Kérdések
- Milyen tanulási szokásokkal jellemezhető a mai magyar iskolás (13-18 éves) korosztály?
- Ismerjük-e internetezési szokásaikat?
- Mennyire fontosak számukra a virtuális közösségek?
- Rájuk is igaz az, hogy „folyton be vannak kapcsolva?”
- Hogyan lehetne az internetezésre fordított energiát az iskolában hasznosítani? Vannak erre eszközeink, módszereink, ötleteink?
Milyen tanulási szokásokkal jellemezhető a mai magyar iskolás (13-18 éves) korosztály?
Két különböző területre van ezzel kapcsolatban némi betekintésem. Az egyik a gyógypedagógusi tevékenységem révén, a másik saját lányaim tanulási szokásait szemlélve.
Intézményünkben általánosan az mondható el, hogy a gyermekek, fiatalok nagy része olyan szociokulturális háttérrel rendelkezik, hogy otthoni tanulásra nem igazán lehet építeni. Így a napközi foglakozások során oldják meg házi feladataikat.
Lánykáim igen szigorú időbeosztással kell, hogy éljenek, ami a tanulást illeti, hiszen lépten-nyomon csak az egymás után szinte szünet nélkül sorakozó témazáró dolgozatokra kell, hogy készüljenek.
Ismerjük-e internetezési szokásaikat?
Úgy vélem, nem igazán mondhatunk erre határozott igen-t. Bármennyire is igyekszünk kísérni őket veszélyes és nem veszélyes szörfözéseikben, de nem ülhetünk mellettük, hogy mindent kontroll alá vegyünk.
Mennyire fontosak számukra a virtuális közösségek?
Saját megfigyeléseim alapján elmondhatom, hogy nagyon fontosak számukra a virtuális közösségek.
Saját kislányaim már túljutottak az újdonság erejével ható iwiw-es "forgatagon". Számtalan kapcsolatfelvétel jellemezte azokat az időket. Rengeteg fényképfeltöltés, ami nem kis izgalmat jelentett számomra.
Talán mára már óvatosabban, szelektálva kerülnek fel az élményt osztó felvételek, - de már nem az iwiwre, hanem a Facebookra.
Iskolámban csak szeptembertől indult el a tanulásban akadályozott csoportban az iwiwre való regisztrálás.
Ez kimondottan az ő kérésük volt, ami azt jelzi, hogy ezek az akadállyal élő fiatalok is értesülnek környezetükben az internet-adta lehetőségekről. Szülői beleegyezéssel el is készítettük számukra a belépési lehetőséget. Hihetetlen módon motiváltak a közösségi életre. Ez egyrészt nagyon hasznos, mert észrevétlenül sajátítják el a számítástechnikai ismereteket, gyakorolják az írást, olvasást, viszont van egy nagyon veszélyes oldala is, mégpedig sérültségüknél fogva a kiszolgáltatottság, sebezhetőség. Úgy gondolom, nagy feladat hárul ezzel kapcsolatosan ránk, gyógypedagógusokra, hogy kellő segítséget adhassunk ezeknek a fiataloknak a világhálón való biztonságos közlekedéshez.
Rájuk is igaz az, hogy „folyton be vannak kapcsolva?”
Iskolámban meghatározott időkben kapcsolhatják be a gyermekek a számítógépet. Látva határtalan lelkesedésüket, az a meglátásom, hogy ők is "folyton be lennének kapcsolva", ha tehetnék. De most még többüknek nincs otthon lehetősége az internetezésre. Vagy azért mert nincs otthon gép, vagy pedig azért, mert féltik a szülők a számítógépüket átadni gyermeküknek.
Itthoni viszonyokra azt tudom elmondani, hogy egyértelmű a Facebook használata kislányaimnál. Erős akarattal, de meg tudják állni, hogy nem fut el az idő a hosszas internetezéssel. Viszont a telefonálást, e-mail levélváltást is szinte majdnem teljes mértékben kiváltja a Facebook számukra.
Hogyan lehetne az internetezésre fordított energiát az iskolában hasznosítani? Vannak erre eszközeink, módszereink, ötleteink?
Nagyon jó kezdeményezésnek tartom ehhez a SULIVILÁG közösségi oldalát. Sok lehetőség rejlik benne. Meglátásom szerint elkötelezetten, odaadó munkával, kreatív ötletekkel ide tudnánk csábítani diákjainkat. Az internetezésre fordított energiát nagyon szépen lehetne ezáltal az iskolában hasznosítani.
Nagyon érdekes és egyben számomra kicsit ijesztő is, amit a tanulásban akadályozott tanulók kapcsán írsz. Természetes, hogy a webes közösségi tér számukra is nagyon vonzó, de az általad is megfogalmazott kettősség szerintem is óriási felelősséget ró rátok, gyógypedagógusokra. Kívánom, hogy több örömöt leljetek benne, mint bosszúságot.
VálaszTörlésKöszönöm Robi!
VálaszTörlés