Rohanó életünkben ritkán tudunk a dolgok mélyére ásni. Valami, vagy valaki szükséges ahhoz, hogy ez egyszer-egyszer bekövetkezzen. Számomra Fülöp Hajnalka, a Modern Iskola magazinjának főszerkesztő asszonya volt az, aki kérdéseivel megállított egy pillanatra. Olyan kérdéseket tett fel, amire nem lehetett felületes válaszokat adni. Hálás vagyok neki, mert az interjú során szembenézhettem önmagammal, eddig megtett utammal. Hálás szívvel köszönöm mindazoknak az ismerős és még nem ismerős embertársaimnak, akik elolvasták a kissé hosszúra sikerült interjút.
Számomra hatalmas öröm újra megtapasztalni a modern technika csodás voltát. Hiszen internet nélkül sokkal szegényebb lennék... Szinte döbbenetes számomra, hogy néhány óra alatt több, mint 12 ezer lett a megjelent cikk nézettsége. Hihetetlen lehetőség ez egymás megismerésére, egymás segítésére. Elhoztam blogomba is az interjút, hiszen olyanokról van szó benne, amit itt is szíves szeretettel osztok meg:
Hekkeljük meg az osztályt? Ugye milyen furcsa ez a felszólítás? Ám közelebbről megismerve a programot, érthetővé válik számunkra a dolog. Ezzel a címmel hirdette meg hetekkel ezelőtt a Microsoft világméretű nemzetközi online konfenrenciáját, amire , mint MIE Expertregisztráltam, jelentkeztem. Tudtam, hogy a konferencia nyelve angol lesz természetszerűen, amit - úgyszólván - csupán "törögetek", de szeretett kiscsaládom biztosított a fordítást illetően. Így történt , hogy részese lehettem a tegnapi, azaz a 2016.január 30-iki hatalmas méretű, innovatív pedagógus találkozónak.
A két óra egy különös élménnyel ajándékozott meg bennünket. Ha semmit nem értettem volna az előadók mondanivalójából, már megérte volna az időt. Hiszen az üzenőfal sebes vágtatása döbbenetes volt számomra. A világ minden tájáról köszöntöttük egymást pedagógusok, tértől, időzónától függetlenül. Egy volt a nyelvünk, aminek alaphangja a találkozás feletti öröm volt.
Ilyet csak a modern technológia segítségével tapasztalhat meg az ember.
Amikor hetekkel ezelőtt az előadók névsorát végigolvastam , felettébb megörültem két témakörnek. Nevezetesen a kódolás, valamint a Minecraft játék oktatásbeli alkalmazása szerepelt a konferencia programjaként többek között megjelölve. Számomra mindkét terület ismerős volt, hiszen immár két éve veszünk részt az Anyahajó stúdiónkban a Kódolás Órájában, valamint négy éve alkalmazom a gyógypedagógiai fejlesztéseim során a Minecraft játékát. Természetszerűen ez a két előadás érdekelt felettébb engem. Hallgatva az előadókat, egy különös, bizonyosság öröme lett úrrá rajtam . Boldog voltam, hogy megerősítve láttam hitemet abban, hogy jó útra terelem kis tanítványaimat. Igen, különös, mert a valódi integráció ízét érzem abban, hogy gyógypedagógiai fejlesztéseim során olyan programokat ismerhetnek meg a súlyos akadállyal küzdő gyermekek, amelyek versenyképessé tehetik őket ebben a mi nagy , modern világunkban. Akkor, amikor pedagógusok ezrei most ismerkednek a modern technológia különböző eszközeivel, alkalmazásaival, addig mi már a mi Anyahajó Stúdiónkban szinte készségszinten használjuk őket.
Mindezeken túl az örömpedagógiára való törekvésem is megerősítést nyert azáltal, hogy bátorítást kaptunk a szabad, kreatív, alkotásra ösztönző tanulási környezet megteremtéséhez.
Summaként elmondva: nagyon örültem a konferenciának! Jó kitekinteni messze tájakra! Jó tudni, nem vagyunk egyedül harcunkban! Mert azért - őszintén szólva - nem egy "sétagalopp", amit egy most tevékenykedő innovatív pedagógus végez naponta. De haladunk, megyünk, s ha úgy van, kisdiákjaink segítségét is elfogadva ismerjük meg a vadonatújakat. S ezzel mindannyian nyerünk, hiszen egymást segítve haladhatunk így egy új világ felé.
S most szeretettel nyújtok át Kedves Olvasóimnak egy kis rövid , zenés összeállítást azokból a képernyőfotókból, amiket tegnap a konferencia során készítettem:
A 2016. esztendő küszöbén visszatekintve az elmúlt évre, van még egy esemény, amelyről szívesen, örömmel számolok be. Egy segítőkész szülő jóvoltából ugyanis eljuthattam a Polgár Judit által létrehozott Sakkpalota program pedagógus továbbképzésére. Régtől fogva dédelgetett vágyamvolt, hogy Anyahajó Stúdiónk kelléktára gazdagodjon, színesedjen egy olyan eszközzel, ami gyönyörű egyensúlyt teremthet az online világ által nyújtott fejlesztés lehetőségével. 2015 okt.17-én harmadik alkalommal vettem részt a Sakkpalota Nemzetközi Pedagógus Konferencián, ami a Sakkfesztivál keretében került megszervezésre. A legutóbbi immár Világsakkfesztiválláterebélyesedett. Fotóztam, videóztam egész napon át, hiszen élmény volt minden, ami ott, a szép Várkert Bazár területén folyt. Ám most nem az én általam összeállított videót illesztem blogomba, hanem a hivatalos élménybeszámolót, ami egy remek összeállítás, - messze jobb, mint amilyen az én általam készített összefoglaló lenne. Amit én szerettem volna továbbítani, megosztani erről a napról, az mind benne van ebben a 13 percben. Így tehát ezt nyújtom most át szíves szeretettel:
E néhány perc után talán érthető, miért is örültem annak, hogy mehetek aSakkpalota képzésre.
Nagy örömömre szolgált, hogy a Heltai Gáspár Általános Iskolából, ahol az Anyahajó Stúdiónk van, egy kolléganő is jelentkezett a képzésre. Három napon át okosodtunk, természetesen játszva tanultunk... Elmondhatom, barátságos, jókedvű társaságot alkottunk. Oktatóink rendkívüli szakmaisággal felkészülten adták elénk a módszertan mindmegannyi részletét. Mondanivalójukból nem hiányzott a humor, alázat és kedvesség, így hát részünkről sem volt izgalom, stresszelés. A következő két pici kis videó talán érzékelteti e három nap kellemes légkörét:
S a három kerek nap végén boldogan vehettük át a Tanúsítványt:
Természetesen kolléganőmmel folyamatosan szövögettük álmainkat, vágyainkat, hogy miként is szeretnénk iskolánkban alkalmazni a Sakkpalota Programját. Vezetőink nagy örömmel üdvözölték lelkesedésünket, s a közös akarat megszületett. Szeretnénk, hogy iskolánk a Sakkpalota Referencia iskolájává válhasson. Nem kis feltételrendszer vezet odáig. Ha valaki közelebbről meg szeretne vele ismerkedni, aSakkpalota honlapjánmindezt meg is találhatja részleteiben.
Terveink szerint egy hasznosnak tűnő együttműködés alakul majd ki a tekintetben, hogy a tanulási akadályokkal küzdő, sajátos nevelési igényű tanulók két oldalról is támogatást kaphatnak majd a Sakkpalota Programján keresztül. Tantárgyi vonatkozásban délelőttönként segítő közegben, játékosan sajátíthatnak el majd matematikai, anyanyelvi, természetismereti és egyéb tantárgyi ismereteket, délutánonként pedig nálam folytatódna a játék ugyancsak a Sakkpalota mesevilágán keresztül. A referencia iskolává válás egyik feltétele a referenciacsomag megléte, ami csodálatos kelléktára a játékos fejlesztésnek. Az osztályban tanító kolléganő számára - úgy néz ki - biztosított a kelléktár.
A mi Anyahajónk viszont még várja, keresi a szerencsés pillanatot, amely valamilyen pályázati lehetőségként adatna meg, vagy amelyet esetleg egy adományozó jókedv gyümölcseként kaphatnánk meg. Elmúlt éveim során találkoztam már jóakaratú embertársakkal, akik segítették a gyermekek közötti tevékenységemet. Hitemet, reményemet ma sem adom alább... Olyan Anyahajó Stúdiót szeretnék átadni egy majdan fiatal, lelkes kollégának, aki a játékos fejlesztés örömpedagógiájával tudja majd oktatni, nevelni az oda betérő gyermekeket.
Amikor egy esztendő vége felé közeledünk, jó szokás szerint számot vetünk. Mondhatnánk, leltárt készítünk. Ezt tettem én is e napokban, rendezgetve dolgaimat. Új barázda közeledtével hátratekint a szántóvető ember, hogy felmérje, milyen utat is tett meg ekéjével. Visszapillantva vettem észre, hogy leltárhiány mutatkozik nálam a blogbejegyzéseimet illetően. Két eseményről kell hamarjában szólnom, ami még a 2015. esztendőhöz kötődik. Az egyik a PlayIT rendezvényről szóló beszámolóm, a másik pedig a Sakkpalota képzésről való tudósításom. Így hát rögvest pótolom lemaradásom.
Már előzetesen írtam néhány sortITT a PlayIT-re való készülődésünkről. Két tartalmas, izgalmas, fárasztó, ám sok élménnyel és tapasztalattal teljes napot éltem át három tanítványommal és egy lelkes, segítőkész anyukával ott a Hungexpon, a PlayIT nagy eseményén. Mint ahogyan erről már írtam, a JátékosLét Kutatóközpontja égisze alatt voltunk ott, s egy pályázat kapcsán kaptam standot az egyik nagy csarnokban.
Így szólt a pályázat néhány sora:
A Zuglói Benedek Elek Egységes
Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény utazó gyógypedagógiai gyakorlatában
alkalmazom a Gamification, azaz a
játékosítás elemeit.
Többek között a Minecraft játék is szerepel eszköztáromban,
ami egy innovatív módszere a gyógypedagógiai fejlesztésnek. Sok olyan
részképesség együttes fejlesztése lehetséges játékos formában, ami kiváltja a
sokszor unalmasnak, kínosnak megélt fejlesztési folyamatot.
Vannak videóim, amelyek a
gyermekek ilyen típusú fejlesztőfoglalkozásairól szólnak. A felvételek során
feliratok jelzik az egyes fejlesztési területeket. Külföldön már gyakorlat ez a
fajta módszer, és szeretném, ha Magyarországon is jogosultságot kaphatna.
Innovatív fejlesztéseim a Heltai
Gáspár Általános Iskolában kialakított úgynevezett Anyahajó Stúdióban történnek. A videó felvételekkel dokumentált
gyakorlatomat szakmai körökben, itthon
és külföldön is rendszeresen publikálom.
Elmondhatom, folyamatosan voltak standunknál látogatók. Kisebbek is, nagyobbak is, szülőkkel és szülők nélkül jöttek-mentek. Senkinek nem kellett bemutani a Minecraftot. Mindahányan, akik leültek asztalunkhoz, készségszinten használták a programot. Meglepetés akkor érte őket, amikor megtudták, hogy az iskolában alkalmazzuk ezt a foglalkozások alatt. Azonnal lelkesen kérdeztek rá, melyik iskola ez, mert akkor ők is szeretnének odajárni. Számos szülővel tudtam beszélgetni, miközben a gyermekek játszottak. Itt már nem volt olyan egyértelmű a lelkesedés, amit én meg is értettem valójában. Nem könnyű ugyanis helyes mederben tartani ezt a határtalan játékoskedvet a most tanuló diákoknál. Ugyanis még elég nagy a szakadék a megkövetelt, szigorú tantervi követelmények és a Minecraft által megszerezhető igen hasznos kompetenciák között. Azaz nehéz megszabni otthon a játékidő korlátjait, mert kíméletlenül hajt a megtanulnivalók áradata. Talán majd egyszer, ha lesznek bátor kezdeményező innovatív pedagógusok, akik szabad kezet és megfelelő technikai felszereltséget is kaphatnak majd ahhoz, hogy tantárgyi vonatkozásokban is alkalmazhassák a Minecraft játékot, szűnne meg a feszültség, a félelem a szülőkben a játékkal szemben.
Készítettem egy kis zenés bemutatót a standunkhoz látogató, játékoskedvű fiatalokról:
A következő pillanatképek a nagy bemutatócsarnokban készültek:
A program leírásból tudtam, hogy lesz egy nagy terület, ahol a Minecraftot kedvelőket várják hatalmas megtestesült Minecraft szereplőkkel, és különféle játékokkal. Rövid körsétámban természetszerűen ide igyekeztem, és nem bántam meg. Ahogyan a fenti képek is mutatták, nagyon ötletes, manuális játékokkal egészítették ki az online részvételt. Mintadarabokat is kaphattunk azokból a lapokból, amiket kivágva, és összeragasztva a Minecraft figuráit állíthatták össze a gyerekek. Én is vittem néhányat, és fel is kínáltam a foglalkozásokon a gyerekek számára.
Íme egy kis manuális, fejlesztő tevékenység az online percek közé ékelve:
Azt mindannyian tudjuk, hogy ahány gyermek, annyi személyiség. Azaz nem jár sikerrel a "kaptafára való nevelés". Ez így volt a múltban is, de így van jelen napjainkban is. Tapasztalatom szerint számos kisdiákot lehet motiválni pl. a Minecraft játékon keresztül az új ismeretek, képességek megszerzéséhez, viszont vannak, akiket nem. Azokhoz más út vezet, azt kell megtalálnunk. Ez az ősök szerint a pedagógiai művészete lenne. Jelen bejegyzésemben egy olyan kislányról ejtek néhány szót, akinél rendkívüli motiváló erőt jelentett a Minecrafttal való megismerkedés. Súlyos tanulási és magatartásszabályozási zavarral küzd. Fejlesztési területként a következőket írta elő a Szakértői vélemény:
Nem kis feladat mindezt élményszerűen, játékosan tenni a napi nehéz, délelőtti tanórák után. Ezért hát megpróbáltam esetében is felkínálni a Minecraft játékát. Az első alkalom után hatalmas meglepetéssel örvendeztetett meg ez a kislány. Rendkívüli módon áttanulmányozta otthon a játék menetét, amit le is írt a maga számára, és a soron következő foglalkozásra meg is mutatta számomra. Én csak ámultam, hogy ez a sok nehézséggel küzdő kisdiák mire volt képes egy számára motivált helyzetben.
Íme:
Úgy gondolom, nem szükséges külön magyarázni, hogy mi minden fejlődhet egy ilyen önálló munka során. Erre szoktuk mondani, hogy egy örömteli, szabadon választott tevékenység során a gyermek észrevétlenül, informális módon fejlődik. S itt nem kell bánnunk azt, hogy nem a mi általunk megszabott szöveg és bárminémű előírt anyag szerint folyik a foglalkozás, hiszen ugyanazokat a fejlesztési területeket célozzuk ilyenkor is meg, csak éppen a gyermek örömmel fogja végezni feladatát, ami már önmagában a gyógyító pedagógia célja lenne.
S van még egy nagyon fontos hozadéka a szabad tevékenykedés megengedésének. Ilyenkor lesznek nyilvánvalók, hogy melyik gyermekben milyen tehetség szunnyad, amit nekünk, felelős tanítóknak, nevelőknek kell bennük felébresztenünk. Ha csak a hiányosságokat akarjuk kiküszöbölni ezeknél a gyermekeknél, akkor soha nem jönnénk rá arra, hogy adott esetben micsoda kincset hordoznak magukban. Ez a kislány azóta is alkot a Minecraft világában. Egyre tudatosabban, egyre szélesebb látókörben végzi tevékenységét. Ilyenkor vágyom arra, hogy az osztályban tanító kollégák is megtudják, mi az, amiben erősek a csoportjukban tartozó súlyos tanulási és magatartásbeli nehézségekkel küzdő tanulók.
Egy megújuló, 21.század kihívásainak megfelelő tantervvel, és megfelelő technikai eszközökkel ellátott, innovatív, szakmai tudással rendelkező pedagógus keze alatt csodák születhetnének meg a sok kudarc helyett. Erről álmodtam eddig , s erről fogok álmodni ezután is, és tudom, hogy egyszer álmom valóra válik...
Immár harmadik alkalommal kapcsolódtunk be a KÓDOLÁS nagy projektjébe. Először tavaly decemberében indult útjára a Kódolás Órája Anyahajó Stúdiónkban. Erről ITTejtettem szót blogomban. Másodszor az Európai Kódolás Hetén vettünk részt a világméretű eseményben, amelyről EBBENa blogbejegyzésben számoltam be. Néhány nappal ezelőtt pedig ismét a Kódolás Órája következett el eseménynaptárunkban, amely karácsony s a téli szünet előtti utolsó "nagy vállalkozásunk" volt. Elmondhatom, ilyenkor izgalommal és nagy odaadással készülök a gyerekek közé, hiszen a kockázat mindig megvan... Lesz-e motiváció? Milyenek az addigi emlékek, élmények a kisdiákokban a kódolást illetően? Mi legyen az újszerű a projektben, hogy ne váljék unalmasnak számukra? Nem lesz-e túl könnyű, avagy túl nehéz a szintek teljesítése? Miként fogom a húsz, különféle képességű tanulómat differenciálni ebben a feladatban? Működni fog-e a technika? És még sorolhatnám tovább kérdésfelvetéseimet, de nem teszem. Helyette inkább summázom a történteket: úgy gondolom, összességében sikeresnek mondható a Kódolás projektünk. Tapasztalatom szerint a legfontosabb volt az, hogy én legyek tisztában a dolgokkal. Ehhez mindenképpen nekem kell először is végigmenni a feladatokon itthon, hogy ne kerüljek bajba diákjaim előtt. Őszintén szólva meg kellett dolgoznom a helyes megoldásokért. Bebiztosítva saját magamat is, készítettem egy sugót a projekthez, amiben minden szint helyes kódolását képernyőfelvételekkel rögzítettem. Ezt egy gépen megnyitottam, és ha valakinek szüksége volt segítségre, ott megnézhette a helyes megoldást. Természetesen volt olyan gyermek, aki nagyon örült ennek, de volt olyan is, aki büszkén meg akarta mutatni, hogy ő sugó nélkül is boldogul. Többször elmondtam már, hogy nekem azért könnyebb a dolgom több osztálytanítóhoz képest, mert én egyéni fejlesztést végzek. Egyszerre két kisdiák ül mellettem csupán, akiknek vagy balról, vagy jobbról segítek. S ha nem is kell segítség valaki számára, már az együttlét is egy nyugodt, meghitt légkört jelent adott esetben.
Nem volt kis kihívás a 14 szintet teljesíteni a gyerekeknek. Kitartásra volt szükségük, és igen erős koncentrációra, hogy ne adják fel, menjenek tovább. Ehhez kedvező volt a témaválasztás, ugyanis most a Minecraft játéka is bekerült a feladatsorokba. Természetesen - ismerve tanulóim érdeklődési körét - ezt a témát választottam.
Most néhány képes, zenés bemutatót adok át szeretettel Olvasóim számára, amiből - reménységem szerint - érzékelhető lesz az a légkör, ami körülvett bennünket a Kódolás Órájának projektje során.
Nagy örömömre ízlett a sütim, így kicsik és nagyok kérésére leírtam azt a receptet, amit az évek során többször, több ünnepélyes, szép alkalommal megsütöttem.
Nagy az izgalom az Anyahajó Stúdió házatáján! Kétnapos "kirándulásra" indul Csapatunk, és nem is akárhová.... Meghívást kaptunk a régió legnagyobb gamer rendezvényére, a PlayIT-re. A JátékosLét Kutatóközpontjának Igazgatója, Fromann Richárd szervezésében elindul egy új kezdeményezés kis hazánkban. Ez pedig az I. JátékosNap, amely - reményeink szerint - hagyományt teremt a jövőben. Nem szoktam "előre inni a medve bőrére", azaz csak utólag szeretek írni valamilyen eseményről, ám most hamarjában beillesztem azokat a videókat, amelyeket a kiállítói standunknál kivetítőn fogok bemutatni a tisztelt látogatóinknak. Már némely dologgal bemutatkoztunk a Millenárison innovatív diákprojektünkkel, amelyrőlITT írtam is blogbejegyzésemben. Most azonban új videókat is fűztem a meglévőkhöz, amelyek azóta születtek meg. Mindahány a Minecraft oktatásbeli alkalmazásáról szól. Spontán megnyilvánulások a gyermekek részéről, amelyek során érzékelhető az a motiváció, ahogyan ők ehhez a játékhoz viszonyulnak. Sokan érdeklődtek már tőlem, hogy miként is gondolom ezt a bizonyos Minecraft-ot bevinni az iskolába. Azok számára nyújtom át egy óra 7 perces "videó-csokromat" ott a kiállítói standunknál. S ha megáll majd valaki, és csak néhány perc erejéig beletekint, talán képet fog kapni arról hogy miként lehet érdekfeszítő, izgalmas egy olyan fejlesztőfoglalkozás, amely már egy tanítási nap vége felé esetleg nehezen elviselhető lenne. Igyekeztem feliratozni mindazt a fejlesztési lehetőséget, amely , mint kincsesbánya szolgál a gyerekek, s nekünk, pedagógusoknak a játék során. Most csak azokat a filmeket illesztem eme blogbejegyzésembe, amelyeket még nem mutattam be az érdeklődő, kedves Olvasó, néző számára.
A címben szereplő három rövidítés olyan három programról szól, amelyet egy negyedik rövidítés, az LLL gyakorlataként ismertem meg, és lettem részese. A Life Long Learning, azaz az élethosszig tartó tanulás sok kincset rejt annak, aki azt örömmel vállalja. Minden korban jószerencsés volt az, aki felismerte a változás szükségszerűségét, aki nem ragaszkodott makacsul az óhoz, hanem bátran cselekedett, és újat teremtett. Mindig voltak zászlóvivők, akik mutatták az utat a többieknek. Mi , újat kereső pedagógusok ilyen szerepben ismertük meg a Tanárblog szerzőit, Prievara Tibort és Nádori Gergőt. Négy évvel ezelőtt csatlakoztam meghívásukra a címben első rövidítést rejtő PIL Akadémia képzéséhez, amelyről akkoriban blogomban is szót ejtettem. A Microsoft Partners in Learning IKT Akadémiája pezsgést hozott a pedagógia világába. Egymásra talált sok újat kereső tanár, s formálódtunk egyre nagyobb közösséggé.
A PIL Akadémiát a MIPP követte, azaz nem maradtunk magunkban a képzés után, hanem folytatásként csatlakozhattunk a Microsoft Innovatív Pedagógus Programhoz. A péntek esti webináriumok során továbbra is okosodhatunk, hiszen már mondani sem kell talán, hogy a fejlődésben nincs megállás. Azaz megállhatunk, de számolni kell azzal, hogy lemaradunk.
Nem kényszer ez annak, aki egyszer belekóstolt már az újba, hanem egy izgalmas kalandos, olykor valóban fárasztó út egy ismeretlen világ felé. Nem öncélú, hiszen gyermekek serege halad a kezünk alatt, akiknek boldogulása a mi munkánk jutalma lehet majd.
A címben szereplő harmadik rövidítés már kitekintés. Határon túlra mutat, amely a hazai innovatív pedagógusi közösséget együttműködésre invitálja. A program neve: Microsoft Innovative Educator Expert. Egy pályázattal lehetett jelentkezni a programba. Többen is vagyunk, akik sikeresen pályáztunk, s kaptuk meg a megtisztelő szakértői szerepet:
Anyahajó Stúdiónkmozgalmas kis élete október 21-én különleges állomáshoz érkezett. Fülöp Hajnalkának, aModern IskolaFőszerkesztőjének szíves unszolásának eleget téve beneveztünk az Innovatív diákprojektek népes seregébe. Kétnapos eseménysorozat helyszíne volt a Millenáris Park október 20-án és 21-én. Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet és a Microsoft Magyarország konferenciát és szakkiállítást szervezett, amelynek technikai lebonyolításában a Modern Iskola magazinja is segített. Blogom kerete nem bírja ki azt a részletes beszámolót, ami magába foglalná a két nap pedagógusoknak, diákoknak és szülőknek szóló eseményét, így csupán a programok rövid ismertetőjét nyújtom át a Kedves Olvasó számára:http://moderniskola.hu/2015/10/igy-tanulunk-mi/
A konferenciáról ITTolvasható részletes beszámoló. A Modern Iskola magazinja is csakhamar hírül adja az innovatív diákprojekteket. Így hát most csupán a minket érintő eseményről szólnék néhány mondat erejéig.
Több éve érlelődik bennem a Minecraft gyógypedagógiai fejlesztési lehetősége, ám eddig még nem álltak úgy együtt a "csillagok", hogy ebből egy mások számára is bemutatható projekt szülessen. Nem sorolom fel ennek akadályozó tényezőit, hiszen a lényeg, hogy immáron elindult Anyahajó Stúdiónkban a Minecraft projekt. Ismerjük mindannyian, hogy "egy fecske nem csinál nyarat". Így én sem állhattam volna elő programommal, ha nem találtam volna támogató pedagógus és szülőtársakat célom megvalósításához. Utamat céltudatosan jártam eddig is, hiszen folyamatosan értesülök a külföldi internetes fórumok által a Minecraft oktatásbeli alkalmazhatóságáról. Így csak a kellő kozmikus együttállást kellett figyelnem, hogy mikor is induljon el élesben a projekt. Először is ugye mindig azok az anyagi akadályok kell, hogy elháruljanak az utakból, hogy valamilyen innovációt az "ember lánya", azaz pedagógusa véghez tudjon vinni. Ezt megkaptam diákjaim szülei támogatása révén, akik megvásárolták két profilra az Anyahajó Stúdió számára a Minecraft programját. Intézményeim Vezetői, pedagógusai bátorítóan állnak mellettem törekvéseimben. S a drága kincset is megkaptam, amit lehet, hogy most némelyek irigykedve hallgatnak, hogy egy csörgésre bent van nálam a fiatalember Rendszergazda, aki segítségemül van pl. abban, ha nem sikerül a multiplayer megosztás a Minecraftban.
Egy szó, mint száz: elkészült poszterünk az Innovatív diákbemutatónkra, amelynek címe:
A hozzám járó húsz diák közül három ifjú embert választottam, akik képviselték a Millenáris Parkban projektünket. Ám kevés lettem volna mindehhez, ha nem akad egy olyan szülő, mint Réka, aki a velem tartó Kristóf édesanyjaként vállalta, hogy kocsijával elvisz bennünket a Millenárisra, sőt egész napon át segítségem lesz a programban. Így teljes a kép, s ezért választottam a vele együtt készült fotót bejegyzésem elején. Több laptopot is vittünk magunkkal. A három fiú előtt egyet-egyet, és két laptopon keresztül folyamatosan mentek azok a videók, amiket már a foglalkozásaink során évek óta készítettem a Minecraft program használatakor, valamint Balázs videói is futottak, amelyek az Anyahajónk bemutatásáról szólnak.
Ne fáraszd megnézésével Kedves Olvasóm magadat, csak a teljesség kedvéért teszem ide ezeket blogomba. Lesz frissebb néznivalód a Millenárison történt eseménnyel kapcsolatosan, úgyhogy arra tartogasd kis idődet, energiádat!
Tehát ezek a videók futottak ott a Millenárison egész napon át a standunk asztalán:
Kérdezhetné most valaki: " Mi ez a sok beszéd, hisz' videomorzsákat ígértem a címben beszámolóként?!"
Igen, és én lassan el is hallgatok , hiszen jönnek szépen, sorban a videós beszámolók.
Kedves Pedagógus, avagy Szülőtársam, aki ezt most olvasod: ne riadj meg attól, amit majd itt lentebb felsorolok. Úgy gondoltam, hogy rohanó életünkbe már nem férnek bele az akár 10-20-30 perces videók megnézésre fordított idők, így hát videóbeszámolóm nagy cipóját morzsákra tördeltem, hogy ha éppen egy pár perc ideje lenne valakinek belekukkantani valamelyikbe, hát megtehesse.
Abban a reményben vagyok, hogy aki "egy hajóban evezik velem az innovatív pedagógia nagy tengerén", annak számára nem lesznek unalmasak a következő videók, képek.
Én boldog örömmel fogom átnyújtani zenés, képes videós összeállításaimat a szülőknek, a gyermekek pedagógusainak, Intézményi Vezetőimnek, hiszen csodálatos az, ahogyan ez a három fiúcska, mondhatnám, ifjú ember remekelt ezen az október 21-ikei napon, ott a Millenárison. Bátran és büszkén kérdezem azoktól , akiknek lesz türelme, ideje végig nézni a nyolc kis morzsavideót: hol van itt az SNI bélyeg??? Kinek jut itt eszébe bármi is, hogy ők kevesebbre lennének képesek?? Nem! Csak a lehetőséget, a kifutási pályát kell megadni számukra, és ugyanolyan sikeres emberek lehetnek, mint bárki más társaik közül. Ez lenne a Dr. Gyarmathy Éva által megálmodott SNI-TST csodálatos munkája, azaz a valódi tehetség-rehabilitáció megvalósulása. Kristóf, Balázs és Giulio, - ők hárman voltak ott, a standon, ahol ékesen bizonyítottak tehetségük meglétéről. S hogy ők miben akadályozottak? Teljesen mindegy most ebben a szituációban. A lényeg, hogy legyenek olyan pedagógusok, akik felkarolják ezeket a tehetségeket. Szívem teljes kívánsága, hogy mindhármójuk megtalálja majd élete során azt a támogató hátteret, ami biztosítani fogja számukra, hogy értékes, tehetséggel bíró emberek legyenek.
Immár elhallgatok , mert átadom nekik a helyet ... Beszéljenek helyettem... Jobban is szeretem, mert számomra a tanítvány az igazi feedback ... Ő szóljon, vajon tényleg sikeres-e módszerem... Tényleg az örömpedagógia valósul-e meg...
Elsőként azt a kis videót mutatom be, amit Balázs készített. Megint azt a jól bevált Montessoris, Kokasos módszert kellett alkalmaznom esetében azon a bizonyos október 21-ikei napon, mint már többször is, hiszen egyszer csak fogta digitális fényképezőgépemet, állványomat, és azt kérte, hogy elindulhasson vele egy videófelvételt készíteni a terepen. Persze, hogy megint "nyeltem egyet", és bátorságot véve igen-t mondtam neki. Tudom, nem sok diák vállalkozna ilyen tevékenységre... És ő ezt emígyen tette:
Kedves Olvasóm! Köszönöm, hogy itt vagy! Kívánok Számodra "jó étvágyat" a videómorzsák elfogyasztásához:
Szép és megtisztelő gesztusként kaptunk egy emléklapot is:
Köszönjük szépen a bemutatkozási lehetőséget. Köszönöm, hogy a három fiú, Kristóf,Balázs és Giulio olyan élményt kaphatott, ami számukra meghatározó. Önbizalmuk, önbecsülésük megnövekedett azáltal, hogy felnőtt embereknek, pedagógusoknak, szaktekintélyeknek beszélhettek, mutathatták meg tudásukat, rejtett kincseiket.
Én meg köszönöm szépen azoknak az Embertársaimnak, akik megálltak standunknál, és alázatosan, szeretettel, szinte egyenrangú társként beszéltek a fiúkkal, hallgatták meg őket .
Ez az az út, ami a homályos, és sokszor megvalósíthatatlannak érző integráció helyett a valódi esélyegyenlőséghez vezet.
Régóta őrzök egy idézetet, és keresem, várom a megfelelő pillanatot, ami jelzi, hogy helyén való és említést érdemel:
" A gyermek, a csodált, büszke nyíl ugyan messzire repül, de aki repteti, ívét megrajzolja, az te vagy, a szerény nevelő."
Vitorlát bontunk csakhamar ismét Anyahajónkban. Új és új vizekre evezve nem unatkozik a kis Csapat. Hordom szorgosan muníciómat az Anyahajófedélzetére, amivel táplálkoznak Bloghajóim és gazdagodnak új élményekkel. Ezen a héten mi is bekapcsolódunk azEurópai Kódolás Hetébe .
Táguljon az a horizont előttük is, hiszen számukra is meg kell adnunk az esélyt egy szebb és jobb világ elnyeréséhez. S a programozás elsajátítása valami ilyen kincset is rejthet számukra majd, ha valamelyikőjük felfedezi a benne lévő, talán még előtte is rejtett képességet.
Olvasva minap a hírt, nem tétováztam sokat, beregiszráltam a CODEWEEK.EU oldalára, s gyors-léptekkel átfutottam, hogy megtaláljam a számunkra elérhető és teljesíthető programot. Mondhatom, hatalmas tára van ma már a játékos kódolás megtanulásának. Nem kis időbe telt hát , hogy végül is döntsek, milyen programmal csatlakozzunk a világméretű eseményhez. Döntésem eredményeként két játékos programot kínálok fel kis diákjaimnak ezen e nevezetes héten. Az egyik, a tableten játszható ScratchJr alkalmazás, a másik a most megismert The Foosjátékos kódtanulás programja.
Boldog vagyok, mert ismét olyan közösségbe vihetem kis tanítványaimat, ahol ismét a nemes, jó cél érdekében történik az együttműködés. Ilyenkor merem hinni, hogy nem a széthúzás lesz úrrá közöttünk, hanem egyre többen felismerik majd kicsik és nagyok, hogy túlélni gondokat bajokat csak úgy lehet, ha a nyáj együtt halad, s ilyen esetben a viharral is dacolni képes. Egyszer hallottam, s örökre megjegyeztem: ha a birkanyáj veszélyt érez, akkor a hátuk olyannyira összeér, hogy még egy ember is képes végigmenni rajta. Én erre az úgynevezett "kozmikus szemléletre" kívánom rávezetni kis diákjaimat ott a mi Anyahajó Stúdiónkban sok ilyen és hasonló élményszerű, játékos esemény által.
Néhány képet elhoztam blogomba, hogy megmutassam, miként is kapcsolódunk be ezen a héten a nagy egészbe, azaz, milyen programot helyeztem el a térképen, ahol sok-sok iskola pedagógusa, diákja szerepel programjával Európa szerte:
Október 12-ike, hétfő reggel van, amikor még egy egész hét áll előttünk, hogy népszerűsítsük a 21. század újszerű tudását, a kódolást. Jelen pillanatban 155 eseményt regisztráltak Magyarországon a programban.
Abban a reményben vagyok, hogy sok diák számára nem csupán hasznos, hanem örömteli is lesz a programban való részvétel.
Gyorsan változó világunkban egyre nehezebb előre megírt tanmeneteket gyártani. Legalább is én ezt tapasztalom a foglalkozásokra való felkészüléseim során. Mi, akik napi szinten értesülünk új és új projektekről, innovatív lehetőségekről, nem tudunk lecövekelni azoknál az előre lefektetett programoknál, amiket egy tanév kezdetén kijelölünk diákjaink számára. Az elmúlt néhány hét is igazolta ezt gyakorlatomban. Szeptemberben még nem tudtam , hogy a digitális tanulási technika mellé analóg tanulási technika lesz nálunk a tányérpörgetés és zsonglőrködés, és mit sem sejtettem arról, hogy elindul a Világ Legnagyobb Tanórájaprojekt szeptember 28-án. Tehát valahol jelenben írom a "történelmet" a mi Anyahajó Stúdiónk életében.
Néhány nappal ezelőtt a Sulinet portálrólértesültem arról a nagy kezdeményezésről, amelyet az ENSZ hirdetett meg, s amelynek magyarországi lebonyolítója a PontVelem Okos Program szervezője, a PontVelem Nonprofit Kft. A projekt célja, hogy egy időben ismertesse meg a világ gyermekeivel azt az újonnan megfogalmazott 17 Globális Célt, ami Földünk fenntartható fejlődését leginkább szolgálja.
Mint ahogyan eddig is, úgy most is, hétfőn reggelre megírtam Anyahajó blogunkban heti programunkat, amelyben ki-ki erejéhez, képességéhez mérten szokott részt venni. A gyengébb csapattagok mindig kisegítik az erősebbeket, s hátulról viszont mindenkinek én segítek. A Világ Legnagyobb Tanórája internetes oldalánlehetett válogatni a letölthető tananyagokból. Előzetesen átnézve az anyagot, azt kerestem, hogy mi lenne az, ami az én kis Csapatom aktuális fejlettségi szintjének legmegfelelőbb lenne. Úgy találtam, hogy a felkínált 5 perces videó számukra érdekes , könnyen értelmezhető lesz, így erre esett választásom:
S hogy ebből egy tanóra kerekedjen, az úgy történt, hogy előzetesen elolvastam számukra azAnyahajó blog bevezető mondatait, majd egy kicsit átbeszéltük a dolgokat. Ezután megnézték a videót azzal az útmutatással, hogy jól figyeljenek, mert ebből lesznek a kvízkérdések. A Redmentaalkalmazást használtuk erre. Direktcíme az Űrutazás volt, így találtak rá a gyerekek saját tesztjükre. Eredményüket lefotózták, majd bloghajóikba illesztették be. Úgy gondolom, hogy összességében ismét egy komplex fejlesztés részesei lehettek, hiszen olyan összetett feladat volt ez, amelyben több részképesség együttes fejlesztése történhetett meg. Az a sokat emlegetett Montessori -féle kozmikus nevelés fényesen megújítva ragyog a 21.század modern technológiájának köszönhetően. Hiszen a nagy Dottoressza célja is a világbéke, a nemzeteket összefogó kozmikus kapcsolat megteremtése volt.. Mi most egy pillanat alatt összekapcsolódhatunk bolygónk sok népével, s valósíthatjuk meg közösen a 17 Globális Célt Földünk megmentéséért.
A gyermekek digitális írás-olvasási képességfejlesztése e projekt során is folyamatos lehetett. Emlékezőképességük ugyancsak próbára lett téve a tesztkérdések során. Segítségül visszaforgathatták a videót arra a pontra, ahol az adott kérdésre a választ megkaphatták. Annyit azért segítettem nekik, hogy megmondtam hányadik perc/másodpercnél lelhetnek rá a helyes válaszra. Jó kis finommotorikai gyakorlat volt a keresgélés az egér segítségével. Természetesen közösen hoztuk ki a jó eredményeket a tesztek során... Miért is ne? Hiszen a sikerélmény megtapasztalása, mint egy falat kenyér, annyira szükséges egy gyógypedagógiai fejlesztésben. És már oly sokszor tapasztaltam, hogy amit együtt oldunk meg, sokszor jobban megmarad emlékezetükben, mintha egyedül kínlódtak volna meg egy adott feladattal.
Egy kis bepillantást hoztam abból, hogy hogyan is nézett ki a Világ Legnagyobb Tanórája a mi Anyahajó Stúdiónkban:
Mint látható, egy ilyen projekt sikeres megvalósításához igencsak szükséges a számítógép és az internet . Sok helyen járok, sok mindent tapasztalok pedagógustársaim eszközellátottságát illetően. Azt mondhatom, van olyan is , amikor bizony le kell gyűrnöm irigységemet, hiszen olyan gazdag eszköztár van egy-egy intézményben, hogy másnap már szívesen ott folytatnám gyakorlatomat. Viszont vannak kollégák, akik sokkal nehezebb körülményekben dolgoznak , ami a modern technológia ellátottságát illeti. Voltak már, akik megkérdezték tőlem, hogy én hogyan oldom meg az IKT-val támogatott óráimat. Talán egy külön regényes blogbejegyzés lenne ehhez szükség, hiszen immár 15 év van mögöttem, ami tele-tele küzdéssel... De mindig jelszavam volt a "Soha nem adom fel!"
Bujkáltam régi , rossz számítógépek alatt rendszergazda híján könnyes szemekkel, hiszen akkor még fogalmam sem volt arról, melyik zsinórt hova is dugjam be... Viszont halmozottan sérült kis diákjaim csodát éltek át a programok megismerése során, így nem csüggedtem... Haladtam, tapostam az utat, árral, széllel szemben. Anyagi források híján kerestem , kértem, zörgettem, pályáztam, a olykor- olykor megnyílt az Ég, s lettek Jóakaró emberek körülöttem. Így nyertem egy interaktív táblát anno, amit ott is hagytam gyermekeimnek abban a reményben, hogy örömmel használják a mi napig is.
Kilincseltem igazgatóknál, hogy fejlesztéseimet az informatika termekben végezhessem. Voltak szigorúbb és voltak megengedőbb vezetők körülöttem... S most nagyot ugorva, örömmel, hálával mondom el, hogy a Zuglói Benedek Elek EGYMI utazó gyógypedagógusaként lehet egy kis külön szobám a Heltai Gáspár Általános Iskolában, ahol ami Anyahajó Stúdiónkat rendezgetjük, gazdagítjuk szép lassacskán. Egy használható asztali számítógéppel kezdtem ott munkám 3 évvel ezelőtt. Ekkor találtam rá keresgéléseim során egy kis pályázatra, ahol 3 használt számítógépet nyertem. Készítettem is róla egy blogbejegyzést. A ClassBox nyereménypályázatán pedig egy kis tabletet nyertem, amire ugyan nem sok játék fér, de azért ennek is nagyon örültem. Látva körülöttem a tabletek , okostelefonok térhódítását, részletre vásároltam egy okostelefont a régi helyett, s egy Samsung tabletet. Bizony mindhárom használatban van Stúdiónkban, őrizve, figyelve...S ha nincs internet, akkor készenlétben vannak az analóg tanulási technikák, a manuális társasjátékok , kártyasorozatok, a sakk, a beszélgetés és még sok minden más.Természetesen nekem, utazó gyógypedagógusnak egyszerűbb a dolgom, mintha ezeket a problémákat osztálykereteken belül kellene megoldanom.
Ezzel együtt biztatok minden kedves Kollégámat, aki esetleg még e rögös út elején jár, ne csüggedjen, mert van értelme küzdelmeinknek! Hálás gyermekek, akikhez nyelvükön fogunk tudni szólni. megértve a kor kihívásait.
Vannak még álmaim, terveim... De majd látjuk, hogy a "Nagy Karmester" meddig enged még játszani...
Igen, az a bizonyos flow-élmény... Jaj, de
jó, ha megvan! Önfeledt öröm ez mind a kisdiáknak, mind pedagógusának.
Hányszor hallottam, hányszor olvastam, hogy a belső motiváció mennyire fontos a
tanulásban. Ez az erő leküzdhet akadályokat. Sikertelenségek után újbóli
próbálkozásokra sarkall.
Döbbenetes élmény, amikor ezt valaki
szemtől-szemben tapasztalja meg kis tanítványában.
Balázskám már többször is meglepett
különleges képességeivel, s most ismét egy olyan oldalát ismertem meg
személyiségének, amely eddig rejtve volt előttem.
Úgy történt a dolog, hogy az új tanév
kezdetén új eszközök kerültek az Anyahajó Stúdiónkba.
Hála Gyarmathy Évának, akitől személyes
meghívást kaptam aug. 26-ikára, egy konferenciára.
Inklúzió Alternatív Médiával volt a címe a
programnak.
Évek óta figyelem, kísérem, olvasom Évi írásait, előadásait,
kutatási eredményeit, hiszen az a vezérelv irányít engem is gyakorlatom során,
mint őt. Ezért is kértem felvételemet néhány évvel ezelőtt a Gyarmathy Éva vezetésével működő SNI-TST - be, azaz a Sajátos Nevelési Igényű Tehetségeket Segítő Tanácsba. Célkitűzései, programja közel állt hozzám. Ez olvasható szakmai munkájának rövid bemutatásában:
"A Tanács tagjai a tehetség olyan szemléletét és fejlesztési módszereit használják, és terjesztik,
amelyek nem különítik el a hátrányok kezelését és a tehetség fejlesztését. Az egyénekre
egymástól jelentősen különböző, erős és gyenge pontokkal rendelkezőkként tekintenek, és
ennek megfelelően az ellátásban az egyének sajátosságait messzemenőkig figyelembe
veszik. A Tanács célja ezeknek a módszereknek továbbfejlesztése, és kutatási munkával
történő megerősítése is."
Nemes célkitűzésnek tartom , ha egy tanulási akadályokkal küzdő gyermekben megtaláljuk azt az erősséget, amivel ő sikeres lehet. Ez építő, pedagógiai munkánknak sarkalatos pontja lehet. S ahogyan Évi, úgy én is nélkülözhetetlennek tartom, hogy modern korunk kihívásainak megfelelően a digitális és az analóg tanulási technikák egyensúlyban legyenek a tanulás akadálymentesítésében.
Természetesen nem mindegy, hogy milyen eszközöket használunk mindehhez. Az, hogy az ellátásban az egyének sajátosságait messzemenően figyelembe vegyük, nagy gyermekismeretre, gyermekszeretetre van szükségünk. Valahogy úgy van ez, mint amikor egy kicsi gyermek megfogja édesanyja kezét, és el kezdi húzni valamerre, mert meg akar neki mutatni valamit, amit ő tud. Sokszor vagyok így a mi Anyahajó Stúdiónkban is. Habár megvan a "nyomvonalam", amit nem kis otthoni munkával kitapostam, merre is fogunk haladni a foglalkozás során, de előfordul, hogy valamelyik kis csemetém az én kezemet is megragadja, és vinne, vinne valamerre, amit nagy lelkesedéssel akarna nekem bemutatni. Így jártam a minap Balázska esetében is.
Mint mondtam, új eszközök kerültek hozzánk az Anyahajó Stúdióban. A zsonglőrködést, a tányérpörgetést, mint analóg tanulási technikát ismertem meg a fent említett konferencián. Vásároltam is két tányért, és három zsonglőrlabdát. Mint mindig , úgy most is fontosnak tartottam a tanári bemutatást. Persze nem keveset kellett ehhez gyakorolnom itthon, hogy ne valljak szégyent kis diákjaim előtt. A tányérpörgetést sikerült is megtanulnom, ám a 3 labdás zsonglőrködés még sok gyakorlást igényel. Kerestem egy jó kis cirkuszos zenét, és az Anyahajó oldalára beillesztettem. Találtam egy szép tányérpörgetős videót, valamint tutoriál videókat a 3 labdás kaszkád megtanulásához. Így még otthon is gyakorolhatnak a gyerekek, ha belépnek az Anyahajó oldalára.
Ezeket az eszközöket nem teszem kötelezővé számukra, csupán, mint egy Montessori jellegű előkészített tanulási környezetben megkínálom velük őket. Természetesen személyiségüknél fogva különbözőképpen reagálnak a cirkuszi mutatvány kipróbálását illetően. Azt azért le kell hogy írjam, nagy motivációval hatott rájuk, amikor bekapcsolva a cirkuszi zenét elébük léptem, és bemutattam nekik a tányérpörgetést. Még így is voltak bátortalanabbak, akik csak ülve nézték produkciómat, ám nem úgy Balázs, aki megint egy kész koreográfiával állt elő. Miután megcsináltuk együtt a Világ Legnagyobb Tanórája előkészített programját, "megfogta a kezemet", és ezután már csak ő vezetett. Tudja, hogy a megfelelő szabályok keretében szabadsága van az Anyahajó Stúdióban, így elővette a vetítővásznat, a fényképezőgép állványt, ráhelyezte a digitális fényképezőgépet, és kezdte is a forgatást, amelynek főszereplője természetesen ő volt és a tányérpörgetés. Először vette kezébe a tányérokat, és ehhez képest rövid időn belül, körülbelül 45 perc alatt elsajátította a tudást. Ami számomra döbbenetes élményt jelentett, az egyrészt a kitartása volt. Blogomba hoztam a 45 percből egy 8 perces vágott videót. Lehet, hogy némelyikünknek erre sem lesz türelme, hogy Balázsnak ennyi sikertelen próbálkozását végignézze, viszont tanulságos felettébb, hogy ennyi leesés után sem adta fel. Sőt! Úgy vettem észre, kitalált egy megküzdési stratégiát, ami a humor volt ebben az esetben. Aki rászánja idejét erre a nyolc percre, az látni fogja, hogy milyen aranyos humorral segíti ki önmagát a sikertelenség gödréből. De jó lenne, ha mi is ezt át tudnánk venni tőle a minket ért kudarcok esetén....
Nagyon fontos mozzanat volt a tanulási folyamatnak az is, hogy amikor már sorra leesett a tányér, akkor engem invitált, és jelezte, hogy én mutassam be a produkciót.
Ugye, hogy kell az a háttérsegítség....
Talán nem kell részleteznem azt a sok területet, amit élményszerűen fejleszteni lehet egy ilyen cirkuszi produkció során. Nem véletlenül indult el a szociális cirkusz programja az akadályokkal küzdő gyermekek körében. Tehát nagy a reményem ahhoz, hogy nálunk is sikeres lesz ott bent az Anyahajóban a mi kis cirkuszos programunk.
Szavamat nem szaporítom tovább, kezdődjék hát az előadás!
Balázs engem is inspirál a folyamatos cselekvésre. A foglalkozás után másnap, kora reggel már fel is tette a kérdést a Hangouts-on keresztül: "Irma néni! Készen van a videó?" Nem mondom, lett volna egyéb tennivalóm, ám nem akartam Balázsnak kedvét szegni, így csakhamar nekiálltam a videó megvágásának. S ennek köszönhetően született meg új blogbejegyzésem.
Szoktuk emlegetni, hogy az innovatív pedagógiában a pedagógus partnere tanulójának.
Úgy gondolom, hogy egy ilyen program kiváló terepe lehet ennek.
Olyan szociális tanulási folyamat részese lehet Balázs ebben a szabad megengedésben, amelyben a tisztelet alaphangján szinte egy munkatársi, baráti kapcsolat jön létre közötte és közöttem.
Hiszem, tudom, igaz lesz esetében majd egykor ez a megállapítás:
Lehet, hogy elfelejtik, mit mondtál nekik, de soha nem fogják elfelejteni, hogy hogyan érezték magukat szavaidtól.
