2018. október 23., kedd

Minecraft sztori az Anyahajó Stúdióban Abacusan ArTeC robotok alkalmazásával 15. Alex és Steve házikója



Mindig jó a "Gyökerekre" építeni... Számomra meghatározó volt pályám elején az, hogy személyesen megismerhettem Dr. Kokas Klára zenepedagógust, egykori Kodály tanítványt. Kurzusán is részt vehettem, közelről szívtam magamba azt, ahogyan ő a gyermekekkel foglalkozott a zene csodálatos világában. Nem tudom szó szerint idézni őt, de a mai napig előttem van, ahogy beszélt hozzánk, pedagógusokhoz metodikájáról. A lényege az, hogy szabad szárnyalást engedett a gyermekeknek, mondván, hogy ő csak utánuk megy, nem kötöget zsineget kis fiókái lábaira, hanem hagyja őket repülni, kibontakozni. Jutalma, hogy csodálattal szemléli alkotásaikat, kreativitásukat, ahogyan ők átváltoznak a muzsika hangjára. Ezt a szemléletet tettem magamévá gyógypedagógiai tevékenységem során, és nem bántam meg, hiszen számos, hasonló szép élményben lehetett, és a mai napig lehet részem. Ennek egy ékes bizonyítéka Barni, akit immár nem kell bemutatnom, hiszen lassan 3 éve "cseperedik" Anyahajó Stúdiómban". Bontogatja szárnyait, és egyre magabiztosabban ível. Nap mint nap meglep újabb ötleteivel, én pedig nem győzök utána menni, hogy közkinccsé tegyük alkotásait.
A következő kis videóban is egy olyan dolgot mutat be, amit én is csak a felvétel során tudtam meg. Semmit nem beszéltünk meg előre, hogy mi legyen a filmecskében, csak odaült a számítógép elé, megnyitotta a Minecraft EDU online, építkezős játékot, s én  - érezve, hogy itt megint valami történni fog - elindítottam a felvevőt okostelefonomon.

Fogadjátok Barnit szeretettel!

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése