2015. április 29., szerda

"Ha Montessorinak számítógépe lett volna..."


A címben megfogalmazott felvetés nem ma hangzott el. 11 évvel ezelőtt jelent meg egy cikk a Magyarországi Montessori Egyesület szakfolyóiratában,  amelynek írója  Kőrösné dr. Mikis Márta volt. Ekkortájt  halmozottan sérült gyermekeket tanítottam egy pécsi szegregált intézményben.
Tantermem csodálatosan be volt rendezve egy nyertes pályázatnak köszönhetően vadonatúj Montessori eszközökkel. Több pedagógustársammal együtt a Montessori tanfolyamot is elvégezhettük, így saját készítésű, manuális eszközökkel is gazdagítottuk  didaktikai eszköztárunkat. Megismerve a Montessori alapelveket, szabad, örömteli tanulási folyamatot készítettem a gyermekeknek. Viszont olyan súlyos akadályokkal voltak megterhelve azok a kis diákok, hogy mozgássérültségük, valamint érzékszervi sérültségük miatt nem tudtak felhőtlenül "játszani"  a manuális Montessori eszközökkel. Véletlen folytán került kezembe a Játszóház CD-s oktatóprogramja, ami az első áttörő élményt szerezte a gyermekeknek. Ugyanazt az Aha-élményt ismertem fel a feladatok megoldása során, amit egy manuális Montessori eszközzel való tanulási folyamat ad egy gyermeknek. Kutatni kezdtem a szakirodalmat. Kulcsszavam az IKT lett. Hatalmas anyagra bukkantam már akkor 10-12 évvel ezelőtt. Így találtam rá Kőrösné dr Mikis Márta személyére, munkásságára, ami számomra meghatározó a mai napig is az IKT-val való gyógypedagógiai fejlesztéseim során. Márti, akivel azóta is őszinte, baráti kapcsolatban lehetek, 1990-ben kezdte el  a "Cohen pedagógia"magyarországi adaptációját. S amikor ezt megismertem, már semmi és senki nem téríthetett el célomtól, hogy bátran merjem adaptálni a Montessori pedagógiai eszköztárába az infokommunikációs technológiát. Annak a kedves olvasómnak, aki még nem hallott a Cohen pedagógiáról, idézek róla néhány gondolatot: 

"... Rachel Cohen francia professzor nevéhez fűződő kísérleti és fejlesztési stádiumban levő pedagógiai irányzat. Fő célkitűzése a gyermeki képességfejlesztés, az iskolai kudarcok csökkentése, az analfabetizmus és marginalizálódás felszámolása. Kiemelten kezeli a kisgyermekek (2 – 6 év) képességfejlesztését, valamint az új technikai eszközök (elsősorban a számítógép) fejlesztő alkalmazását az oktatási-nevelési folyamatban..." (Forrás: http://koros.ofi.hu/gyermekinformatika )

Napi tevékenységeink ebben a játékos, IKT-val felplusszolt tanulási környezetben örömtelivé váltak. Napjainkba beszűrődött a fénysugár, még ha megannyi súlyos terhet is cipelt a kis társaság. Ők adták számba az örömpedagógia szavát... Igen, mert öröm volt az, amikor őket öröm-ujjongani láttam egy-egy sikeres feladatmegoldás után. S itt egyértelműen a számítógépes oktató- és fejlesztőjátékok adták számukra azt a segítő, motiváló tanulási környezetet, ahol ők a flow élményt tapasztalhatták meg. Természetesen ezt egy Montessori által képviselt, és a mindannyiunkban is megvalósulható igazi gyermekismeret és gyermekszeretet övezte.

A forrás mindig új vizet kell , hogy adjon... Megtartva az ősi értékeket, a csodálatosan kidolgozott és megalkotott Montessori didaktikai eszközöket, ne féljük beemelni kelléktárunkba a 21. századi adaptált Montessori eszköztárat!
S itt ma már nem is az elnevezésen van a hangsúly, hanem a szemléleten... Azaz, ha valaki nem is hallott még a nagy Dottoressáról, Mária Montessoriról, de képes ma, a 21. században egy vadonatúj pedagógiai szemléletet képviselni, az, önmagában már olyan forradalmává vált, mint Montessori 100 évvel ezelőtt. Őt hazája nem fogadta el, egészen Indiáig  száműzte, mert lerontotta a falakat, gyermekközpontúvá tette a korabeli iskolát, esélyt adott az esélyteleneknek, dacolt és szembeszállt mindenkivel, aki boldogságpedagógiáját akadályozni akarta. Remek film is született munkásságáról, amely két részes, és "Egy élet a gyermekekért"  a címe.

Most, visszarepülve a jelenbe: örömöm, hálám nagy, mert egy tabletet nyertem a ClassBox Pontgyűjtő játékában:


Talán magyaráznom sem kell, hogy rögvest elhelyeztem a "Montessori eszközeimhez".
Egy problémám azonban akadt menet közben... Ugyanis a Montessori pedagógia szerint egy új eszköz megtanításának három lépcsős fokozata van, amit a pedagógus kell, hogy bemutasson a diákjának. Itt valahogyan másként alakult a dolog a mi kis Anyahajó Stúdiónkban... Fordított lett a helyzet az új tablet programjának megismerését illetően... Hirtelen én lettem a diák, és jöttek sorban a kis tanítómesterek, akik a különböző alkalmazásokat mutatták be, s töltöttek le kérésemre okosító, játékokat a Play áruházból... Három lépcsős lecke??? Alig bírtam követni őket... Őket, a kis "SNI-seimet", az állítólagos sajátos nevelési igényű, tanulásban akadályozott és egyéb bélyegekkel ellátott kis "professzoraimat".... Ilyenkor belülről csak sóhajtozom, és vágyom egy olyan világra, amikor ezek a különleges gyermekek meg tudják mutatni majd igazi énjüket. Amikor majd meg tudják mutatni azt , hogy mit tudnak, amit az úgynevezett épek nem, és nem azt fogjuk látni, hogy micsoda hiányosságokkal küzdenek.
Én, addig, amíg a "terepen" vagyok, ezért küzdök és harcolok! 
Nehéz, mert őket is súlytja a maximális követelmény... De hiszem, hogy egyre több olyan, osztályban tanító pedagógus, gyermekszerető kolléga lesz, aki számos teendője mellett  el fogja olvasni, és kellő módon értelmezni a  Szakértői Véleményeket, és képes lesz úgy differenciálni, hogy a mi utazó gyógypedagógiai munkánk nem szélmalomharc lesz csupán. Ugyanis, ha ezek a papírral ellátott gyermekek  a nagy sodrásban könnyebbséget kaphatnak, akkor mi is hatékonyabban tudjuk őket segíteni az alapképességeik fejlesztésében.
Végül következzen két "gyöngyszem", akik segítségemül szolgáltak a tablet beüzemelésében, és természetesen elsőként játszottak közös ClassBoxos ajándékunkon, az új tableten: 

Jankám: 




És Pannácskám:

2 megjegyzés:

  1. Greetings from Belgium, visit my weblog on: https://koivis.wordpress.com/

    VálaszTörlés
  2. Thank you Sir, your weblog is very interesting and I will use the games among my pupils. Best regards, Irma

    VálaszTörlés