Régóta várt pillanat következett be Anyahajó Stúdiónk életében. Bár már évek óta alkalmazom a Minecraft online építkezős játékot fejlesztéseim során, de most megalakult a Minecraft klubunk, ahol már a játékot - úgymond - hivatalos keretek között folytatjuk. Ez annyit jelent, hogy a Minecraft iskolai verziója, a Minecraft Education Edition bekerülhetett az intézményekbe, ahol a vállalkozó kedvű pedagógusok szakkörök, és akár tanórai keretek között is színesíthetik, gazdagíthatják a gyermekek között oly' népszerű játékkal pedagógiai eszköz - és módszertanukat. Természetesen én is jelentkeztem a programba, mint Microsoft Innovatív Pedagógus, és most már kollégákkal karöltve, okosító webináriumokon keresztül haladunk az izgalmas, felfedező úton. Még tematikát is kaptunk a szakkörök, foglalkozások megtartásához. Úgy vélem azonban, hogy fő irányvonalnak ugyan jó lesz, viszont ennek a játéknak hatalmas varázsa abban áll, hogy a gyermekek egy végtelen csodás terepre jutnak, ahol szabadon kiélhetik fantáziájukat, kreatív alkotási vágyukat. Úgy gondolom, nem fogunk rosszul járni, ha merész vállalkozókként mi is "belemegyünk a játékba". Mert bizony szó szerint bele kell mennünk a játékba, hiszen multiplayer módra váltva ott lehetünk velük a terepen avatarunkkal.
Hosszú lenne most felsorolni, mennyi élmény, megtapasztalás fűződik ehhez az újszerű, ám a Montessori gyökerekre épülő gyakorlathoz, mégis néhányat igen fontosnak vélek megjegyezni belőlük.
Már többször is írtam arról, hogy zsenialitása a játéknak, hogy a tanulási és egyéb emocionális akadállyal küzdő kisdiákok számára egy élményszerű, informális, komplex személyiségfejlesztést nyújtó lehetőség. Olyan kompetenciákkal ruházza fel őket, amelyek birtokában esélyük lehet majd a valós helyzetek kezeléséhez. Szinte egy szimulációs terep a gyakorlati élethez. Úgy a kognitív, mint a szociális képességük harmonikusan fejlődhet a felfedezéses tanulás során, ami hasznos, kódolt tudásként jelenhet meg majd felnőtt életükben. Ennek megvilágítására érdemesnek tartom elolvasni egy minap megjelent cikket, amelynek címe: Minecraft: mi ez, miért jó ez? Gyorstalpaló szülőknek karácsony elé.
Jelen írásomat leszűkítem az elmúlt hét eseményére. Bejelentkeztem kis csapatommal egy világméretű projektbe, amit EZEN a helyen találtam meg. Nagyon szeretem az ilyen felhívásokat, mert tudom élesztgetni velük kisdiákjaimban a szociális érzékenységet. Elcsigázott beszűkültség, kishitűség, alulmotiváltság helyett kaput nyitok számukra a nagy világ felé, növelem bennük a nagy egészhez való tartozás örömét és élményét.
Így volt ez most is, amikor megtudták, hogy mi is sok más ország diákjaival együtt faházakat fogunk építeni a fák tetején. Megkaptuk a letöltendő világot, egy szép erdős vidéket, ahol azután elindulhatott mindenki fantáziája, hogy saját házát valamelyik fa tetején megépítse. Nem kötöttem ki nekik, hogy egymaguk, vagy párban alkossanak, a választást rájuk bíztam. Felettébb örültem annak, hogy senki nem kívánt magában építeni. Tehát párban jelentek meg a terepen, sőt, azt kérték, hogy én is ott legyek velük a munkában. Ez, egy számomra megható érzés, hiszen olyan kapcsolatok alakulnak ki így a játék során, ami talán enélkül nem lenne ilyen szoros, szeretetteljes mindannyiunk számára. Nem titkolom előttük, hiszen a játék során nyilvánvaló is, hogy ők sokkal ügyesebbek, sokkal inkább szakavatott módon kezelik a programot, mint én. Viszont annál inkább kedvesebbek, segítőkészek irányomban. Olyan beszélgetések alakulnak ki menet közben, amelyek egy beszélgetőkörön sem jöhetnének létre. Erről sok-sok perc videó tanúskodik, amelyekből itt csupán csak egyet mutatok be. Igaz, ez nem a múlt hét eseménye volt, de egy pillanatra visszatekerek az idővonalon mondandóm megerősítése céljából. Van egy hosszabb, és van egy rövidebb verzió belőle.
Íme a hosszabb:
Hosszú lenne most felsorolni, mennyi élmény, megtapasztalás fűződik ehhez az újszerű, ám a Montessori gyökerekre épülő gyakorlathoz, mégis néhányat igen fontosnak vélek megjegyezni belőlük.
Már többször is írtam arról, hogy zsenialitása a játéknak, hogy a tanulási és egyéb emocionális akadállyal küzdő kisdiákok számára egy élményszerű, informális, komplex személyiségfejlesztést nyújtó lehetőség. Olyan kompetenciákkal ruházza fel őket, amelyek birtokában esélyük lehet majd a valós helyzetek kezeléséhez. Szinte egy szimulációs terep a gyakorlati élethez. Úgy a kognitív, mint a szociális képességük harmonikusan fejlődhet a felfedezéses tanulás során, ami hasznos, kódolt tudásként jelenhet meg majd felnőtt életükben. Ennek megvilágítására érdemesnek tartom elolvasni egy minap megjelent cikket, amelynek címe: Minecraft: mi ez, miért jó ez? Gyorstalpaló szülőknek karácsony elé.
Jelen írásomat leszűkítem az elmúlt hét eseményére. Bejelentkeztem kis csapatommal egy világméretű projektbe, amit EZEN a helyen találtam meg. Nagyon szeretem az ilyen felhívásokat, mert tudom élesztgetni velük kisdiákjaimban a szociális érzékenységet. Elcsigázott beszűkültség, kishitűség, alulmotiváltság helyett kaput nyitok számukra a nagy világ felé, növelem bennük a nagy egészhez való tartozás örömét és élményét.
Így volt ez most is, amikor megtudták, hogy mi is sok más ország diákjaival együtt faházakat fogunk építeni a fák tetején. Megkaptuk a letöltendő világot, egy szép erdős vidéket, ahol azután elindulhatott mindenki fantáziája, hogy saját házát valamelyik fa tetején megépítse. Nem kötöttem ki nekik, hogy egymaguk, vagy párban alkossanak, a választást rájuk bíztam. Felettébb örültem annak, hogy senki nem kívánt magában építeni. Tehát párban jelentek meg a terepen, sőt, azt kérték, hogy én is ott legyek velük a munkában. Ez, egy számomra megható érzés, hiszen olyan kapcsolatok alakulnak ki így a játék során, ami talán enélkül nem lenne ilyen szoros, szeretetteljes mindannyiunk számára. Nem titkolom előttük, hiszen a játék során nyilvánvaló is, hogy ők sokkal ügyesebbek, sokkal inkább szakavatott módon kezelik a programot, mint én. Viszont annál inkább kedvesebbek, segítőkészek irányomban. Olyan beszélgetések alakulnak ki menet közben, amelyek egy beszélgetőkörön sem jöhetnének létre. Erről sok-sok perc videó tanúskodik, amelyekből itt csupán csak egyet mutatok be. Igaz, ez nem a múlt hét eseménye volt, de egy pillanatra visszatekerek az idővonalon mondandóm megerősítése céljából. Van egy hosszabb, és van egy rövidebb verzió belőle.
Íme a hosszabb:
Íme a rövidebb:
Visszatérve az elmúlt hét faház építési projektjére, azt tudom mondani, új élmények birtokába juthatott mindenki. Sajnos az időnk véges, így nem fért bele a keretekbe, hogy mostanra a videó felvételeket megszerkesszem. Vannak olyan filmjeink, amelyeket a tanulók maguk készítettek videófelvevő program segítségével építkezés közben, és vannak videóim, amelyeket kívülről vettem fel a játéktevékenységek alkalmával. Remélem, majd át is tudom nyújtani Kedves Érdeklődő Olvasóimnak szép sorjában őket.
A Minecraft EDU remek lehetősége, hogy van benne kamera, portfólió, sőt egy könyv is, ahol dokumentálni lehet munkánkat, alkotásainkat. Szükséges ennek használatához a térlátás , hogy az és úgy kerüljön minden megörökítésre, ahogyan azt mi elképzeltük. Számomra csoda-számba megy, ahogyan ezt és sok más komoly ismeretet igénylő funkciót mesterien tudnak használni a gyerekek a játék során.
Megnyitva Minecraft klubunkat, készítettem egy online faliújságot a Padlet alkalmazással, ahova gyűjteni fogjuk produktumainkat. Máris számos kép és videó gazdagítja falunkat, hiszen visszamenően is beillesztettem az eddigi tevékenységeinket. A csapatom minden tagját meghívtam az oldalra, hogy saját nevükkel tudják majd beilleszteni projektproduktumaikat. Jelen pillanatban így néz ki faliújságunk, amelyet Anyahajó blogunkba illesztve érhetnek utol a gyerekek:
Végül, de úgy gondolom, valóban nem utolsó sorban következzen szűk három percben egy mini-beszámoló az elmúlt héten történt faházak építéséről. Fantasztikus élmény volt számomra az a csapatszellem, ami megnyilvánult a gyerekek között a játék során. Bár kettőnként jöttek be hozzám, de ugyanazt a terepet nyitottuk meg, ahol már a többiek előzetesen építkeztek. Így mindenki sietett meglátogatni a már elkészült, vagy készülő házakat. A nagy lelkesedés oly' méreteket öltött, hogy bizony folytonos kopogás volt Anyahajó Stúdiónk ajtaján, hogy az éppen bent lévő társukhoz bekéredzkedjenek egy találkozás erejéig ott a terepen. Sőt, hallva a híreket, osztálytársak is jöttek volna bőven... Tehát nagy keletje lesz a játéknak - úgy vélem - a jövőben. Persze ehhez nekünk, pedagógusoknak újult erő, odaszánás, vadonatúj módszertani ötletek szükségesek.
Lenne még sok-sok gondolat ezzel kapcsolatosan, de mondandómat most befejezem.
Jöjjön hát a történetmesélésnek egy újszerű, és reményeim szerint sok jót ígérő változata:
Végül, de úgy gondolom, valóban nem utolsó sorban következzen szűk három percben egy mini-beszámoló az elmúlt héten történt faházak építéséről. Fantasztikus élmény volt számomra az a csapatszellem, ami megnyilvánult a gyerekek között a játék során. Bár kettőnként jöttek be hozzám, de ugyanazt a terepet nyitottuk meg, ahol már a többiek előzetesen építkeztek. Így mindenki sietett meglátogatni a már elkészült, vagy készülő házakat. A nagy lelkesedés oly' méreteket öltött, hogy bizony folytonos kopogás volt Anyahajó Stúdiónk ajtaján, hogy az éppen bent lévő társukhoz bekéredzkedjenek egy találkozás erejéig ott a terepen. Sőt, hallva a híreket, osztálytársak is jöttek volna bőven... Tehát nagy keletje lesz a játéknak - úgy vélem - a jövőben. Persze ehhez nekünk, pedagógusoknak újult erő, odaszánás, vadonatúj módszertani ötletek szükségesek.
Lenne még sok-sok gondolat ezzel kapcsolatosan, de mondandómat most befejezem.
Jöjjön hát a történetmesélésnek egy újszerű, és reményeim szerint sok jót ígérő változata:
Zárógondolatként már csak annyit kívánok megemlíteni amolyan gondolatébresztő gyanánt, hogy- átélve sok-sok ilyen jellegű foglalkozást - látva , ahogyan a gyerekek belemélyedve alkotnak saját maguk által létrehozott világukban, egy újfajta terápiás eszközt kaptak kezükbe meglátásom szerint.
Tudjuk, létezik rajzterápia, amikor a gyerekek "kirajzolják" magukból örömeiket, esetleges fájdalmaikat. Mi magunk hányszor voltunk már úgy, hogy kiírtuk magunkból nehéz élethelyzeteinket, és adott esetben örömeinket. Ebben a Minecraft-alkotta világban pedig három dimenziós vonatkozásban is kivetíthetik gyerekeink magukból mindazt, amit elmondani adott esetben nem is képesek. Számos vágyuk megfogalmazódik ilyenkor, amit építés során azért szóban is megfogalmaznak. És sajnos menekülnek is olykor a kegyetlen, rideg világból, amikor szeretet, megértés helyett bizony bántást kapnak egy-egy adott élethelyzetben. Nagy szükség van ilyenkor részünkről az odafigyelésre, az alkotásokban elrejtett "üzeneteikre", hogy valamiképpen segíthessünk, hogy tevékenységünk valódi gyógyító pedagógia lehessen.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése