Utazásaink, élményeink TraffParkban

Az egyszervolt.hu magyar, internetes gyermekoldal egyik remek alkalmazása a TraffPark. Olyan tanulási környezetet biztosít a gyermekek számára, ahol játékosan, informális tanulással, azaz szinte észrevétlenül történik a fejlesztés, oktatás, nevelés. Blogom címkéjére pillantva látom, hogy immár negyedik alkalommal említem meg bejegyzéseimben a program hasznos voltát: 2011-ben,  2012-ben és ez év kezdetén. S hogy negyedszer is TraffParkról szól blogposztom , annak egy örvendetes esemény  szolgáltat okot. Ugyanis a TraffPark a Legjobb Európai Gyermekbarát Tartalom Magyar díj 2014 Szakmabeli első helyezettje lett. A nemzeti első helyezés  díja néhány nappal ezelőtt, a Biztonságosabb Internet Napján (Safer Internet Day) került átadásra. Nem mellékesen jegyzem meg, hogy az előkelő második helyet pedig az ugyancsak az egyszervolt.hu oldalán található Okos Doboz nyerte el, amelyik szintén kedvelt web 2.0-ás eszközünk  foglalkozásaink során.

Mivel az Okos Doboz remek fejlesztési  lehetőségeiről már írtam, így most néhány mondattal részletezném, milyen komplex személyiségfejlesztést rejt magában a TraffPark online alkalmazása. 

Talán mindenek felett azt kell hangsúlyoznunk, hogy BIZTONSÁGOS. Igen, nem rejt csapdákat, nem ugranak fel kéretlen reklámok, ami a gyermekek személyiségfejlesztése során lényeges dolog. A következő, ami a programban dicsérendő: olyan játékos, interaktív, cselekvésre ösztönző, izgalmas teret biztosít a gyermekeknek, amelyben jól érzik magukat, kihívást jelent számukra. Hangsúlyoznunk kell, hogy ezt kicsiny gyermekkorban szükséges felkínálnunk, különben óhatatlanul olyan online játékokat ismernek meg, ami nem az ő korosztályuknak megfelelő -  mondjuk ki -  személyiség romboló. S ha ezekkel kezdenek először játszani, akkor már sajnos hiába tesszük elébük a nemes, szép, oktató-fejlesztő jellegű alkalmazásokat, egyszerűen nem fog nekik kelleni, unni fogják azokat. Hihetetlen volt számomra, amíg meg nem tapasztaltam, hogy egy első osztályos gyermek is függővé válhat, és akkor már sem a TraffPark, sem az Okos Doboz, sem semmilyen más gyönyörűen elkészített online fejlesztőjáték, oktatószoftver nem lesz motiváló számára. 

Meggyőződésem, hogy nagyon sok múlik rajtunk, felnőtteken, szülőkön és pedagógusokon, hogy milyen személyiségek kerülnek ki kezünk alól. S ha eddig oly nagy gondot fordítottunk évtizedek óta arra, hogy a ránk bízott kis elsőseink,  hogyan is formázzák meg az első betűket, számokat, most ugyanilyen gonddal kellene odafordulni hozzájuk, és kezükbe adni a koruknak megfelelő, fejlődési szintjükhöz szabott digitális tolltartójuk adott alkalmazását. Tapasztalatom szerint egyik ilyen remek eszköz a TraffPark is, ahol hihetetlen sok fejlesztési lehetőség rejlik a játék mögött. A digitális kompetencia kezdeti fejlesztési szakában  a digitális írás-tudás ma már elengedhetetlen szükségessége, a tájékozódás, a közlekedési szabályok ismeretének elsajátítása, a feladattudat, amelyet a rendszeres játék megkövetel, és még sorolhatnám hosszan, de -úgy gondolom -hasznosabb inkább az, ha buzdítok minden felelős pedagógus és gyógypedagógus társamat a program megismerésére, kipróbálására. Bevallom, én is csináltam kis Traffot ám magamnak. Gyors Abigél a nevem, s ott futkosok kis Traffocskámmal a terepen. Közben látogatjuk egymást, barátnak jelöljük egymást, írunk egymás üzenőfalára. Traffintokat gyűjtünk a játékainkkal, amelyekben anyanyelvi, matematikai és egyéb széles körű képességek fejlesztése rejlik. Mi több, hétvégén is jönnek Traffocskáim üzenetei, amelyek szívemet melengetik. Hiszen nincs most már egy 45 perces kemény fejlesztőórára lekorlátozva fejlesztésük, hanem kedvük szerint otthon is játszhatnak, otthonról is írhatnak.

Egy vasárnap reggel, amikor beléptem Traffommal a TraffParkba, észrevettem, , Üzenőfalamon új üzenet van. Kattintottam is gyorsan, s nagy örömmel láttam,  Boszi Áron, az én kis Traffocskám írt, a másodikos, súlyos tanulási nehézséggel küzdő, sajátos nevelési igényű kisfiú. Íme az üzenete a fotón: 

Igen, ez nekem mindent megér... Szaladtam is hozzá Traffommal, és írtam az ő Üzenőfalára is rögtön egy viszont üzenetet:

Talán mondanom sem kell , a következő találkozásnál, amikor egymás szemébe néztünk, szinte a szövetségesek mosolyával köszöntöttük egymást. 

Tovább olvasom!

Amikor a Duolingo felülírja a fejlesztési tervet...

Előző blogbejegyzésemben ígéretet tettem arra, hogy ha lesz jó hírem a Duolingo alkalmazásával kapcsolatosan , azt közzé teszem bejegyzésemben. "Gyorsjelentésként" tehát a következőket tudom elmondani: első "Duoling-os" órám egy 7-ik osztályos fiúval zajlott le, és elmondhatom: túljutottunk egy "tűzkeresztségen". Azért ezt a kifejezést használom, mert egy új alkalmazás bemutatása részemről mindig különös izgalom. Ugyanis én hiába tartom szépnek és hasznosnak az adott fejlesztőprogramot, ha a fejlesztendő gyermek nem fogadóképes rá, ha nem illik személyiségéhez, egyéniségéhez, adott fejlettségi állapotához.

Péter- hívjuk így most tanulómat- enyhén szólva hadilábon áll az angollal. Sajátos nevelési igényű, hiperkinetikus magatartászavarral küzd. Felmentést kapott idegen nyelvből, valamint a magyar nyelv tantárgyból, helyesírás tantárgyrészből. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem cél esetében az angol nyelv valamilyen szinten történő elsajátítása. Mi, gyógypedagógusok pedig azért vagyunk, hogy ezeken az akadályokon átsegítsük a ránk bízottakat szakmai és emberi tudásunk legjavát adva. Bátorságot véve hát elkészíttettem a Sulivilág-os Leckefüzet feladatot, amely a Duolingo alkalmazás megismeréséről szólt: 

Az én kis Péterkém villámgyorsasággal regisztrált az oldalon, és szélsebesen kezdte el a feladatok megoldását. Persze az angol névelők használatával kapcsolatosan némi kis vitánk adódott, de az életek elvesztése miatt és a "könyörtelen" önellenőrzés igazságossága révén kénytelen volt helyesen alkalmazni az "a", "an" határozatlan, és a "the" határozott névelőket. Én belül boldogan nyugtáztam ezen közben, hogy nem nekem kellett őt helyreigazítani, hanem megtette ezt helyettem a bölcs zöld baglyocska. 

"Summa summarum": én már kabátban, táskámmal vállamon álltam Péter mögött, hiszen jócskán túl voltunk már ekkor a fejlesztési óra keretén, kérve, hogy zárja le valahogy a játékot, ideje lenne indulnunk. 

Úgy gondolom, hogy akik ismerik a délutáni, fáradságos fejlesztőórák alulmotivált hangulatát, tudják, milyen nagy dolog, ha a fejlesztési feladatokat örömmel, élményszerűen végzik a gyerekek. Még szántunk annyi időt az órából arra, hogy az elért szintet képernyőfotóval Péter megörökítse, és e-portfóliójába a Sulivilág oldalába beillessze: 

Szeretem használni a Sulivilágot, mert ha oda felteszem a Leckefüzet feladatot, azt akkor is meg tudják oldani a gyerekek, ha éppen nem tudnak eljönni a foglalkozásra, vagy ha éppen én nem tudok eljutni valamilyen oknál fogva iskolájukba. Így történt ez a minap is, és nagy meglepetésemre néhány órán belül megérkezett egy újabb "Duoling-os" Leckefüzet megoldás egy 8-ik osztályos fiú részéről:

Természetesen én is beregisztráltam a Duolingo oldalára, s eddig elért eredményemről én is készítettem fotót, amit szintén beillesztettem Sulivilágunk oldalára. Sőt versenyre hívtam kis diákjaimat a következő bejegyzésben: 

Végül egy szerény önvallomással zárom a Duolingo alkalmazásáról szóló "gyorsjelentésemet": nem szeretek aprólékos, részletes, eszközökre, feladatokra bontott fejlesztési terveket írni a hozzám járó gyerekekre vonatkozóan. Azt nagyon figyelem, hogy mik azok a részképességhiányok, amiket fejleszteni kell, és mik az erősségek, amikben tehetség-rehabilitációra van szükségük a minél optimálisabb fejlődésük érdekében. 

Aki az IKT-ét, azaz az információs és kommunikációs technológiát alkalmazza az oktatás-nevelés során , tudja, hogy mennyire naprakészek kell, hogy legyünk  digitális tolltartónk, mondhatnánk eszköztárunk tekintetében. Szinte óráról órára kapunk tudósítást különböző internetes oldalakról, új és még újabb tanítást segítő programokról, web 2.0-ás alkalmazásokról. S amiről tegnap még elképzelésünk sem volt, azt ma már frissen beépített tananyagként használhatjuk fel módszereink között. El kell mondanunk, rengeteg teher hárul ma a gyermekekre az iskolában. Hatalmas tananyagmennyiségeket kell nekik szinte egyik napról a másikra megtanulni, és a könyörtelenül egymás után következő dolgozatokban minderről számot adni. Ezt a nagy nyomást fokozottabban nehezen viselik a tanulási akadályokkal küzdő, integrált körülmények között tanuló diákok. Tapasztalatom, ha a modern technológiát bátorsággal alkalmazzuk gyakorlatunk során, akkor számos lehetőséggel könnyíthetjük a ránk bízott gyermekek tanulási folyamatait. S azt is bátorsággal merem kimondani, hogy ezek segítségével kevesebb lenne a frusztrált, magatartászavarral küzdő, osztályközösségbe nehezen illeszkedő tanulónk csoportjainkban.

Tovább olvasom!

"Ez neked biztos tetszeni fog!",- avagy találkozásom a Duolingóval

A címben megfogalmazott gondolattal köszöntött rám a minap lányom barátja, kezében okos telefonjával. Mellém ülve máris mutatta frissen letöltött programját, amelynek ikonja egy zöld kis baglyocska. Attila ismeri munkámat, tudja, milyen módszerekkel dolgozom a gyermekek között. S valóban nem tévedett, hiszen az első bemutatásra magaménak tudtam, és első látásra megszerettem a Duolingo alkalmazását. Néhány perc múlva az én telefonomról is nagy szemekkel nézett rám a kis bagoly, kérve, hogy kezdjek bele az izgalmas, játékos nyelvtanulásba. Szeretem magam kipróbálni a gyermekek számára felkínált oktatóprogramokat, online fejlesztőjátékokat, mert így tudom tesztelni leginkább, hogy mennyire lehetnek számukra hasznosak játékosságuk mellett. A Duolingo esetében nem kellett sokat töprengenem , hiszen az első szint végig játszása után én magam alig bírtam abbahagyni a játékot, azaz az angol nyelv tanulását. És ez az  a varázsszó, hogy: "játszunk", győzhet minden módszer felett. Mert igenis a gyermekek játszani szeretnének,- és valljuk be őszintén, mi is szeretünk játszani... És még az a szerencse, ha nem hal ki belőlünk a gyermek...

Egy szó mint száz: bátorsággal és nagy várakozással viszem be kisdiákjaimnak a képzeletbeli , digitális "Montessori-féle polcra a Duolingó játékot. Nem fogom senkire ráerőltetni, csak megkínálom vele mindahányat. Akkor lehet valódi gyermekszemléletű pedagógiánk, ha olyan bő választékú tanulási környezetet biztosítunk számukra, amely szabadságigényükre bízza  egyéni tanulási útjaikat. Ha bízunk bennük, jól fognak dönteni, mert ösztönszerűen sem a túl könnyű, sem a túl nehéz feladatot nem fogják választani. Megtalálják a saját fejlődési ütemüknek megfelelő feladatokat, amelyek az önellenőrzés segítségével önálló tanulásra bátorítják őket. 

Ahogyan tapasztalom, egyre több kisgyermek kap ajándékba okostelefont, amin azonnal megtalálják a különböző játékokat. Ha nem kell leadni reggel a tanáriban mobiljukat, akkor ott lapul a zsebükben, és azonnal előveszik, amint csak lehet, hogy játszanak egy kicsit vele. Iskolába menet is ugyanez a helyzet. S ha már így van, akkor miért ne csempésszünk olyan alkalmazást a játékok közé, ami egyben  hasznos is a napi felkészülésükben. Ma már az alsó tagozatos gyermekek zöme is tantárgyi szinten tanulja az angol nyelvet. Vannak azonban olyan, hozzám járó kisdiákok, akik valósággal szenvednek az angol órákon tanulási akadályoztatásaik miatt. Viszont a Duolingo játékkal -meglátásom szerint - tudnánk segíteni nekik az angol nyelv elsajátításában, és megszerettetésében. Remélem, kis idő múltán ilyen jó hírekkel tudok majd szolgálni bejegyzésemben. 

Végül néhány sort idézek a játékra vonatkozóan abból a cikkből, amelyik a nyest.hu oldalon olvasható: 

"...A Duolingo különlegessége, hogy a nyelvi tanfolyamokat a játékokhoz hasonlóan fejlesztették, ezért a tanulás élménye egyszerre jutalmazó és addiktív. „A legtöbben azért szeretik használni a Duolingót, mert szórakozva tanulhatnak vele, ahelyett, hogy más mobil játékokkal játszanának” – mondta von Ahn..."

A kép forrása:http://tinyurl.hu/3M58/

Tovább olvasom!

"Egyszervolt, hol nem volt...",- igaz mese az Okos Dobozról

Évekkel ezelőtt leltem rá az egyszervolt.hu magyar internetes gyermekportálra, és mondhatom, számos kisgyermek használta és használja mind a mai napig nagy örömmel foglalkozásaink során. A réten sétálva sok-sok érdekes, játékos, ám fejlesztést rejtő alkalmazás van, amit mint egy jól előkészített Montessori -pedagógia szerinti tanulási környezetet kínálhatunk fel gyermekeinknek. Ők onnan bármit választhatnak, hiszen minden az ő fejlődésükre, előmenetelükre van.Természetesen játékba csomagolva, ami a gyermeki kor alapvető szükséglete. A réten találtunk rá a Traff Parkra,  ahol már hosszú listán szerepelnek a kis Traff tulajdonosok. 

Hamar belekukkantottunk az Okos Dobozba is , és színesítettük vele foglalkozásainkat.
(Utólagos megjegyzés: időközben nem a réten találhatjuk meg az Okos Dobozt, hanem külön alkalmazás segítségével:  http://www.okosdoboz.hu/ )

Az elmúlt év szeptemberében az Országos Szakmai  Tanévnyitó nagy rendezvényén be is mutattam egy perces TeachMeet keretében, hogyan is használják a gyerekek az Okos Doboz feladatait. Ekkor jött az örvendetes hír, amely szerint megjelent az Okos Doboz új verziója, és éppen a helyszínen volt a bemutatója.Természetesen meghallgattam az előadót,  Vitéz Gyöngyvért, az Egyszervolt Programiroda oktatás-fejlesztési igazgatóját, aki, elmondta a program újdonságait. Első találkozásunk után csakhamar bekerültem az Új Okos Doboz tesztelő csapatába, amellyel  Intézményem, a Zuglói Bendek Elek EGYMI az  Okos Doboz Egyszervolt Bázisiskolája lett .

A gyerekeket beregisztráltam a rendszerbe. Természetesen  szüleikkel konzultáltam minderről előzetesen. A szeptemberi-októberi hónapunk a teszteléssel zajlott, amely során sok élménnyel gazdagodtak a gyerekek.

Karácsony előtt kis ünnepségeket készítettem a tesztelő kisdiákok részére.. Előzetesen meghívót küldtem számukra, amit a Sulivilág oldalára tettem fel. Az ünnepség során mindenki megkapta kis ajándékát, amit Vitéz Gyöngyvér küldött a tesztelésben részt vett gyerekek számára. Kézhez vehették Okos Dobozos belépési kódjukat, amit az Okos Dobozos órarendre mindenki számára felírtam. Kaptak egy Okos Dobozos tollat, és egy kis házi sütit, amit otthonról vittem számukra. 

     

                         

 Ma már otthonosan mozognak a programon belül, hol Gyakorlómódban, hol pedig Tudáspróba módban végzik feladataikat.

 Mint mindig, most is készítettem felvételeket a foglalkozásokról, amiből egy 3 perces és egy 9 perces kis bemutató született. A rövid verziót ismét az Educatio 2014 kiállításon a Sulinet standján mutattam be  2014. 01. 18-án. 

Íme a rövid verzió:

Íme a hosszabb verzió:

Tovább olvasom!

"Az esélyegyenlőséget szolgáló info-kommunikációs technológiák"

Az elmúlt év októberében az Informatika - Számítástechnika Tanárok Egyesületétől érkezett levél Gmail-es postaládámba. Ismét egy szíves unszolás, ezúttal egy 60 órás tanfolyamra. Az ISZE főtitkára, Dr. Bánhidi Sándorné, Julika ajánlotta fel számomra az ingyenes, TÁMOP-os képzést. Mivel évek óta ISZE tag vagyok, így ismerte Julika tevékenységi körömet, érdeklődésemet az IKT, azaz az info-kommunikációs technológiák gyógypedagógiai alkalmazása iránt. Nem volt szükség nagy rábeszélésre, neki is indultam az új ismeretszerzésnek. Különleges világ nyílt ki előttem ezekben a hetekben. Képzésvezetőnk Szántai Károly volt, aki web akadálymentesítési szakértő, esélyegyenlőségi és akadálymentesítési info-kommunikációs szakoktató. Bár voltak számomra nehezen érthető témakörök, kiváltképpen, amikor némi HTML kódokkal kellett bánni, de olyan csapatba kerültem, ahol szíves segítő társakra leltem. Mivel osztályfőnökként halmozottan sérült gyermekeket is tanítottam több éven keresztül, így az esélyegyenlőséget szolgáló info-kommunikációs technológiákat a gyakorlatból ismertem. Személyes kapcsolataim e különleges gyermekekkel  maradandó élményt hagytak bennem mind a mai napig. Így az ez irányú záróvizsga feladatokat -úgymond- könnyűszerrel elvégeztem. Ilyen volt pl. egy esszé elkészítése, amelyet itt most szívesen közre is bocsátok:

Élményem egy fogyatékos személlyel from Szeverényi Irma

Vizsgafeladatunk volt még többek között, hogy gyűjtsünk olyan forrást, amely a képzésben nem szereplő, esélyegyenlőséget szolgáló infokommunikációs technológiát, érdekességet mutat be. 

Elővettem hát archívumomból azokat a felvételeket, amelyek ezeket a segédeszközöket mutatják be.  A kiválogatott anyagot összefűzve, kis videó formájában nyújtottam be. Íme:

A záróvizsgán mindenki bemutathatta saját Wordpress oldalán elkészített e-portfólióját, amely a 60 óra tananyagának megoldott feladatait tartalmazta. Nem mondom, hogy tudásom biztos lett ez idő alatt az akadálymentes weblapok készítése témakörében, mégis hasznosnak vélem a tanfolyamot magamra nézve. Eddig ugyanis mindig azt hittem, hogy egy internetes honlapot csak úgy lehet akadálymentessé tenni, ha egy akadálymentes verziót készítenek hozzá. Viszont a valódi esélyegyenlőséget az a megoldás adja, ha az eredeti honlap úgy van megszerkesztve a HTML5 kód rendszerében, hogy oda helyeznek el úgynevezett alt attribútumokat, amelyek szöveges magyarázatokat adnak képekre és egyéb vizuálisan felfogható dolgokra a felolvasó programokon keresztül a látássérült felhasználók számára. Sok más egyéb kisegítő lehetőségről tanultunk, ami akadálymentessé tehet egy weboldalt, amit most bejegyzésemben nem kívánok részletezni. Aki ezen a területen dolgozik, bizton meg fogja találni azokat a lehetőségeket, képzéseket, ahol ebbéli tudását mélyítheti. 

A képzés végén egy újabb Tanúsítvánnyal gazdagodhatott kelléktáram, amit most örömmel illesztek be bejegyzésem végére: 

Tovább olvasom!

"Alma a fán - Az iskola nyitott világa"

Bejegyzésem címe a Tempus Közalapítvány pedagógusoknak szóló szakmai rendezvénysorozatára utal. Amikor az elmúlt év szeptemberében végig olvastam a témaköröket, ismét gondba estem, vajon a sok érdekes és hasznos előadásból melyikre is menjek majd el.Végül a  kézhez kapott programból a december 12-ikei Digitális írástudás alcímmel ellátott szakmai rendezvényt választottam. Akkor még mit sem sejtettem, hogy előadóként fogok részt venni ezen a délutáni rendezvényen. Így hát meglepetésként hatott a szíves meghívás, amelyet B. Tier Noémitól, a Tempus Közalapítvány projektkoordinátorától kaptam. 

Mondanom sem kell, ismét nagy volt örömöm, hiszen akikkel szinte napi kapcsolatban lehetek online módon, azokkal találkozhattam személyesen. S való igaz, rohanó világunkban ritka szép pillanat, ha ilyen találkozásra sor kerülhet. A legizgalmasabb ilyenkor mindig az, ha hosszú hetek, hónapok, esetleg évek közös internetes ismeretsége után először láthatjuk meg személyesen is egymást. Rendszerint ez egy pillanat kérdése szokott lenni, hiszen profilképünk alapján azért felismerjük egymást. Ezen a december 12-ikei délutánon Fegyverneki Gergő és kedves párja, Viki volt az, akikkel most találkozhattam először. Azt szoktuk ilyenkor megállapítani, hogy mintha mindig is ismertük volna egymást... 

Az előadások a Virtuális Egyetemen elhangzottak közül , valamint a Tempus Közalapítvány  Digitális Módszertárba bekerült kiváló, innovatív ötletek közül voltak kiválasztva. Ennek megfelelően én  a Sulivilág iskolai internetes közösségét mutattam be az ott lévő kedves vendégeknek.

Íme ez volt  a gazdag, sokrétű program:

Tovább olvasom!

Különleges gyermekek tehetségfejlesztése az örömpedagógiai módszerével - Tehetségkonferencia 2014. 10.19-én

A kép forrása: http://www.osztalyfonok.hu/cikk.php?id=1290

Szeretem a Facebookot... Igen, így egyszerűen és tömören... Azaz máris javítom önmagam, hiszen nem a Facebookot szeretem elsősorban, hanem mindazt a jó lehetőséget, amihez  "Facebook-lakásom" óta hozzájutottam. Bátran mondhatom, hogy viszonyulásunk milyensége tőlünk függ e nagy közösségi portált illetően. Sok helyen vitatott, hogy szükségünk van-e rá, s hogy mennyi csapda, veszély forrása lehet használatba vétele. Erre vonatkozóan talán úgy fogalmazhatok, hogy igyekeztem magamra nézve személyre szabni "Facebook-létemet". Mivel éveken át meglehetősen elszigetelve végeztem gyógypedagógiai tevékenységemet, hiszen nem volt közelemben innovatív, minden újra kapható csapat, így hatalmas lehetőség tárult fel előttem, amikor benyitottam e nagy közösségi térbe. Senkit nem kívánok leminősíteni ottani "életmódfolytatása" tekintetében, hiszen bejegyzésemnek nem ez a célja és rendeltetése, hanem azt hangsúlyozom inkább ki, hogy itt találtam rá társaimra, akik szemléletükben , módszereikben hozzám hasonlóképpen gondolkoznak. Itt nyílt ki előttem a világ, itt tapasztaltam meg azt az összetartó erőt, amihez elsősorban nem is a személyes találkozás, hanem gondolataink kicserélése járult hozzá. Itt kapom meg ezen felül azokat a friss híreket, információkat, amelyek konferenciákra, különböző pedagógiával kapcsolatos eseményekre invitálnak. Így azután sokszor a bőség zavarában szenvedve nem is tudom, hogy a sok lehetőség közül melyiket is válasszam, hogy Szeretett Családom, s az iskolában rám bízott gyermekek kárt ne szenvedjenek távollétemben. Oly' szélsebesen következtek  múlt év szeptembere óta  egymás után a különböző rendezvények, hogy azokat blogom Facebook oldalára csupán egy-egy rövid hír formájában közöltem, remélve, hogy majd időben tudok hosszasabban is beszámolni bejegyzéseimben. Kissé késve ugyan, de igyekszem pótolni hiányosságaimat. Jelen poszt is egy olyan konferenciáról szól, amelynek programját a múlt évben, szeptember 17-én tette fel Szekszárdi Júlia a Facebookra, s amit rögvest meg is osztottam Örömpedagógia Facebook oldalára. A konferencia címe a következő volt: Ez is tehetséggondozás! - Elmélet és módszerek . Olvasva a készülő programot, igen tetszetősnek mutatkozott, így hát elhatároztam, kiszorítom az időt és beregisztrálok. Egy-két nap múltán már láttam, nincs menekvés, nincs visszalépés, hiszen Szekszárdi Julika az Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesületének elnöke telefonon hívott fel, és kért meg egy Szakmai Műhely vezetésére. 

Úgy gondolom, hogy  egy módszer milyensége a gyermekek visszajelzése révén lehet meggyőző, így évek óta készítek fotókat, videókat foglalkozásaimról. Magam szempontjából is hasznosnak tartom az utólagos visszanézését az óráknak, hiszen önkontrollt gyakorolva próbálom hibáimat javítgatni, s a jónak tűnő módszereket megtartani. Ezen kívül a szülők is ily' módon bepillanthatnak tevékenységeinkbe. Mivel a technika nagyon sokszor cserben hagyott már, s a rám bízott gyakran súlyos akadályokkal küzdő gyermekek aktuális állapotának bizonytalansága miatt elég kockázatos nálam egy bemutatóóra sikeressége. Így magunk között, amikor minden szépen működik, igyekszem gyakorlataimat rögzíteni felvételeim segítségével. 

Így készültem hát az október 19-ikei Tehetségkonferenciára. Műhelyfoglalkozás gyanánt, egy 25 perces videóban igyekeztem bemutatni, hogy az örömpedagógia égisze alatt hogyan is gondolom el a tehetségfejlesztést a gyógypedagógiában megvalósítani: 

Mivel "Egy fecske nem csinál nyarat", így örömmel teszem közzé azoknak a lelkes, innovatív kollégáknak Műhelyfoglalkozásait is, amelyek ezen a Konferencián bemutatásra kerültek:
http://www.osztalyfonok.hu/cikk.php?id=1280

Tovább olvasom!

Tudásmegosztás a Virtuális Egyetemen 2014-ben

Szeretek egyetemre járni... Főleg, ha azt otthonról is, saját időbeosztás szerint és nem utolsó sorban költségmentesen lehet művelni. Beiratkoztam hát a Virtuális Egyetem által meghirdetett őszi kurzusra. Csábító volt a beharangozó számomra, amelyet e-mail postafiókomat megnyitva emígyen kaptam meg: 

Kedves Pedagógus Kollégák!

Szeretnénk felhívni a figyelmüket a Virtuális Egyetem most induló, bárki számára elérhető új, online kurzusára "Web 2.0 és IKT-eszközök módszertana” címmel. A kurzus szakmai partnere a Tempus Közalapítvány Digitális Módszertára. A kurzus célja, hogy a csatlakozó résztvevők megosszák egymással módszertani ötleteiket, jó gyakorlataikat online előadások és beszélgetések formájában.

A kurzushoz való csatlakozás folyamatos, további információk elérhetők a Virtuális Egyetem oldalán.

Üdvözlettel:

B. TIER NOÉMI / Ms. Noemi B. Tier

koordinátor / co-ordinator

Aki a web 2.0 és az  IKT-eszközeit beépíti módszertanába, az tudja, mennyire szükség van a közös tudásmegosztásra. Nem haboztam hát , s néhány kattintás után máris örömmel üdvözölt Tóth Reni az Egyetem online felületén, a nyitott Facebook csoport oldalán. Ha valahova elmegyünk, ha valahova belépünk, ahol még sosem jártunk, ugye mindannyian tudjuk, mennyire fontos a barátságos fogadtatás. Reni olyan kedvesen, nemes egyszerűséggel mondta el a kurzus felépítését, hogy kezdeti félelmem azonnal szertefoszlott. Olyannyira , hogy kérésére még egy előadás megtartását is vállaltam, amire az elmúlt évben, okt. 7-én került sor. Témám a Sulivilág digitális osztálytermének bemutatása volt, amit előre elkészítettem, és a Google+ Hangouts alkalmazásán keresztül mutattam be. Ezzel egy időben a You Tube -on  is látható volt az előadás: 

A SlideShare dokumentummegosztó segítségével egy gyűjteményt is átadtam az érdeklődő kollégáknak, ami a Sulivilágos foglakozásainkat tartalmazza:

Ötlettár a Sulivilág használatához from Ujhelyiné Szeverényi Irma

Elmondhatom, remek hely ez online felület egymás munkáinak megismerésére. Itt nem kell féltenünk rejtett tudáskincseinket, hiszen ha valamit közrebocsátunk, helyette a sokszorosát kapjuk. Ugyanis előttem is voltak és utánam is jöttek kollégák, akik saját ötleteiket osztották meg egy-egy előadás során.

S a "mesének" még nincs is vége. Bárki jöhet, mindenkit szívesen, nagy szeretettel fogadnak a csoportban. Nem kötelező előadni, nem kötelező hozzászólni, nincsenek határidős beadandók, helyette napi szinten segíthetjük ki egymást az IKT és a  web 2.0 eszközök használata során folyamatosan felmerülő kérdések tekintetében. Tehát akkor találkozzunk a "fedélzeten"!

Tovább olvasom!

"Mobil digitális gyógypedagógia: fókuszban az autizmus"

A kép forrása: http://www.nikitalk.com/

Bejegyzésem címét idézőjelbe tettem, hiszen azt nem magamtól vettem. Négy évvel ezelőtt a II. Oktatás-Informatika Konferencián hangzott el egy előadás ebben a témakörben. Mivel a gyógypedagógiai fejlesztéseimet az IKT, azaz az információs és kommunikációs technológia segítségével végzem, így nagy kíváncsisággal, érdeklődéssel ültem be akkor Dr. Győrí Miklós előadására. Izgalmas beszámolót kaptunk a HANDS projektről, amelynek ötlete egy nemzetközi összefogással született meg. Lényege, hogy segítse az autizmussal diagnosztizált gyermekeket a társas eligazodásban és fejlődésben. Maga a HANDS, mint mozaikszó, ennek lényegét fogalmazza meg: Helping Autism-diagnosed teenagers Navigating and Developing Socially. Videotórium őrzi a hasznos információkat, amelyeket most blogom oldalán is szíves-szeretettel közzéteszek: Mobil digitális gyógypedagógia: fókuszban az autizmus. A HANDS projekt és első eredményei. | videotorium.hu
S hogy mindezt négy év távlatából miért is említem meg? Azért, mert 2013.szeptember 26-án, a 10. Nemzetközi Autism-Europe Kongresszus plenáris előadásán ismét hallhattunk Dr. Győri Miklóstól a HANDS projektről.
Tudvalevő, hogy én a "terepen" dolgozom. Gyermekek között tevékenykedem, és sokszor ösztönszerűen alkalmazom eszközeimet, keresve, kutatva, hogy mi is az a hatékony, fejlesztési, oktatási lehetőség, ami előbbre viheti a tanulási nehézségekkel és egyéb súlyos akadályokkal megterhelt gyermekeket. Több mint 10 év gyakorlattal a hátam mögött mondhatom el, hogy a modern technológia utat tört a gyógypedagógia területén is, és nem túlzás, ha azt mondom, forradalmian új lehetőségekkel kínált meg bennünket. Talán nem kell erősítgetni, hogy aki napról-napra készül a foglalkozásokra, tanórákra, az nem tud grafikonos, pontos kimutatásokat készíteni gyakorlatának sikerességéről. De ha vannak olyan elkötelezett szakemberek, akik ezeket a méréseket elvégzik, az hatalmas megerősítés arra vonatkozóan, hogy ösztönös és tanult pedagógiai gyakorlatunk helyes irányba halad-e. Ilyen értelemben megerősítés számomra a HANDS projekt ideje alatt tapasztalt eredmények ismertetése is. S ha most még nem is igazán érzékeljük hazánkban ennek a nemzetközi összefogással történt kiváló ötletnek gyakorlati megvalósulását, de az útirány ki van taposva számunkra, csak bátorságunkat , kezdeményezőképességünket kell hozzáadnunk mindehhez. Természetesen megfelelő közös akarat is szükséges, amely emberbaráti és anyagi támogatásban nyilvánulhat meg.
S ha most felmerülne a kérdés, hogy milyen forradalmian új kezdeményezés volt  ebben  a bizonyos HANDS projektben? Röviden, egyszerűen úgy tudom megfogalmazni, hogy egy hatalmas lehetőség megteremtése az esélyegyenlőségre. Hiszen az, ha egy autizmussal élő gyermek, fiatal tinédzser nem tépőzáras kártyákkal kell, hogy eligazodjon a napi teendői közepette, hanem egy okos telefonba épített kommunikációs rendszer segítheti őt a tájékozódásban, a tevékenységek sorrendiségében, hogyne lenne ez örömteli mindenki számára?! Ha az utcán, vagy egy üzletben, vagy az iskolában, netán óra alatt(!) az okosát hívja segítségül, ez nem fogja őt leértékelni senki előtt. Nem beszélve arról a segítségről, amit a szülők kaphatnak, kaphatnának ezen keresztül. Tudom, mennyi energiát, időt fektetnek a rengeteg kártya előállításába,  a nyomtatásba, a laminálásba, a tépőzárak elkészítésébe... Mindezt kiválthatná a Hands projektben kitalált, 21. század kihívásainak megfelelő segítő, kommunikációs eszköz.
Szerencsésnek mondhatom magamat, mert egy pályázat nyerteseként az AOSZ ösztöndíj segítségével részese lehettem az elmúlt évben Budapesten megrendezésre kerülő 10. Nemzetközi Autizmus Kongresszusnak. Nem tagadom, a három nap hatalmas kínálatából előre megjegyeztem magamnak azokat az előadásokat, amelyek a világ minden tájáról elhozták  aktuális eredményeiket, amelyek alátámasztják az autizmussal élő gyermekek IKT-val, azaz az információs és kommunikációs technológiával támogatott gyógypedagógiai fejlesztésük sikerességét. Igyekeznem kellett a gyönyörű Budapesti Kongresszusi Központ számos termeit váltogatnom, de sikerült némi segítséggel mindig eligazodnom, és időben ülhettem be az éppen aktuális előadás meghallgatására.Összességében megállapítható, hogy kis hazánk előkelő helyet foglal el az innovatív törekvések tekintetében. Elég erre csupán egyetlen példa, amit egy workshop keretében hallhattunk Prekop Csilla és Farkas János előadásán keresztül, akik egy személyre szabható számítógépes készségfejlesztő rendszert dolgoztak ki autizmussal élő személyek számára.
A konferencia után újabb lelkesedéssel indultam utamra, és találtam rá új és új modern technikai kezdeményezésekre, amelyek az autizmussal élő gyermekek kommunikációját segítheti modern társadalmunkban. Ennek hozadékaként immár öt ilyen jellegű alkalmazást töltöttem le okos telefonom Play áruházából. Természetesen mindet az ingyenes változatból... De így is tudom használni , és nem csak az autizmussal élő gyermekek között, hanem mindez az egyéb akadályokkal küzdő diákok számára is segítő jobbként szerepel.
Ezek az alkalmazások a következő helyeken találhatók meg: http://www.nikitalk.com/, ( Utólagos megjegyzés: időközben  a program néhány alapfunkciója maradt  ingyenes csupán.) http://aacspeech.org/, ( Időközben a program fizetőssé vált.)

Végül nagy várakozással tekintek a VI. Oktatás-Informatikai Konferencia elé, ahol többek között ismét hallhatunk Dr. Győri Miklóstól és lelkes Csapatától a legújabb kutatási eredményekről. 

Tovább olvasom!

Egyéni fejlesztés képszerkesztővel

http://edmypic.com/picadilo/

Egyre inkább nyilvánvaló, hogy a kezünk alá kerülő gyermekek nem igazán szeretnek a tanításnak csupán passzív, befogadó résztvevői lenni. Ők alkotni, építeni, konstruálni kívánnak az ismeretszerzés folyamatában. Ehhez kiváló segítség számunkra a web2.0 gazdag eszköztára. Csupán a megfelelő alkalmazást kell ügyesen kiválasztani az internet adta lehetőségek tárházából, és a fejlesztési területeket figyelembe véve, az adott tanuló számára egy gondosan előkészített tanulási környezetként kell felkínálnunk az éppen akkor szükségesnek vélt programot. Ezután mi már csak háttérből kísérjük, facilitátorként segítve őt, ha megakadna az alkotás során. A sokféle lehetőség közül nagyszerű fejlesztőóra "kerekedhet" egy képszerkesztő program használatával. Ha először mi magunk végig megyünk a szerkesztés mindmegannyi variációján, tapasztalhatjuk, hány és hány részképesség fejlesztése rejlik egy ilyen munkában. Tudom, mert már több ízben is tapasztaltam, hogy szeretnek a gyerekek képet szerkeszteni. Főleg, ha saját magukról készített fotót csinosítgathatják, szépíthetik. A lassabban tanuló kisdiákok esetében gyakran probléma a szerialitás képességének hiánya. Egy képszerkesztésnél pl. sok mindent kell megjegyezni, hogy mi mi után következik. De ez csupán egyetlen a sokfajta képességfejlesztés lehetőségei közül. Kreativitásuk, alkotófantáziájuk, esztétikai készségük, gondolkodásuk,  matematikai készségük, szövegértési készségük, írásbeli szövegalkotó képességük, síkbeli tájékozódási képességük komplex módon, és legfőképpen élményszerűen fejleszthető. S ha angolul írt programmal dolgoznak a gyermekek, az adott esetben pompás angol gyakorló órának is megfelel. Megtanulhatják pl. az online szótár használatát. Angol szókincsük gyarapodhat ebben a számukra izgalmas elfoglaltságban. 

Csupán egy ötletként szerettem volna átnyújtani a most talált képszerkesztő programot, amelyet ki-ki osztályfokának, és tanulócsoportjának megfelelő módon használhat fel az oktatás színesebbé tétele céljából. 

Ahogy ráleltem a kis szerkesztő alkalmazásra, mondhatom, eljátszottam vele egy darabig. A szerkesztés lépései során egy csokor részképesség fejlesztési lehetőséget gyűjtöttem össze. Ahogyan már írtam az előzőekben , úgy most is megerősítem, nem kell félnünk attól, ha kisdiákjaink játékként élik át tanóráinkat, fejlesztő foglalkozásainkat. Lehet, hogy így még több ismeretet elsajátítanak, mintha szétszabdalva okítanánk őket, külön-külön szedve a feladatokat részképességeiknek megfelelően. S nem utolsó sorban, tennünk kell annak érdekében, hogy ne teherként éljék meg diákjaink az iskolai éveket, hanem gyönyörű, örömteli időszakként idézhessék majd fel sok év múltán is  diákéveiket.

Tovább olvasom!

TehetségSáv minden gyermek számára

http://sni-tst.eu/tarsaink

Utazó gyógypedagógusként járva-kelve iskolákban, óvodákban igen sok különleges gyermekkel találkozik az ember. Vannak, akik a Szakértői Bizottságok által különféle kódokat kaptak, de vannak, akik ilyesfajta kódot nem viselnek, ám van valami  furcsa, a többségtől eltérő a viselkedésükben. Kategorizáljuk azután őket. Vannak SNI-s, azaz sajátos nevelési igényű gyermekek, s vannak a BTM-esek, a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermekek csoportja. Aggódó szülők, felelős pedagógusok gondoskodnak azután a sokirányú fejlesztési lehetőségről, hogy valamiképpen csökkenjenek, s legjobb esetben megszűnjenek az eltérő fejlődésből fakadó hátrányok, akadályoztatások. Ez így rendjén is van, csak akkor szokott kicsit kérdővé válni a tekintet, amikor a rám bízott gyermekek fejlesztését egyfajta tehetségnevelésnek nevezem. Sokak számára ugyanis  nehezen képzelhető el ez a program a gyógypedagógiai fejlesztésben. El kell, hogy mondjam: nem szeretem igazamat erősítgetni, mert a viták, szóharcok nem jó hangulatot szülnek. Inkább azon vagyok, hogy keresek, kutatok, s ha nemzetközileg elismert szakemberek munkásságában gyakorlatomat igazolni látom, azt boldog örömmel nyugtázom.

Talán nem vitatja senki Dr. Gyarmathy Éva, a Magyar Tudományos Akadémia Tudományos főmunkatársának, szakpszichológusnak szaktekintélyét. Ezért hát nagy örömömre szolgált, amikor kicsit közelebbről megismerve a gyermekek között végzett tevékenységemet, meghívott az általa vezetett Sajátos Nevelési Igényű Tehetségeket Nevelő Tanácsába munkatársnak. Ezen kívül a TehetségSáv is felkínálta számomra az együttműködést, amely szintén a tehetségnevelés szolgálatában tevékenykedik. 

Meg is írtam rögvest programomat,  gyakorlatomat, amelyben kifejtem, hogyan is képzelem el a tehetségsegítést egyéni fejlesztéseim során. 

http://www.tehetsegsav.hu/node/204

Mindezek fényében nem győzöm hangsúlyozni, milyen kincs került a kezünkbe  modern technológiánk következtében. Az IKT, azaz az információs és kommunikációs technológia, a web 2.0 eszközei hatalmas ablakot nyitottak meg számunkra a gyógypedagógia területén. A sok akadállyal telt gyermekek olyan akadálymentes pályát kaptak ezáltal, ahol nemhogy behozhatják hátrányaikat, hanem olyan tehetségcsírák mutatkozhatnak meg, amelyekkel kiemelkedő eredményeket érhetnek el, s kaphatják meg a többség részéről méltán kiérdemelt elismerésüket. Persze ehhez még van tennivaló bőségesen. Alapvetően a szemléletváltás szükséges, amelyben pl. természetszerű lehet majd, hogy egy integrált körülmények között oktatott gyermek tanórai segédeszköze a laptop lehessen. Csak zárójelben jegyzem  meg, hogy sok helyen ez már természetes egész osztálytermi vonatkozásban is. 

El kell ismerni, nem könnyű út az ilyesfajta tehetségnevelés, hiszen tudjuk, a számítógép valóban függőséget okozhat, kárt tehet, de nem csak a sérült , hanem az ép gyermekek körében is. 

Ezért tartom járható útnak azt, hogy nem tiltással próbáljuk megoldani a veszélyhelyzetet, hanem a kis "palánta" idejekorán történő ápolásával, gondozásával, nevelésével segítjük fejlődésében. Mi tudjuk azt, ha megtanuljuk, utánajárunk alaposan, hogy melyek azok a programok, fejlesztőjátékok, amelyek segíthetik elmaradt részképességeik fejlődését, s ezzel együtt az addig nem is sejtett, bennük rejlő tehetségük kibontakoztatását. Nap mint nap tapasztalva ennek az útnak valamennyi örömét, de valamennyi nehézségét, egy száz év óta fénylő sugároszlop erősíti lépteimet, hogy akadályoztatásaim ellenére meggyőződésemben ne hátráljak meg. Ez pedig a nagy reformpedagógus Mária Montessori gyermekszemlélete, amely többek között ezt is vallja:

"Nincs még egy ilyen kor, amikor a gyermeknek nagyobb szüksége lenne az értelmes segítségre, és minden, ami akadályozza a kreatív tevékenységben a tökéletesség elérésének esélyét csökkenti."

Álmaim iskolája egy olyan hely, ahol ezt az értelmes segítséget megkaphatja az ott tanuló kisdiák, és ezáltal  semmi nem akadályozza őt kreatív tevékenységében. Már-már azt hittem, ebben az évben rálelek, amit már több mint egy évtizede keresek... Ugyanis nagy örömömre szolgált, hogy többek között a XIV. kerületi Heltai Gáspár Általános iskolába is járhatok egyéni/ kiscsoportos fejlesztésre. Évek óta tudomásom van arról, hogy Montessori szemléletű oktatás folyik az intézményben. Nagy várakozással tekintettem tehát az első látogatás felé. Nem tudtam ugyanis, hogy az iskola vezetői mennyire nyitottak az innovatív pedagógia felé. Azaz, merik -e bátorsággal beemelni a manuális Montessori didaktikai eszköztárukba a modern technológia mindmegannyi arzenálját. S ha igen, akkor vajon megvan-e hozzá a technikai eszköztár, a rendszergazda közelsége, a terem biztosítása. S a találkozás után, ahogy mondani szokás: "egyik szemem sírt, a másik meg nevetett". Nevetett, mert a fogadtatás reményen felüli volt, hiszen az Igazgató és Igazgató helyettes asszony teljes támogatásukat biztosította munkámat illetően. A könnyek a technikai felszereltség hiányából fakadtak... Pedig most egy vadonatúj közös program előtt állunk, hiszen mind a Heltai Általános Iskola, mind pedig a Zuglói Benedek Elek EGYMI Egyszervolt Bázisiskola lett. Ez annyit jelent, hogy a most megnyíló új Okos Doboz digitális feladatgyűjteményét tesztelni fogjuk a gyermekek között. 

Hála az Égnek, Édes Szüleim megtanítottak kérni és köszönni. Ezért nem restellem most e sorok útján kérésemet közvetíteni: ha valaki tud olyan még jól futó, de már feleslegessé vált számítógépről, hangfalról, fülhallgatóról, vagy akár valamilyen interaktív tábláról, úgy kérem szépen jelezze a következő e-mail címen: szevirma@gmail.com. Tudom, Montessori is megmozgatott minden követ annak érdekében, hogy eszközeit , lehetőségeit megteremtse. S ha ő ezt a maga korában vállalta, száz év elteltével én is merek hinni az emberek jóakaratában. Olyan nemes célt szolgálna a szeretetküldemény, amely sok kisgyermek esélyét nagymértékben növelné. Mivel Bázisiskolaként vállaltuk  programunkban a folyamatos visszajelzést, így az adományozók felé is folyamatos lesz a beszámolóm, amelyet e blog keretében biztosítani fogok.

Mint eddig is tettem: hiszek, remélek és szeretek... Így bízom abban, hogy anyagi, technikai hiányaink nem lesznek céljaink elérésében akadályaink...

Tovább olvasom!

Egyetlen játék - számtalan fejlesztési lehetőség!

                                              http://artzooka.com/#games/details/color-spinner

 (Utólagos megjegyzés: időközben a program elérhetetlenné vált, de szerencsés módon helyette van bő választék a hasonló fejlesztési lehetőségekkel rendelkező online játékokból. Pl. a Hextris  Android alkalmazás, amelyet ingyenesen letölthetünk a Google Play áruházból a következő linken: http://bit.ly/2umQQUL )

Mindannyian tapasztaljuk, "pörgősen" indult ez az új esztendő. Sok megoldatlannak tűnő probléma vesz körül bennünket a 2013/2014-ik év kezdetén. Viszont a gyermekek már az iskolapadokban, fejlesztőszobákban várják a számukra elkészített tananyagokat, fejlesztőfeladatokat. Bár lehet, hogy kissé valótlan állítás részemről, hogy várják, hiszen kevés gyermektől hallottam az elmúlt napokban azt, hogy örömmel készült az iskolába. Ennek okait most nem taglalom, hanem inkább azért fogtam tollat, hogy gyorsan megosszam azt a kis játékot, ami az imént a Tanárblog közlése jóvoltából repült felém. A sok jó és hasznos ötletet átfutva, azonnal ráleltem egy aprócska kis játékra, amit gyógypedagógiai fejlesztéseink során remekül használhatunk majd. A fenti kép alatti linkre kattintva kezdhetjük el a színegyeztetős játékot, amely igen sokféle fejlesztési lehetőséggel bír. Az a kiválóságuk ezeknek a számítógépen játszható fejlesztőprogramoknak, hogy egyrészt élmény a gyermekeknek, hiszen a számukra kedves tanulási környezetben történik a foglalkozás, másrészt pedig nem különülnek el a fejlesztési területek egymástól, hanem együttesen fejleszthetők a játék segítségével. Játszottam hát egyet az újonnan megismert színegyeztetővel, hiszen így lehet leginkább tesztelni, hogy milyen fejlesztési lehetőségek rejlenek benne. Egyre feljebb jutva a szinteken, egyre nagyobb izgalom vett erőt rajtam, hogy a színes kis golyóim megfelelő helyre kerüljenek. Természetesen ilyenkor empatikusan belebújok kis diákjaim bőrébe, és átélem azt a küzdelmet, amit az okoz, hogy akadályoztatásaik ellenére is minél több pontot gyűjthessenek, és minél kevesebb tévesztésük legyen. Így válik a sokszor kínkeservesnek tűnő fejlesztőfoglalkozásból , vagyis a Szakértői véleményekben megfogalmazott fejlesztési területek alapján meghatározott feladatsorokból örömteli, izgalmas pillanatokat szerző játék. Ezen közben a gyermek nem is sejti, hogy informális úton a program a következő területeken fejleszti:

megfigyelőképesség, figyelemkoncentráció, figyelmi megosztás, figyelemtartás, feladattartás, színfelismerés, színdifferenciáló képesség, észlelési folyamatok, irányok észlelése, iránytartás,  oldaliság, jobb-bal differenciálás, finommotorika, szem-kéz koordináció, vizuo-motoros koordináció, digitális kompetencia.

A mesékből ismerjük: "Aki nem hiszi, járjon utána!" Látogasson el az Artzooka oldalára, és játsszon néhány kört a színegyeztetős játékkal!

Bátorítani tudok minden gyógypedagógus kollégámat, de olyan pedagógus társamat is, aki integráltan tanít akadályozott gyermeket, hogy ne féljen attól, ha jókedvűen "csak" játszani engedi kis diákját ezzel és az ehhez hasonló, valóban képességeket fejlesztő játékkal. Nem baj, ha kacag, nem baj, ha visongat izgalmában. Hiszen jól tudjuk, mindez elmaradt részképességeit fejleszti. Titkon remélem, hogy olvasóim között szülők is vannak, akik olykor aggódva gondolkodnak el, amikor a "Mit csináltatok Irma nénivel?" kérdésre gyermekük azt válaszolja, hogy:  "gépeztünk, és csak játszottunk..."

Köszönöm, hogy a Tanárblog "kincseskamrája" ez ideig apadhatatlan forrásbázist nyújt számunkra.

Tovább olvasom!