2014. január 27., hétfő

"Egyszervolt, hol nem volt...",- igaz mese az Okos Dobozról


Évekkel ezelőtt leltem rá az egyszervolt.hu magyar internetes gyermekportálra, és mondhatom, számos kisgyermek használta és használja mind a mai napig nagy örömmel foglalkozásaink során. A réten sétálva sok-sok érdekes, játékos, ám fejlesztést rejtő alkalmazás van, amit mint egy jól előkészített Montessori -pedagógia szerinti tanulási környezetet kínálhatunk fel gyermekeinknek. Ők onnan bármit választhatnak, hiszen minden az ő fejlődésükre, előmenetelükre van.Természetesen játékba csomagolva, ami a gyermeki kor alapvető szükséglete. A réten találtunk rá a Traff Parkra,  ahol már hosszú listán szerepelnek a kis Traff tulajdonosok. 

Hamar belekukkantottunk az Okos Dobozba is , és színesítettük vele foglalkozásainkat.
(Utólagos megjegyzés: időközben nem a réten találhatjuk meg az Okos Dobozt, hanem külön alkalmazás segítségével:  http://www.okosdoboz.hu/ )



Az elmúlt év szeptemberében az Országos Szakmai  Tanévnyitó nagy rendezvényén be is mutattam egy perces TeachMeet keretében, hogyan is használják a gyerekek az Okos Doboz feladatait. Ekkor jött az örvendetes hír, amely szerint megjelent az Okos Doboz új verziója, és éppen a helyszínen volt a bemutatója.Természetesen meghallgattam az előadót,  Vitéz Gyöngyvért, az Egyszervolt Programiroda oktatás-fejlesztési igazgatóját, aki, elmondta a program újdonságait. Első találkozásunk után csakhamar bekerültem az Új Okos Doboz tesztelő csapatába, amellyel  Intézményem, a Zuglói Bendek Elek EGYMI az  Okos Doboz Egyszervolt Bázisiskolája lett .
A gyerekeket beregisztráltam a rendszerbe. Természetesen  szüleikkel konzultáltam minderről előzetesen. A szeptemberi-októberi hónapunk a teszteléssel zajlott, amely során sok élménnyel gazdagodtak a gyerekek.
Karácsony előtt kis ünnepségeket készítettem a tesztelő kisdiákok részére.. Előzetesen meghívót küldtem számukra, amit a Sulivilág oldalára tettem fel. Az ünnepség során mindenki megkapta kis ajándékát, amit Vitéz Gyöngyvér küldött a tesztelésben részt vett gyerekek számára. Kézhez vehették Okos Dobozos belépési kódjukat, amit az Okos Dobozos órarendre mindenki számára felírtam. Kaptak egy Okos Dobozos tollat, és egy kis házi sütit, amit otthonról vittem számukra. 

     
                         

 Ma már otthonosan mozognak a programon belül, hol Gyakorlómódban, hol pedig Tudáspróba módban végzik feladataikat.





 Mint mindig, most is készítettem felvételeket a foglalkozásokról, amiből egy 3 perces és egy 9 perces kis bemutató született. A rövid verziót ismét az Educatio 2014 kiállításon a Sulinet standján mutattam be  2014. 01. 18-án. 

Íme a rövid verzió:




Íme a hosszabb verzió:


"Az esélyegyenlőséget szolgáló info-kommunikációs technológiák"


Az elmúlt év októberében az Informatika - Számítástechnika Tanárok Egyesületétől érkezett levél Gmail-es postaládámba. Ismét egy szíves unszolás, ezúttal egy 60 órás tanfolyamra. Az ISZE főtitkára, Dr. Bánhidi Sándorné, Julika ajánlotta fel számomra az ingyenes, TÁMOP-os képzést. Mivel évek óta ISZE tag vagyok, így ismerte Julika tevékenységi körömet, érdeklődésemet az IKT, azaz az info-kommunikációs technológiák gyógypedagógiai alkalmazása iránt. Nem volt szükség nagy rábeszélésre, neki is indultam az új ismeretszerzésnek. Különleges világ nyílt ki előttem ezekben a hetekben. Képzésvezetőnk Szántai Károly volt, aki web akadálymentesítési szakértő, esélyegyenlőségi és akadálymentesítési info-kommunikációs szakoktató. Bár voltak számomra nehezen érthető témakörök, kiváltképpen, amikor némi HTML kódokkal kellett bánni, de olyan csapatba kerültem, ahol szíves segítő társakra leltem. Mivel osztályfőnökként halmozottan sérült gyermekeket is tanítottam több éven keresztül, így az esélyegyenlőséget szolgáló info-kommunikációs technológiákat a gyakorlatból ismertem. Személyes kapcsolataim e különleges gyermekekkel  maradandó élményt hagytak bennem mind a mai napig. Így az ez irányú záróvizsga feladatokat -úgymond- könnyűszerrel elvégeztem. Ilyen volt pl. egy esszé elkészítése, amelyet itt most szívesen közre is bocsátok:


Vizsgafeladatunk volt még többek között, hogy gyűjtsünk olyan forrást, amely a képzésben nem szereplő, esélyegyenlőséget szolgáló infokommunikációs technológiát, érdekességet mutat be. 
Elővettem hát archívumomból azokat a felvételeket, amelyek ezeket a segédeszközöket mutatják be.  A kiválogatott anyagot összefűzve, kis videó formájában nyújtottam be. Íme:



A záróvizsgán mindenki bemutathatta saját Wordpress oldalán elkészített e-portfólióját, amely a 60 óra tananyagának megoldott feladatait tartalmazta. Nem mondom, hogy tudásom biztos lett ez idő alatt az akadálymentes weblapok készítése témakörében, mégis hasznosnak vélem a tanfolyamot magamra nézve. Eddig ugyanis mindig azt hittem, hogy egy internetes honlapot csak úgy lehet akadálymentessé tenni, ha egy akadálymentes verziót készítenek hozzá. Viszont a valódi esélyegyenlőséget az a megoldás adja, ha az eredeti honlap úgy van megszerkesztve a HTML5 kód rendszerében, hogy oda helyeznek el úgynevezett alt attribútumokat, amelyek szöveges magyarázatokat adnak képekre és egyéb vizuálisan felfogható dolgokra a felolvasó programokon keresztül a látássérült felhasználók számára. Sok más egyéb kisegítő lehetőségről tanultunk, ami akadálymentessé tehet egy weboldalt, amit most bejegyzésemben nem kívánok részletezni. Aki ezen a területen dolgozik, bizton meg fogja találni azokat a lehetőségeket, képzéseket, ahol ebbéli tudását mélyítheti. 
A képzés végén egy újabb Tanúsítvánnyal gazdagodhatott kelléktáram, amit most örömmel illesztek be bejegyzésem végére: 


2014. január 26., vasárnap

"Alma a fán - Az iskola nyitott világa"


Bejegyzésem címe a Tempus Közalapítvány pedagógusoknak szóló szakmai rendezvénysorozatára utal. Amikor az elmúlt év szeptemberében végig olvastam a témaköröket, ismét gondba estem, vajon a sok érdekes és hasznos előadásból melyikre is menjek majd el.Végül a  kézhez kapott programból a december 12-ikei Digitális írástudás alcímmel ellátott szakmai rendezvényt választottam. Akkor még mit sem sejtettem, hogy előadóként fogok részt venni ezen a délutáni rendezvényen. Így hát meglepetésként hatott a szíves meghívás, amelyet B. Tier Noémitól, a Tempus Közalapítvány projektkoordinátorától kaptam. 
Mondanom sem kell, ismét nagy volt örömöm, hiszen akikkel szinte napi kapcsolatban lehetek online módon, azokkal találkozhattam személyesen. S való igaz, rohanó világunkban ritka szép pillanat, ha ilyen találkozásra sor kerülhet. A legizgalmasabb ilyenkor mindig az, ha hosszú hetek, hónapok, esetleg évek közös internetes ismeretsége után először láthatjuk meg személyesen is egymást. Rendszerint ez egy pillanat kérdése szokott lenni, hiszen profilképünk alapján azért felismerjük egymást. Ezen a december 12-ikei délutánon Fegyverneki Gergő és kedves párja, Viki volt az, akikkel most találkozhattam először. Azt szoktuk ilyenkor megállapítani, hogy mintha mindig is ismertük volna egymást... 
Az előadások a Virtuális Egyetemen elhangzottak közül , valamint a Tempus Közalapítvány  Digitális Módszertárba bekerült kiváló, innovatív ötletek közül voltak kiválasztva. Ennek megfelelően én  a Sulivilág iskolai internetes közösségét mutattam be az ott lévő kedves vendégeknek.





Íme ez volt  a gazdag, sokrétű program:




Különleges gyermekek tehetségfejlesztése az örömpedagógiai módszerével - Tehetségkonferencia 2014. 10.19-én

A kép forrása: http://www.osztalyfonok.hu/cikk.php?id=1290
Szeretem a Facebookot... Igen, így egyszerűen és tömören... Azaz máris javítom önmagam, hiszen nem a Facebookot szeretem elsősorban, hanem mindazt a jó lehetőséget, amihez  "Facebook-lakásom" óta hozzájutottam. Bátran mondhatom, hogy viszonyulásunk milyensége tőlünk függ e nagy közösségi portált illetően. Sok helyen vitatott, hogy szükségünk van-e rá, s hogy mennyi csapda, veszély forrása lehet használatba vétele. Erre vonatkozóan talán úgy fogalmazhatok, hogy igyekeztem magamra nézve személyre szabni "Facebook-létemet". Mivel éveken át meglehetősen elszigetelve végeztem gyógypedagógiai tevékenységemet, hiszen nem volt közelemben innovatív, minden újra kapható csapat, így hatalmas lehetőség tárult fel előttem, amikor benyitottam e nagy közösségi térbe. Senkit nem kívánok leminősíteni ottani "életmódfolytatása" tekintetében, hiszen bejegyzésemnek nem ez a célja és rendeltetése, hanem azt hangsúlyozom inkább ki, hogy itt találtam rá társaimra, akik szemléletükben , módszereikben hozzám hasonlóképpen gondolkoznak. Itt nyílt ki előttem a világ, itt tapasztaltam meg azt az összetartó erőt, amihez elsősorban nem is a személyes találkozás, hanem gondolataink kicserélése járult hozzá. Itt kapom meg ezen felül azokat a friss híreket, információkat, amelyek konferenciákra, különböző pedagógiával kapcsolatos eseményekre invitálnak. Így azután sokszor a bőség zavarában szenvedve nem is tudom, hogy a sok lehetőség közül melyiket is válasszam, hogy Szeretett Családom, s az iskolában rám bízott gyermekek kárt ne szenvedjenek távollétemben. Oly' szélsebesen következtek  múlt év szeptembere óta  egymás után a különböző rendezvények, hogy azokat blogom Facebook oldalára csupán egy-egy rövid hír formájában közöltem, remélve, hogy majd időben tudok hosszasabban is beszámolni bejegyzéseimben. Kissé késve ugyan, de igyekszem pótolni hiányosságaimat. Jelen poszt is egy olyan konferenciáról szól, amelynek programját a múlt évben, szeptember 17-én tette fel Szekszárdi Júlia a Facebookra, s amit rögvest meg is osztottam Örömpedagógia Facebook oldalára. A konferencia címe a következő volt: Ez is tehetséggondozás! - Elmélet és módszerek . Olvasva a készülő programot, igen tetszetősnek mutatkozott, így hát elhatároztam, kiszorítom az időt és beregisztrálok. Egy-két nap múltán már láttam, nincs menekvés, nincs visszalépés, hiszen Szekszárdi Julika az Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesületének elnöke telefonon hívott fel, és kért meg egy Szakmai Műhely vezetésére. 
Úgy gondolom, hogy  egy módszer milyensége a gyermekek visszajelzése révén lehet meggyőző, így évek óta készítek fotókat, videókat foglalkozásaimról. Magam szempontjából is hasznosnak tartom az utólagos visszanézését az óráknak, hiszen önkontrollt gyakorolva próbálom hibáimat javítgatni, s a jónak tűnő módszereket megtartani. Ezen kívül a szülők is ily' módon bepillanthatnak tevékenységeinkbe. Mivel a technika nagyon sokszor cserben hagyott már, s a rám bízott gyakran súlyos akadályokkal küzdő gyermekek aktuális állapotának bizonytalansága miatt elég kockázatos nálam egy bemutatóóra sikeressége. Így magunk között, amikor minden szépen működik, igyekszem gyakorlataimat rögzíteni felvételeim segítségével. 
Így készültem hát az október 19-ikei Tehetségkonferenciára. Műhelyfoglalkozás gyanánt, egy 25 perces videóban igyekeztem bemutatni, hogy az örömpedagógia égisze alatt hogyan is gondolom el a tehetségfejlesztést a gyógypedagógiában megvalósítani: 


Mivel "Egy fecske nem csinál nyarat", így örömmel teszem közzé azoknak a lelkes, innovatív kollégáknak Műhelyfoglalkozásait is, amelyek ezen a Konferencián bemutatásra kerültek:
http://www.osztalyfonok.hu/cikk.php?id=1280

2014. január 25., szombat

Tudásmegosztás a Virtuális Egyetemen 2014-ben

Szeretek egyetemre járni... Főleg, ha azt otthonról is, saját időbeosztás szerint és nem utolsó sorban költségmentesen lehet művelni. Beiratkoztam hát a Virtuális Egyetem által meghirdetett őszi kurzusra. Csábító volt a beharangozó számomra, amelyet e-mail postafiókomat megnyitva emígyen kaptam meg: 

Kedves Pedagógus Kollégák!

Szeretnénk felhívni a figyelmüket a Virtuális Egyetem most induló, bárki számára elérhető új, online kurzusára "Web 2.0 és IKT-eszközök módszertana” címmel. A kurzus szakmai partnere a Tempus Közalapítvány Digitális Módszertára. A kurzus célja, hogy a csatlakozó résztvevők megosszák egymással módszertani ötleteiket, jó gyakorlataikat online előadások és beszélgetések formájában.

A kurzushoz való csatlakozás folyamatos, további információk elérhetők a Virtuális Egyetem oldalán.

Üdvözlettel:

B. TIER NOÉMI / Ms. Noemi B. Tier
koordinátor / co-ordinator

Aki a web 2.0 és az  IKT-eszközeit beépíti módszertanába, az tudja, mennyire szükség van a közös tudásmegosztásra. Nem haboztam hát , s néhány kattintás után máris örömmel üdvözölt Tóth Reni az Egyetem online felületén, a nyitott Facebook csoport oldalán. Ha valahova elmegyünk, ha valahova belépünk, ahol még sosem jártunk, ugye mindannyian tudjuk, mennyire fontos a barátságos fogadtatás. Reni olyan kedvesen, nemes egyszerűséggel mondta el a kurzus felépítését, hogy kezdeti félelmem azonnal szertefoszlott. Olyannyira , hogy kérésére még egy előadás megtartását is vállaltam, amire az elmúlt évben, okt. 7-én került sor. Témám a Sulivilág digitális osztálytermének bemutatása volt, amit előre elkészítettem, és a Google+ Hangouts alkalmazásán keresztül mutattam be. Ezzel egy időben a You Tube -on  is látható volt az előadás: 





A SlideShare dokumentummegosztó segítségével egy gyűjteményt is átadtam az érdeklődő kollégáknak, ami a Sulivilágos foglakozásainkat tartalmazza:






Elmondhatom, remek hely ez online felület egymás munkáinak megismerésére. Itt nem kell féltenünk rejtett tudáskincseinket, hiszen ha valamit közrebocsátunk, helyette a sokszorosát kapjuk. Ugyanis előttem is voltak és utánam is jöttek kollégák, akik saját ötleteiket osztották meg egy-egy előadás során.



S a "mesének" még nincs is vége. Bárki jöhet, mindenkit szívesen, nagy szeretettel fogadnak a csoportban. Nem kötelező előadni, nem kötelező hozzászólni, nincsenek határidős beadandók, helyette napi szinten segíthetjük ki egymást az IKT és a  web 2.0 eszközök használata során folyamatosan felmerülő kérdések tekintetében. Tehát akkor találkozzunk a "fedélzeten"!

2014. január 24., péntek

"Mobil digitális gyógypedagógia: fókuszban az autizmus"

A kép forrása: http://www.nikitalk.com/
Bejegyzésem címét idézőjelbe tettem, hiszen azt nem magamtól vettem. Négy évvel ezelőtt a II. Oktatás-Informatika Konferencián hangzott el egy előadás ebben a témakörben. Mivel a gyógypedagógiai fejlesztéseimet az IKT, azaz az információs és kommunikációs technológia segítségével végzem, így nagy kíváncsisággal, érdeklődéssel ültem be akkor Dr. Győrí Miklós előadására. Izgalmas beszámolót kaptunk a HANDS projektről, amelynek ötlete egy nemzetközi összefogással született meg. Lényege, hogy segítse az autizmussal diagnosztizált gyermekeket a társas eligazodásban és fejlődésben. Maga a HANDS, mint mozaikszó, ennek lényegét fogalmazza meg: Helping Autism-diagnosed teenagers Navigating and Developing Socially. Videotórium őrzi a hasznos információkat, amelyeket most blogom oldalán is szíves-szeretettel közzéteszek: Mobil digitális gyógypedagógia: fókuszban az autizmus. A HANDS projekt és első eredményei. | videotorium.hu
S hogy mindezt négy év távlatából miért is említem meg? Azért, mert 2013.szeptember 26-án, a 10. Nemzetközi Autism-Europe Kongresszus plenáris előadásán ismét hallhattunk Dr. Győri Miklóstól a HANDS projektről.
Tudvalevő, hogy én a "terepen" dolgozom. Gyermekek között tevékenykedem, és sokszor ösztönszerűen alkalmazom eszközeimet, keresve, kutatva, hogy mi is az a hatékony, fejlesztési, oktatási lehetőség, ami előbbre viheti a tanulási nehézségekkel és egyéb súlyos akadályokkal megterhelt gyermekeket. Több mint 10 év gyakorlattal a hátam mögött mondhatom el, hogy a modern technológia utat tört a gyógypedagógia területén is, és nem túlzás, ha azt mondom, forradalmian új lehetőségekkel kínált meg bennünket. Talán nem kell erősítgetni, hogy aki napról-napra készül a foglalkozásokra, tanórákra, az nem tud grafikonos, pontos kimutatásokat készíteni gyakorlatának sikerességéről. De ha vannak olyan elkötelezett szakemberek, akik ezeket a méréseket elvégzik, az hatalmas megerősítés arra vonatkozóan, hogy ösztönös és tanult pedagógiai gyakorlatunk helyes irányba halad-e. Ilyen értelemben megerősítés számomra a HANDS projekt ideje alatt tapasztalt eredmények ismertetése is. S ha most még nem is igazán érzékeljük hazánkban ennek a nemzetközi összefogással történt kiváló ötletnek gyakorlati megvalósulását, de az útirány ki van taposva számunkra, csak bátorságunkat , kezdeményezőképességünket kell hozzáadnunk mindehhez. Természetesen megfelelő közös akarat is szükséges, amely emberbaráti és anyagi támogatásban nyilvánulhat meg.
S ha most felmerülne a kérdés, hogy milyen forradalmian új kezdeményezés volt  ebben  a bizonyos HANDS projektben? Röviden, egyszerűen úgy tudom megfogalmazni, hogy egy hatalmas lehetőség megteremtése az esélyegyenlőségre. Hiszen az, ha egy autizmussal élő gyermek, fiatal tinédzser nem tépőzáras kártyákkal kell, hogy eligazodjon a napi teendői közepette, hanem egy okos telefonba épített kommunikációs rendszer segítheti őt a tájékozódásban, a tevékenységek sorrendiségében, hogyne lenne ez örömteli mindenki számára?! Ha az utcán, vagy egy üzletben, vagy az iskolában, netán óra alatt(!) az okosát hívja segítségül, ez nem fogja őt leértékelni senki előtt. Nem beszélve arról a segítségről, amit a szülők kaphatnak, kaphatnának ezen keresztül. Tudom, mennyi energiát, időt fektetnek a rengeteg kártya előállításába,  a nyomtatásba, a laminálásba, a tépőzárak elkészítésébe... Mindezt kiválthatná a Hands projektben kitalált, 21. század kihívásainak megfelelő segítő, kommunikációs eszköz.
Szerencsésnek mondhatom magamat, mert egy pályázat nyerteseként az AOSZ ösztöndíj segítségével részese lehettem az elmúlt évben Budapesten megrendezésre kerülő 10. Nemzetközi Autizmus Kongresszusnak. Nem tagadom, a három nap hatalmas kínálatából előre megjegyeztem magamnak azokat az előadásokat, amelyek a világ minden tájáról elhozták  aktuális eredményeiket, amelyek alátámasztják az autizmussal élő gyermekek IKT-val, azaz az információs és kommunikációs technológiával támogatott gyógypedagógiai fejlesztésük sikerességét. Igyekeznem kellett a gyönyörű Budapesti Kongresszusi Központ számos termeit váltogatnom, de sikerült némi segítséggel mindig eligazodnom, és időben ülhettem be az éppen aktuális előadás meghallgatására.Összességében megállapítható, hogy kis hazánk előkelő helyet foglal el az innovatív törekvések tekintetében. Elég erre csupán egyetlen példa, amit egy workshop keretében hallhattunk Prekop Csilla és Farkas János előadásán keresztül, akik egy személyre szabható számítógépes készségfejlesztő rendszert dolgoztak ki autizmussal élő személyek számára.
A konferencia után újabb lelkesedéssel indultam utamra, és találtam rá új és új modern technikai kezdeményezésekre, amelyek az autizmussal élő gyermekek kommunikációját segítheti modern társadalmunkban. Ennek hozadékaként immár öt ilyen jellegű alkalmazást töltöttem le okos telefonom Play áruházából. Természetesen mindet az ingyenes változatból... De így is tudom használni , és nem csak az autizmussal élő gyermekek között, hanem mindez az egyéb akadályokkal küzdő diákok számára is segítő jobbként szerepel.
Ezek az alkalmazások a következő helyeken találhatók meg: http://www.nikitalk.com/, ( Utólagos megjegyzés: időközben  a program néhány alapfunkciója maradt  ingyenes csupán.) http://aacspeech.org/, ( Időközben a program fizetőssé vált.)







Végül nagy várakozással tekintek a VI. Oktatás-Informatikai Konferencia elé, ahol többek között ismét hallhatunk Dr. Győri Miklóstól és lelkes Csapatától a legújabb kutatási eredményekről.