2013. január 7., hétfő

Inspiráció a 2013. esztendő küszöbén

Sokunk előtt ismerős a logo. Igen, az Informatika-Számítástechnika Tanárok Egyesületének elektronikus lapjára mutat eme védjegy.  S hogy az új esztendő  új blogbejegyzését miért épp' ezzel láttam el? Nos, ezt kívánom most a Kedves Olvasó számára röviden, ám summásan kifejteni. A Wikipédia így ír az inspiráció szóval kapcsolatban: "Az inspiráció (sugallat, ihlet, késztetés) a lelki és szellemi tett egyik mozgatórugója, ami a kreativitással járó alkotókészség révén innovációt, azaz szakmai fejlesztést, vagy gyakorlatban is megvalósuló újításokat eredményez." A Tudományos és Köznyelvi Szavak Magyar Értelmező Szótára egy példamondattal is megvilágítja a szó jelentését: "A kor nagy eszméiből merített inspirációt"
Visszatekintve eddigi életutamra, úgy a magánéletemben, mint szakmai pályafutásomban ennek a mondatnak valóságtartalma vitt mindig előre, segített akadályok legyőzésében, adott erőt új és új kihívások  megküzdésében. Mivel szakmai blogomban írok, így csupán pedagógiai  oldalról megközelítve a kérdést, számomra Mária Montessori élete inspirált arra, hogy merjek eltérni a megszokottól, a kitaposott úttól, és bátran vállaljam az  újítók izgalmas, és -valljuk be-sokszor igen hálátlan szerepét. Ennek a nagy vállalkozásnak az árnyoldalait sem részletezném itt, hiszen célom nem az elriasztás, a félelemkeltés, hanem éppen ellenkezőleg: ahogyan én kaptam hatalmas inspirációt az előttem járó szakmai kiválóságoktól, úgy óhajtom, hogy aki az én lábnyomaimat nézi, tudjon hasonló módon késztetést érezni a soha nem lankadó, mindig újat óhajtó , folyton friss energiákat hordozó pedagógiai életformához. Fontosnak tartom ugyanis, hogy ne csupán olyanok inspiráljanak tevékenységünkben, akik már nincsenek köztünk, hanem olyanok is, akik velünk együtt, ugyanabban a korban élnek, akik ugyanazokkal a kihívásokkal kerülnek szembe, mint amilyenekkel mi kell, hogy szembesüljünk. Így mondhatom el, hogy számomra Kőrösné dr. Mikis Márta ny. tudományos munkatárs, az ISZE (Informatika-Számítástechnika Tanárok Egyesülete) elnöke az, aki egy évtizede inspirál arra, hogy  van helye az IKT alkalmazásának a gyógypedagógiában. Természetesen ezt én magam is egy belső ösztönzés által folyamatosan így éreztem, és azután folyamatosan meg is tapasztaltam a rám bízott sok sok, igen súlyos akadályokkal küzdő gyermekek oktatása-nevelése során. 
Most a 2013-ik esztendő kezdetén, amikor számos bizonytalanság, mondhatnánk kétség vesz körül bennünket , gyakorló pedagógusokat a sok változás kapcsán, igazán bátorítóan hatott az Informatika és Számítástechnika Tanárok Egyesületének elektronikus lapjának "kézbe vétele". Ma jutottam el odáig az ünnepkör befejeztével, hogy kinyitottam a lapot, és elolvastam a 2012-ik év utolsó számát. Mindaz, ami abban foglaltatik olyan számomra, mint amikor új szántást kezd a földműves a fordulóban. Hátranéz, látja munkája gyümölcsét, ám azután  rögtön előre is tekint , hiszen az új szántás nem várat magára, mivel  a munka folyamatosságot kíván meg. Lankadni hát nem lehet ebben a küldetésben. 
Az Inspiráció felelős kiadója Kőrösné dr. Mikis Márta, szerkesztője pedig Lakosné Makár Erika. 
Boldog vagyok, és megtisztelő számomra, hogy Márti gyermekinformatikáért elmondott védőbeszéde után az én tevékenységem egyik  rövid kis momentuma is helyet kapott a lapban. Ha valakinek lesz annyi türelme és ideje, hogy végig olvassa a következőket, talán érzékeli majd belőle, hogy nincs könnyű helyzetben ma a pedagógiai rendszer. Viszont vannak élharcosok, vannak olyan sziklaszilárd hittel és meggyőződéssel tevékenykedő emberek, akik valóban inspirálhatnak bennünket.
Kívánom, hogy minden elénk tornyosuló akadály ellenére tudjunk összefogni  szakmai berkeinkben!
Következzen tehát  az Inspiráció 2012-ik év utolsó száma:

2012. december 21., péntek

Palacsinta díjkiosztó ünnepség 2012. 12.19-én és 20-án




Előző blogbejegyzésem már hírt adott egy palacsinta díjkiosztó ünnepségről, ám a most következő kis egyperces, zenés képes beszámoló még két palacsinta díjátadó pillanatait örökítette meg. Gyermekarcok mosolya, ölelése valódi jutalom munkánk során, amelyet semmilyen más jellegű fizetség felülmúlni nem képes.
Íme:

2012. december 19., szerda

Palacsinta díjkiosztó ünnepség 2012.12.17-én



A Sulivilág virtuális osztálytermében tanuló kisdiákok almagyűjtögető, pontszerző versenyének díjkiosztó ünnepségén készült néhány felvétel. Kedves pillanatok, amelyeket szíves szeretettel megosztok.
Íme: 


2012. december 18., kedd

Pedagógiai Kávéház december 8-án



A 2012.esztendő végére járva sem fogyott ki az az eseménysor, amelynek sodrásában teltek a mögöttünk maradt hetek, hónapok. Így volt ez dec. 8-án is , amikor összegyűltünk egy különös eseményre. Már a beharangozó is kedvcsináló volt, hiszen ki ne szeret, vagyis inkább szeretne közülünk kávéházba járni, kicsit megpihenni, egy csésze tea vagy kávé mellett  termékeny, szebb jövőt ígérő gondolatokkal foglalkozni, álmokat szövögetni...
Útra keltem hát én is a decemberi zimankós reggelen, - úgy 21. századi módon, laptopommal a kezemben. Nem voltam ritka fehér holló a társaságban, hisz' asztalaink csakhamar tele lettek egy innovatív pedagógushoz ma már természetszerűen hozzátartozó digitális eszközzel. Előzetesen a szíves meghívóban mindenki megkapta a várható programot a TanárBlog oldalán.
Készültem hát lelkesen a kávéházi találkozóra. Először is tarsolyomba, azaz, könyvjelzőbe tettem az IKT rapidrandi kosarába szánt ötletemet, amit éppen a gyermekek fejlesztő foglalkozásain használtunk így Mikulás-táján. Ez a Sulivilág iskolai internetes oldalunkon jelent meg. Egy zenés Mikulás-képeslap készítéséről van szó. Előzetesen én készítettem el a gyerekek számára mintegy kedvcsinálónak, ami-mondhatom- minden csoportban osztatlan sikert aratott. Íme a táncoló "Mikulás-Irma néni":


Mondanom sem kell, ezután mindenki ilyen képeslapot szeretett volna csinálni, amit szép sorjában meg is valósítottunk. Kis digitális fényképezőgépemmel elkészítettük a fotókat, és annak rendje-módja szerint készen is lettek a személyre szabott zenés képeslapok. Mindegyiket beillesztettük a saját  Sulivilágos oldalunkra, sőt a linkeket el is küldték a gyerekek szüleiknek e-mail üzenetben. Elmondható, hogy az élményszerűség mellett komplex személyiségfejlesztés rejlik e módszertani ötletben. Ez a bejegyzés nem arra hívatott, hogy minden részképesség fejlesztésének lehetőségét itt felsoroljam, csupán említést kívántam tenni arra vonatkozóan, hogy sokszor játékos alkalmazásokkal nagyobb hatásmechanizmussal tudunk haladni a gyermekek fejlesztése során , mintha kemény gyakoroltatásokkal fárasztanánk az amúgy is megterhelt kis diákjainkat. Öröm volt hallani azt a sok kacagást, látni a ragyogó arcokat, amikor egy-egy gyermek a saját zenés Mikulás-képeslapját meglátta. A sok elkészült képeslapból  most csupán egyet mutatok be: 


A kávéházi kerekasztal beszélgetés summájaként annyit szeretnék megjegyezni, hogy nem a szokványos módon zajlott le, hanem gyorsan interaktívvá vált, párbeszéd alakult ki a most nem kis port felkavaró IKT pedagógiai alkalmazási lehetőségeiről. Hiszem, hogy előrevivő volt az ott megnyilvánuló álláspontok ütköztetése. Egy vadonatúj szemlélet bevezetése soha nem történt zökkenőmenetesen történelmünk folyamán. Ez alól a pedagógia módszertanának megújítása sem kivétel.  Óhajom nekem mindig az, hogy személyeskedések nélkül, jó csapatszellemben folyhassanak az ilyen diskurzusok. Hogy valóban előre vigye a mindannyiunkat érintő közügyet az adott esemény,- legyen az egy konferencia, egy zárt online kurzus, vagy akár egy kerekasztal beszélgetés.
 A TeachMeet izgalmas percei alatt gyorsan fordult a színpad. A különböző IKT alkalmazási lehetőségek, web 2.0. eszközök színes kavalkádja gondolatébresztőként inspirálta a jelenlévő pedagógus kollégákat. 
Remélem, valamilyen formában eljuthat majd mindenki bemutatója azokhoz, akik nem tudtak elmenni személyesen az Anker Klubba. Blogomba most saját kis 3 percesemet hoztam el, amely egy egyéni foglalkozás részletének videofelvétele. Látszólag itt is játszom a kisfiúval, ám informális módon sok terület együttes fejlesztési lehetősége adatik meg e program keretében:



Végül következzen egy kis összeállítás, amit a december 8-ikai, első Pedagógiai Kávéház fotóiból készítettem: 




A bejegyzés elejére illesztett fotó forrása:  http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/category/ajanlo/

2012. december 5., szerda

Európai Karácsony néhány percben...

Lassan barátnőmmé váló kislányommal, valamint digitális fényképezőgépemmel Ádventi Csokoládé Fesztiválra mentem múlt vasárnap délelőtt. Szoktuk mondani: "összekötjük a kellemest a hasznossal"... Így tettem én is ez alkalommal. Kellemes, hiszen néhány perc kikapcsolódás a napi feszült menetből, ám hasznos is egyben, hiszen kis tanítványaim számára zenés bemutatót készítettem. Célom, hogy esztétikai érzéküket fejlesszem, valamint megismertessem velük a Windows Live Movie Maker videókészítő programját, s azt az oldalt, ahol szabadon felhasználható, szép aláfestő zenét találhatnak saját bemutatóikhoz.

Íme az összeállítás, amely ízelítőt ad abból a sokszínűségből, ahogyan Európa-szerte ünneplik talán legszebb ünnepünket, Karácsony szép napját:


A Windows Live Movie Maker ingyenes videókészítő program.
Különböző szabadon felhasználható zenék pedig a következő oldalon találhatók: http://www.jamendo.com/en/

Bátran ajánlom egyéni, csoportos fejlesztésekhez ezt a módszertani ötletet. Sokirányú fejlesztési lehetőség rejlik abban, amikor a gyermekek saját maguk készítenek bemutatókat. Természetesem az oktatás más területén is egyre inkább hasznos, élményszerű lehetőség, úgy, mint a web 2. 0 -ás eszközök egyik népszerű alkalmazása. ( Utólagos megjegyzés: időközben a Movie Maker támogatása megszűnt. 2017.szeptemberében jön helyette egy másik alkalmazás)


2012. november 20., kedd

Egyszer volt egy pályázat...

Néhány hónappal ezelőtt leltem a TanárBlog oldalán egy szakmai pályázatra való felhívásra. 
Szíves invitálás az egyszervolt.hu s a TanárBlog részéről, amelynek lényege az egyszervolt.hu magyar, internetes gyermekoldal játékainak népszerűsítése. Azaz olyan óravázlatok beadása, amelyek a játékok  óvodai, tanórai felhasználását dokumentálják. Örömest tettem eleget a felhívásnak, hiszen immár egy évtizede használom mindig megújuló forrásként az oldalt fejlesztéseim során. Bár játékot írtam kétszer is, de valójában ismereteket átadó, képességeket fejlesztő programokról van szó. A valódi értéke ugyanis mindezeknek  élményt adó, játékos jellegében rejlik. 
Beadtam hát néhány óravázlatot, amely munkám során született, s a minap nagy örömömre jó hírt hozott "Gmail-postám". A pályázat boldog nyertesei között tudhatom magamat. S mivel az ősi mondás szerint minden közhaszonra adatik, így pályázati anyagomat közzéteszem mindazok számára, akik használni kívánják gyermekeik körében az egyszervolt.hu gazdag játéktárát. Természetesen semmit nem egy az egyben szoktunk átvenni a jó gyakorlatok nagy kosarából, így ezek a foglalkozások is csupán adaptálhatóak lehetnek egy-egy kisgyermek esetében. Az óravázlatok beillesztése előtt még annyit kívánok megemlíteni, hogy az elmúlt évek során több intézményben is megfordultam. Igen heterogén összetételű, sérültségű gyermekek oktatását, fejlesztését végeztem különböző osztályfokokon. Különös számomra, hogy a Traff Park milyen sokuknak jelent élményt, játékos tanulást. Jegyzetlapjaim őrzik egy-egy kis csoportom neveit, akiknek Traff rendszámukat rögzítettem, hogy el ne felejtsék azokat.
Következzenek hát a gyakorlatok, s az arról szóló kis videók:




















2012. november 19., hétfő

PIL Fórumon jártam, sok projektet láttam...

Nem én vagyok az első tudósító, aki beszámol a november 8-9 -én megrendezett pécsi PIL Fórumról. Képek, videók, szöveges beszámolók jelentek meg különböző internetes és papíralapú oldalakon.. 
Mindig figyelemmel kísértem az évek óta megrendezésre kerülő innovatív pedagógusok seregszemléjét. Ám különféle akadályoztatásoknál fogva személyesen egyiken sem tudtam részt venni. Olyankor távolról kísértem az eseményeket, s csak annyi járt eszemben: "Bárcsak én is, én is köztetek lehetnék, szép magyar vitézek, aranyos leventék"...
S íme eljött a nagy nap, november 8-ika, amikor én is velük tarthattam gyönyörű szép Pécs városába. 
Természetesen gratulálok a győzteseknek , és őszinte elismerésem munkájukat illetően, de engedtessék meg, hogy most belterjes, szakmai blogomban kissé önző módon saját projektünkről szóljak néhány szót. 
Többes számban írtam, hiszen Kolléganőmmel , Nagy Ildikó Máriával közösen készítettük munkánkat. 
Kicsit "árválkodtunk" programunkkal, hiszen az óvodapedagógia-gyógypedagógia területén mutatkoztunk be, és ebben a kategóriában nem volt társunk a résztvevők között. Ennek ellenére nagyon jól éreztük magunkat a kollégák, de mondhatnám barátaink társaságában. Hiszen olyanokkal lehettünk együtt, akikkel már évek óta szakmai, de bizton állíthatom,  emberbaráti kapcsolatban lehetünk. 
Ha summázni akarom a seregszemle eseményét, azt mondom, mint egy falat kenyérre, olyan szükségünk van ilyen egybegyűlésre. Egyrészt hatalmas motiváló ereje van az összetartozás élményének. Ha ki tudjuk zárni köreinkből az irigységet, féltékenységet, anyagiasságot, akkor felemelő, továbbvivő , szakmai tevékenységünkben megerősítő az ilyen találkozási lehetőség. Különösképpen, ha egy olyan csodálatos helyen kerül megrendezésre, mint a pécsi Zsolnay Negyed gyönyörűen ujjáépített épületrendszere!
Most tehát a sok, különlegesen értékes, hatalmas munkát sejtető bemutatott projekt közül sajátunkról ejtek néhány szót. Munkánk főcíme: EGYSZERŰ ÉS NAGYSZERŰ. Igen, egyszerű, ha a gyermekek nyomába lépve tesszük meg pedagógiai döntéseinket, és nagyszerű, ha látjuk ennek gyümölcsöző, mind pedagógus, mind a gyermek számára örömteli végkifejletét. Így történt ez abban a négy hónapos projektidőszakban is, amelyet dokumentáltunk munkánkban. Óvodáskorú gyermekek egyéni fejlesztését követtük végig, ahol fő motívumunk a zenei nevelés volt, amely áthatotta transzferhatásként a kognitív fejlesztés területeit is. S az innovatív tanárok közösségébe tartozva természetesen az IKT eszközeit használva igyekeztük végezni fejlesztő munkánkat. A projekt kiemelt részeként a tehetséggondozást kívántuk bemutatni különleges módon, hiszen egy asperger szindrómás kisgyermek zenei tehetségének kibontakozása volt projektünk főproduktuma. 

A pécsi Zsolnay Negyedben standunkat  így készítettük el: 



S íme a közös asztalra helyezett projekt: 





Négy hónapos tevékenységünk részleteiben: 






A standunkon bemutatott négy hónap képi megjelenítése kollázs formában:


Február

Március

Április

Május


A négy hónap 10 perces, rövid összefoglalója videó formátumban: 






Végül élményeim három percben: 






2012. október 26., péntek

OpenSim tesztelés a TeT hálóban

Ismét egy szíves meghívásnak tettem eleget, amikor ma hajnalban az OpenSim világába látogattam el. 
A TeT háló tagjaként érdeklődéssel figyelem azt a kutatómunkát, amit Turcsányiné dr. Szabó Márta docens TeaM labor vezető és lelkes csapata folytat a tanulást elősegítő technikák területén. Már részt vettem Dr. Ollé János által vezetett Second Life -os kurzusán, így volt bátorságom benevezni a mostani OpenSim világának terheléses tesztelésében. Bár a közös látogatásban nem tudtam részt venni, de Márti személyes üzenete megbiztatott, hogy utólag is nyitva még a kapu egy ideig, tehát látogatható a terület. . Így hát ma hajnalban "útra keltem". Letöltöttem az OpenSim programját, s a megkapott útmutató alapján szép, lassan egyszer csak bent találtam magamat egy izgalmas, felfedezésre váró virtuális környezetben. Már írtam arról, hogy az ilyen irányú kíváncsiságom nem öncélú, s nem valami  unaloműzés a mozgató rugója. Ha belátogatok a Second Life különleges világába, mindig belebújok azon gyermekek, fiatalok bőrébe, akiket évek óta tanítok, nevelek és fejlesztek. Tudom, ismerem érzéseiket, rezdüléseikre megtanultam reagálni. Látom szenvedésüket, s azt az erős vágyat bennük, hogy ők is ugyanolyan emberhez méltó életet élhessenek, mint a körülöttük futkározó, épek. 
Az OpenSim világában ismét megfogalmazódott bennem az, hogy mennyire fontos lenne ezt a különleges tanulási környezetet felkínálni az akadályokkal küszködő, sok-sok fiatalnak és gyermeknek. Egyrészt számtalan fejlesztési lehetőség rejlik benne. Mondhatom, komplex személyiségfejlesztést eredményezhetne e tanulást elősegítő technika. Másrészt olyan akadálymentességet biztosít ennek a tanulócsoportnak, ami egyedülálló a maga nemében. Tudom, még sokan tartanak a virtuális világ esetleges kárt okozó oldalaitól. Többek között attól, hogy elszigetelődnek, a maguk világába fordulva megközelíthetetlenné válnak azok, akik ezt a világot magukévá teszik. Erre csupán egy legfrissebb ellenérvet említek meg. A mostani napokban ismerik meg új gyermekcsoportjaim a Sulivilág internetes iskolai közösségét. Egy  virtuális osztályteremként használható az oldal.
Olyan lelkesek lettek az első pozitív élményektől, hogy nem győzik mondani élményeiket szüleiknek. Ők ültetik le édesanyjukat a gép elé, és mutatják be számukra azt az oldalt, amit saját maguk készítettek. Pedig hát rengeteg bajjal, tanulási nehézséggel küzdenek. Ők az utolsó tagjai osztályközösségüknek. S mindenki tudja róluk, hogy fejlesztésre kell járniuk, mert valami nem stimmel náluk... De most mintha változna valami e tekintetben... Mert új iskolámban, csak annyit mond be a portán a portás néni , hogy K. Annát várja Irma néni az informatika teremben... Persze hogy erre kíváncsivá válnak a többiek, és már a lenézett kis "bicebóca" társból egy irigylésre méltó valaki lett. S már sorakoznának is a többiek... De nem, ez csupán néhány "kiváltságos" gyermek jussa. S ha megkérdezik tőlük, hogy mit csináltatok ott bent, hát büszkén válaszolják, hogy jártunk a virtuális osztályteremben.... S ők nem, csak én tudom, hogy eme informális tanulás milyen fejlesztési területeket céloz meg esetükben. Ezért nem nyugszik lelkem, s járom előttük az utat, készítem számukra az élményt jelentő, egyenlő esélyeket teremtő, virtuális oktatási-tanulási környezeteket. Hajnali túrámon felvételeket is készítettem. A fotókon látható, hogy  félve, bátortalanul indultam, de percek teltével egyre bátorságosabbá válva fedeztem fel e gazdagon elkészített környezetet: 
Íme a dokumentáció: 



Végül álljon itt egy ennél sokkal szemléletesebb bemutató, amit maguk a program Szerzői készítettek el:


2012. október 21., vasárnap

Szerencsés időzítés: DUE Konferencia a Curious MInds – CMI-2012 idején


Mint ahogyan előző bejegyzésemben leírtam, kurzusunk októberi témaköre a NETGENERÁCIÓ köré épül fel. Szerencsésnek mondhatom magamat, hogy éppen ez idő alatt került megrendezésre a "Diákmédia az internetkorszakban " című konferencia. Épp, hogy túl vagyok a kétnapos esemény-teli programon, máris számtalan kérdés merült fel bennem a netgenerációt illetően. Megvallom, beleestem abba a "csapdába", amelyről említés esett a két nap alatt. Nevezetesen, hogy miért töltünk adott esetben oly' sok időt az internet előtt. A válaszban a hipertextualitás varázslatossága lett megfogalmazva, amely kalandos és élmény-teli útra csábítja a virtuális sztrádán közlekedőket. Mint tudjuk, a hipertextualitás annyit jelent, hogy a " világhálón a weboldalak, illetve az oldalak tartalmai a hipertext technológiájával vannak összekötve. A hipertext Jakob Nielsen meghatározása szerint összekapcsolt szövegrészekből áll, a szövegrészek mindegyike egy csomópontot alkot és mindegyik csomópont rámutat az összes többi csomópontra az internetes kapcsok, vagy„linkek“ segítségével (Nielsen  1995: 2). /BODA Levente:Új médiakultúra a világhálón/
Így jártam most  én is néhány órával ezelőtt. Csupán annyit szerettem volna megnézni, hogy felkerült-e valamelyik előadás az internetre. Mivel a DUE oldalán nem találtam erre vonatkozóan semmit, így el kezdtem  keresésemet, hátha valahol mégiscsak rálelek egy olyan megtartott előadásra, amit a kurzus közös asztalára tehetek. Annak nevét írtam be böngészőmbe, akinek mondandója leginkább lenyűgözött a két nap alatt.
Ő pedig: Dr. Aczél Petra a Budapesti Corvinus Egyetem Magatartástudományi és Kommunikációelméleti Intézetének Igazgatója volt. Első találatra honlapjára leltem, és magam előtt is titkolom, mennyi ideig voltam vendége. Szívből merem ajánlani az oldalt annak, aki felelősen gondolkodik fiataljaink felől,  s őket illetően az új médiák szerepéről.
Blogomba elhoztam egy előadást, amelyet továbbgondolásra szántam kurzustársaim számára.
Bár nem a Diákmédián hangzott el, de témájában, szellemiségében szervesen kapcsolódik az ott felvetett, netgenerációt érintő kérdésekhez. Tudom, velem együtt időszűkében szenvedünk. Az én hajnalom sem arra lett betervezve, hogy online előadást nézzek, sőt, mi több, még egy blogbejegyzést is tegyek a témát illetően. Mégis "elcsábultam", hiszen izgalmas, kérdéseket feszeget Dr. Aczél Petra néha provokatívnak érző felvetéseiben. Talán, ha rá tudunk szánni 20 percet gondolatébresztőnek, akkor kialakulhat ennek kapcsán egy hasznosnak mondható diskurzus közöttünk.
Íme a Corvinus Egyetemen megtartott előadás videófelvétele:

2012. október 7., vasárnap

Hogyan kezelhető a digitális nemzedék megváltozott attitűdje?

A minap egy baráti  meghívásnak tettem eleget, amikor a Curious MInds – CMI-2012 nevet viselő Facebook zárt csoportjához csatlakoztam. Kedves ismerőseim, Zakupszki Tünde és Fehér Péter PhD vezetői a kurzusnak. A tematikában azt olvastam, hogy a KONNEKT csoport folytatásaként  egy konnektív tudásszerzés/tudásépítésre alapozott együttműködést kísérelnénk meg. Építkezésünket a "Tanulás, önképzés és tudásépítés a XXI. században" csomópont körül kezdenénk el. Október témahónapja a NETGENERÁCIÓ problémakörét járja végig. A felvetett kérdések között található blogbejegyzésem címe is, amely szerint: "Hogyan kezelhető a digitális nemzedék megváltozott attitűdje?" A kurzus követelményei között szerepel havi egy blogbejegyzés , így most ezennel eleget is kívánok tenni kötelességemnek. Szívesen teszem, hiszen közel áll hozzám az a probléma, amelyet a kérdés megfogalmaz. Péter még egy alkérdéssel is kiegészítette a témakört. Vagyis, hogy mi változott egyáltalán? Vannak-e ilyen irányú tapasztalataink? S most erről kívánok néhány gondolatot elmondani. 
Immáron egy hónap áll mögöttünk a 2012/2013. év kezdete óta. Utazó gyógypedagógusként óvodákba, iskolákba járva egyéni fejlesztéseket végzek az integrációban tanuló akadályozott gyermekek között. Kissé eltérek a szokványos fejlesztőszobai foglalkozások menetétől, hiszen az intézményvezetőket köszöntve bátorkodom számítógéptermet kérni foglalkozásaim megtartásához. A fogadtatás nem mindenütt egyértelműen pozitív, de most arról szólok, amikor együttműködő, segítő jobbot kapok az IKT-val támogatott gyógypedagógiai fejlesztéseimhez. Olyan intézményekbe járok most, ahol még nem voltam. Tehát meg kellett először ismerkednem a gyermekekkel. Vannak  közöttük óvodások, és vannak alsó tagozatos diákok. Ezen kívül néhány ötödikes tanuló is jár hozzám. Úgy gondoltam, hogy megpróbálom informális úton felmérni első körben képességeiket. Kis labdát vettem a kezembe, kört alkottunk , és én kezdtem a bemutatkozást. Azután pedig az folytatta, akinek a labdát gurítottam. Kértem, mindenki mondjon néhány szót magáról. Nehezen, bátortalanul kezdődtek a bemutatkozások. Így néhány besegítő kérdést tettem fel számukra. Tudatosan végére hagytam a számítógép témakörét. S amikor megkérdeztem, hogy van-e otthon számítógép, és mennyi, és mikor ülnek mellé, és mi a kedvenc online játékuk, egy szempillantásra megváltozott minden körülöttünk. Élénk szemek, kipiruló arcok, kerek mondatok... Döbbenten hallgattam őket csoportról- csoportra... Azonnal sorolták az angol nevet viselő játékokat, -ők, akik a tanórákon a mélyen alul teljesítő, kudarcélményekkel megpakolt kis nebulók... Hatalmas, kerek szemmel néztek rám, hiszen nem ehhez szoktak a fejlesztőfoglalkozások alkalmával. Egy-egy óra végén szinte szövetségesként köszöntünk el egymástól. Mondanom sem kell, nevemet megjegyezték, sőt a következő óra időpontját is. Ennek háttere, hogy elmondtam számukra, legközelebb mindenki a kedvenc online játékát fogja bemutatni. S ez az óra volt számomra a következő döbbenet. Teljes komolysággal készült mindenki a bemutatójára. Én füzettel a kezemben jegyzeteltem a kis előadók magyarázatát. És meg kell, hogy mondjam, sok mindent nem tudtam ezekről a játékokról. 
Az angol neveket ők betűzték le nekem, s az egész játék menetét elmagyarázták részletesen. A bemutatók elején elmondtam számukra, hogy emeljék ki "előadásukban" azt, hogy mit lehet tanulni ezekből a játékokból. Erre is kitértek szépen. Azt is elmondtam kritériumként, hogy véres, durva játékot nem fogadunk el. Nem is hoztak ilyeneket, bár elmondták, hogy némelyiküknél azért otthon nézni szoktak ilyeneket is. 
Nem is részletezném beszélgetéseinket, bár ebben a bizalmi légkörben számos dolog előkerült, amiről talán a későbbi bejegyzéseimben szólni fogok.
Viszont az egy hónapos "felméréseim" során arra a következtetésre jutottam, hogy nagyon, de nagyon megváltozott a körülöttünk élő gyermekek élete. Ezalatt azt értem, hogy egy egész más világban élnek, mint amilyet mi gondolunk. És ezzel a más világgal a bensejükben ülnek be nap mint nap az iskolapadokba, és szembesülnek egy egészen más rendszerrel, ami számukra már nem igazán felel meg. Így azután mindez gyakran frusztrált helyzetet teremt úgy a pedagógus, mint a gyermek számára. Meg merem kockáztatni, hogy ez is egyik eredője lehet annak, hogy gomba-módra szaporodnak a "papiros" gyerekek,- azok, akik beilleszkedési, tanulási, és magatartási zavarral küszködnek. 
Az általunk összeállított, papíralapú felmérőteszteket egy következő órán elébük tettem. Láttam rajtuk, hogy rögtön  visszazuhannak abba a kínlódásos folyamatba , amit nekik ez a tanulási környezet jelent. A tesztek kitöltése után a hasonló feladatokat az egyszervolt.hu oldalán található Okos Doboz- ból választottam. El kell, hogy mondjam, hihetetlen koncentrált erővel, nagy magabiztossággal végezték el feladataikat.. Felettébb meglepődtem akkor, amikor egy fiúcska alig tudott egyszerű matematikai feladatokat megoldani a papiros teszt során, a kedvenc online játékában pedig hatalmas pénzösszegeket összeadva, és kivonva rendezte üzleti ügyeit. Szóval.... Ezzel csak azt akartam elmondani, hogy meglátásom szerint kezelhető a digitális nemzedék megváltozott attitűdje, de csak akkor, ha mi is merünk változtatni eddigi, megszokott tanítási módszereinken. Ha bátorkodunk bemenni közéjük, ha megismerjük , sőt elfogadjuk világukat, akkor ők szárnyakat kapnak, és önmaguk képességeit felülmúlva képesek teljesíteni feladataikban. Megvallom, több irányból is jött már  ellenvélemény módszereimet illetően.  De amikor szemtől-szembe meggyőznek a gyermekekkel töltött tapasztalataim, akkor megnyugszom, és bátorsággal teszem tovább dolgom. Most  csak egyet emelek ki a sok ellenérv közül. Vannak, akik azt mondják: " Persze, számítógéppel  tetszik nekik a tanulás, de akkor így soha nem fognak megtanulni papírra írni..." Ezzel kapcsolatosan azt tudom mondani, hogy az akadályokkal küzdő tanulók számára hatalmas motiváció, ha ők megmutathatják digitális kompetenciájukat. Az ő esetükben sokkal inkább szükségszerű ez az akadálymentesített virtuális környezet, hiszen önbizalmuk erősödik , és ha személyiségükben szépen tudnak fejlődni, akkor igenis lesz motivációjuk, akaraterejük ahhoz, hogy kézzel is írjanak. Ez csupán egy a sok pozitívumból, ha mi változtatni tudunk tanítási attitűdünkön. Meglátásom szerint könnyen kezelhetővé válhatna a digitális nemzedék "megváltozott attitűdje"! Természetesen nem könnyű az út mindennek eléréséhez. Ha valaki most végig olvassa Fehér Péter négy évvel ezelőtt írt PhD értekezését a magyarországi iskolák IKT eszközhasználatát illetően, és valóságosan tudja a mostani állapotokat, akkor láthatja, van bőven tennivalónk ez ügyben . S ha azt akarjuk, hogy ne váljanak áldozatává gyermekeink a mi újtól való konok ellenállásunknak, akkor valóban össze kell fognunk, és sok-sok Facebook csoportot alkotnunk... Az elmúlt hetek tapasztalatai mondatják ki velem: nagyon elhúztak "kis ludaink" előttünk az úton... Ne szégyelljük gyengébb szárnycsapásainkat előttük.... Nagy a szeretet bennük. S ha azt élhetik át, hogy nekünk, tanáraiknak segítenek a virtuális világban eligazodni, hatalmas ragaszkodás alakul ki részükről  irántunk. S úgy gondolom, ez a biztosítéka annak, hogy hőn óhajtott örömpedagógiánk megvalósuljon.

2012. május 7., hétfő

Informatika - Szakmaiság - Eredményesség pályázat - 2012.

Szeretek örömről beszámolni, hiszen oly sokszor vagyunk elcsigázottak, lehangoltak hétköznapjainkban. S az öröm olyan pozitív élményt ad, amely megsokszorozza energiánkat, további kitartó munkára serkent. Ennek igazságát érezzük  nem csupán kis diákjaink esetében, hanem önmagunkat illetően is. Talán nem vitatható, hogy nincs könnyű helyzetben ma az a pedagógus, aki lépést akar tartani a fejlődéssel, aki innovatív módszerekkel kívánja kelléktárát megújítani. Sokszor vívódtam én is egymagamban, jó-e az, amit tevékenységeim során a gyógypedagógiai gyakorlatomban megvalósítani szeretnék. Bár mindig biztattak kis diákjaim örömteli visszajelzései, de - őszintén szólva - vágytam olyan szakmai elismerésre, amely komoly szakemberek véleménye alapján fogalmazódik meg. Ez történt meg az Informatika - Számítástechnika Tanárok Egyesülete által meghirdetett pályázat révén. IKT-s jó gyakorlatom bemutatásával az alsó tagozatos kategóriában III. helyezést értem el, aminek rendkívül örültem.




Április 28-án történt meg az ünnepélyes díjátadás, amelyről így olvashatunk a Modern Iskola oldalán:




Megtisztelő jó érzés kézhez kapni egy olyan elismerést, ami megerősíthet bennünket abban, hogy ha göröngyös is néha utunk, sok akadállyal teli , de érdemes rajta továbbhaladni. Különös húzóerő pedig az az egyre bővülő közösség, amelyben az ember azt tapasztalja, hogy nincs egyedül. Vannak társak, akiktől tanulni lehet, akik tudásukat örömmel, önzetlenül osztják meg. S ma már az internetnek köszönhetően szélsebesen juthat el az új tudás mindenkihez. Így az ISZE nyertes pályázatainak anyagai is megtalálhatók, letölthetők minden érdeklődőnek.



Végül következzen néhány pillanat a díjátadó ünnepségről:




2012. április 29., vasárnap

Új utak, új lehetőségek a Second Life virtuális környezetében

Mint már említettem egyik bejegyzésemben, hogy az élethosszig tartó tanulás jegyében bátorkodtam csatlakozni a Dr. Ollé János irányítása alatt álló ELTE PPK Virtuális távoktatás és Virtuális oktatási környezet Facebookon megjelenő csoportjaihoz. Sajnos időszűke miatt ritkán tudok részt venni a találkozásokon, de folyamatosan követem a kurzus eseményeit. S ha nem is az előre kijelölt időpontban, de néha belátogatok a campus előadótermeibe, vagy olyan helyekre teleportálok, amelyekre a csoporttársak hívják fel  figyelmemet. Azt is írtam már, hogy nem öncélúan gyakorlom  virtuális avatar-létemet, hiszen a Second Life alkalmazásában nagy lehetőségek rejlenek, amelyek a gyógypedagógia területén terápiás jelentőségűek lehetnek. Most legutóbb Zakupszki Tünde bejegyzése csábított arra, hogy ellátogassak egy helyre, amelynek koordinátáit az üzenőfalra jegyezte: http://maps.secondlife.com/secondlife/Dotoorak/58/90/251 Rövid sétám alatt úgy jártam végig utamat, mintha egy kerekesszékből megszabadult, ép test lennék. Pillanatok alatt átéltem azt a boldogságélményt, amit az az embertársunk élhet át, aki valóban akadályozott mozgásában, és ha csupán csak virtuálisan is, de belekóstolhat a szabad mozgás önfeledt örömébe. Sétám során felvételeket készítettem, majd összeállítottam mindezt a Movie Maker programjával a következőképpen: