2015. április 23., csütörtök

Amikor a kismadarat repülni engedjük...


A minap hallottam egy bölcs mondást, amely szerint egy madárkának nem kalitkára, hanem égboltra van szüksége. Ennek igaz voltát számtalanszor megtapasztalom a gyermekek között élve... 
Ha egy zárt keretek között működő, kalitkaszerű fejlesztőszobát pl. Anyahajó Stúdióvá varázsolunk át, akkor olyan "szabad égbolt" nyílik meg az oda betérő kisdiákok számára, ahol szárnyaikat próbálgatva, szabadon repülni tanulnak. 
Sok szó esik ma a tehetséggondozásról. Egy kalitkába zárt kismadár nehezen tudja megmutatni a benne rejlő adottságokat. Ezért igen fontos, hogy hagyjuk őket kibontakozni, szárnyalni. 
Balázskáról nemrég írtam egyik bejegyzésemben, amelyben kreativitásáról számoltam be nagy örömmel. Ma ismét "tollat fogok kezembe", hiszen tegnap újabb meglepetés ért, gyönyörűen ívelt  kis szárnyaival a magas égen. 
Nem tegnap volt az órája velem, ám egyszer csak bekopogott hozzám az Anyahajó Stúdió ajtaján:
"Irma néni! Valami fontos dolgot szeretnék mutatni a Rókalandozóban! Bejöhetek? 
Megint csak egy nagy lélegzetet vettem, hiszen szoros az időbeosztás, és más gyerekekkel volt tegnap órám. Ránéztem Balázskámra, és természetesen nem tudtam ellenállni mosolyának: "Jól van Balázskám, majd fél öt körül gyere be!" S így is történt. Ültünk a számítógépek előtt, balról tőlem szerkesztettük együtt Zsókával a Sway programban az eTwinning projekt bemutatóját, jobbra tőlem Balázs nyitotta meg a Rókalandozó oldalát. Boldogan mutatta meg, hogy hétvégén otthon egyedül megcsinálta az utolsó nagy felmérőt Forniékkal, sőt a kérdőívet is kitöltötte, és elküldte a fejlesztőknek. S ez nem volt házi feladat, hiszen én ezeknek az agyonterhelt kis tanulóknak soha nem adok plusz munkát, - főleg nem hétvégére... Balázs ennek ellenére végigment az utolsó pályán, hogy a határidőbe még beleférjen. Tudta ugyanis, hogy 22-én zárul a Rókalandozó, és ő csak 23-án jöhet hozzám fejlesztésre.
Természetesen kifejeztem felé nagy örömömet, és megköszöntem neki, hogy ilyen meglepetést szerzett nekem. Említettem, hogy akkor mehet is, hiszen folytatom Zsókával a bemutató készítést, ám  kérte, hogy maradhasson egy kicsit, mert még szeretne írni valamit. "Jól van", -  mondtam neki, és hozzátettem: " de már nem tudok tovább Rád figyelni...". 
Eltelt néhány perc,  ő felállt, s mosolyogva távozott ...
Itthon az órára való készülésem során kinyitottam  Balázs blogját, s megláttam benne a tegnap írt kis posztját: 



Boldogan nyugtáztam magamban: igen, ezek már azok a sokat emlegetett 21.századi készségek és képességek. Azok a gyermekek, akik idejekorán elsajátítják a digitális írás-tudást, még ha oly' sok tanulási akadállyal is küzdenek, nem lesznek kiszolgáltatva modern korunk kihívásainak akkor, amikor majd a munkaerőpiacon boldogulni szeretnének. Számukra mentőöv lesz ez a tudás, ami versenyképessé teheti majd őket a társadalom nagy egészében.

Befejeztük hát a Rókalandozó több héten át zajló játékos, és egyben okosító nagy projektjét. 
Közös volt  a munkánk, a nagyobbak a kisebbeket segítették. Háttérből pedig én igyekeztem támogatni a kis barangolókat. S most a együttes munka után közös az örömünk is. 
Aki befejezte küldetését, annak számára ajándékul egy szíve szerint választott képet szerkesztettem meg a//picjoke.net/hu/ oldalán, és beillesztettem az Anyahajónk Büszkeségeink falára elvégzett küldetéseivel együtt. Ezekből a képekből pedig összeállítottam egy kis zenés képes bemutatót, amit majd a projektzáró ünnepségünkön fogok levetíteni számukra. Csendben reménykedünk abban, hogy ez a lelkes kis csapat talán nyerhet majd Forniéktól némi ünnepi Fornetti sütit, de ha nem leszünk benne a nagy nyertesek népes seregében, akkor meg "Irma néni-féle" édességet fogunk majd falatozni.



2 megjegyzés:

  1. Remélem idővel majd jó messzire és jó magasra repülnek a "kismadaraid"! Az anyahajó-blogot (és bloggert) mindenesetre biztosan sokáig viszik majd magukkal... :)

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm kedves Robi!
    Azt pedig, hogy blogger lettem, Neked köszönhetem. Talán soha nem jutott volna eszembe, ha akkor, azon a Tenegen kurzuson nem tanítottad volna meg...

    VálaszTörlés