, csodálatos perceket élünk át ezeken a foglalkozásokon. Minden adott ahhoz, hogy Árpi felzárkózhasson társaihoz. A sok-sok kudarcélmény után egyre nagyobb az önbizalma, hiszen sikerélményt ad számára a modern technikai eszközök alkalmazása. Már eddig is tapasztaltam, de Árpi esetében még inkább megerősödtem abban, hogy a most felnövekvő nemzedék valahogyan ösztönösen ráérez a technikai eszközök használatára. Még azok is, akikről egyáltalán nem is gondolnánk. Hiszen látszólag súlyos akadályokkal telve élik napjaikat. Ezért van nagy felelősségünk, nekünk gyógypedagógusoknak, hogy kellő időben siessünk sérült gyermekeink megsegítésére azokkal a modern technológiai eszközökkel, amik mostani korunkban adottak számunkra. Nem könnyű feladat,-megvallom. Hiszen sokszor több évtizedes pedagógiai módszertanunkat kell megújítanunk nem kevés időráfordítással. De ha egyszer tanúi lehetünk annak, hogy a gyógypedagógia területén micsoda fejlesztési, sőt terápiás lehetőségek rejlenek az IKT használatában, akkor olyan energiákkal leszünk felruházva, amelyek képessé fognak tenni bennünket a sok-sok pluszmunkára. S ha bekövetkeznek foglalkozásaink során a várva-várt "kozmikus pillanatok", akkor majd  minden fáradságunkról egy szempillantás alatt megfelejtkezünk, és csak az öröm marad meg, ami közös kis tanítványainkkal.

Következzen most néhány másodperc ezekből az örömteli pillanatokból: