Gyorsan telnek szorgos hétköznapjaink... Projektünk aktuális állapota az Anyahajó blogunk, digitális digitális osztálytermünk oldalán tekinthető meg. Örömpedagógia blogomban a workshop- videókrónikák mellett azokat az élményeimet, tapasztalataimat kívánom megosztani, amelyek tevékenységünk során számomra örömöt, vagy akár nehézséget jelentenek. Nem tagadom, szívem szerint mindig az örömteli mozzanatokról szeretek hírt adni, mert azt gondolom, talán ez inkább az inspiráló a Kedves Érdeklődő Olvasóim számára. Nehézséggel, akadállyal úgyis naponta szembesülünk, így még tetézni saját küzdelmes utammal nem szeretném a meglévőket. Mégis annyit leírok, hogy egy-egy sikeresnek mondható foglalkozást számos küzdelem, útkeresés előz meg. Ha mindről szólnék, lehet, hogy blogom nevét is meg kellene változtanom, mert nemigen az Örömpedagógia címét viselné.
Eme kis bevezető nem véletlenül került éppen a most következő mondataim elé. Ugyanis Rolikámról szól az örömtörténet, aminek hosszú-hosszú küzdelmes előzménye van. Ő is a különleges gyermekek egyike, akiben feszül a tettrekészség, a tenniakarás, persze adott esetben jóval meghaladva kortársai gondolkodását. Kognitív képességei némely területen kiemelkedőek. Tudvalévő, hogy ezeknek a gyermekeknek olykor-olykor kínos, adott esetben kibírhatatlan egy mai tantárgyi óra végig ülése. Nem sorolom, hogy mi is szokott ilyenkor történni... Nem egyszer találkoztam Rolikámmal úgy az iskola folyosóján, hogy háta mögött becsapva az ajtót hagyta ott az osztálytermet. Anyahajó Stúdiómtól is néha így "búcsúzott el". Hosszú idő az, amikor egy megfelelő kulcsra lel az ember. Egy olyanra, ami egyszercsak megnyitja az ajtót kis tanítványához. Természetesen első az elfogadó szeretet, ami azután a gyakorlati megoldáshoz vezet. Nem árulok el nagy titkot, amikor leírom: a "bocrai juhocskákat "pedig ki kell merni engedni, különben karámjukból féktelen módon fognak kitörni... Szerencsés terepnek bizonyul ehhez például a Minecraft játéka, hiszen minden kreativitásukat, alkotó kedvüket kiélhetik szabadon, korlátok nélkül. Ilyen úton-módon kaptam meg Rolit is most ebben a nagy projektünkben szerves kis munkatársul. Amit az iskola falain belül talán még senkinek nem mutathatott meg, azt a tudást mind átadja ebben a világban. S ha valaki kérdezné, hogy mi köze van ennek a tantárgyi követelményekhez? Bátran mondom, hogy sok! Komplex módon fejleszt minden olyan készséget és képességet, ami a jövő társadalmában alapképességként jelen kell, hogy legyen. Az más kérdés, hogy ma még a tantervi követelmények nemigen ezt szolgálják tanulóink fejlődésében. Ám bízvást mondhatjuk, hogy az új mindig is teret nyert, és teret is fog nyerni az óval szemben.
Ennek reményében nyújtom át azt a bő öt percet, ami ugyan egy fiúcska története, ám sok, hasonló társát felismerhetjük benne:
Tudom, ha sikerül valamit is elérnünk munkánk során, azok után sem "dőlhetünk hátra a karosszékben". Lesznek még rossz napjai Rolikámnak, - ezzel tisztában vagyok. Mindannyiunk életében vannak ugyanis olyan szituációk , amikor kimondjuk: "ez nem az én napom"...
Viszont ezzel együtt örölhetünk minden szépnek és jónak, ami bearanyozza hétköznapjainkat.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése