Új bort új tömlőbe,- avagy innovatív módszerek a pedagógiai mérés-értékelésben

Akinek az elmúlt napokban kedve és főleg ideje volt szörfözni a neten, bőséges beszámolót kaphatott a Szegeden megrendezésre került Sulinetwork Konferenciáról. Ki-ki azt emelte ki mondandójában, ami éppen közel áll kutatási területéhez, napi pedagógiai tevékenységéhez. Igen terjedelmes lenne ugyanis, ha mindenről mesélnénk, ami a" Digitális Mozdonyvezetők Közösségében" történt a három nap alatt. A titulus magyarázatáról Ollé János blogjában olvashatunk. (Utólagos megjegyzés: időközben a blog elérhetetlenné vált.) Ennek értelmében most én is csupán arra szorítkozom, ami talán a legnagyobb örömöt jelentett a sok előadás közül. Számomra különös jelentőséggel bír az, amikor kutatási eredmények igazolják azt a gyakorlatot, amit sokszor ösztönös "megérzések" alapján kezdtem el a gyógypedagógia területén. Amikor évekkel ezelőtt kedvem támadt alkalmazni az IKT eszközeit gyermekeim között, azt a pozitívumot ismertem fel benne, amiről Dr. Molnár Gyönygyvér egyetemi docens beszélt plenáris előadásában Szegeden. A sérült gyermekek esetében különösen szembetűnő az a különbség, amit egy manuális fejlesztő eszköz és egy webkamerás, mikrofonos, számítógépes környezetben történő mérés-értékelés  esetén láthatunk.Ilyen megtapasztalások alkalmával  szinte világgá kürtöltem volna mindenkinek, hogy: "Emberek! Ezek a gyermekek sokkal többet tudnak, mint amit ti lemértetek! Csak ültessétek őket számítógép elé, adjatok nekik kedves, játékos fejlesztőprogramokat, és majd ámultok, mire lesznek képesek!"

S ím most a tudomány hozza az örömteli, jó hírt! Igen! Forradalmian új megoldást hozhat a számítógépes játékokba ágyazott mérés-értékelési technológia!

Az iot.hu IKT hírportál jóvoltából  egy rövid interjút hallhatunk, amely Molnár Gyöngyvérrel készült a konferencián: 

Örök érvényű igazság: Új bort új tömlőbe illik tölteni. Modern, új világunk tőlünk, pedagógusoktól is ezt követeli meg. Ne féljünk tehát az újtól! Ne mondjuk azt, hogy : "Jobb az ó"! Segítsük hát új mérés-értékelési eszközeinkkel a kezünk alatt felnövekvő nemzedéket! Meggyőződésem: ha valaki megízleli az "új bor" "édes nedüjét", soha nem fog visszatérni a régihez.

Így jártam én is 2008-ban, s ím, akkori, első élményeimet most összefűztem egy Photo Story-val:

Tovább olvasom!

Fény az alagút végén,- avagy módszerváltás a címkézés helyett

Talán nem véletlen, hogy  többen és több fórumon is  írtak  az elmúlt napokban lezajló Digitális Nemzedék Konferenciáról. Ha egy mondattal kellene jellemezni a nap eseményét, akkor ezt mondanám: " kiszabadult a szellem a palackból". Igen! Hiszen az előadások sorozata egyértelműen azt igazolta, hogy valami forradalmian új indult el a pedagógia területén. A kutatások eredményei, valamint a terepen aktívan dolgozó pedagógusok tapasztalatai összecsengve azt bizonyítják, hogy nincs idő a késlekedésre. Kezünkben van a megoldás kulcsa , csak élnünk kellene vele. S ha nem lesz elég bátorságunk ehhez, akkor csak egyre súlyosbodó bajoknak nézünk elébe. Azt ugyanis talán mindannyian tapasztaljuk, hogy valami nincs rendjén, valami nagyon "kicsúszott a kezünkből". Megszokott tanítási módszereinkre egyre több diákunk mond határozott nem-et. Valljuk be, hétköznapjainkban olykor-olykor csak "sötétben tapogatózunk", keresve a megoldást ,  a tanítványainkhoz vezető utat. Azonban bizton állítható: látni a fényt az alagút végén! Vannak ehhez segítők, fáklyavivők, akik mutatják az irányt, a jövő iskolája felé. 

Mint gyakorló gyógypedagógus, kiváltképpen örültem Gyarmathy Éva kongresszusi előadásának, aki olyan gondolatokat fogalmazott meg, amelyekről én is hasonlóan vélekedtem, csak eddig nem volt igazán bátorságom papírra vetni mindezt. Ezért hát először is abból a cikkből idézek, ami az Oktatási Hivatal Portálján jelent meg. Tasi Katalin így ír többek között: 

Gyarmathy Éva pszichológus nemrég Ki van kulturális lemaradásban? című cikkében a következőket írta a mai kor gyermekeiről, akik egyszerre néznek filmet az interneten, közben esetleg chatelnek, ráadásul még telefonálnak is. „A digitális korban az agyat elárasztják az ingerek, és az ennek megfelelő feldolgozásra formálódik. A digitális bennszülöttek könnyen dolgozzák fel változó információkat, sokkal gyorsabban hoznak döntéseket, mint digitális bevándorlók, viszont módszeres, pontos, rendszerben történő gondolkodás terén gyengébbek…rövid intuitív többcsatornás tevékenység a természetes közeg,  hosszabb egyirányú módszeres tevékenység megterhelő.”   
Mit jelent ez az oktatás gyakorlatában? Azt, hogy ők másképp tanulnak, és ennek megfelelően másfajta oktatási módszereket is igényelnének, mint a korábbi generációk. A pszichológus szerint a gyerekek élményigénye kielégül, de az idegrendszerük nem kap elég ingert a fejlődéshez. „Virtuális világban virtuális képességekkel fejlődnek” – írja Gyarmathy. Majd megállapítja: „Hamarosan ráébrednek majd a  szakemberek, hogy megváltozott képességei miatt valamilyen mértékben az összes digitális bennszülött sajátos nevelési igényű, vagyis ennek megfelelő tanításra van szükség, és nem címkézésre.”  

Félelmetes arra gondolni, hogy mi, a fejlődésben megrekedt pedagógusok "termelnénk ki" azt az egyre sokasodó  különböző F kódokkal ellátott sajátos nevelési igényű gyermeket?! Látva a szülők aggódó, kétségek között vergődő állapotát, súlyos felelősséget érzek e tekintetben. Az elmúlt években többféle munkakörben is tevékenykedtem a gyógypedagógia területén. Most jelenleg utazó gyógypedagógusként fejlesztem az integrációban oktatott, sajátos nevelési igényű gyermekeket. Így van időm , hogy egyénileg megfigyeljem őket, s a személyre szabott fejlesztést a lehető legjobb eszközökkel végezzem. Megdöbbentő tapasztalatom, hogy a súlyos tanulási nehézséggel, magatartászavarral, hiperaktivitással, netán autizmussal diagnosztizált gyermekek milyen hihetetlen módon megváltoznak, ha a foglalkozások során az IKT (információs és kommunikációs technológia) eszközeit "bevetem". Azok a készségek, amelyek látszólag nem működnek esetükben, egy ilyen virtuális környezetben biztonsággal megmutatkoznak. Ilyenkor gondolok bele abba, hogy micsoda meglepetések lennének a diagnosztikus mérések során, ha a vizsgálandó gyermekek mérését digitális eszközök segítségével végeznénk el. Nagy örömmel láttam a IV. Oktatás Informatikai Konferencián, hogy komoly  előrelépések vannak ebben a tekintetben. 

Visszatérve az IKT-val való fejlesztésekre, óráim során sokszor megdöbbenve tapasztalom, hogy ezek az úgynevezett "papiros gyermekek" olyan digitális tudás birtokában vannak, hogy mi bevándorló pedagógusaik csak tanulhatunk tőlük. Foglalkozásaim leggyönyörűbb pillanatai,amikor ők okosítanak ki engem valami olyanra, amit ők már biztonsággal tudnak. 

Aki egy kicsit is bepillant az utazó gyógypedagógusok tevékenységébe, kissé rémüldözve tapasztalja a szinte megoldhatatlannak látszó problémákat. Kevés a státusz, de egyre sokasodik a kódokkal ellátott fejlesztésre szoruló óvodás és iskolás gyermek. Nem kívánom "túldramatizálni" a dolgokat, de szívem szerint most "megkongatnám a vészharangot". Meggyőződésem, a szemléletváltás 24-ik óráját éljük meg. Ha akarjuk, ha nem, a most születő, és felnövekvő nemzedék a digitális nevet viseli. Előbb, vagy utóbb ezek a gyermekek  a számítógép elé ülnek. S ez az idő egyre inkább az "előbb" kategóriába tevődik. Nem véletlenül helyeznek nagy hangsúlyt a szakemberek a korai fejlesztésre. Ez ugyanígy vonatkozik a digitális képességek témakörére is. Ha időben nem segítjük felcseperedő gyermekeinket a számítógép helyes használatára, akkor már az esetleges rossz alkalmazásokról nagyon nehezen tudjuk leszoktatni őket. Ezért merek bátorítani minden óvodavezetőt és óvoda -pedagógust, hogy merjék eszköztárukba engedni az információs és kommunikációs technológiát, akár az interaktív táblát is. Megfelelő szakmai tudással, megfelelő adagolással forradalmian új módszereket vihetünk be napjaink pedagógiai gyakorlatába. Talán elmúltak azok az idők , amikor félve, akár titokban kellett alkalmaznunk a jobbnál-jobb oktatási szoftvereket. Vannak, akik már jó előrementek, de bármikor, bárkinek szívesen segítenek az IKT használat tekintetében. 

Tudjuk, hiszen hányszor hangoztatjuk: nem az eszköz az első, hanem a pedagógus személyisége. Tehát megtartva a jól bevált hagyományos eszközeinket,  ötvözzük módszertárunkat a vadonatújjal! Hitem és meggyőződésem, hogy ennek hamarosan kézzelfogható eredménye lesz. Látom a fényt az alagút végén: csökkenő számú szakértői véleménnyel ellátott gyermek, ám egyre sokasodó, különleges adottságokkal rendelkező, tehetségét gyönyörűen kibontakoztató ifjúság a körünkben!

Tovább olvasom!

"Mi az, hogy én vagyok hiperaktív, ők vannak lelassulva!!!"

Röviden és tömören, számomra a címben megfogalmazott gondolat a Digitális Nemzedék Konferenciájának summás üzenete. Dr. Gyarmathy Éva PhD klinikai szakpszichológus plenáris előadásában idézte ezt a mondatot. Egy hiperaktívnak diagnosztizált gyermek kijelentése, amely kiválóan alkalmas számunkra gondolatébresztőnek. Hála a digitális világ  jó lehetőségének, szinte minden előadás utólag is megtalálható az érdeklődő keresőknek. Bejegyzésem igencsak hosszúra nyúlna, ha mindazoknak prezentációját beilleszteném, amelyek hasznos üzenetet hordoznak. Így most csupán a plenáris előadások videóját hoztam el blogomba, ahol Gyarmathy Évát is hallhatjuk a 32-ik perctől. De érdemes időt szánnunk valamennyi Előadó meghallgatására is, hiszen ma olyan időket élünk meg a pedagógiában, ahol nagy szükségünk van iránytűre, útmutatóra. Szómat tovább nem szaporítva köszönöm meg a Szervezőknek, hogy lehetővé tették sokunk számára a konferencián való részvételt.

Most már ismét csak rajtunk a sor, hogy egy irányba hajózva, erőinket egyre jobban összpontosítva jussunk révbe, s találjuk meg a célravezető "közös hangot" a ránk bízott, jobb sorsra érdemes digitális nemzedékkel.

S most következzenek hát a Digitális Nemzedék Konferenciájának plenáris előadásai. (Utólagos megjegyzés: Időközben a felvételek elérhetetlenné váltak, így a Tanulmánykötetet tudom ennek hiányában megosztani a Kedves Olvasóval. Gyarmathy Éva a 9. oldaltól ír az előadásáról, amelynek címe: "KI VAN KULTURÁLIS LEMARADÁSBAN?")

http://bit.ly/2uRR6N3

Tovább olvasom!

Virtuális osztálytermek (e-learning 1), - avagy a Sulivilág bemutatása a IV. Oktatás-Informatikai Konferencián

Épp hogy "belaktuk" magunkat a Pilnetwork oldalán, máris megkaptuk első e-learning tananyagunkat a PIL Akadémián. Előzetesként azonban egy kislexikont nézhettünk át, hogy tisztában legyünk a tanuláshoz szükséges legfontosabb alapfogalmakkal.

Tananyagunk izgalmas, jövőbe mutató, ám a jelenben megvalósítható témája az iskolai munka új terei, a digitális osztálytermek bemutatása. Egyfajta kedvcsinálónak is beillik az a paletta, amit a dokumentum tartalmaz.

Nem tagadom, igen megörültem tananyagunk témakörének, hiszen hónapok óta kedvelt virtuális helyem a Sulivilág iskolai, internetes közössége. S minden mindennel összefügg igazsága átszövi élethosszig tartó tanulásom szakaszait. Ugyanis a TanárBlog oldalán olvastam először a Sulivilágról, és ím most itt okosodom  a Tanárblog Szerkesztői által mentorált PIL Akadémián. S örömömet tetézi, hogy a napokban lezajlott IV. Oktatás-Informatikai Konferencián azt a gyakorlatot mutathattam be egy szekció keretében, amit kis diákjaimmal a Sulivilág virtuális tanulási környezetében valósítottunk meg. A konferenciára benyújtott absztraktom rövid összefoglalót nyújt tevékenységünk hogyanjáról. A Tanulmánykötet 79.oldalán olvashatunk erről: 

http://bit.ly/2uknULn

A mi Sulivilágunk így került bemutatásra az ELTE Pedagógikum Központjában 2012. február 3-án:

Tovább olvasom!

PIL Akadémia - " a tett színhelye"...

Új ismeretség a konferencián

A PIL Akadémia élménydús nyitókonferenciája után folytatódnak dolgos hétköznapjaink. Szétszéledtünk a szélrózsa minden irányába, ám a kapcsolat tovább folytatódik, csak éppen nem offline, hanem online állapotban.  Virtuális találkozóhelyünk a Pilnetwork nevet viseli. S hogy mi minden történik "berkeinken belül", azt mentorunk, Nádori Gergely emígyen meséli: 

Úgy gondolom, rohanó világunkban egyre inkább felismerjük az eLearning jó lehetőségét. Hiszen akkor, amikor időbeli és más egyéb vonatkozású korlátaink nem engedik meg a sűrű személyes találkozást, egyszer csak azon vesszük észre magunkat, hogy a tudás, a közösséghez tartozás különös jó érzése "házhoz jön"... Csak ki kell nyitnunk kis notebookunkat, és máris kitágul a világ előttünk... Kommunikálhatunk, tanulhatunk, tartalmakat oszthatunk meg egymással. Építhetjük azt a közösséget, akiknél már nem akadály a személyes találkozás hiánya. S ha egyszer-egyszer szemtől -szembe  is   megadatik ez a lehetőség,  annál nagyobb lesz az élményünk,  örömünk. 
Tehát kedves PIL Akadémiás Társaim! Találkozunk a "fedélzeten", vagyis a Pilnetwork felületén!

Tovább olvasom!

Jól éreztem magamat,- avagy egy alternatív nyitókonferencia rövid beszámolója

A kép forrása: budapestdailyphoto.com

Igen! Ha summázni akarnám a PIL Akadémia jan 28-ikai nyitókonferenciáját, csupán ennyit mondanék. Ámde olyan esemény részese lehettem, amely megérdemli a kissé részletesebb történetmesélést. Íme:

Sietve igyekszem hozzátenni, kis képes krónikám közel sem fedi mindazt, ami még ezen a nem mindennapi konferencián történt . Voltak olyan percek, amikor olyan izgalmas pillanatokat éltem át, hogy a fényképezőgépemről teljesen megfelejtkeztem . Ilyen volt pl. az IKT rapidrandi eseménye is, ahol  csoportokban egymásnak mutattuk be a magunkkal hozott kedvenc IKT eszközeinket. Vagy pl. a délutáni oktatószoftveres workschop-ról sincs felvételem, mert akkor a fotomontázs készítés, és a Microsoft OneNote alkalmazásainak  rejtelmeiben voltam kissé elfelejtkezve. 

Úgy gondolom, most beszámolómnak végére kell, hogy érjek. Írni, de olvasni sincs több időnk napi tevékenységeink közepette. A jól ismert mondással fejezem be: "folytatása következik..." "Senki ne menjen messzire..."

A "Kétszázak" nevében köszönöm Mindazoknak, akik lehetővé tették számunkra a PIL Akadémián való részvételt! Abban a reményben vagyok, hogy ez az esemény csupán a kezdete annak  a közös építőmunkának, amelybe egyre több és több pedagógustársunk kapcsolódhat be. 

Tovább olvasom!

START! Microsoft Partners in Learning IKT Akadémia

Blogom 2011. okt. 14-ikei bejegyzésében írtam arról a készülő eseménysorozatról, amely a mai napon veszi kezdetét Budapesten, az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumban. Kétszáz magyar pedagógust érint a jószerencse, akik 6 hónapon keresztül  egy teljesen ingyenes, újszerű képzési rendszer részesei lehetnek. A  felkínált lehetőséget a  Tanárblog oldalán találtam meg, s jelentkezésemet rögvest meg is ejtettem.

Erős az elhatározásom, hogy a képzés tematikája szerint haladva rendszeresen leírjam tapasztalataimat szakmai blogomban. Igéretes kincset rejt magában a Microsoft Partners in Learning IKT Akadémia, amely szerint egyszerre tanártovábbképzés, szakmai közösség, módszertani gyűjtemény, valamint innovációs központ.  Tudom, nem kis vállalkozásba kezdtem, de megvan a reményem, hogy közös erőfeszítéseinknek bőséges jutalma lesz. 

A JÖVŐ ISKOLÁJÁT a jelenben valósíthatjuk meg. Iskolai hétköznapjaink gyakorlatába illesztve az IKT eszközöket, Örömpedagógiában részesíthetünk sok-sok kisgyermeket. 

Úgy, mint ahogyan a következő néhány másodperc is mutatja: 

Tovább olvasom!

Önmagamról a pedagógia tükrében, - avagy karácsonyváró gondolatok 2011-ben

„S ha nincsen gyökered - elvisz a szél…”

                                                                   (Bródy János)

Édes Szüleim

        Mondhatnám, soha nem készültem pedagógusi pályára. Hogyan is gondolhattam ilyenre egy olyan családban, ahol tizenkét gyermeket nevelt egy csodás szülői pár! Pedig az anyagi lehetőségeinken kívül minden adott volt ahhoz, hogy nappali tagozaton végezzem gimnáziumi tanulmányaimat. Az általános iskolában mind a nyolc évfolyamot kitűnő eredménnyel végeztem el. Öröm volt számomra a tanulás. Neveltetésemnél fogva mindenben a tökéletest kellett megpályáznom, amit mind e mai napig egyáltalán nem bánok. Sőt! Ez az útravaló kísér végig életem minden szakaszán. Édes Szüleim éjt-nappallá tettek annak érdekében, hogy mindnyájunkat olyan személyiséggé formáljanak, hogy képesek legyünk megállni az élet viharaiban. Értékeket adtak elénk, amelyek között a tanulás központi helyen szerepelt. Bár szakmát tanultunk rögtön a nyolc általános iskola elvégzése után, de levelező tagozaton, munka mellett szépen leérettségiztünk, nyelvet tanultunk, s akinek kedve támadt, hát belefogott főiskolai, egyetemi tanulmányaiba is.

Igen hosszú út vezetett ahhoz, amikor egy „kozmikus” pillanatban én is beadtam jelentkezésemet a Kaposvári Csokonai Vitéz Mihály Pedagógiai Főiskolai Karára. S hogy miért éppen a gyógypedagógia szakot jelöltem be? Ennek is hosszú-hosszú története van, amit e szűk keret most nem fogadhat be. Szoktuk mondani egy-egy esetre vonatkozóan: „a szerencsés véletlennek köszönhetően…” Igen! A szerencsés „Véletlennek” köszönhetem, hogy most olyan munkát végezhetek, amelyben örömömet lelem. Nem ok nélkül tettem a „Véletlen” szót idézőjelbe, hiszen arról szentül meg vagyok győződve, hogy véletlenek nincsenek. S ha életünk legnagyobb zűrzavarában , kétségek között vergődve nem látunk kiutat, tudnunk kell, hogy  van egy biztos Kéz, amely , vagy talán inkább AKI utat mutat, és révbe juttat. Így jutottam el évekkel ezelőtt olyan gyermekekhez, akiktől azelőtt én is ódzkodtam… De az Élet nagy Nevelőmester ám… Képes átformálni bennünket olyan emberekké, hogy végül magunkra sem ismerünk…

S most, az évek teltével egyre inkább azt érzem, hogy a gyógypedagógia területe az, ahol szívem-vágya teljesülhet… Azok a gyermekek, akik mázsányi terheket cipelnek, ránk várnak, hogy valamiképpen bearanyozzuk életüket. Nem mondom, hogy könnyű ez a hivatás, de sok gyönyörűséggel teljes. S hogy mi minden kell ahhoz, hogy a mai viszonyok között valaki igazi hivatástudattal bíró, a szó legnemesebb értelembe vett pedagógus legyen? Hosszan lehetne sorolni most a kritériumokat, de - meggyőződésem szerint - az első, ami elengedhetetlen: a „GYÖKEREK”. Ha nincs „fogódzónk”, akkor hogyan is képzeljük, hogy belénk „fogóddzanak” ránk bízott kis tanítványaink? Még az ének is azt mondja: „Ha nincsen gyökered, elvisz a szél…”

Már pedig mostanság nagy viharok dúlnak a pedagógia területén… Kell, hogy legyen bennünk egy olyan erő, amely még a hurrikán közepén is megtart bennünket. Ebben az esetben nem lesz ránk hatással semmi olyan gátló tényező, amely megakadályozna minket örömmel végzett tevékenységünkben. Ezért mondom magamat szerencsés embernek. Hiszen drága jó Szüleim nevelése olyan gyökereket adott számomra, amely éltet mind e mai napig a legínségesebb időkben is. Ezért tudok hajnalok hajnalán  felkelni, kis notebookom mellé leülni, és készülni, és készülni… Vinni „csibéimnek” a legjobb „falatokat”, amiknek ujjongva örülnek, ha asztalukra teszem. S hogy ma ennek az „eledelnek” mi az összetevője? S hogy milyen tálalásban kínálom fel? IKT-val (információs és kommunikációs technológia), vagy IKT nélkül? Úgy gondolom, nem ez a fő szempont. Hanem inkább az, hogy a bennünk lévő pedagógus igazi társa legyen a rábízott gyermeknek.  Tudom, és hiszem, hogy napjaink fiatal nemzedékében is vannak, és lesznek „gyökereken” felnövekvő, pályájukat elhivatottsággal végző pedagógusok, igazi népnevelők.

Leírt gondolataimat, mellékelt kis zenés képeslapommal együtt (http://youtu.be/4s2Njlrd2CI) képzeletbeli, közös karácsonyfánk alá helyezem. Ezzel kívánok Minden Kedves Ismerős és nem Ismerős Embertársamnak Békével teljes, Szép Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet:

Budapest, 2011.                                                               Szeretettel:   Szeverényi Irma

Tovább olvasom!

Ingyenes szoftver Mikulásra

A Varázsbetű Fejlesztő Műhely igazán kedves ajándékkal lepett meg bennünket. Nem kell üres kézzel belépnünk Mikulásnap gyermekeinkhez, hiszen vihetjük magunkkal azt a kirakót, amelynek ingyenesen letölthető a szoftvere. A link, ahol mindez megtalálható: http://www.varazsbetu.hu/letolt/mikulaskirako.htm
Köszönjük! Bizton remélem, örömöt fogunk szerezni gyermekeink körében!

Tovább olvasom!

Online fényképes puzzle készítés

Minden napra akad egy "csodaság", amit az IKT területén "bevethetek" fejlesztéseim során. Most éppen az iot.hu portálja kínálta számomra az új lehetőséget. Nem sokba tellett igazán, és már viszem is be kis tanítványaimhoz a motiváló feladatot. Aktuális Mikulásváró fényképemet-amelyet tegnap készítettem az  egyszerű https://picjoke.net/hu/ oldalán található szerkesztővel-darabolta szét egy szempillantás alatt az a kis alkalmazás, ami Photograph Puzzle Maker névre hallgat. Íme:

http://four.flash-gear.com/npuz/puz.php?c=v&id=4067323&k=87074956

Tovább olvasom!

Apró csodák...

Korábbi bejegyzéseimben írtam már Árpikámról, akivel heti négy órában találkozhatok egyéni fejlesztéseim során.

Nehéz sorsú fiúcska. Talán felnőtt fejjel is megviselne bennünket mindaz a megrázkódtatás, ami őt kisgyermek korában érte. Így hát nem csoda, hogy igen nagy lemaradásai vannak a tanulásban. A Sors ajándéka, hogy olyan intézménybe járhatok hozzá, ahol interaktív tábla segítségével végezhetem a fejlesztést. Mondhatom, csodálatos perceket élünk át ezeken a foglalkozásokon. Minden adott ahhoz, hogy Árpi felzárkózhasson társaihoz. A sok-sok kudarcélmény után egyre nagyobb az önbizalma, hiszen sikerélményt ad számára a modern technikai eszközök alkalmazása. Már eddig is tapasztaltam, de Árpi esetében még inkább megerősödtem abban, hogy a most felnövekvő nemzedék valahogyan ösztönösen ráérez a technikai eszközök használatára. Még azok is, akikről egyáltalán nem is gondolnánk. Hiszen látszólag súlyos akadályokkal telve élik napjaikat. Ezért van nagy felelősségünk, nekünk gyógypedagógusoknak, hogy kellő időben siessünk sérült gyermekeink megsegítésére azokkal a modern technológiai eszközökkel, amik mostani korunkban adottak számunkra. Nem könnyű feladat,-megvallom. Hiszen sokszor több évtizedes pedagógiai módszertanunkat kell megújítanunk nem kevés időráfordítással. De ha egyszer tanúi lehetünk annak, hogy a gyógypedagógia területén micsoda fejlesztési, sőt terápiás lehetőségek rejlenek az IKT használatában, akkor olyan energiákkal leszünk felruházva, amelyek képessé fognak tenni bennünket a sok-sok pluszmunkára. S ha bekövetkeznek foglalkozásaink során a várva-várt "kozmikus pillanatok", akkor majd  minden fáradságunkról egy szempillantás alatt megfelejtkezünk, és csak az öröm marad meg, ami közös kis tanítványainkkal.

Következzen most néhány másodperc ezekből az örömteli pillanatokból:

Tovább olvasom!

Többek között a Sulivilágról...

Több internetes portál adott hírt a napokban arról a webináriumról, amit a Pedagógia-Online közössége szervezett Ollé János vezetésével. E mostani találkozó témája az iskolai közösségi hálózatokról szólt. Kiváltképpen vártam az alkalmat, hiszen már több hónapja lakója vagyok a Sulivilágnak, ahova sok kis tanítványomat sikerült már beterelnem. Igazán jó tapasztalataim vannak e téren, így örömmel teszem közzé azt a beszélgetést, ami offline és online környezetben nov. 21-én történt:

Közösségi hálózatok az iskolában

A tanulókat régen meghódították már a közösségi hálózatok, diákjaink óra közben is a Facebook-on lógnak. De vajon az oktatás tud-e valamit kezdeni a közösségi hálózatokkal?
A válasz egyértelműen igen. Annál is inkább, mert a közösségi hálózatok nem csak az oktatási módszereket formálhatják, de számtalan filozófus, pszichológus és informatikus gondolkodó szerint a tudás fogalmát, a tanulás módszereit, a kreativitásról, eredetiségről alkotott általános képünket is szétfeszítik. A jövőben nem az lesz az „okos”, aki „megtanulta”, nem is az, aki „tudja hol keresse” az információt (azaz van url-je), hanem akinek „jó kapcsolatai” vannak, és ezeket megfelelően tudja szintetizálni (Linkelni, lájkolni, kommentelni...)

A technológiák fejlődése messzire vezet, nem maradhatunk le már most az elején sem. Segítségül és gondolatébresztőnek egy video. Kicsit hosszú, de érdemes rászánni egy órát:

A facebook saját facebook oldala a facebook oktatási használatáról:
https://www.facebook.com/education

Azok a kollégák, akik már használják a közösségi hálózatokat azt mondják megéri. Érdemes hát kicsit képezni magunkat!

Tovább olvasom!