Digitális nemzedék konferencia - 2015.03.21. - "Eseménynapló - visszatekintés" 5.

Ránk ragyogott a nap ezen a szép tavasz kezdetén... Népes sokadalom gyűlt össze az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Kazinczy utcai épületében. Immár negyedik alkalommal került megrendezésre a Digitális nemzedék konferencia. Mindegyiken volt szerencsém részt venni, így tudom érzékelni azt a fokozott érdeklődést, ami a mostani eseményt illeti. Rendkívüli volt az a motiváló program, ami idecsalogatott oly sok pedagógust az ország minden szegletéből. Példaértékű volt most is a Szervezők munkája. A Konferenciakötet percre pontosan megjelent az esemény napjára, tehát minden érdeklődő pedagógus részletes tájékoztatást kaphatott az előadásokról az előadók absztraktjain keresztül.

Íme:

Digitális nemzedék konferencia - 2015 - Konferenciakötet from Szeverényi Irma

Szavamat  nem akarom szaporítani, hiszen ha valaki átolvassa a Konferenciakötet 62 oldalát, szinte teljes képet kap a konferencián történtekről.

Néhány szó erejéig azonban saját élményemről szólva elmondhatom: nagyon jól éreztem magamat ezen a napon! Elsősorban a személyes találkozások örömét, értékét szoktam ilyenkor megemlíteni. Most is voltak olyanok, akiket már régebbről ismerek online módon, és most tudtunk egymás szemébe mosolyogni akkor, amikor ilyen formán is megláthattuk egymást. Ezen kívül, vagy talán ezen felül igen nagy megtiszteltetésnek vettem, hogy meghívást kaptam a Gamification szekcióba Fromann Richárdtól, a JátékosLét Kutatóközpontjának igazgatójától. A rövid, summás előadásokat kerekasztal beszélgetés követte. A Konferenciakötet 14-ik oldalától olvashatóak szekciónk absztraktjai. S ha valaki időt tud szánni a videofelvétel megnézésére is, annak elhoztam blogomba, szíves szeretettel ajánlva:

Az Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesületének Facebook oldalán találtam meg azt a felsorolást, ahol linkek segítik a célirányos keresést az egyes előadásokat illetően:

Új trendek az oktatásban: játékosítás (gamifikáció) az iskolában c, szekciónk videofelvétele

Linkek az egyes részekhez:

Zakariás Péter: Játékosított értékelés és óraszervezés a felsőoktatásbanhttp://bit.ly/1MHmoZO

Barbarics Márta: Iskolai értékelés gamification alapokonhttp://bit.ly/1F7dRWJ

Tóth Norbert: Hogyan talált rám a Gamification? http://bit.ly/1GQvEGj

Ujhelyiné Szeverényi Irma: A kódolás órája – Tehetség rehabilitáció a gyógypedagógiában http://bit.ly/1aouDsR

Mirkné Haba Anikó: Versike.hu http://bit.ly/1IW6mpc

Vendler Balázs: Gamification a gyakorlatban – Játékos tanulási folyamatok http://bit.ly/1FnlElN

Damsa Andrei: A játék, mint optimális tanulási környezet – Játékosítás a gyakorlatban http://bit.ly/19OtOIU

Kerekasztal-beszélgetés, kérdések: http://bit.ly/19MQVTO

Digitális bemutatóm a Kódolás Órájáról szólt. Bár ott van a videofelvételen, de talán kicsit jobb a minősége, ha közvetlenül idemásolom az eredeti felvételt: 

Több, mint egy évtizede köteleztem el magamat a innovatív pedagógiának. Sokszor, sok helyen írtam milyen inspirációk segítették utamat. Arról kevésbé szólt a fáma, hogy milyen akadályoztatások, bántások, meg nem értések értek tevékenységemet illetően. Most azonban nyíltan köszönöm meg minden ellenem szóló társam kritikai hozzáállását, hiszen ők is hozzásegítettek , hogy gyakorlatom minél hitelesebb legyen a gyermekek körében. Sokáig egymagam jártam, magányosan utamat. Alig volt, aki értette, megértette volna az IKT gyógypedagógiai alkalmazásának hatalmas szerepét. Sokszor csak a gyermekek öröme, szeretete volt az egyetlen biztos támpontom, hogy tudjam,   jó irányba haladok. Kitartóan kutattam, kerestem hiteles szakemberek munkáit, akik bizonyították a modern pedagógiai eszközök 21.századi létjogosultságát. Voltak és vannak is ilyen "Útmutató oszlopaim",- hála értük...

Tudtam mindig is, hogy egy fecske nem csinál nyarat... És mindig vártam, lestem "fecsketársaimat". S most örömmel írom, hogy a Digitális Nemzedék Konferencián összegyűlt a kis csapat! Egy asztal mellett, karöltve csiripeltük világgá: "Új trendek jönnek az oktatásban! Küszöbön a játékosítás!" Kétségtelen, nem kis munka, megalapozott, szakszerű utat készíteni egy örömteli, vadonatúj tanítási-tanulási folyamatnak. De készek vagyunk rá, és egyre többen vannak pedagógusok közöttünk, akik megértik az idő szavát. S átérzik  sok-sok ezer diák  változtatást sürgető, olykor   kétségbeesetten követelődző hangját.  

Tovább olvasom!

Zuglói Pedagógiai Napok - 2015.03.16-20. - "Eseménynapló - visszatekintés" 4.

"Eseménynapló - visszatekintésem" során tavasz köszöntött ránk a téli napok után. Ilyenkor-tájt kerül megrendezésre a Zuglói Pedagógiai Napok eseménysorozata, ahol gazdag programkínálat nyílik a pedagógusok számára:

Zuglói Pedagógiai Napok - 2015.03.16-20. from Szeverényi Irma

Én is kaptam meghívást egy előadás megtartására. A JÁTÉK  volt a kulcsszava ezeknek a napoknak. Örültem, hiszen ez folyamatos törekvésem. Azaz, hogy játékos folyamatba tudjam ágyazni kisdiákjaim számára még a legnehezebb fejlesztési feladatokat is. Kapóra jött éppen a Rókalandozó online társasjáték, amit már hetek óta játszunk a foglalkozások során. Előző blogbejegyzésem egyikében már említést is tettem róla, ahol leírtam, hogy az eFestivál Gamification kategóriájának nyertes alkalmazása, amely játékos elemeket épít be egyébként nem játékos folyamatba. A NAT követelményrendszerének megfelelő alsó tagozatos ismeretanyagot segíti ilyen módon, azaz játékosan elsajátíttatni a gyerekekkel.

Készítettem egy rövid bemutatót a játékról, amit az előadás keretében levetítettem: 

Ezután egy foglalkozásrészletet mutattam be, ahogyan ezt a játékot alkalmazom egy kislány fejlesztése során:

Már néhányszor említettem, hogy én a terepen teszem dolgom, nem rendelkezem evidencia-alapú kutatási eredményekkel. Számomra az "evidencia" a gyerekek ölelése, ragaszkodása, mosolya...

Talán nem rossz az irány, hiszen hány kutató szakember, pszichológus megállapította, hogy öröm nélkül nem lehet hatékony egy általunk egyébként kitűnőnek vélt terápiás módszer sem. Igen, kellenek természetesen az evidenciák, de amíg ilyen irányú kutatási bizonyíték fejlesztésem hatékonyságáról nem születik, bizton teszem dolgom, - látva a hozzám bejövő gyermekek szemének ragyogását. 

S ha még otthon szüleiket, nagyszüleiket is ráveszik egy -egy Rókalandozó társasjátékra, akkor 

még inkább mosolyra derül arcom, és indulok, viszem hozzájuk a következő "játékot"...

Tovább olvasom!

A tudatos és biztonságos internethasználat alapjai - 2015.február - "Eseménynapló - visszatekintés" 3.

Mindig szerettem valamilyen kitűzőt hordani... De azt sosem gondoltam volna, hogy ennyi kitűzőhöz juthatok röpke három hét leforgása alatt.  Márpedig ez így történt ez év februárjában. Őszintén szólva, nem is tudom, hogyan szokott ez történni... Vagy én találom meg a kurzusokat, vagy ők találnak meg engem, de valamilyen képzésbe mindig belecsöppenek. Többnyire azért a Facebook az oka ennek, hiszen itt-ott pedagógusi csoportok tagjaként sok mindenről értesülhetek. Námetovszki Zsolt kurzusára is ilyen úton módon jelentkeztem be, és  nem bántam meg. A tudatos és biztonságos internethasználat alapjai volt a téma. Persze ilyenkor jön a "lebeszélő manóka", mondván, tudok én erről már sok mindent, nem hiányzik ez a 3 hét plusz fáradság nekem... Szerencsére hamar elhessegettem e lebeszélő gondolatmenetet, és belevágtam a kurzus elvégzésébe. Struktúrája a népszerű MOOC -hoz hasonló jellegű volt a tanulói aktivitást és a multimédiát helyezve előtérbe. Egy rövid, 5 perces videóban mutatta be Zsolt a képzés felépítését: 

A blogbejegyzés keretei nem engedik meg, hogy mindenről részletesen szóljak. Csupán összegzésképpen mondom el bátorítva pedagógus társaimat, hogy érdemes élni az ilyenfajta tanulási lehetőséggel. Sokan elmondták már az online kurzusok előnyeit, így én csupán megerősítem: nincs utazási idő és pénzráfordítás. Bár határidők vannak a kötelező beadandókat illetően, de én osztom be az időmet otthon, kényelmesen. Tanulni jó és hasznos a digitális kompetenciák elsajátítása végett is, mert ezen ismeretek birtokában biztosabban tudjuk tanítani a ránk bízott tanítványainkat ezeket a tanulási technikákat illetően. A kurzus tartalmáról még nem is beszéltem. Mindig van valami új, valami hasznos, amit vagy a kurzusvezetőnktől, vagy egymástól tanulhatunk meg. 

Röviden, tömören három képben kívánom illusztrálni azt az ismeretanyagot, amit elsajátíthattunk a képzésen: 

1. hét anyaga:

2.hét anyaga:

3.hét anyaga:

S álljon itt egy cikk, ami a kurzussal kapcsolatos, benne az a három videó, ami alapja volt a képzésünknek: 

http://www.press-szo.com/internet/

Gyakran hallunk ma a belső és külső motivációkkal kapcsolatosan különböző álláspontokról.

Igen, azzal én is egyetértek, hogy ha van belső motiváció, akkor nem kell különösebben jutalmazni az embert. Ám ennek ellenére, vagy éppenséggel emellett valahol azért szívmelengető dolog megkapni az online, vagy papír alapú elismervényeket, jelvényeket, kitűzőket, okleveleket. Így voltam én is most a kurzus végeztével. Örültem, hogy sikerrel elvégeztem a képzést, s örömömet ez az szép elismervény még csak tetőzte. Köszönöm mindezt a kurzus szervezőinek!

Tovább olvasom!

eTwinning start 2015 januárjában - "Eseménynapló - visszatekintés" 2.

Évek óta figyelemmel kísérem az eTwinning nagy nemzetközi közösség életét, tevékenységét. 

Ilyen irányú képzésben is részt vettem. A kurzust Főző Attila vezette. A záróvizsgánk egy képzeletbeli projekt prezentálása volt. Én is készítettem egyet, ami azóta sem valósult meg. 

Viszont mindig vártam azt a bizonyos "kozmikus pillanatot", amikor beléphetek végre kicsinyeimmel a nagy Testvértérbe. Mert hogy ez a neve az eTwinning kommunikációs felületének. S eljött az idő 2014.decemberében, amikor is Szépné Vinczencz Kati óvodapedagógus meghívott a projektjébe. 

Örömmel vállaltam, hiszen szeretem új élménnyel meglepni Csapatomat. Az Anyahajó blogunkra meg is írtam számukra következő nagy kalandunkat. Most először lépünk át országunk határain. Portugál óvoda a partnerünk, akikkel kapcsolatba kerülhetünk. A projekt címe: Wonders of magic window - A varázsablak csodái - Maravilhas da Janela Mágica. A projekt célja a médiatudatosságra nevelés IKT segítségével.

http://twinspace.etwinning.net/5377

Első feladat volt, hogy mindenki elkészítse  saját logóját.

Nagy érdeklődéssel nézték végig a gyerekek a portugál óvodások fotóit:

Megmutattam számukra a magyar óvodások képeit is:

Mi is munkához láttunk. A Smart interaktív tábla szoftverének segítségével alkotta meg ki-ki az ő elképzelése szerinti logót, amelynek az Anyahajó Stúdió nevet adtuk.  Angolul is odaírta mindenki, hiszen az eTwinning közös nyelve az angol. Így lett a mi nevünk: Mother Ship Studio.

Így alkotott a Csapat:

S így néz ki a nagy közös munka: 

S ez lett a közösen elfogadott Anyahajó Stúdió "hivatalos" logója:

Szeretem zenés, képes bemutatóban megörökíteni tevékenységeinket. Egyrészt szép emlék, másrészt nagy örömmel nézik végig a gyerekek, átélve a közös munka, a közös játék sikerélményét. 

Nem is szólva arról az inspirációról, aminek eredményeképpen ők maguk is kedvet kapnak, hogy előállítsanak hasonló bemutatókat a Movie Maker videókészítő program  segítségével.

Elvittük hát  két kis zenés összeállításunkat a Testvértérre: 

Íme az egyik:

https://youtu.be/UWkIlqNiGwk

S íme a másik: 

https://youtu.be/1gnl7s7I_Q0

Elindultunk hát a nagy úton... Következő feladatunk: plakát készítése Magyarországról.

Ígérem: hozok róla beszámolót...

Végül, ha valaki kérdi: mi ebben a fejlesztési lehetőség egy gyógypedagógiai foglalkozás keretén belül? Úgy gondolom, nem túlzás, ha azt válaszolom: sok. Igen, mert olyan komplex tevékenységet végeznek a gyerekek, amely magában foglal sok-sok részképességet. Sorolhatnám, de most nem teszem. Hiszem, hogy egy értő, gyermeket szerető, a 21.századi kihívásokat ismerő pedagógus tudja, mi minden ismeret van elrejtve egy ilyen projektben.

Boldog vagyok, mert a gyökerekre építhetek. A száz esztendővel ezelőtt élt , nagy reformpedagógus Mária Montessori szemléletében központi helyet foglalt el a kozmikus nevelés. Célja volt, hogy egy határokon átívelő, békét szerető, az egész világmindenséget megismerő gyermeksereg kerüljön ki kezei közül. S ma hatalmas lehetőséget kaptunk a modern  technika által, hogy kapcsolatba kerülhessünk más népek gyermekeivel, szokásaival, megismerve kultúrájukat, értékeiket. S még szinte élő kapcsolatban is lehetünk velük a Skype segítségével. 

Esélyegyenlőség! Igen! Itt lehet valóság, mert még azok is megkaphatják a nemzetköziség csodás élményét,  akik súlyosan akadályozottak különböző sérültségüknél fogva. Meggyőződésem, hogy  ez a továbbfejlesztett, gyökereitől soha nem elszakadó 21. századi Montessori pedagógia!

A fenti kép forrása: http://bit.ly/1C093RV

Tovább olvasom!

Infotér Konferencia - 2014 - "Eseménynapló - visszatekintés"1.

Merész vállalkozásba kezd, aki blogírásra adja fejét. Illő lenne ugyanis, hogy bejegyzései naprakészek legyenek. A gyakorlat azonban nem mindig bizonyítja ezt. Van olyan időszak, amikor az események olyan gyorsasággal történnek, hogy azokat Rainlendar naptáromban csupán csak elmaradt blogbejegyzésként  írom fel. Most, hogy elérkeztünk a Húsvéti ünnepekhez, s a tavaszi szünet néhány napjához, számba vettem lemaradásom. Megvallom, kissé elrémültem, mennyi mindennel tartozom magamnak s olvasóimnak.... Így hát, ha nem is a Twitter gyorsaságával, de megpróbálom pótolni elmaradt beszámolóim. Első tartozásom az Infotér Konferencia eseménye. Tudom, mindenki értesülhetett róla,  hiszen olvastam én is a híradásokat. Viszont néhány személyes élményt, fotót azonban meg szeretnék örökíteni blogomban. Gyönyörű helyen jártunk ugyanis azon a novemberi napon Igazgatónőmmel, Kölesné, Németh Marikával.  Azt nem mondom, hogy az időjárás kegyes volt hozzánk, de még ilyen arcát nem láttam eddig festői szépségű  Balatonunknak.  Kompon keltünk át, és így jutottunk a csodás balatonfüredi Anna Grand Hotelba, a konferencia színhelyére. 

A nulladik napot is beleszámítva három napon át tartott a gazdag program. Minket, pedagógusokat természetesen az informatikai innováció oktatásbeli tartalma érdekelt elsősorban. Jártunkban -keltünkben igazgató asszonyommal, Marikával rátaláltunk egy teremre, ahol játszani kezdtünk, de iziben! X-BOX volt a játék neve, és mi beleéltük magunkat azoknak a gyermekeknek szerepébe, akiket , mint akadályokkal küzdő gyermekeket segítünk, fejlesztünk, nevelünk intézményünkben. Készséges volt a segítőnk, aki hátulról irányított bennünket. Ekkor megerősödött bennem az, amit évek óta tudok, hogy mekkora segítség lehet ez az eszköz a sérült gyermekek fejlesztésében. Most már "csupán" egy megfelelő pályázat szükségeltetne, hogy intézményünkben ilyen örömteli fejlesztésben részesülhetne minden rászoruló gyermek. 

Plenáris előadásban lépett színre egy nemzetközi minősítéssel rendelkező mentőkutya Juhász Zoltán, a Cserhát Mentőkutyás Egyesület vezetőjével. Megtudtuk, hogy egy térinformatikai eszköz segítségével milyen pontossággal kereshetők meg az eltűnt személyek. 

Egy oktatással kapcsolatos prezentáció sarkalatos üzenetét is megörökítettem digitális fényképezőgépemmel, amely szerint: 

Ezzel tökéletesen egyetértek! Csak egy az óhajtásom: bár minél több helyen megvalósulhatna mindez!

Estefele, az impozánsan kivilágított Anna Grand Hotel udvarán átsétálva még egy kerekasztal beszélgetést hallgattunk meg, amelynek címe:  "Versenyképesség fejlesztés az alapoktól - Infokommunikációs képességek a köznevelésben" volt.

Végül, de nem utolsó sorban, számomra azért emlékezetes ez a balatonfüredi konferencia, mert itt adták át az eFestivál 2014 keretében meghirdetett verseny Gamification kategóriájának nyertes alkalmazását, a Rókalandozót. Ekkor ismertem meg Fornit, a kis rókát, és vittem a gyerekekhez, hogy bemutassam nekik az új játékot. 

Azóta is barangolunk Forniékkel,  Lelkesen hódítják meg a gyerekek a  megyéket , s közben informális úton sok-sok ismeretet sajátítanak el. Igen! Ez lenne a gamification komoly szerepe jelen oktatási rendszerünkben. Ennek lényege: játszani is engedjük már végre gyermekeinket!

Tovább olvasom!

Oktatási tartalmak keresése a Twitteren

Remek cikkre leltem internetes tallózásaim során, amit örömmel osztok meg olvasóimmal, azaz stílusosan szólva: "csipogom" tovább. Szeretem Richard Byrne oktatási  blogját olvasni. Most sem bántam meg, hogy kis időt szántam erre, hiszen nagyon hasznos útmutatóval látta el olvasóit a Twitter használatát illetően. Eddig is tapasztaltam, hogy ez a hírcsatorna kitűnő lehetőség arra, hogy gyorsan hozzájussunk a legfrissebb, szakmát érintő tartalmakra. Ismertem a hashtag funkcióját is, amelynek segítségével célirányosan kereshetünk minket érintő tartalmakat. Van is ilyen néhány már a birtokomban. Így szoktam rákattintani a hashtaggal ellátott #Montessori ICT,  #dislexia,  #gamification,  #HourOfCode,  #MinecraftEdu hírcsatornáira, és pillanatokon belül képben tudok lenni az adott percben megjelenő legfrissebb hírrel, tudósítással. Mint mindig, most is megjegyzem, nem kell, hogy elriassza ettől a lehetőségtől azt a pedagógust sem, akinél nehézséget jelent az angol nyelv ismerete, hiszen, ha otthon van saját szakmai berkein belül, akkor szépen át tudja hidalni a nyelvi akadályokat. A sok kép és videó pedig nagy segítség a dolgok megértésében. Napi angol gyakorlás is ez egyben azoknak, akik külön időt nem tudnak tölteni angol tanulásra.

Visszatérve Richard Byrne cikkére, egy gazdag gyűjteményt nyújtott át azokból az oktatási tartalmakból, amelyeket a hashtagok segítségével megtalálhatunk a Twitteren.

Íme a cikk elérhetősége: http://www.freetech4teachers.com/2014/10/how-to-search-twitter-for-educational.html#.VQeDiY6G-So

A blog írója 2 perces tutoriál videóban mutatja be a keresés útját-módját, ami mindenki számára követhető.

Kedvcsinálónak készítettem egy képernyőfotót arról az oldalról, ahol kedvünkre válogathatunk a jobbnál jobb oktatási tartalmakból. A képen csupán egy részletét látjuk a gazdag kínálatnak: 

http://cybraryman.com/edhashtags.html

Számomra külön öröm, hogy mennyi gyógypedagógiával kapcsolatos hírforrást találhatunk a keresés nyomán:  http://cybraryman.com/specialed2.html

Remélem, kedvet csináltam néhány kedves olvasómnak a Twitter szakszerű használatához.

Jó, hasznos, élvezetes "csipogást" kívánok!

A blog tetején látható kép forrása: http://bit.ly/1CpTqJb

Tovább olvasom!

A ClassBox pontgyűjtő játék ünnepélyes nyereményátadása 2015-ben

Az elmúlt esztendő novemberében bontottunk vitorlát, és vettük az irányt Anyahajónkkal és Bloghajóinkkal a ClassBox internetes, iskolai közössége felé. Hírt is adtam blogomban erről EZEN A HELYEN. Egy 90 napos Pontgyűjtő játékba csöppentem kis Csapatommal, amit derekasan teljesítettünk is az elmúlt hetek alatt. Már csupán három nap van hátra a hosszú projektből. Sok-sok fénykép és videó felvétel őrzi vidám s olykor igen koncentrált figyelemmel telt pillanatainkat. A számos állóképből kiválogattam néhányat, és készítettem belőlük ízelítőül egy rövidke, zenés bemutatót:

A játék izgalmát a felkínált ajándékok fokozták a gyerekek között. Az első sorsolás máris meglepetést hozott számunkra, hiszen az országos versenyben résztvevők közül ketten is a mi csapatunkból nyertek. Mondanom sem kell, nagy volt az öröm. A játék kezdetén ígéretet tettem a csapatnak, hogy ha lesznek nyertesek, közösen ünnepeljük meg őket, és mindenki számára hozok majd frissen sült, meleg pogácsát. 

Nagy meglepetésemre, a Classbox vezetői, Giba Zsolt és Kovács István felajánlották, hogy személyesen szeretnék átadni a nyertes gyermekeknek a ClassBox logóval ellátott pólókat. 

Elérkezett tehát a nagy nap a Heltai Gáspár Általános Iskolában. December 16-án benépesedett a kis fejlesztőszoba . Az iskola Igazgató asszonya, Földesné Fábián Csilla, helyettese Czető Mónika, valamint az egyik nyertes kisfiú, Bence osztályfőnöke, Simon Zsuzsi is megtisztelt bennünket erre a meghitt, s egyben vidám, néhány percre. 

Készítettem felvételt is az ünnepségről, ami persze nem mestermű, hiszen egyszerre többfelé is kellett figyelnem. Ám arra talán alkalmas, hogy átadjam hangulatát ennek a napnak.

Volt már azóta ismét sorsolás, s nagy örömünkre, most is van nyertesünk Gergő és Robi személyében. Ők már a póló mellé ClassBoxos bögrét is nyertek. S hogy lesz-e még meglepetés a végső sorsolás alkalmával? Ez még most titok számunkra. 

Összegzésképpen annyit mondhatok el, hogy hálás vagyok a Classbox kitalálóinak, fejlesztőinek a hosszú-hosszú játék elkészítéséhez, hiszen ezek a kisdiákok játékba ágyazottan kapták meg ez alatt a 90 nap alatt azt a részképesség fejlesztést, ami elősegítheti náluk a szem-kéz koordinációt, a koncentrálóképességet, a vizuális észlelést. S  nem beszélve arról az élményről, amit a játék során kaphattak, amely előbbre vitte egyszersmind szociális tanulásukat.

Tovább olvasom!

"Kedves Tanárok! Miért nem használjátok a segítő technológiákat a tanteremben?"

Szeretem a twittert használni... Szeretek "csipogni" és "csipogásokat" hallgatni....

Igaz, néha elröpül 1-2 óra velem, de nem bánom, mert a legújabb, legfrissebb pedagógiai hírekről értesülök néhány kattintás segítségével. Az egész világot magába foglaló tág tér ez, amelynek révén  benne lehetünk a "vérkeringésben". Így kis hazánk szűkös keretein túl is kitekintve, megérthetjük a pedagógiában, gyógypedagógiában végbemenő innovatív fejlődésmenetet. Sokáig csupán egy "sávon" értem el  Twitter csatornámat, és olvastam  azoknak rövid üzeneteit, akiket érdeklődési körömnek megfelelően bejelöltem. De ma már tudatosabban használom a hashtagok segítségével. Azaz tematikusan gyűjtöttem össze mindazok elérhetőségét, akik számomra igen fontos üzenettel bírnak. Így a  Kódolás Órája oldalát, a diszlexia hashtagját, valamint a MinecraftEdu elérhetőségét is figyelem, hiszen rendkívül érdekes, ahogyan ezt a játékot egyre többen alkalmazzák oktatási eszközként világszerte. 

Igaz, angol nyelvű hírek ezek zömmel, de ha valaki nem is érti ezt a nyelvet, az is tud tájékozódni a fordítóprogramok segítségével. Ezen felül beszédes képek, videók sorozata jelenik meg a hírfolyamokban, amelyekhez nem is szükséges a nyelvismeret. 

Bejegyzésemet most a diszlexia témakörével foglalkozó oldal ihlette meg. Felettébb tudok örülni annak, ha megerősítést kapok gyógypedagógiai tevékenységemmel kapcsolatban. Évek óta látom, érzem, közelről a terepet szemlélve, hogy mekkora segítség lehet, lehetne a diszlexiás gyermekeknek és egyéb sérültséggel küzdő, akadályozott tanulóknak, ha használhatnák a modern technológiát a tanulás során. Sajnos a hazai gyakorlat nehezen tudja örömmel üdvözölni ezt a forradalmian új törekvést. Egyrészt a már sokat emlegetett eszközhiány az iskolákban nem engedi meg, hogy pl.laptop segítségével jegyzeteljen, vagy írjon dolgozatot a tanulásban akadályozott gyermek az órán. Másrészt többen aggódnak amiatt, hogy ha számítógépet használ egy írással, olvasással küzdő tanuló, akkor nem fog tudni manuálisan megtanulni helyesen írni, olvasni. Ha valakiben ilyen kételyek merülnének fel, annak bátran merem ajánlani a twitter hírfolyam diszlexiára vonatkozó napi szintű használatát. Adott esetben percenként jelennek meg a különböző országok pedagógusaitól, gyógypedagógusaitól sőt professzoraitól olyan örömteli tapasztalatok, amely szerint a diszlexiabarát iskolákban bátorsággal alkalmazzák a gyermekek között a modern technológiát. Számos app, alkalmazás segíti őket abban, hogy értelmi képességeik megmutatását, tehetségük kibontakoztatását ne gátolja olvasási, írási nehezítettségük.

Jártamban-keltemben több intézményben is megfordultam az elmúlt években. Igyekeztem kapcsolatot teremteni azokkal a pedagógusokkal, akiknek tanítványai, mint SNI-s gyermekek, hozzám járnak egyéni/ kiscsoportos fejlesztésre. Próbáltam biztatni őket több esetben, hogy adjanak lehetőséget ezeknek a súlyos tanulási nehézséggel küzdő gyermekeknek a tanórai számítógép használatához, hogy tudjanak ennek segítségével jobban lépést tartani a többiekkel. Többször azt a választ kaptam, hogy hogy magyarázzák el az osztálynak, hogy az adott kisdiák miért használ laptopot az órán, és egyébként is, hogy néz ki, hogy ő számítógép segítségével dolgozik, a többi pedig nem. Én erre általában azt válaszoltam, hogy úgy vélem, ez rajtunk, pedagógusokon áll, hogy miként tálaljuk a gyermekek elé ezt a problémát, és majd a gyermekek ehhez igazodva tudnak alkalmazkodni a helyzethez. S ha csak néhány évtizedet visszarepülünk történelmünkben: a kis Bice-bóca a mankójával lépegetett a többi, szaladgáló, egészséges gyermek között, akiknek nem volt szükségük ilyen támogató eszközre. Most pedig a tanulási akadályozottsággal küzdő gyermekek számára ugyanilyen "mankó" lehetne egy laptop, ha támaszkodhatnának erre, a számukra akadálymentes környezethez, és nem szenvednének órán, hogy nem győzik az írást, olvasást. 

Abban a reményben vagyok, hogy hazánkat is eléri csakhamar a "friss áramlat", és egyre több pedagógus, gyógypedagógus kap ellenállhatatlan késztetést arra, hogy osztálytermeikben a segítő technológiákat alkalmazza. Mint utazó gyógypedagógus, legfőbb vágyam, hogy az integrált körülmények között tanuló, sajátos nevelési igényű kisdiákok végre megkaphassák ezt a jogos, számukra igen fontos, tanulási akadályozottságaik enyhítését szolgáló segítő eszközt. Külön öröm számomra, hogy egyre több Szakértői véleményben tanácsolják a számítógép kisegítő eszközként való használatát. 

Végül egyetlen cikket ragadok ki a sok közül, amit a Twitteren olvastam, s amely bátorítja a pedagógusokat a modern technológiák osztályszintű alkalmazására, kiemelten a diszlexiás és más egyéb tanulási nehézséggel küzdő gyermekek számára. A cikk címe:"Kedves Tanárok! Miért nem használjátok a segítő technológiákat a tanteremben?" Az írás elérhetősége s a fenti kép forrása: http://bit.ly/1vakke5 

A Twitteren a következő hashtagokkal vagyok jelen: #Örömpedagógia, #Joy_Pedagogy

S a következő hashtagok szerint olvasom a a napi, szinte percenként megjelenő, legfrissebb szakmai híreket: #HourOfCode, #dyslexia, #MinecraftEdu

Tovább olvasom!

IKT eszközök adaptálása Mária Montessori pedagógiai rendszerébe

Szoktuk mondani: "Csak úgy repül az idő velünk..." Ez jutott eszembe, amikor minap kissé megálltam, és eseményekkel dús életutamra visszatekintettem. A sok-sok történés közül most arról szeretnék egy rövid összefoglalót átadni, hogy miként is adaptáltam a Montessori pedagógia eszközrendszerébe az IKT-ét, azaz az információs és kommunikációs technológiát. S ha valakiben felmerülne a kérdés, hogy volt-e olyan szakember, aki mindezt elfogadta, jóváírta volna, annak válaszom örömteli, hiszen a Montessori vizsgám záródolgozatában már írtam ebbéli tapasztalataimról, s vizsgáztatóim, Stefan Mariann, a Magyarországi Montessori Egyesület elnöke és Bencsik Erika örömmel üdvözölték gyakorlatomat. Külön megtiszteltetés számomra, hogy Méhes Vera néni, aki az Egyesület tiszteletbeli elnöke volt, és nemzetközi diplomával rendelkező Montessori pedagógus hatalmas inspirációt adott számomra innovatív munkám elismerésével. Mint a Montessori Műhely szakfolyóirat főszerkesztője folyamatosan kérte publikációimat kutatási, kísérleti tapasztalataimról. 

Nem csupán szakmai szinten, hanem emberileg is igaz barátság alakult ki kettőnk között, amit e fénykép is őriz híven:

A digitális eszközök Montessori pedagógiai alkalmazásáról először Tarnavölgyi Gábor, az http://www.iot.hu/, azaz az "IKT hírportálja pedagógusoknak" oldalán adott hírt, s jelentetett meg ebben a témakörben cikksorozatot. Úgy gondoltam, talán nem lesz haszontalan, ha most ismét csokorba kötöm az akkor megírt tapasztalataimat. Bár vannak olyan alkalmazások benne, amelyek ma már  nem működnek, vagy rohanó tempóban fejlődő modern világunkban újabb web 2.0-ás eszközöket használunk, - mint én magam is, de a lényeg, hogy az a szemlélet, gyakorlat, ami a Mária Montessori által képviselt metodikában mutatkozott meg, jelen legyen. S hogy az adott kor adott gyermekének milyen eszközök segítségével valósítjuk meg a szabadság-adta örömteli tanulást, az már csak  másodlagos kérdés kell, hogy legyen.

Nos hát, időszalagomat 5 évre visszatekerem, és egy olyan gyermekcsoport napi tevékenységét mutatom be, ahol osztályfőnökként tanítottam, és igyekeztem a sokféle teherrel küzdő, halmozottan sérült gyermekeknek napsugarat, melegséget vinni tanulási folyamataikba. Hátha lesz olvasóim között olyan pályakezdő fiatal, akit inspirálhat majd az általam bemutatott gyakorlat. Jöjjön tehát a cikksorozat, ami Tarnavölgyi Gábor főszerkesztő úr jóvoltából született meg öt esztendővel ezelőtt:

 JÁTSZÓHÁZ, avagy „Így használom a digitális eszközöket” 1. rész

 JÁTSZÓHÁZ, avagy „Így használom a digitális eszközöket” 2. rész

 JÁTSZÓHÁZ, avagy „Így használom a digitális eszközöket” 3. rész

  JÁTSZÓHÁZ, avagy „Így használom a digitális eszközöket” 4. rész

 

JÁTSZÓHÁZ, avagy "Így használom a digitális eszközöket" 5. rész 

 

JÁTSZÓHÁZ, avagy "Így használom a digitális eszközöket" 6. rész

 SZEZÁM, TÁRULJ! - Montessori pedagógia a „digitális bennszülöttek” társadalmában  (1. rész)

 

SZEZÁM, TÁRULJ! - Montessori pedagógia a „digitális bennszülöttek” társadalmában  (2. rész)

 SZEZÁM, TÁRULJ! - Montessori pedagógia a „digitális bennszülöttek” társadalmában  (3. rész)

 SZEZÁM, TÁRULJ! - Montessori pedagógia a „digitális bennszülöttek” társadalmában  (4. rész)

Méhes Vera, Vera néni immár egy esztendeje onnan az "Égi Mezőkről" figyeli, kíséri utunkat.

A most hozzám járó gyermekek sok új alkalmazással, játékos programmal ismerkedtek meg. S amikor sikeres feladatmegoldásaik után örömmel kacagnak fel, látom, a mi Vera nénink kacsintását, s hallom biztató szavát: "Ez az gyerekek! Csak így tovább! Játsszatok! Szárnyaljatok a szabad megismerés útján!"

Bejegyzésemet egy zenés, képes összeállítással zárom, amit 2012-ben készítettem Vera néni 93.születésnapja alkalmából:

Foglalkozásainkat videó felvételek is őrzik, amelyek blogom VIDEÓK menüpontja alatt tekinthetők meg.

Tovább olvasom!

Amikor a negyvenöt perc kevésnek bizonyul...

IKT-val támogatott gyógypedagógiai fejlesztéseim során gyakran küszködtem a 45 perces órakeret szűkös voltával. Mivel munkánk célja a gyermekek komplex, harmonikus személyiségfejlesztése, ezért a foglalkozás nem korlátozódhat le csupán egy manuális, vagy akár számítógépes oktatóprogram által történő feladatsoros gyakoroltatással. Fontos a beszélgetés. Fontos, hogy egymás szemébe nézzünk, és mondjuk el összes bánatunkat, örömünket, ami egy hét alatt ért bennünket. Természetesen nem kötelező jelleggel, mert a kis labdát egy mondat nélkül tovább lehet adni, ha éppen nincs kedve valakinek egy szót sem mondani. Bár ez igen ritkán fordul elő, mert már a folyosón való találkozáskor egyik-másik kisgyermek odasúgja fülembe, hogy: "Irma néni, van egy jó hírem", vagy adott esetben: "rossz hírem", amit alig várnak, hogy elmondjanak odabent. S ha elkezdődik a "disputa", azt nehéz sokszor lezárni, annyi a mondanivaló... És ez így van jól... Ha jó hírünk van, jobb kézben tartjuk a kislabdát, ha rossz hírünk van, akkor a balban. Szépen rögzül bennük az irányok fogalma. Fejlesztőszobámban vannak manuális eszközök is, hogy ne uralkodjon el felettébb a számítógép használata. Mindkettőt alkalmazni azonban szinte lehetetlen 45 perc alatt. 

Évekkel ezelőtt, amikor osztálytanító voltam, a zenét mindig belecsempésztem óráimba. Sőt szabad mozgással, a Kokas-módszer adaptálásával ötvöztem lazító perceinket. Talán nem kell külön részletezni a zene transzfer hatását minden vonatkozásban. Most, utazó gyógypedagógusként sem szeretném a gyermekeket megfosztani ettől a terápiás élménytől. Viszont ezek a percek sem férnek bele a szűkös 45-ös keretbe. A  foglalkozások befejezéseképen történő kockadobásokra is időt kell hagyni, amit örömmel várnak az óra végén kis tanítványaim.

Egy szó, mint száz: szeptembertől tömbösítve tartom a heti két fejlesztőfoglalkozást. Azt nem mondom, hogy minden simán, gördülékenyen megy. Sok tapasztalat, kísérlet, próbálkozás van mögöttem az elmúlt hónapokat illetően. S itt említem meg a Tanárblog egyik szerkesztőjének, Prievara Tibornak nevét, aki többször is felhívja  figyelmünket arra, hogy ne csak a sikerekről beszéljünk, hanem azokról is, amiket kudarcként élünk át gyakorlatainkban. Természetesen a sikereinkről szívesebben adunk hírt,- én legalább is igen. Mindig úgy gondolom, hogy pedagógus  társaimat ezzel inspirálom, segítem. Viszont valóban fontos, hogy nyilvánvalóvá tegyük, hogy azok a közzétett, "kozmikus pillanatok", amiket sikerekként könyvelünk el, számos nehéz perc, kudarcos élmény közepette születnek meg. Én magam is megyek nem egyszer haza egy-egy iskolából csüggedten, fáradtan. Van,  amikor hiábavalóvá válik a hosszú órákon való felkészülés. S ennek számtalan oka lehet. Nekünk, IKT-val oktató pedagógusoknak réme, ha a technika cserben hagy bennünket. Csupán csak egy példa belőle: néhány héttel ezelőtt a Kódolás Órája programra készültem fel egy napra. Egyetlen egy foglalkozás nem sikerült, mert éppen ekkor az internet nem működött az iskolában. Persze ilyenkor elő kell venni ám a "B" terveket, amiből szerencsére van bőven. A programot pedig a következő napokban azért folytatni tudtuk. 

Vagy az is előfordulhat, hogy  a gyermekek nincsenek olyan állapotban, hogy örömmel elvégezzék az általam felkínált feladatokat . Ennek is számtalan oka lehet, amire rá tudunk jönni némi kis odafigyeléssel, néhány perces beszélgetéssel. Viszont van, amikor nem is tudjuk, mi a valódi ok, de nem úgy ment a foglalkozás, ahogy azt mi szerettük volna. Ekkor is előveszem és levetítem magamnak a foglalkozás videóját, amit egy állványra szerelt fényképezőgéppel örökítek meg, és levonom a tanulságokat, mit kellett volna másképpen  mondanom, tennem. Persze, ha éreztem,  láttam, hogy  valami szívem szerinti volt, abból nagy örömmel készítek megosztásra való videót. Csak mellékesen jegyzem meg: ha egyszer nyugdíjas leszek - azért már nem sokat kell várnom erre - lehet, hogy készítek egy sorozatot a kudarcos foglalkozásaimból... Ki tudja, talán még ezzel is segítségére lehetek valakinek...

Visszatérve azonban a jelenbe: a minap nagy örömmel tértem haza a Herman Ottó Általános Iskolából. Igen, "kozmikus pillanatokkal" ajándékozott meg a Sors  Egy másodikos és egy harmadikos kisfiú jött be hozzám fejlesztésre, akik számomra örömteli perceket szereztek. Így hát engedtessék meg, hogy most ne a kudarcaimat közöljem, hanem erről,  a számomra élményt jelentő foglalkozásról írjak néhány sort. 

Tudvalevő, hogy digitális osztályteremként használom az Anyahajó blogunkat, ahol erre a napra a következő feladatsort tűztem ki a fiúk számára: 

http://anyahajosegit.blogspot.hu/p/feladatok.html

A ClassBox Pontgyűjtő játék feladatait együtt csináltuk meg a közös munka, játék örömét  ízlelve .

Viszont a Kódolás Órája világjátékát Rómeónak szántam. A feladat nehézsége miatt tudtam, hogy mellette kell, hogy üljek, hogy hátulról navigáljam, segítsem. Addig azonban Petikémnek kellett valamit kigondoljak, amit egyedül is képes megoldani, és hasznos, egyben szórakoztató is lesz számára. Tudtam, hogy ismeri, sőt nagyon kedveli a Minecraft játékot. Így ezt kínáltam fel számára. S itt jöttek a meglepetések. Rómeó, gyönyörűen tudott haladni a kódolás során, és meg is kapta oklevelét az elért szintek után. Peti pedig alkotott addig a Minecraft területén. Ekkor helyet változtattam. Rómeónak adtam át a szabad alkotás lehetőségét a Minecraft játékában, én pedig Peti mellé álltam kis digitális fényképezőgépemmel, remélve, hogy kapok tőle némi kis beszámolót arról, amit e néhány perc alatt alkotott. Nem csalatkoztam, sőt néhány pillanatban  ámulva néztem és hallgattam. 

Íme némi vágás után ilyen beszélgetésünk alakult ki a Minecraft játéka apropóján:

Csak csendben, zárójelben jegyzem meg: Petike és a hozzá hasonló sok-sok úgynevezett "sajátos nevelési igényű" kisgyermek esete talán gondolaébresztő lehetne egy vadonatúj pedagógiai rendszer és módszer létrejöttében... Ha ez valóság lenne , talán sokkal kevesebb "SNI-s papir születne meg...

Na de folytassuk ismét a jelenben: amíg Peti beszámolója tartott, addig Rómeó is csodaszépet alkotott.

Három fotót is készített Minecraft-i rezidenciájáról, amelyeket a ClassBoxos Pontgyűjtős játékról készített felvételével, valamint a Kódolás Órája elvégzésével nyert oklevelével együtt töltött fel saját bloghajójába.

Mi meg Petivel az ő blogjába illesztettük be az általa készített felvételeket:

Peti bloghajója

Rómeó bloghajója

Ez a nap is megerősített hitemben és meggyőződésemben, amely szerint nem a deficiteket, a hiányokat kell hangsúlyozni, és azokat a diákokkal esetleg unalomig gyakoroltatni, hanem kívánatos lenne felismerni bennük a potenciális erősségeket, kapott tálentumokat, s azokat tehetség-rehabilitációs folyamatokkal, sikerélmények biztosításával kibontakoztatni. Egy sikeres életet alapozhatunk meg ilyen esetekben a ránk bízott gyermekeink számára. S higyjük el: ha elkötelezetten és szakmai , valamint emberi kiválósággal tesszük kitartóan munkánkat, még az úgynevezett részképesség zavarok is párhuzamosan csökkenni fognak, sőt  meg is szűnhetnek sok-sok tanulásban akadályozott tanuló esetében. Rajtunk múlik, hogy a mai "Einstein-ek", "Edison-ok", "Flaubert-ek" ne éljék meg azokat a szenvedéseket, amelyeket ők megéltek kisgyermekkori akadályoztatásaik miatt...

Tovább olvasom!