Kedves orosházi Kolléganőm, Csányi Judit meghívásának tettem eleget április elsején. Juditot évek óta ismerem. Bár csak online módon tartottuk a kapcsolatot egymással, de közös gondolkodásunk a tanításról elfeledtette velünk a kilométerbeli távolságot s a személyes találkozás hiányát.
Viszont most szemtől-szembe is találkoztunk, hiszen invitálásának nem tudtam ellent mondani.
"Beszélj az örömpedagógiáról! Mondd el, mivel motiválod tanítványaidat? Mivel motiválod magadat, hogy nem fenyeget a kiégés veszélye?"
Íme az elkészített program:
Elkészítettem hát prezentációmat, ami nem kis gondot jelentett számomra. Ugyanis én inkább azt szeretem, ha a gyermekek mutatják be, hogy valóban örömpedagógiában részesülnek-e vagy nem.
Hiába beszélek én csodajó módszerekről, és mindenféle IKT-s és manuális eszközökről, ha nincs feedback, visszajelzés a gyermekek részéről. Ez a visszacsatolás pedig nem csal. A gyerekek ok nélkül soha nem mosolyognak, viszont okkal szomorúak, ha szomorkodnak. Ezért szeretem dokumentálni videókkal foglalkozásaimat. Soha nem előre megrendezett az adott felvétel, hanem minden spontán történik, hiszen sokszor észrevétlenül áll a fényképezőgép állványomon a kis digitális fényképezőgépem, és csendben dokumentálja a történteket. Mindezek ellenében engedtem Judit kérésének, és egy diasorozat segítségével elmondtam gyakorlatom lényegét. Természetesen a teljesség igénye nélkül, hiszen csupán körvonalakban lehetett szólni 25 percben mindarról, ami Anyahajó Stúdiónkban történik napról-napra. Szeretek a legfrissebb dolgainkról szólni, így kapóra jött egy nagyon kedves, aranyos sztori, ami ezekben a napokban történt nálunk. Hírt kaptam, hogy Igazgató Asszonyom, Kölesné Németh Mária óralátogatásra érkezik hozzám néhány nap múlva. Ezt közöltem is a gyerekekkel. S Balázskám, az 5. osztályos fiúcska ezen oly' annyira fellelkesedett, hogy elindult kreativitása, s alkotóvágytól fűtve Marika néni fogadására készülni kezdett. Mindazt, amit csinált, ő találta ki. Semmit nem kértem, semmit nem mondtam neki, "csupán" hagytam őt szabadon alkotni. S ha segítségemet kérte valamiben a nagy előkészületben, kérését készségesen teljesítettem. Megtervezett és kivitelezett egy plakátot a fejlesztőszoba ajtajára, amihez tőlem mindenkinek profilképét kérte. A foglalkozáson azt kívánta, hogy segítsek neki kicsit, mert Marika néninek videóban szeretné bemutatni a mi kis életünket. Ezt is megtettem. Készített szép kis ajándékokat, amiket mindkettőnknek átadott a látogatás napján.
S a "csúcsdísz" minderre az volt, hogy Marika érkezése előtt nem sokkal benyitott hozzám egy teleírt lappal, kemény, ünnepélyes borítóval, mondván, hogy megírta a forgatókönyvet, ami szerint történjen a bemutatóóra. Őszintén szólva, elállt kissé a lélegzetem, de örömét, lelkesedését semmi esetre nem akartam letörni, így hát biccentettem fejemmel: "Jól van Balázskám! Ügyes vagy! Akkor "tiéd a pálya"..."
Kisvártatva bekopogott hozzám a Zuglói Benedek Elek Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény Igazgató asszonya, Marika. Balázs pedig mosolyogva fogadta, és végig navigálta az órát, olykor kézbe véve forgatókönyvét, hogy minden szépen rendben történjen...
Meg kell, hogy mondjam, csodákat éltünk át ezekben a pillanatokban... Természetesen ez nem így történt volna, ha Marika nem partner ebben a dologban. De az volt! Tudta, értette, látta, hogy mi is történik valójában! Egy olyan fiúcska, aki ezernyi akadállyal küzd naponta tanulási nehézségei, hiperaktivitása miatt, most végre kibontakozhatott, és minden benne feszülő energiáját egy nagyon jó dologra tudta felhasználni. El kell, hogy mondjam, ő szerencsésnek mondható, mert iskolája, osztálytanítói szintén segítik őt abban, hogy ne frusztrációt éljen át naponta az iskolában. Így lehet szépen egymással karöltve tehetségeket nevelni még a sajátos nevelési igényű gyermekek körében is.
Következzen hát a legújabb élményeimből táplálkozó orosházi bemutató:
Örömpedagógia a mindennapi gyakorlatban from Szeverényi Irma
Balázs forgatókönyve idekívánkozik, hogy örömünk teljes legyen:
Balázs forgatókönyve idekívánkozik, hogy örömünk teljes legyen:
Mivel a bemutatóban nem nyílik meg a Balázs által készített két kis videó, így azokat is beillesztem blogomba:
Eseménynapló - visszatekintésem ím véget ért Húsvét hajnalán...
Kaptam csodás Húsvéti ajándékot Balázskám és a többi ragyogó arcú kisgyermek személyében...
Ajándékom nem ám a nyuszitól való, hanem az Égiek jótéteménye mindez...
Ezért érdemes élni, küzdeni, fáradni, mert arányban nincs az a sok teher ahhoz az örömhöz képest, amit munkánk gyümölcseként kaphatunk meg.
Most pedig költő Édesanyám üzen Onnan Fentről, aki ezt írta egyszer: "Állj meg utadon egy néma percre..." S tudom, így folytatja: "Zárd el a gépedet... Fordulj Szeretteidhez... Öleld át őket, hiszen ők egyek veled mindenben...
Drága Irmuskám!
VálaszTörlésMi lenne ezekkel a Gyermekekkel Nélküled, mi lenne a Családoddal, Szeretteiddel Nélküled és mi lenne velem Nélküled?
Kevesebbek és szegényebbek lennénk Nélküled. Te vagy nekünk az Öröm és az igazi Pedagógia!
Szeretettel:
Ildikó
Édes Ildikém!
VálaszTörlésKöszönöm szépen szavaidat. Teszem dolgomat, amíg tehetem. Szeretek, mert engem is nagyon szeretnek...
Virtuális kalapom megemelem - már megint és még mindig. :)
VálaszTörlésKöszönöm szépen kedves Robi!:)
Törlés