eDia miniatűrök az Anyahajóból,- avagy mérés-értékelés az örömpedagógiában

Szomorú vagyok, ha szomorú tanítványokat látok. Így volt ez akkortájt, amikor az év eleji, és év végi méréseimet papírhalmazokban vittem be kisdiákjaimhoz. A  központilag előírt feladatok sok esetben meghaladták a gyermekek képességeit. Szenvedést okozott számukra az, hogy sokuknak nagy nehézséget jelentett a manuális írás. Ennek következtében gyakran csak híjával kitöltött lapokkal zártam a tesztelést, s a sok meg nem értett kérdés következtében frusztrált percek, kudarcok jöttek,  s elmaradt a sikerélmény. Töprengéseim, kutatásaim során azonban rátaláltam a Szegedi Tudományegyetem Oktatáselméleti Kutatócsoportja által kidolgozott, új generációs, elektronikus diagnosztikus mérési rendszerére.  Partneriskolaként csakhamar beregisztráltam kis csapatomat a nagy egészbe. 2014-ben volt az első kísérleti tesztelésünk, amely nem volt teljesen felhőtlen, hiszen a generált feladatsorok szintén nagy nehézséget jelentettek a sajátos nevelési igényű gyermekeimnek. 

Ekkor bátorkodtam levelet írni Dr. habil. Molnár Gyöngyvér egyetemi docensnek, aki Csapó Benő professzor úr mellett szakmai vezetőként vesz részt az eDia fejlesztésében. Azzal a kérdéssel, kéréssel fordultam hozzá, hogy lehetne-e könnyített, differenciált feladatsorokat generálni a sajátos nevelési igényű gyermekek számára, hogy ők is részt vehessenek a maguk fejlődési szintjén a mérés -értékelés rendszerében. Igen megtisztelő volt számomra, hogy Gyöngyvér, akit már ezelőtt is volt szerencsém személyesen is ismerni, hallgatni, készségesen vállalta, és hamar küldte is a differenciált feladatokat. Itthon mindmegannyit megoldottam, hogy lássam, megfelelő kihívás elé állítom-e diákjaimat. Így került sor ezután a személyre szabott tesztek kitöltésére. "Áthágva" a szigorú szabályokat, kicsit másképpen folytak ezek a tesztírások ott az Anyahajóban. Nem hagytam magukra a gyerekeket, hanem, mint mindig, most is közéjük ültem. Háttérsegítséget nyújtottam annak, akinek arra volt szüksége. Természetesen jegyzeteltem közben szorgalmasan, hiszen irányított megfigyeléssel kísértem minden mozzanatukat úgy  kognitív, mint affektív vonatkozásban. Eltökéltem szívemben, hogy bármilyen nehézséggel kerülnek is szembe a feladatok során, kisegítem őket, hogy mindegyikőjüknek a tesztkitöltés végén sikerélménye legyen, s a százalékos kiértékelés után a malacka mindenkit lufikkal ajándékozzon meg. Szokásom szerint fotókat, videókat készítettem "eDiázásunk" során is. 2014-től tetemes dokumentáció gyűlt össze. A most következő 2016/2017-ik tanév előtt rászántam időmet, erőmet, és a sok-sok felvételből egy eDia miniatűr sorozatot készítettem, amit elsősorban hálám jeléül Molnár Gyöngyvérnek ajánlok fel. Reménységem, hogy ebből a sorozatból láthatóvá válik: volt, és van értelme, hogy  kis csoportunkkal mi is beneveztünk az innovatív mérés-értékelés rendszerébe. Lehet, hogy megnézve a  miniatűröket, valaki azt fogja mondani: "Nem ér az egész! Hiszen én súgtam nekik, nem reális a mérés!"... Igen, valóban ez így van. De mérlegre tettem a dolgokat, s a mérleg nyelve arra mutatott, hogy talán hasznosabb lesz a gyerekek számára ez a "tyúkanyó-kiscsibés" együttlét annál, mintha rájuk bízok mindent, hogy feladataikat egyedül oldják meg.
Szavamat nem szaporítom tovább, jöjjenek hát a miniatűrök szépen, sorban, 2014-től elindulóan:

Így töltjük hát napjainkat ott az Anyahajóban...Az újonnan összeállított teszteket kérésemre Molnár Gyöngyvértől ismét megkaptam. Várom kisdiákjaimat, hogy ismét elinduljunk a nagy útra... Bízom abban, hogy egyre önállóbbak lesznek a tesztek kitöltésében. S továbbra is csak azt fogom náluk keresni , kutatni, hogy mit tudnak. Önbizalmukat, önértékelésüket kívánom növelni, mert akkor bátrak lesznek, és a sok nehézségük ellenére is meg fogják tudni állni helyüket ebben a nem könnyű, olykor  a gyengéket, kicsinyeket elnyomó világunkban...

Tovább olvasom!

Gyöngyszemek a Sakkpalotában, avagy: "Így játszunk az Anyahajóban"

Egy dolgos pedagógus olyan, mint egy jó szántó-vető ember, aki évről-évre húzza a barázdát, s veti el a jó magot tanítványai lelkébe, szívébe. Egy-egy fordulónál megáll, kissé megpihen. Visszatekint, összegez. Ezt tettem én is az elmúlt hetekben. Átnéztem sok-sok dokumentumot, fotót, videót, amit az elmúlt tanév során készítettem. Rendezgetéseim eredményeként most egy olyan csokrot nyújtok át Kedves Olvasóimnak, amely számomra Gyöngyszemek füzére. Összeállításomat ajándékul szánom Polgár Juditnak, hiszen neki köszönhetem, hogy a Sakkpalotába kis diákjaimat bevezethettem. 

Szoktuk említeni, hogy szükséges a gyermekek számára a példakép. Az, hogy legyen előttük olyan valaki, akire felnézhetnek, aki valódi értékeket képvisel, akiért szinte rajongani lehet. Ifjú éveimben Polgár Judit volt számomra az igazi példakép. S most nagy örömmel beszélek róla gyermekeimnek ott az Anyahajóban. Kiváltképpen boldog vagyok, hogy a minden idők legjobb női sakkozója, nemzetközi nagymester olyan programot alkotott, aminek adaptálásával örömtelivé tudom tenni a gyógypedagógiai fejlesztés folyamatát. Nem titkolt szándékom, hogy Polgár Judit személyében felállíthassak példaképet a gyermekek számára. Szívem vágya teljesül, ha ezt egy-egy gyermek esetében megvalósulni látom, hiszen sajnos értékevesztett világunkban a "trend" nem mindig a szépet, a jót sugallja felnövekvő nemzedékünknek. 

Most olyan néhány gyermeket mutatok be, akikkel sikerült megszerettetnem a Sakkpalota világát, s benne Polgár Juditot, a Program megalkotóját.

Még annyit elmondok előzetesként, hogy Anyahajó Stúdiónkban évek óta megszokott dolog, hogy a sarokban ott áll állványon a digitális fényképezőgép, amely rendszeresen veszi fel foglalkozásainkat. A gyerekek ezt már meg is szokták, sőt számukra inspirálóvá vált az, hogy ők maguk készítsenek videókat, ők maguk mutassanak be valamilyen kis előadást. Ennek én felettébb örülök, hiszen ma már a pedagógiai módszertan leginnovatívabb iránya éppen az, hogy a diákok állítsanak elő oktatóvideókat.

Ez a gyakorlat vezethet a tükrözött osztályterem kialakulása felé. S hogy ez a gyógypedagógia területén is megvalósulhat, különösen nagy dolog, hiszen a tehetség-rehabilitáció sikerélményt nyújtó, a pozitív erősségekre építő gyógyító-nevelő eszköze lehetne kezünkben ez a fajta fejlesztőtevékenység. El kell, hogy mondjam azt is, hogy a következő jelenetek nem előre megrendezett forgatókönyv szerint történtek. A gyerekek önálló kezdeményezései, spontán megnyilvánulásai, amelyeknek adott esetben én magam is szereplője lettem.  

Álljanak elő hát a "Gyöngyszemek", akiknek sorában elsőként  Balázst mutatom be. 

Ebben a fiúcskában elementáris erővel él a videózás iránti igény. Ezt az erősségét igyekszem hasznosítani fejlesztő tevékenységemben. Mappájában sok-sok felvétel van már, amelyekből most egy négyrészes sorozatot hoztam el blogomba:

Következő "Gyöngyszemem" Flóra:

S most jöjjön Kristóf, a "Gyöngyszemem":

Végül, de igazán nem utolsó sorban illesztem Zsókát a "csokorba". Fontos megemlítenem, hogy ő komoly nehézséggel küzd a matematikai képességek területén. Ezért nagy öröm számomra, hogy a Minecraft játékában egy csodás Sakkpalotát alkotott okostelefonja segítségével. Mint tudjuk, szépen segíti az alapképességek fejlesztését ez az építkezős játék, többek között érvényes ez a matematika területére is. A kis videóban a Minecraftos képek mellett egy olyan felvétel szerepel, amiben egy balatoni nyaraláson sakktáblán lépegetve énekli Zsóka a Cikkcakk sakk dalt, tanítva a mozgást egy kislány számára. Okostefonján el is küldte nekem néhány héttel ezelőtt a felvételt, tudva, hogy ezzel mekkora örömöt fog szerezni nekem:

A minap ezt a felhívást olvastam a Facebookot böngészve:

· 

Igen, én is hiszek a sakk közösségformáló erejében. Hiszek abban, hogy Polgár Judit Sakkpalota Képességfejlesztő Oktatási Programja megfelelőképpen adaptálva remek komplex személyiségfejlesztési lehetősége a gyógypedagógiának.

Mint a Világsakkfesztivál oldalának regisztrált tagja én magam is elkészítettem a fotót, hiszen kis Csapatommal örömmel készülünk az októberi Világsakkfesztivál nagy eseményére.  (Utólagos megjegyzés: időközben a link már a következő év Világsakkfesztivál eseményére mutat.)

Tovább olvasom!

Utólagos összefoglaló egy "eTwinning-es kirándulásról"

A minap telefont kaptam kolléganőmtől, Szépné Vinczencz Katitól. Érdeklődött hogylétemről, a nyári szünetben eltöltött napjaimról. Kati hívott meg engem egy eTwinning projektbe, ami elnyerte a Minősített eTwinning Projekt címet. Ennek köszönhetően részt vehettünk a Nemzeti Versenyen és Gyereknapon 2015 októberében, ahol Varázsablak csapatunk  2. helyezést ért el a Varázsablak csodái projektünkkel. Kati a telefonbeszélgetés során megkérdezte, hogy át tudnám-e küldeni számára a versenyen készült felvételeket. Ekkor döbbentem meg azon, hogy az eseménydús iskolai menetben elmaradt a verseny napjáról szóló beszámolóm. Így hát most, utólagosan készítettem el három videót, ami megörökíti  az eTwinning Verseny és Gyereknap örömteli eseményeit. 

Projektünk 2015 januárjában indult el. Munkánkról folyamatosan készítettük a dokumentumokat, amelyeket az eTwinning Testvértér felületén, az Örömpedagógia szakmai blogom, s annak Facebook oldalán, valamint az Anyahajó blogunkban helyeztem el. Szíves szeretettel küldöm ezeket a leírásokat azok számára, akik még nem olvasták, és érdeklődnek az eTwinning világa iránt. 

Jelen bejegyzésemben pedig itt és most átnyújtom azt a három videót, amit az eltett mappáimban talált képekből, videó felvételekből készítettem. A képek nem egyforma minőségűek. A profi fotók nem tőlem származnak, hanem Horváth Anikótól, aki a Verseny és Gyereknap mindkét napján szorgalmasan fotózott, és küldte át számomra  felhasználásra a felvételeket. A gyengébb minőségű képekért pedig előre is elnézést kérek. De az én szakmai tudásom, és a hozzátársult egyszerű kis digitális fényképezőgépem nem veszi fel a versenyt a művészi produkcióval. Hálás köszönet Anikónak, aki  gyönyörű fotóit átadta számunkra.

Az első, szűk 17 perces videót azoknak szánom, akik kiváncsiak arra, hogy mi milyen témát választottunk projektevékenységünk megvalósítására:

A második, szűk, kétperces zenés bemutató egy képösszeállítás a verseny napjáról:

A harmadik, három és fél perces filmecske végül a a Gyerekek számára készített ajándéknapot, az Állatkerti séta néhány pillanatát örökíti meg:

Kaptunk szép okleveleket is, amelyekből most a mi kis csoportunkét tudom bemutatni:

Az eTwinning program 2015-ben ünnepelte 10. születésnapját. Ennek jegyében került meghirdetésre az eTwinning őszi kampánya, ahol többféle pályázati lehetőséget kaptak a pedagógusok és a diákok. A pályamunkák szavazásra kerültek az eTwinning Hungary Facebook oldalán, s a legtöbb szavazatokat kapott pályamunkák díjazásban részesültek. Mivel szeretünk játszani, s őszintén megvallva, szeretünk nyerni is, - így beadtuk mi is pályázatainkat többféle formában is.

Az esszé kategóriában a következő írás született meg:

Öröm az eTwinning közösségben from Szeverényi Irma

Íme a plakátunk:
 

Öröm az eTwinning közösségben from Szeverényi Irma


A videónk címe pedig: "Miért szeretjük az eTwinninget?"

       

Balázs tanítványom is készített pályamunkákat. Ezek a következők voltak: 

Emlékezetes pillanatok az eTwinningben from Szeverényi Irma

S itt látható Balázs videója:
 

    

Az eTwinning Facebook csoportjában meghirdetett like-versenyben 3.helyezést értünk el. 

A gyerekek , s mi pedagógusok is ismét ajándékban részesülhettünk. A meglepetéscsomag éppen 2015. karácsonya előtt néhány nappal érkezett meg:

Bár a nyári szünet napjaiban pihentetni kívántam blogomat, de hálás köszönet Kati kolléganőmnek, és egyben barátnőmnek, aki "kicsalta" belőlem ezt a kis összefoglalót. Így , ma már madártávlatból tekintve, megpillantva egészében az  eTwinninges projekttevékenységet, nagyon örülök, és ismét csak Katinak köszönöm, hogy partnerként meghívott egy nemzetközi csoportba, és belekóstolhattam kis tanítványaimmal együtt  ennek a világnak örömébe, szépségébe s egyben igazi hasznosságába.  

Tovább olvasom!

Flip IT! - Fordított osztályterem, - avagy szakmai konzultáció egy nemzetközi projekt keretében

Kedves meghívásnak tettem eleget 2016. májusában. Egy különleges rendezvény, különleges témafelvetéssel, ami számomra érdekfeszítőnek ígérkezett.
Íme a meghívó, s benne a részletes program:

Flip-IT! projekt szakmai konzultációja - Budapest, 2016.05.17. from Szeverényi Irma

A meghívóban olvasottak teljességgel rávilágítanak arra, amit az öt országot magába foglaló konzorcium programként kitűzött megvalósítás céljára. 

Nagy örömmel készültem május 17-én a SZÁMALK - Szalézi  Szakközépiskolába, hiszen már sokat olvastam előzetesen a Flip-IT! módszerről, azaz a fordított, vagy tükrözött osztályteremről. 

Igyekeztem is némely elemét kipróbálni gyógypedagógiai gyakorlatomban. A szakmai rendezvény viszont egy olyan komplex, elméletet és gyakorlatot bemutató programnak ígérkezett, amelyben mi, gyakorló pedagógusok önmagunkon próbálhattuk ki a Flip-IT metodikát. Azaz a módszernek megfelelően megkaptuk előzetesen, úgynevezett "házi feladatként" a tükrözött osztályterem megértését szolgáló előadásokat, videókat, amelyekkel kapcsolatos kérdéseket, kételyeket a konzultáció napján együttes gondolkodással vitattunk meg. Számomra élmény volt az a közös, tettrekész akarat, amit ott, a rendezvény során megtapasztaltam. Hatékony erő származik abból, ha egy kitűzött nemes cél eléréséhez elkötelezett, felelős vezetőkkel elkötelezett , felelős társak párosulnak. Soha nem volt könnyű dolga a  zászlóvivőknek. A Flip-IT oktatási módszer ugyan számos országban már jól bevált metodika, ugyanakkor még ez nem így van kis hazánk iskoláiban. A külföldi példákat megismerve azonban elsajátítható, megtanulható. Mint minden új, úgy a tükrözött osztályterem is szokatlan a már régóta megszokott tanítási, úgynevezett tanárközpontú gyakorlathoz képest, ám ha valaki bátran belevág, és vállalja a változtatással járó kockázatot, meggyőződésem, győztesen fog kikerülni mindabból, ami akadályként előtte feltornyosult. Ehhez a megújító folyamathoz hatalmas segítséget kaptunk a május 17-ikei szakmai konzultáción. A részt vevő kollégák erőnket megsokszorozó lelkesedésén túl sok hasznos tanácsot adtak a tükrözött osztályterem alapjául szolgáló tanári videók elkészítéséhez. Ezeket  a projektben részt vevő előadók mutatták be számunkra, akik maguk is frissen sajátították el a videók elkészítéséhez szükséges tudást. A beszélgetések, előadások után következett a valódi kipróbálása a Flip-IT!-nek. Csoportokat alkotva dolgoztunk ki óraterveket, majd a team-ből egy valaki elő is adta megtervezett, fordított tanterem - gyakorlatunkat. Elmondhatom, színes volt a paletta. Ahány csoport , annyiféle elképzelés született meg, ami ékesen bizonyította, hogy használható lehet az új módszer számos tantárgyi vonatkozásban. 

Természetszerűen egy bevezetésre kerülő, új módszerrel kapcsolatosan felvetődnek a lehetséges előnyök és hátrányok is. Nagy szükség van ezeknek átbeszélésére, hogy kellően felvértezve indulhassunk el az ismeretlen felé. Ezért volt igen hasznos a szakmai konzultáció. Örvendetes, hogy a rendezvénnyel nem fejeződött be a közös munka, hiszen ígéretet kaptunk egy 2017-ben elinduló képzésre, ami a módszer elsajátítását segíti. Mi más is állhatna a zászlóvivők zászlaján, mint a "Life Long Learning", azaz az élethosszig tartó tanulás?! Ez tartja fiatalon lelkünket, s ez vezet el a kezünk alatt felnövekvő gyermekekhez. Igen, hozzájuk, akik már egészen új körülményeket, tanítási gyakorlatokat várnak el tőlünk jogosan, hiszen ők már egy vadonatúj korszak felnövekvő generációja. Ők már talán soha nem fogják szívesen fogadni a hosszas, frontális úton átadott ismeretanyagot. A programban szerepel Lévai Dóra előadása is a tükrözött osztályteremről. Mondanivalóját a szívem szerinti idézettel kezdte: "Segíts nekem, hogy egyedül dolgozhassak!" A híres Montessori idézet lett prezentációjának bevezető gondolata. A nagy Dottoressa, Mária Montessori forradalmat vitt véghez kora pedagógiai gyakorlatában. S most, 100 év múltával ugyanez kell, hogy legyen jelszava a ma élő, innovatív pedagógusnak. Ennek megvalósításának kitűnő eszköze lehet a tükrözött osztályterem. S hogy nincs meg hozzá minden eszköz és ismeret? Ez senkit ne riasszon meg, hiszen küzdelem nélkül semmi nem "potyog az ölünkbe". S az a tudat, hogy nem vagyunk egyedül, hogy vannak hozzánk hasonló küzdőtársak, innovatív, a vadonatújra is nyitott pedagógusok, csak növeli bátorságunkat. Eddig is tudtam, hogy a közösség ereje megsokszorozza erőnket,  de a mai, IKT kompetenciákat is megkövetelő pedagógiai gyakorlat során ez még hatványozottabban is érvényes. Hála az internetnek, hogy nem vagyunk szorítkozva csupán offline találkozásokra, hanem napi szinten lehetünk kapcsolatban kollégákkal, oszthatjuk meg tudásunkat egyénileg, vagy csoportokban. Kérhetünk, és adhatunk segítséget egymásnak. Ez érvényes a Flip-IT módszer elsajátításának rögös útján is. Ezért nagy köszönet illeti a Flip-IT nemzetközi projekt magyarországi képviselőit, Hartyányi Marikát, mint a projekt koordinátorát, s valamennyi munkatársát azért a sok segítségért, amit már eddig is kaphattunk tőlük. Reménységem, hogy a jövőbeni képzés során még tovább bővíthetjük tudásunkat, és dolgozhatjuk ki a mi számunkra legmegfelelőbb módon a tükrözött osztályterem gyakorlatát. Megszerzett tudásunkat pedig továbbadva egyre bővülhet a fordított osztályteremben tanítók Nagy csapata.

Végül következzen egy kis "egyperces", ami szakmai konzultációnkat mutatja be néhány képben:

A fenti kép forrása: https://www.facebook.com/Flip.IT.hu/photos

Tovább olvasom!

Zárópiknik - pillanatok és gondolatok 2016.júniusában

Izgalmas dolog tervezni valamit, de ennél még izgalmasabb, azt meg is valósítani... Így voltam én is ezzel néhány nappal ezelőtt, amikor elhatároztam, hogy piknikkel zárjuk nyári szünet idejére Anyahajónkat. Mivel kisebb csoportokban járnak hozzám a gyerekek, így a piknik is több részletben, több napon át ívelve valósult meg. Abban a reményben vagyok, hogy szép élményként raktározódik el mindegyikőjükben ez a kis "kiruccanás". Mint mindig, úgy most is készítettem állványra szerelt fényképezőgépemmel néhány felvételt. Talán egyszer, majd újra megnézve, örömmel fog valaki visszaemlékezni  együtt töltött perceinkre:

                

Azok, akik már régebb óta "bejáratosak" Anyahajónkba, tudják, hogy van egy Balázskám, aki mindig valami meglepetéssel szolgál. Ez most sem volt másképpen a piknik napján. Ismer engem annyira, hogy a józan ész  határain belül szabad választása van. Valamiféle különleges kreativitás, cselekvési vágy rejlik benne, ami  - meggyőződésem szerint  - szerencséssé teheti útját majd a jövőben. Mint már annyiszor, úgy most is leírom, szeretek visszanyúlni "Gyökereimhez". S ilyenkor a legnagyobb öröm számomra az, ha ösztönös cselekvéseim után elolvasom hitvallásukat, s ugyanazt vélem felfedezni döntéseimben. A két "Sarokkő" számomra Mária Montessori és Dr. Kokas Klára.

Gondolkodásmódjukat, szemléletüket, pedagógiai gyakorlatukat "bátorságpróba" alkalmazni jelen körülményeinkben, hiszen nyomukba lépve a mi tevékenységeinkben is valami újszerű, valami szokatlan születik meg. A nagy Dottoresszát számos művén, róla szóló tanulmányon át, valamint hűséges követője, Méhes Vera nénivel való személyes találkozások  révén ismertem meg. Hála a Sorsnak, Klári nénivel is sokat találkozhattam. Tanított képzésen, képzésen kívül is sok-sok órán át. Szavai a mai napig fülembe csengenek... "Nem kötögetek madzagot madárkáim lábaira, hanem hagyom őket , repülni, és én megyek utánuk. Ők pedig csodálatosat tudnak alkotni, ha hagyjuk őket szárnyalni..."

Balázskám ismét szárnyalt a piknik napján úgy, hogy alig bírtam ám követni... 

Egy kész koreográfiával készült erre a napra, amit titokban tartott előttem az utolsó pillanatig. Ahogyan kiléptünk az iskola kapuján, kezében a fényképezőgép állvánnyal, hátitáskájában digitális fényképezőgépemmel, egyszer csak megkérdezte tőlem: "Irma néni, szereted a játszótereket? " Én önkéntelenül válaszoltam rá: "Igen Balázskám, szeretem, mindig szerettem játszótéren játszani." Balázs nem hagyta annyiban: "És most is szeretsz még játszani? " Én természetesen ismét, határozottan feleltem: "Igen! Még most is szeretek játszani." Ezen közben távolodtunk az iskolától, a parkban, a piknikre  előre kijelölt helyünktől... Most megint fel kellett adnom valamit, valami ismeretlen érdekében... Ehhez bizalomra volt szükségem, hogy merjem félretenni előre eltervezett programomat, és bátran kövessem kis tanítványomat az ismeretlenben.

Ha szó szerint nem is jutottak akkor eszembe Montessori szavai, de így utóbb, örömmel írom le, hogy bizony igazak szavai, és nem csalatkozik az a pedagógus, aki a "bátorságpróbán" megállja helyét, és mer váltani... Mielőtt elmesélném, és videón bemutatnám Balázs eltervezett programját, leírom Mária Montessori három gondolatát:

"Kezdeményezni, azután hagyni, hogy a gyermek szabadon kibontakoztathassa képességeit. Ez a pedagógus feladata.

A pedagógus feladata csak a vezetés, az útmutatás: ő csak segít, szolgál, míg a gyermek személyisége a maga erejénél fogva fejlődik, mert a gyermek maga cselekszik.

Nincs még egy ilyen kor, amikor a gyermeknek nagyobb szüksége lenne az értelmes segítségre, és minden, ami akadályozza a kreatív tevékenységben, a tökéletesség elérésének esélyét csökkenti.

                                         Maria Montessori

 Kiérve az iskolánk melletti játszótérre, Balázs kezébe vette a dolgokat, mondván, hogy tesztelni fog engem, és egy bátorságpróbán kell túlesnem... Nem ágáltam ellene, -gondoltam, lesz, ami lesz... 

Végigcsináltam hát a próbát, miközben különös gondolatok futottak át rajtam. Látva Balázs határtalan lelkesedését, tettrekészségét, felettébb örültem, mert ez a pozitívum neki még erőssége lesz a való életben. S hogy most engem irányított, tesztelt különböző próbákon át? Ki nem játszott ilyet  édes szüleivel a régmúlt időkben? Látszólagos tekintélyünk csorbulni látszik ilyenkor, ám annál inkább szorosabbra fűzi a gyermek -szülője, diák-pedagógusa közötti kapcsolatot. Ezt láttam Balázs csillogó szemeiben, hálás tekintetében a nagy bátorságpróba sorozata után. 

Igen! Játszottunk együtt! És játszani is fogunk együtt, amíg csak lehet... És remélem, nem felejt el majd akkor sem, ha egyszer elmegyek...

Íme:

Tovább olvasom!

Kerekasztal-beszélgetés a PlayIT-en 2016-ban

Balról jobbra: Horváth Péter, a Gamestar online főszerkesztője, Liszka Gergely, a Hammer Time Café vezetője, a wargamek szakértője, Tóth Norbert, pedagógus, a JátékosLét Kutatóközpont  szakértője, Szeverényi Irma, a JátékosLét Kutatóközpont pedagógiai szakértője, Sirius, Gergely Viktor, You Tuber  - Fotó: Damsa Andrei, a JátékosLét Kutatóközpont szakmai vezetője

Különleges meghívásnak tettem eleget 2016. április 30-án, a Microsoft PlayIT Show 10. születésnapi évfordulóján. Fromann Richárd, a JátékosLét Kutatóközpont vezetője invitált az eseményre. 

A régió legnagyobb gamer rendezvényének a Hungexpo adott helyet. Hatalmas kínálat, számos program várta az idelátogatókat. Gyönyörű napsütésben sétáltam reggel, miközben kisebb-nagyobb csoportok mentek előttem és mögöttem. Baráti, ifjú társaságok, szülők gyermekekkel. Megérkezve a Hungexpo bejáratához, meglepődve láttam a már hosszan kígyózó sort belépésre várva. Mint a nap végén kiderült, közel 22 ezer látogatója volt az eseménynek. A játékot kedvelők számára bőséges volt a választék úgy az online , mint az offline felhozatalban:

 A műsort összeállítók kerekasztal-beszélgetéseket is szerveztek a következő témakörökben:

Mgm kerekasztal-beszélgetés from Szeverényi Irma

 Amikor először elolvastam, hogy kikkel is fogok leülni egy asztalhoz, mindenki ismerős volt számomra,- kivéve Siriust. Természetszerűen ilyenkor az ember rögvest elindul az interneten, hogy kit is rejt ez a név, ki is ez az ember. Nem kellett sokat keresgélnem, hiszen a kereső azonnal a YouTube csatorna felé terelt, ahol megtaláltam kis hazánk nagy népszerűségnek örvendő You Tuberét. Ám mielőtt videóit nézni kezdtem volna, beletekintettem honlapjába. Olvasva a Főoldal sorait, egyszeriben szimpatikus lett számomra ez az ifjú ember, s rögvest belekezdtem kíváncsian nézni az általa készített videókat. S amikor megláttam, hogy több, mint 200 ezer követője van az ifjúság körében, ez még inkább arra sarkallt, hogy menjek mélyebbre a dolgoknak. Vajon mi az, vagy ki az, aki ennyire vonzza magához a mostani gyermekeket, fiatalokat. Tudom, a videó játékok világa nem kis társadalmi megosztást okoz ma közöttünk, szülők, pedagógusok, gyermekek viszonylatában. Számos érv van amellett, hogy mekkora veszélyeket rejt , ha valaki gyermekként online játékokba kezd. Pl. függőséget okoz, a tanulástól, a mozgástól elvon, a való világtól, emberi kapcsolatoktól elszigetel, és még hosszan sorolhatnám a valóban ijesztő félelmeket. Ismerem ezt a  remegő belső érzést, hiszen keresztülmentem én is mindezeken, függetlenül attól, hogy két kislányom van, akiket azért nem kimondottan a videó játékok veszélye, hanem más egyéb, internet-adta veszedelem fenyegetett. Ám rá kellett jönnöm, hogy nem megoldás a hurkaszakadásig való tiltás, korlátozás. Egyenesen zsákutca mind gyermek, mind szülő számára. Nem mondom, hogy könnyű, de a járható út, a bölcs, szeretetteljes, empatikus nevelés. Ennek egyik pillére, hogy menjünk együtt a gyermekkel, kísérjük útján, de nem csak akkor , amikor a fizikai járás első lépéseit tanulja, hanem akkor, amikor az internetes sztrádán kezdi a járás megtanulását. És ez bizony ma igen korán elkezdődik, mint tudjuk az óvodáskorban. Leckémet megkapva saját lányaim vonatkozásában, gyakoroltam eme hozzáállást tanítványaim dolgában. Így kezdtem velük járni az online játékok világában, így kezdték merni behozni hozzám az általuk megismert , és kedvelt különböző videó játékokat. A kölcsönös bizalom mentén pedig kialakulhatott közöttünk egy párbeszéd, amely során megpróbáltam ízlésvilágukat a szép, hasznos felé irányítani. Azaz kiválogatni azokat a játékokat, amelyek nekik élményt, izgalmat nyújtanak, de nem ártanak számukra. Így került napi tevékenységeink közé a Minecraft játéka is. 

Visszatérve a kerekasztal -beszélgetésre,- név szerint Siriusra,- igen nagy örömöt jelentett számomra, hogy ő lett a mi kerekasztalunk kiválasztott YouTubere. Hosszú órákat néztem videóit, hallgattam humoros, fordulatokkal teli szavait, ámultam azt a tudást, amit a játékon keresztül átad ifjú, kamasz rajongóinak. Eközben különös gondolatok forogtak fejemben. Odaképzeltem őt, amint a katedrára ül, s ott stream-el, játszik fergeteges hangulatban, - akár egy fizika, történelem, matematika, vagy vizuális kultúra tantárgy keretében... Anélkül, hogy bárki kollégámat megsérteném, írom, hogy igen, ezek a ifjak tudnák alapjaiban megváltoztatni a 21. század iskoláját. Azok az ifjak, akik a valódi értékeket , a valódi tudást birtokolják ugyan, de csüngnek rajtuk sok tízezren. S hogy miért? Azért talán, mert az ő nyelvükön szólnak, hozzájuk szabottan, humorral, játékkal. Úgy gondolom, ezek az ifjak kerestetnek. Azok, akiknek valamiféle küldetéstudatuk van a mai, sok nehézséggel, úttalansággal küzdő gyermekekkel, fiatalokkal kapcsolatban. Igen, ők tudnának segíteni , de nemcsak gyermekeinknek, hanem nekünk is, azoknak a pedagógusoknak, akik  kívánják a megújulást. Nagyon gyümölcsöző lehetne ez az összefogás! Ezért voltam végtelenül boldog, hogy a Sors ismét meglepetést hozott. S ugyan  korban több 10 évvel előrehaladottabban is, de ott ülhettem a PlayIT MOZDULJ GAMER MOZGALOM színpadán azokkal az ifjú szakemberekkel, és Siriusszal, akik értik és meghallották  kor szavát, s tudják, hogy az oktatás megújítása, gyermekeink motiválása, a gamification, a játékosítás. 

Eme blogbejegyzés nem engedi meg, hogy a kerekasztal - beszélgetésről részletesen írjak. Ám utólag látható, hallható lesz minden, hiszen felvétel készült róla. A magam részéről annyit mondhatok, hogy nagyon örültem mindannak, ami szóba került a beszélgetés során. Örültem, hogy kortól függetlenül egy csapatnak éreztem magunkat. Mosollyal, derűvel, az együttműködés szép reményével búcsúztunk el egymástól. Ahogy lejöttünk a színpadról, mondanom sem kell, Siriust gyermeksereg várta, hogy autogrammot kapjon tőle, egy közös fotót készítsenek vele s legalább egy mondatot válthassanak egymással. Örömmel néztem a "rajongást", meghallva egy-egy mondatot. "Sirius, mindig nézlek, nagyon szeretem, amikor a Minecraftban játszol"... 

Siriusztól én is kértem autogrammot, s egy közös fotót... Viszem a gyerekekhez. Nem titkolt vágyam vele, hogy inspiráljam őket arra, hogy olyan You Tubert hallgassanak, nézzenek, akinél pl. a káromkodás nélküli beszéd az egyik értékrend. Ismerve az interneten való párbeszédeket, ez egy külön kiemelésre méltó viselet.

Reményem, hogy megint egy lépéssel előre tudtunk haladni abban a szinte átláthatatlan dzsungelben, ahol csak bozótvágó késsel a kezünkben tudunk megbirkózni az előttünk lévő akadályokkal. Ez a "kés" most a mi kezünkben van, amivel el tudunk hárítani magunk elől minden tornyosuló veszélyes csapdát, hogy egy csodás új, boldog világ felé tudjuk terelni közös erővel, összefogással a még úttalan, szépre-jóra vágyó ifjúságunkat.

Ebben a nemes munkában kaptam a PlayIT kerekasztal - beszélgetése kapcsán egy ifjú munkatársat Siriusban, akitől elbúcsúzva csak ennyit mondtam: "remélem,  még találkozni fogunk..." Ő ezt barátságosan, mosolyogva erősítette meg szavaival.

Fotó: Tóth Norbert

Tovább olvasom!

A Digitális Témahét különdíja: Lego Robotok érkeztek az Anyahajóba

Nagyon szeretem az innovációt! Elkötelezett híve vagyok az élethosszig tartó tanulásnak, ám mindez ideig úgy gondoltam, hogy én már csak külső szemlélője leszek a robotok izgalmas, furcsa, futurisztikus világának. Ez addig a pillanatig így volt, míglen "ölembe nem pottyant" a Digitális Témahét különdíja: 2 LEGO Mindstorms EV3 robotkészletből álló csomag. Horváth Ádám, az IVSZ oktatási igazgatója adta át az értékes ajándékot 2016.04.26-án, a budapesti, VII. kerületi Baross Gábor Általános Iskolában rendezett ünnepélyes díjátadó rendezvényen:

A kép forrása: http://bit.ly/1WWbjXZ

 Megvallom, az esélytelenek nagy nyugodtságával pályáztam a projektünkkel, hiszen láttam, mekkora tábora lett a Digitális Témahét nagy csapatának.(Utólagos megjegyzés: időközben a link a következő év Digitális Témahetére mutat.) Napról-napra születtek meg a kiválóbbnál-kiválóbb projektek, amelyeket az esemény Facebook oldalán kísérhettünk figyelemmel. A Témahétről készült összegző infografika mindezt ékesen bizonyítja. Ismerjük, amikor egy versenyértékelésnél ezt halljuk: "a zsűrinek nem volt könnyű a dolga"... Csak az általam ismert projekteket nézve is úgy gondolom, ez a mi esetünkben sem volt másképpen. Hiszen egy ilyen nagy vállalkozást végig vinni egy héten át, kiváló teljesítmény egy pedagógustól, vagy egy pedagógus csoporttól. Szívem szerint mindenkinek osztottam volna lelkes munkájáért különdíjat. De ez nem történhet meg a valóságban, így csak innen , eme kis blogomból küldöm minden velem együtt dolgozó Kollégának, akár nyertes, akár a nem nyertes csapat is, őszinte elismerésemet és gratulációmat. S hogy most éppen mi is bekerülhettünk a boldog nyertesek közé? Az Égiek ajándéka, amellyel megint csak segíti a mi kis Anyahajó Stúdiós munkánkat. El kell, hogy mondjam, kicsit úgy jártam most, mint aki egy nagy lottónyeremény után zavarba kerül, hogy mit is kezdjen a nagy pénzzel. Néztem a két szép Lego Robotos dobozra, közben máris azon töprengtem, hogyan is lesznek ezekből a számtalan alkatrészekből működőképes robotok???  Persze ez nem így volt a gyerekek részéről. Meglátva az ajándékot, rögtön lettek lelkes vállalkozók... Nem a bizalmatlanság indított arra, hogy szavukban kételkedjek, de feszült figyelemmel nekikezdtem a LEGO Robotok megismeréséhez. Mindmegannyi oldalt megnyitottam az interneten, csakhogy okosodjam a témakörben. Azt nem mondom, hogy neki mernék kezdeni az összerakásnak, de vajmi fogalmam lett a dobozban lévő csodaságról.. Mindazáltal keresem-kutatom, ki az, aki segítene abban, hogy év végéig legalább egy robot életre kelhessen az Anyahajónkban. Remélem, vágyam teljesül. 

Már tudom, hogy az IKT-val támogatott, komplex gyógypedagógiai fejlesztésem egy újabb szintre emelkedhet majd a Lego Robotok alkalmazásával. A kódolás alapjaival, szerencsére már találkoztak kis tanítványaim, hiszen nem is egy Kódolás Órájában volt már részük az elmúlt időkben. S ez a tudás talán kellő alapul fog szolgálni számukra, hogy a 21.századi képességeik szépen növekedjenek a játék megtanulásával. Nagyon boldog vagyok, hogy évekkel ezelőtt ráéreztem arra, hogy a jövő a digitalizáció felé halad, s hogy a sajátos nevelési igényű gyermekek számára ez mekkora mentőöv, mekkora segítő körülmény, hogy akadályoztatásaik ellenére is sikeresek lehessenek mai modern világunkban. Külön öröm számomra, hogy pont a minap került kezembe napi internetes sajtószemlém során  Gyarmathy Éva írása, amelyben többek között ezt mondja: 

"...Egyre több tehetséges diszlexiás gyerek és fiatal fordul a robotika felé. Egyébként is az egyik jellemző önfejlesztési terület a programozás a diszlexiás agy számára. A robotika pedig még sokkal nagyobb segítség a részleteket, irányokat, viszonyokat nehezen kezelő agy számára. A programozás ugyanis módszerességet, a részletek, viszonyok pontos követését, leképezését kívánja. A hibák pedig gyorsan megmutatkoznak, és a robot különösen vizuálissá teszi ezeket, vagyis nagy segítség, hogy szembesüljön az ember a hibájával, és kijavítsa azt..."  (Forrás: http://bit.ly/23bNawj )

Kell ennél nagyobb motiváció, hogy értelmét lássam a LEGO Robot -tal való játékunknak? Úgy gondolom, a lehető legjobb mottó ez ahhoz, hogy bátran nekikezdjünk a "nagy utazásnak", hogy maroknyi kis csapatunk is szakavatott tagja lehessen egy különleges új világnak.

Nyertes projektünk címe: Mi a különbség a sakk és a matt között?

A projekt a Zuglói Benedek Elek Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézményben valósult meg. Helyszíne a Zuglói Heltai Gáspár Általános Iskola volt.

Kölesné Németh Máriával, a Zuglói Benedek Elek EGYMI igazgató asszonyával a díjátadó napján

Tovább olvasom!