Oktatási tartalmak keresése a Twitteren

Remek cikkre leltem internetes tallózásaim során, amit örömmel osztok meg olvasóimmal, azaz stílusosan szólva: "csipogom" tovább. Szeretem Richard Byrne oktatási  blogját olvasni. Most sem bántam meg, hogy kis időt szántam erre, hiszen nagyon hasznos útmutatóval látta el olvasóit a Twitter használatát illetően. Eddig is tapasztaltam, hogy ez a hírcsatorna kitűnő lehetőség arra, hogy gyorsan hozzájussunk a legfrissebb, szakmát érintő tartalmakra. Ismertem a hashtag funkcióját is, amelynek segítségével célirányosan kereshetünk minket érintő tartalmakat. Van is ilyen néhány már a birtokomban. Így szoktam rákattintani a hashtaggal ellátott #Montessori ICT,  #dislexia,  #gamification,  #HourOfCode,  #MinecraftEdu hírcsatornáira, és pillanatokon belül képben tudok lenni az adott percben megjelenő legfrissebb hírrel, tudósítással. Mint mindig, most is megjegyzem, nem kell, hogy elriassza ettől a lehetőségtől azt a pedagógust sem, akinél nehézséget jelent az angol nyelv ismerete, hiszen, ha otthon van saját szakmai berkein belül, akkor szépen át tudja hidalni a nyelvi akadályokat. A sok kép és videó pedig nagy segítség a dolgok megértésében. Napi angol gyakorlás is ez egyben azoknak, akik külön időt nem tudnak tölteni angol tanulásra.

Visszatérve Richard Byrne cikkére, egy gazdag gyűjteményt nyújtott át azokból az oktatási tartalmakból, amelyeket a hashtagok segítségével megtalálhatunk a Twitteren.

Íme a cikk elérhetősége: http://www.freetech4teachers.com/2014/10/how-to-search-twitter-for-educational.html#.VQeDiY6G-So

A blog írója 2 perces tutoriál videóban mutatja be a keresés útját-módját, ami mindenki számára követhető.

Kedvcsinálónak készítettem egy képernyőfotót arról az oldalról, ahol kedvünkre válogathatunk a jobbnál jobb oktatási tartalmakból. A képen csupán egy részletét látjuk a gazdag kínálatnak: 

http://cybraryman.com/edhashtags.html

Számomra külön öröm, hogy mennyi gyógypedagógiával kapcsolatos hírforrást találhatunk a keresés nyomán:  http://cybraryman.com/specialed2.html

Remélem, kedvet csináltam néhány kedves olvasómnak a Twitter szakszerű használatához.

Jó, hasznos, élvezetes "csipogást" kívánok!

A blog tetején látható kép forrása: http://bit.ly/1CpTqJb

Tovább olvasom!

A ClassBox pontgyűjtő játék ünnepélyes nyereményátadása 2015-ben

Az elmúlt esztendő novemberében bontottunk vitorlát, és vettük az irányt Anyahajónkkal és Bloghajóinkkal a ClassBox internetes, iskolai közössége felé. Hírt is adtam blogomban erről EZEN A HELYEN. Egy 90 napos Pontgyűjtő játékba csöppentem kis Csapatommal, amit derekasan teljesítettünk is az elmúlt hetek alatt. Már csupán három nap van hátra a hosszú projektből. Sok-sok fénykép és videó felvétel őrzi vidám s olykor igen koncentrált figyelemmel telt pillanatainkat. A számos állóképből kiválogattam néhányat, és készítettem belőlük ízelítőül egy rövidke, zenés bemutatót:

A játék izgalmát a felkínált ajándékok fokozták a gyerekek között. Az első sorsolás máris meglepetést hozott számunkra, hiszen az országos versenyben résztvevők közül ketten is a mi csapatunkból nyertek. Mondanom sem kell, nagy volt az öröm. A játék kezdetén ígéretet tettem a csapatnak, hogy ha lesznek nyertesek, közösen ünnepeljük meg őket, és mindenki számára hozok majd frissen sült, meleg pogácsát. 

Nagy meglepetésemre, a Classbox vezetői, Giba Zsolt és Kovács István felajánlották, hogy személyesen szeretnék átadni a nyertes gyermekeknek a ClassBox logóval ellátott pólókat. 

Elérkezett tehát a nagy nap a Heltai Gáspár Általános Iskolában. December 16-án benépesedett a kis fejlesztőszoba . Az iskola Igazgató asszonya, Földesné Fábián Csilla, helyettese Czető Mónika, valamint az egyik nyertes kisfiú, Bence osztályfőnöke, Simon Zsuzsi is megtisztelt bennünket erre a meghitt, s egyben vidám, néhány percre. 

Készítettem felvételt is az ünnepségről, ami persze nem mestermű, hiszen egyszerre többfelé is kellett figyelnem. Ám arra talán alkalmas, hogy átadjam hangulatát ennek a napnak.

Volt már azóta ismét sorsolás, s nagy örömünkre, most is van nyertesünk Gergő és Robi személyében. Ők már a póló mellé ClassBoxos bögrét is nyertek. S hogy lesz-e még meglepetés a végső sorsolás alkalmával? Ez még most titok számunkra. 

Összegzésképpen annyit mondhatok el, hogy hálás vagyok a Classbox kitalálóinak, fejlesztőinek a hosszú-hosszú játék elkészítéséhez, hiszen ezek a kisdiákok játékba ágyazottan kapták meg ez alatt a 90 nap alatt azt a részképesség fejlesztést, ami elősegítheti náluk a szem-kéz koordinációt, a koncentrálóképességet, a vizuális észlelést. S  nem beszélve arról az élményről, amit a játék során kaphattak, amely előbbre vitte egyszersmind szociális tanulásukat.

Tovább olvasom!

"Kedves Tanárok! Miért nem használjátok a segítő technológiákat a tanteremben?"

Szeretem a twittert használni... Szeretek "csipogni" és "csipogásokat" hallgatni....

Igaz, néha elröpül 1-2 óra velem, de nem bánom, mert a legújabb, legfrissebb pedagógiai hírekről értesülök néhány kattintás segítségével. Az egész világot magába foglaló tág tér ez, amelynek révén  benne lehetünk a "vérkeringésben". Így kis hazánk szűkös keretein túl is kitekintve, megérthetjük a pedagógiában, gyógypedagógiában végbemenő innovatív fejlődésmenetet. Sokáig csupán egy "sávon" értem el  Twitter csatornámat, és olvastam  azoknak rövid üzeneteit, akiket érdeklődési körömnek megfelelően bejelöltem. De ma már tudatosabban használom a hashtagok segítségével. Azaz tematikusan gyűjtöttem össze mindazok elérhetőségét, akik számomra igen fontos üzenettel bírnak. Így a  Kódolás Órája oldalát, a diszlexia hashtagját, valamint a MinecraftEdu elérhetőségét is figyelem, hiszen rendkívül érdekes, ahogyan ezt a játékot egyre többen alkalmazzák oktatási eszközként világszerte. 

Igaz, angol nyelvű hírek ezek zömmel, de ha valaki nem is érti ezt a nyelvet, az is tud tájékozódni a fordítóprogramok segítségével. Ezen felül beszédes képek, videók sorozata jelenik meg a hírfolyamokban, amelyekhez nem is szükséges a nyelvismeret. 

Bejegyzésemet most a diszlexia témakörével foglalkozó oldal ihlette meg. Felettébb tudok örülni annak, ha megerősítést kapok gyógypedagógiai tevékenységemmel kapcsolatban. Évek óta látom, érzem, közelről a terepet szemlélve, hogy mekkora segítség lehet, lehetne a diszlexiás gyermekeknek és egyéb sérültséggel küzdő, akadályozott tanulóknak, ha használhatnák a modern technológiát a tanulás során. Sajnos a hazai gyakorlat nehezen tudja örömmel üdvözölni ezt a forradalmian új törekvést. Egyrészt a már sokat emlegetett eszközhiány az iskolákban nem engedi meg, hogy pl.laptop segítségével jegyzeteljen, vagy írjon dolgozatot a tanulásban akadályozott gyermek az órán. Másrészt többen aggódnak amiatt, hogy ha számítógépet használ egy írással, olvasással küzdő tanuló, akkor nem fog tudni manuálisan megtanulni helyesen írni, olvasni. Ha valakiben ilyen kételyek merülnének fel, annak bátran merem ajánlani a twitter hírfolyam diszlexiára vonatkozó napi szintű használatát. Adott esetben percenként jelennek meg a különböző országok pedagógusaitól, gyógypedagógusaitól sőt professzoraitól olyan örömteli tapasztalatok, amely szerint a diszlexiabarát iskolákban bátorsággal alkalmazzák a gyermekek között a modern technológiát. Számos app, alkalmazás segíti őket abban, hogy értelmi képességeik megmutatását, tehetségük kibontakoztatását ne gátolja olvasási, írási nehezítettségük.

Jártamban-keltemben több intézményben is megfordultam az elmúlt években. Igyekeztem kapcsolatot teremteni azokkal a pedagógusokkal, akiknek tanítványai, mint SNI-s gyermekek, hozzám járnak egyéni/ kiscsoportos fejlesztésre. Próbáltam biztatni őket több esetben, hogy adjanak lehetőséget ezeknek a súlyos tanulási nehézséggel küzdő gyermekeknek a tanórai számítógép használatához, hogy tudjanak ennek segítségével jobban lépést tartani a többiekkel. Többször azt a választ kaptam, hogy hogy magyarázzák el az osztálynak, hogy az adott kisdiák miért használ laptopot az órán, és egyébként is, hogy néz ki, hogy ő számítógép segítségével dolgozik, a többi pedig nem. Én erre általában azt válaszoltam, hogy úgy vélem, ez rajtunk, pedagógusokon áll, hogy miként tálaljuk a gyermekek elé ezt a problémát, és majd a gyermekek ehhez igazodva tudnak alkalmazkodni a helyzethez. S ha csak néhány évtizedet visszarepülünk történelmünkben: a kis Bice-bóca a mankójával lépegetett a többi, szaladgáló, egészséges gyermek között, akiknek nem volt szükségük ilyen támogató eszközre. Most pedig a tanulási akadályozottsággal küzdő gyermekek számára ugyanilyen "mankó" lehetne egy laptop, ha támaszkodhatnának erre, a számukra akadálymentes környezethez, és nem szenvednének órán, hogy nem győzik az írást, olvasást. 

Abban a reményben vagyok, hogy hazánkat is eléri csakhamar a "friss áramlat", és egyre több pedagógus, gyógypedagógus kap ellenállhatatlan késztetést arra, hogy osztálytermeikben a segítő technológiákat alkalmazza. Mint utazó gyógypedagógus, legfőbb vágyam, hogy az integrált körülmények között tanuló, sajátos nevelési igényű kisdiákok végre megkaphassák ezt a jogos, számukra igen fontos, tanulási akadályozottságaik enyhítését szolgáló segítő eszközt. Külön öröm számomra, hogy egyre több Szakértői véleményben tanácsolják a számítógép kisegítő eszközként való használatát. 

Végül egyetlen cikket ragadok ki a sok közül, amit a Twitteren olvastam, s amely bátorítja a pedagógusokat a modern technológiák osztályszintű alkalmazására, kiemelten a diszlexiás és más egyéb tanulási nehézséggel küzdő gyermekek számára. A cikk címe:"Kedves Tanárok! Miért nem használjátok a segítő technológiákat a tanteremben?" Az írás elérhetősége s a fenti kép forrása: http://bit.ly/1vakke5 

A Twitteren a következő hashtagokkal vagyok jelen: #Örömpedagógia, #Joy_Pedagogy

S a következő hashtagok szerint olvasom a a napi, szinte percenként megjelenő, legfrissebb szakmai híreket: #HourOfCode, #dyslexia, #MinecraftEdu

Tovább olvasom!

IKT eszközök adaptálása Mária Montessori pedagógiai rendszerébe

Szoktuk mondani: "Csak úgy repül az idő velünk..." Ez jutott eszembe, amikor minap kissé megálltam, és eseményekkel dús életutamra visszatekintettem. A sok-sok történés közül most arról szeretnék egy rövid összefoglalót átadni, hogy miként is adaptáltam a Montessori pedagógia eszközrendszerébe az IKT-ét, azaz az információs és kommunikációs technológiát. S ha valakiben felmerülne a kérdés, hogy volt-e olyan szakember, aki mindezt elfogadta, jóváírta volna, annak válaszom örömteli, hiszen a Montessori vizsgám záródolgozatában már írtam ebbéli tapasztalataimról, s vizsgáztatóim, Stefan Mariann, a Magyarországi Montessori Egyesület elnöke és Bencsik Erika örömmel üdvözölték gyakorlatomat. Külön megtiszteltetés számomra, hogy Méhes Vera néni, aki az Egyesület tiszteletbeli elnöke volt, és nemzetközi diplomával rendelkező Montessori pedagógus hatalmas inspirációt adott számomra innovatív munkám elismerésével. Mint a Montessori Műhely szakfolyóirat főszerkesztője folyamatosan kérte publikációimat kutatási, kísérleti tapasztalataimról. 

Nem csupán szakmai szinten, hanem emberileg is igaz barátság alakult ki kettőnk között, amit e fénykép is őriz híven:

A digitális eszközök Montessori pedagógiai alkalmazásáról először Tarnavölgyi Gábor, az http://www.iot.hu/, azaz az "IKT hírportálja pedagógusoknak" oldalán adott hírt, s jelentetett meg ebben a témakörben cikksorozatot. Úgy gondoltam, talán nem lesz haszontalan, ha most ismét csokorba kötöm az akkor megírt tapasztalataimat. Bár vannak olyan alkalmazások benne, amelyek ma már  nem működnek, vagy rohanó tempóban fejlődő modern világunkban újabb web 2.0-ás eszközöket használunk, - mint én magam is, de a lényeg, hogy az a szemlélet, gyakorlat, ami a Mária Montessori által képviselt metodikában mutatkozott meg, jelen legyen. S hogy az adott kor adott gyermekének milyen eszközök segítségével valósítjuk meg a szabadság-adta örömteli tanulást, az már csak  másodlagos kérdés kell, hogy legyen.

Nos hát, időszalagomat 5 évre visszatekerem, és egy olyan gyermekcsoport napi tevékenységét mutatom be, ahol osztályfőnökként tanítottam, és igyekeztem a sokféle teherrel küzdő, halmozottan sérült gyermekeknek napsugarat, melegséget vinni tanulási folyamataikba. Hátha lesz olvasóim között olyan pályakezdő fiatal, akit inspirálhat majd az általam bemutatott gyakorlat. Jöjjön tehát a cikksorozat, ami Tarnavölgyi Gábor főszerkesztő úr jóvoltából született meg öt esztendővel ezelőtt:

 JÁTSZÓHÁZ, avagy „Így használom a digitális eszközöket” 1. rész

 JÁTSZÓHÁZ, avagy „Így használom a digitális eszközöket” 2. rész

 JÁTSZÓHÁZ, avagy „Így használom a digitális eszközöket” 3. rész

  JÁTSZÓHÁZ, avagy „Így használom a digitális eszközöket” 4. rész

 

JÁTSZÓHÁZ, avagy "Így használom a digitális eszközöket" 5. rész 

 

JÁTSZÓHÁZ, avagy "Így használom a digitális eszközöket" 6. rész

 SZEZÁM, TÁRULJ! - Montessori pedagógia a „digitális bennszülöttek” társadalmában  (1. rész)

 

SZEZÁM, TÁRULJ! - Montessori pedagógia a „digitális bennszülöttek” társadalmában  (2. rész)

 SZEZÁM, TÁRULJ! - Montessori pedagógia a „digitális bennszülöttek” társadalmában  (3. rész)

 SZEZÁM, TÁRULJ! - Montessori pedagógia a „digitális bennszülöttek” társadalmában  (4. rész)

Méhes Vera, Vera néni immár egy esztendeje onnan az "Égi Mezőkről" figyeli, kíséri utunkat.

A most hozzám járó gyermekek sok új alkalmazással, játékos programmal ismerkedtek meg. S amikor sikeres feladatmegoldásaik után örömmel kacagnak fel, látom, a mi Vera nénink kacsintását, s hallom biztató szavát: "Ez az gyerekek! Csak így tovább! Játsszatok! Szárnyaljatok a szabad megismerés útján!"

Bejegyzésemet egy zenés, képes összeállítással zárom, amit 2012-ben készítettem Vera néni 93.születésnapja alkalmából:

Foglalkozásainkat videó felvételek is őrzik, amelyek blogom VIDEÓK menüpontja alatt tekinthetők meg.

Tovább olvasom!

Amikor a negyvenöt perc kevésnek bizonyul...

IKT-val támogatott gyógypedagógiai fejlesztéseim során gyakran küszködtem a 45 perces órakeret szűkös voltával. Mivel munkánk célja a gyermekek komplex, harmonikus személyiségfejlesztése, ezért a foglalkozás nem korlátozódhat le csupán egy manuális, vagy akár számítógépes oktatóprogram által történő feladatsoros gyakoroltatással. Fontos a beszélgetés. Fontos, hogy egymás szemébe nézzünk, és mondjuk el összes bánatunkat, örömünket, ami egy hét alatt ért bennünket. Természetesen nem kötelező jelleggel, mert a kis labdát egy mondat nélkül tovább lehet adni, ha éppen nincs kedve valakinek egy szót sem mondani. Bár ez igen ritkán fordul elő, mert már a folyosón való találkozáskor egyik-másik kisgyermek odasúgja fülembe, hogy: "Irma néni, van egy jó hírem", vagy adott esetben: "rossz hírem", amit alig várnak, hogy elmondjanak odabent. S ha elkezdődik a "disputa", azt nehéz sokszor lezárni, annyi a mondanivaló... És ez így van jól... Ha jó hírünk van, jobb kézben tartjuk a kislabdát, ha rossz hírünk van, akkor a balban. Szépen rögzül bennük az irányok fogalma. Fejlesztőszobámban vannak manuális eszközök is, hogy ne uralkodjon el felettébb a számítógép használata. Mindkettőt alkalmazni azonban szinte lehetetlen 45 perc alatt. 

Évekkel ezelőtt, amikor osztálytanító voltam, a zenét mindig belecsempésztem óráimba. Sőt szabad mozgással, a Kokas-módszer adaptálásával ötvöztem lazító perceinket. Talán nem kell külön részletezni a zene transzfer hatását minden vonatkozásban. Most, utazó gyógypedagógusként sem szeretném a gyermekeket megfosztani ettől a terápiás élménytől. Viszont ezek a percek sem férnek bele a szűkös 45-ös keretbe. A  foglalkozások befejezéseképen történő kockadobásokra is időt kell hagyni, amit örömmel várnak az óra végén kis tanítványaim.

Egy szó, mint száz: szeptembertől tömbösítve tartom a heti két fejlesztőfoglalkozást. Azt nem mondom, hogy minden simán, gördülékenyen megy. Sok tapasztalat, kísérlet, próbálkozás van mögöttem az elmúlt hónapokat illetően. S itt említem meg a Tanárblog egyik szerkesztőjének, Prievara Tibornak nevét, aki többször is felhívja  figyelmünket arra, hogy ne csak a sikerekről beszéljünk, hanem azokról is, amiket kudarcként élünk át gyakorlatainkban. Természetesen a sikereinkről szívesebben adunk hírt,- én legalább is igen. Mindig úgy gondolom, hogy pedagógus  társaimat ezzel inspirálom, segítem. Viszont valóban fontos, hogy nyilvánvalóvá tegyük, hogy azok a közzétett, "kozmikus pillanatok", amiket sikerekként könyvelünk el, számos nehéz perc, kudarcos élmény közepette születnek meg. Én magam is megyek nem egyszer haza egy-egy iskolából csüggedten, fáradtan. Van,  amikor hiábavalóvá válik a hosszú órákon való felkészülés. S ennek számtalan oka lehet. Nekünk, IKT-val oktató pedagógusoknak réme, ha a technika cserben hagy bennünket. Csupán csak egy példa belőle: néhány héttel ezelőtt a Kódolás Órája programra készültem fel egy napra. Egyetlen egy foglalkozás nem sikerült, mert éppen ekkor az internet nem működött az iskolában. Persze ilyenkor elő kell venni ám a "B" terveket, amiből szerencsére van bőven. A programot pedig a következő napokban azért folytatni tudtuk. 

Vagy az is előfordulhat, hogy  a gyermekek nincsenek olyan állapotban, hogy örömmel elvégezzék az általam felkínált feladatokat . Ennek is számtalan oka lehet, amire rá tudunk jönni némi kis odafigyeléssel, néhány perces beszélgetéssel. Viszont van, amikor nem is tudjuk, mi a valódi ok, de nem úgy ment a foglalkozás, ahogy azt mi szerettük volna. Ekkor is előveszem és levetítem magamnak a foglalkozás videóját, amit egy állványra szerelt fényképezőgéppel örökítek meg, és levonom a tanulságokat, mit kellett volna másképpen  mondanom, tennem. Persze, ha éreztem,  láttam, hogy  valami szívem szerinti volt, abból nagy örömmel készítek megosztásra való videót. Csak mellékesen jegyzem meg: ha egyszer nyugdíjas leszek - azért már nem sokat kell várnom erre - lehet, hogy készítek egy sorozatot a kudarcos foglalkozásaimból... Ki tudja, talán még ezzel is segítségére lehetek valakinek...

Visszatérve azonban a jelenbe: a minap nagy örömmel tértem haza a Herman Ottó Általános Iskolából. Igen, "kozmikus pillanatokkal" ajándékozott meg a Sors  Egy másodikos és egy harmadikos kisfiú jött be hozzám fejlesztésre, akik számomra örömteli perceket szereztek. Így hát engedtessék meg, hogy most ne a kudarcaimat közöljem, hanem erről,  a számomra élményt jelentő foglalkozásról írjak néhány sort. 

Tudvalevő, hogy digitális osztályteremként használom az Anyahajó blogunkat, ahol erre a napra a következő feladatsort tűztem ki a fiúk számára: 

http://anyahajosegit.blogspot.hu/p/feladatok.html

A ClassBox Pontgyűjtő játék feladatait együtt csináltuk meg a közös munka, játék örömét  ízlelve .

Viszont a Kódolás Órája világjátékát Rómeónak szántam. A feladat nehézsége miatt tudtam, hogy mellette kell, hogy üljek, hogy hátulról navigáljam, segítsem. Addig azonban Petikémnek kellett valamit kigondoljak, amit egyedül is képes megoldani, és hasznos, egyben szórakoztató is lesz számára. Tudtam, hogy ismeri, sőt nagyon kedveli a Minecraft játékot. Így ezt kínáltam fel számára. S itt jöttek a meglepetések. Rómeó, gyönyörűen tudott haladni a kódolás során, és meg is kapta oklevelét az elért szintek után. Peti pedig alkotott addig a Minecraft területén. Ekkor helyet változtattam. Rómeónak adtam át a szabad alkotás lehetőségét a Minecraft játékában, én pedig Peti mellé álltam kis digitális fényképezőgépemmel, remélve, hogy kapok tőle némi kis beszámolót arról, amit e néhány perc alatt alkotott. Nem csalatkoztam, sőt néhány pillanatban  ámulva néztem és hallgattam. 

Íme némi vágás után ilyen beszélgetésünk alakult ki a Minecraft játéka apropóján:

Csak csendben, zárójelben jegyzem meg: Petike és a hozzá hasonló sok-sok úgynevezett "sajátos nevelési igényű" kisgyermek esete talán gondolaébresztő lehetne egy vadonatúj pedagógiai rendszer és módszer létrejöttében... Ha ez valóság lenne , talán sokkal kevesebb "SNI-s papir születne meg...

Na de folytassuk ismét a jelenben: amíg Peti beszámolója tartott, addig Rómeó is csodaszépet alkotott.

Három fotót is készített Minecraft-i rezidenciájáról, amelyeket a ClassBoxos Pontgyűjtős játékról készített felvételével, valamint a Kódolás Órája elvégzésével nyert oklevelével együtt töltött fel saját bloghajójába.

Mi meg Petivel az ő blogjába illesztettük be az általa készített felvételeket:

Peti bloghajója

Rómeó bloghajója

Ez a nap is megerősített hitemben és meggyőződésemben, amely szerint nem a deficiteket, a hiányokat kell hangsúlyozni, és azokat a diákokkal esetleg unalomig gyakoroltatni, hanem kívánatos lenne felismerni bennük a potenciális erősségeket, kapott tálentumokat, s azokat tehetség-rehabilitációs folyamatokkal, sikerélmények biztosításával kibontakoztatni. Egy sikeres életet alapozhatunk meg ilyen esetekben a ránk bízott gyermekeink számára. S higyjük el: ha elkötelezetten és szakmai , valamint emberi kiválósággal tesszük kitartóan munkánkat, még az úgynevezett részképesség zavarok is párhuzamosan csökkenni fognak, sőt  meg is szűnhetnek sok-sok tanulásban akadályozott tanuló esetében. Rajtunk múlik, hogy a mai "Einstein-ek", "Edison-ok", "Flaubert-ek" ne éljék meg azokat a szenvedéseket, amelyeket ők megéltek kisgyermekkori akadályoztatásaik miatt...

Tovább olvasom!

A team-munka elősegítése internettel

Azok, akik az oktatás színterén valamilyen szerepben tevékenykednek, tudják, mennyire nem könnyű az integrált körülmények között tanuló sajátos nevelési igényű gyermekek helyzete. Ahhoz, hogy tanulási akadályoztatásaik ellenére is lépést tudjanak tartani a mindenkori tantárgyi követelményekkel, igen fontos a szülő, a pedagógus és a gyermeket fejlesztő utazó gyógypedagógus együttes munkája. Szép ezt így leírni, de annál nehezebb megvalósítani. Ha meg is lenne a közös akarat a személyes találkozásokra, szükséges megbeszélésekre, rohanó életünk, feszített tempónk aligha teszi lehetővé a rendszeres találkozásokat. S itt jöhet segítségünkre a modern technika gazdag arzenálja. Web 2.0. eszközeink számos lehetőséget kínálnak fel nekünk. A digitális osztályteremként szolgáló Anyahajónk nyitva áll mindenki számára. A fejlesztő foglalkozásra hozzám járó gyermekek osztálytanítói, valamint szüleik benyitva hozzánk, folyamatosan figyelemmel kísérhetik, hogyan is haladunk az év során. Milyen játékos alkalmazásokat használunk, milyen projektekben veszünk részt. Az Anyahajó felületén megnyíló bloghajók pedig a gyerekek feladatmegoldásait gyűjtik szépen, amit szintén megnézhetnek pedagógusok, szülők egyaránt. Sajnos a tapasztalat az, hogy oly' annyira erős tempót diktál a napi felkészülés, tanulás, hogy sok idő nem jut sem a gyerekeknek, sem a tanároknak, sem a szülőknek az Anyahajóban tartózkodni. Ezért hát készítettem szülői és pedagógusi csoportokat a G-mail levelező rendszerben, ahol időről-időre tájékoztatok mindenkit dolgainkról. Ez most is így történt karácsony előtt. Először is készítettek a gyerekek zenés online, karácsonyi köszöntéseket, amiket ugyan beágyaztak saját blogjaikba, de biztonságból szüleik e-mail címére is elküldték a kedves, szép köszöntést. (Utólagos megjegyzés: sajnos időközben az alkalmazás megszűnt, így a köszöntés nem elérhető.)

Igen fontosnak látom a szülők tájékoztatását az IKT-val támogatott gyógypedagógia fejlesztés mibenlétét illetően. Fő eszközünk a számítógép, ami nem a legelterjedtebb módozata még gyógypedagógiai módszertárunknak. Főleg nem, ha az valamiféle online, játékos alkalmazás formájában történik. Nem csoda, ha vannak szülők, akik némi kérdőjelet tesznek a fejlesztés hatékonyságára vonatkozóan. Mivel az én lehetőségeim nem engedik meg, hogy  napi tevékenységeim között kutatási eredményeket mutassak fel, ezért nagy energiával olvasom, tanulmányozom a hazai és külföldi szakirodalmat, ami erre vonatkozó biztató eredményekkel szolgál számunkra. Szeretek beszámolni a szülőknek, kollégáknak azokról a képzésekről is, amelyekben részt veszek. Nem a dicsekvés a rugója ennek, hanem így igyekszem megerősíteni azt az innovatív pedagógiai fejlődést, ami ma már világméretűvé nőtte ki magát, s ami a magyar oktatás területén is kínálja, sőt követeli önmagát. 

Íme a karácsony előtti,  szülőknek írt levelem: 

Kedves Szülők!

Szinte most kezdtük el a tanévet, és máris a karácsonyi ünnepekre készülünk…

Tudom, mindannyian el vagytok foglalva sok-sok teendővel,így nem is kívánom, hogy most olvassátok el levelemet. Majd alkalomadtán azonban ha előveszítek, kis képet fogtok kapni arról, mit is csináltunk a foglalkozások során az elmúlt néhány hónap alatt. Arról mindannyian értesültetek, hogy elkészítettem egy blogrendszert abból a célból, hogy legyen egy úgynevezett digitális osztálytermünk, ezen belül legyen a Gyerekeknek is külön-külön olyan alkalmazásuk, ahol gyűjthetik feladataik megoldásait. Ez egyben bevezetés számukra az e portfólió világába. Az Anyahajó blogban közlöm számukra a napi feladatokat, valamint azokat a játékos alkalmazásokat, amelyek szórakoztatóak ugyan, de mindenképpen fejlesztési lehetőséget rejtenek magukban.

A látszólagos „számítógépezés” és játék mögött komoly részképesség fejlesztés rejlik, amit azonban a gyerekek nem kínos gyakoroltatásnak fognak fel.

Igyekszem lépést tartani a legújabb pedagógiai módszerekkel, így amennyi időm, erőm engedi képzéseken veszek részt.Örömmel írom le Számotokra, hogy két tanúsítványt is kaptam, amely kurzusokat az elmúlt hónapokban végeztem el. Mellékletben küldöm is a dokumentumokat.

Az egyik angol nyelvű képzés volt, amit online hirdettek meg. Harminc európai ország pedagógusai vettek részt benne. Nagyon hasznos ismeretek birtokába juthattunk, ami a számítógépes játékok iskolai alkalmazhatóságát illeti. Igazán felelősségteljes, nagy szaktudású pedagógus volt a képzés vezetője. Rengeteg új alkalmazást tanultunk, amiket majd szép sorjában be is fogok vinni a foglalkozásainkra.

Levelem igen hosszúra nyúlna, ha elkezdeném leírni mindazt, amit a foglalkozásokon csináltunk, így az Anyahajó blogunk elérhetőségét írom ide: http://anyahajosegit.blogspot.hu/ A Főoldalról nyílik meg a Bloghajó , ahol a Gyerekek saját blogjai szerepelnek.

Ha visszaforgatjátok az oldalakat, akkor láthatjátok, milyen értelemben használtuk a játékos alkalmazásokat.

Persze közel sem teljes a kép, hiszen a foglalkozások bevezetőperceit, a beszélgető köröket, és egyéb manuális játékkal telt perceket nem rögzítettük. Ám remélem, maradandó, pozitív nyomot hagynak ezek a pillanatok is Gyermekeitek lelkében.

Igyekeztem néhány meghitt percet becsalogatni kis szobánkba most a karácsonyi ünnepek előtt . Erről is küldök néhány felvételt.

Készítettem  csekélyke megemlékezést a Gyerekeknek, ami névre szóló keksz és egy Elismerő oklevél volt a szorgalmas munka jutalmául. Nagyon szükségesnek vélem a pozitív megerősítéseket, mert látható módon szárnyakat kapnak ilyenkor a gyerekek.

Remélem, mindannyian megkaptátok a Számotokra elküldött zenés, Karácsonyi üdvözletet, amit Gyermekeitek, nagy gonddal, örömmel állítottak össze.

Én is készítettem egyet, amit az Anyahajó oldalán találhattok majd meg. Fogadjátok szeretettel!

Kívánok Számotokra békés, csendes, örömteli Karácsonyi ünnepet!

Szeretettel köszöntelek Benneteket: Irma

Most immár az ünnepek után, induljon hát a "második félidő"...

A szép, hosszú téli szünet elteltével, holnap, január 5-én újra iskolapadba ül a gyereksereg. Reménységem, hogy kaphatott szülő, pedagógus annyi kis pihenést, megnyugvást, hogy újult erővel kezdje el munkáját a következő félévben. Én a magam részéről mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy a sokirányú elfoglaltságaink ellenére is tudjunk együtt gondolkodni, hogy szülők, pedagógusok s utazó gyógypedagógusok egymást segítve tegyük dolgainkat gyermekeink előre haladása érdekében. S ezt a team munkát örömmel kívánom megerősíteni az internet számos, jó lehetőségeivel.

Tovább olvasom!

Játékok az iskolákban,- avagy beszámoló a Europen Schoolnet Academy kurzusáról 2014-ben

Van olyan eset, amikor az ember a bőség zavarában szenved. S van olyan eset, amikor ehelyett bátorságot vesz, és a bőség kosarából több mindent kiemel. Ez utóbbit választottam 2014 októberében, amikor az "Út a médiaértéshez"  című kurzus mellé beregisztráltam a European Schoolnet Academy oldalára, és kiválasztottam egy számomra igen izgalmasnak tűnő kurzusát, nevezetesen a Games in Schools témakörét. A bátorság helyett majdnem hogy vakmerőséget mondanék, hiszen angol nyelven hirdetett tanfolyam volt. Én meg nem büszkélkedhetek biztos nyelvtudással. Bízva Párom angol tudásában és segítségében, nekifogtam hát a 6 modulos képzésnek. Hat héten át minden hétfő délelőttünk a kurzussal telt. Talán az eddigi legnagyobb élményt tanulásom során ez a hat hét jelentette. Megdöbbentően gyönyörű volt a nemzetköziségnek ezt az örömét megtapasztalni...Harmincegy ország pedagógusa beszélt egy nyelven... S ezt nem is az angolra értem elsősorban, hanem arra az innovatív törekvésre és gyakorlatra, ami kicsengett az együttes tanulásunk, tapasztalatcserénk során. Vezetőnk, OllieBray hihetetlen energiával rendelkező pedagógus és iskolaigazgató. Blogját  évek óta ismerem, olvasom. Sokat tanultam már azelőtt is tőle, ami az IKT iskolai alkalmazását illeti.

A Kurzus moduljait a következő internetes felületen kaphattuk meg: http://www.europeanschoolnetacademy.eu/web/games-in-schools

Ollie néhány perces videóban mondta el hétről-hétre az adott modul témáját, s kaptuk meg az erre vonatkozó feladatainkat:

Ollie Bray ismerteti a kurzus moduljait

 Izgalmas módon, online alkalmazások segítségével osztottuk meg tudásunkat, tanultunk egymástól. Közös felületként a Padlet -et, a Tricidert a Google dokumentumokat, használtuk, valamint folyamatosan kommunikáltunk a képzés Facebook felületén, és a Twitteren.

Nem túlzás, ha azt mondom, hatalmas mennyiségű ötlettel, játékos alkalmazással gazdagodhattunk a 6 hét alatt. Mindenki profitálhatott az együttes tanulásból. Voltak olyan pedagógusok közöttünk, akik csupán most kezdenek érdeklődni a számítógépes játékok iskolai alkalmazásai iránt, s voltak olyanok, akiknél már évek óta bevett gyakorlat, hogy beépítik tantárgyi vonatkozásba is a játékokat. Egyszersmind: megéri kis hazánkból kitekinteni. Egyrészt kaphatunk egy magabiztosságot, hogy jó úton járunk. Határozottan állítom a  tanfolyamon tapasztaltak után, hogy nem kell szégyenkezniük a magyar innovatív pedagógusoknak. Mondhatom nagyképűség nélkül: élvonalban járnak. Viszont olyan mérvű a fejlődés, hogy szükséges a kapcsolattartás, a közös tudásmegosztás. 

Nagyon sok mindent le tudnék írni, ami a tanfolyam hozadékát illeti, de nem akarom bejegyzésemet hosszúra nyújtani. Remélem, a hat hét ismeretanyagát szép lassacskán be tudom építeni majd a gyerekekkel  való foglalkozásaimba, és majd akkor mindegyik alkalmazásról külön fogok írni. Most a legnagyobb tanulságot , és a legnagyobb örömömet mondom el a tanfolyam után. Nem kell félnünk az online játékok haszontalan, sőt káros voltától. Számos izgalmas, érdekes, tanításra alkalmas játékot ismertem meg, ami a mai gyerekek számára élményszerű, örömteli tanulást eredményezhet. Azt nem mondom ilyen biztossággal, hogy minden készen áll, hogy a magyar oktatás és nevelés játékossá váljon. Beszéltünk a kurzus során az előttünk tornyosuló sok-sok akadályról is. Ismerősek ezek nálunk is. Például a digitális eszközök hiánya, a pedagógusok egy részének hiányos IKT kompetenciája, az ilyen irányú képzések hiánya, a tanterv merevsége, és még sorolhatnánk talán tovább is... De ennél sokkal meggyőzőbb  az innovatív pedagógusok egyértelmű   tettrekészsége, azoké, akik felismerték, hogy a 21.század gyermekének újszerű tanulási környezetre van szüksége, amit ők elementáris erővel szinte ki is követelnek a maguk számára. Sokan, sok helyen elmondtuk már, de az innovatív Európai Iskolahálózat fennen hirdeti: nem lehet az eddigi módszerekkel a most iskolapadban ülő gyermekeket tanulásra bírni. Először is : ők gyermekek, és teljes joggal JÁTSZANI SZERETNÉNEK! Ez pedig adott mind a manuális, mind pedig a számítógépes és mobilalkalmazásokat illetően. Most már csak haladnunk kell a korral,- ahogy mondani szoktuk... Nem szégyen: utol kell érni gyermekeinket a számítógépes tudásukat illetően. Ugyanakkor nekünk is nyújtani kell olyan ismeretet, ami számukra még ismeretlen terület a digitális világ számos vonatkozásában. 

Végül szeretettel nyújtok át egy összeállítást, ami némi kis ízelítőt ad abból a sok játékos alkalmazásból,  amit az Ollie Bray által vezetett 6 hetes kurzus során közös kollaboratív felületünkre, a Padlet-re összegyűjtöttünk. 

Games in Schools - European Schoolnet Academy from Szeverényi Irma

A fenti kép a kurzus elvégzéséért kapott jelvényt ábrázolja:

"Games in Schools Teacher"

A kép forrása: http://bit.ly/1ESa3hy

S íme a kurzus elvégzéséért kapott Tanúsítvány:

Tovább olvasom!

Út a médiaértéshez a digitális világban,- avagy egy kurzus rövid beszámolója

Az élethosszig tartó tanulás jegyében nem tudtam ellenállni a felkínált lehetőségnek. Így hát szeptember végén belekezdtem egy, számomra csábító elnevezésű képzésbe. A 60 órás, akkreditált tanfolyam címe: Út a médiaértéshez a digitális világban - pedagógus-továbbképzési program a Médiatudor és a Digitális világ oktatási segédanyagok hatékony alkalmazásához. Bár már előzetesen ismertem ennek a programnak internetes megjelenését, sőt regisztráltam is az oldalon. Viszont a gyermekek között igazából még nem tudtam alkalmazni fejlesztéseim során. Rögvest leszögezem: nem bántam meg, hogy pedagógusból 9 hétre újra diák lettem. Ha vége egy tanulási időszaknak, akkor mindig gazdagabb lehetek. S ezt most elsősorban az emberi kapcsolatokra értem. Hiszen most is találkozhattam már régóta ismert kedves ismerősökkel. Kőrösné dr. Mikis Mártival, aki a Digitális világ oktatási segédanyagának egyik szerzője, és egyben  vizsgáztatónk is volt. Hallottam Fehér Péter előadását, aki szintén szerzője a programnak, s  őt is  régóta ismerem. Ezen felül új ismeretség öröme a  Dr. Pócsik Ilonával való találkozás,valamint Almási Gizike, projektvezető  megismerése. Sorolhatnám tovább a nagy szaktekintéllyel bíró előadóinkat, de akkor krónikám igencsak hosszúra nyúlna. Hiszen nem csupán az előadók, hanem a tanárként mellettem ülő pedagógus társaim megismerése is ugyanilyen  öröm volt számomra. Az előadások, a gyakorlati foglalkozások baráti légkörben zajlottak ugyan, viszont tetemes volt ám az ismeretanyag... A program internetes elérhetősége a következő: http://digitalisvilag.hu/ped_tovabbkepzes.php 

Ha valakit érdekel a mai 9-11 éves gyermekek médiaértésének, médiatudatosságának nevelése, azt bátorítom,  mélyedjen el az oldal mindmegannyi értékes anyagába, üzenetébe. Mondhatom, nagyon fontos, sőt nem túlzok, meghatározó lehet egy ma élő gyermek életében mindaz, amit e program tartalmaz. 

Volt ám vizsga is a képzés végén, s mint amolyan izgulós diákok sorakoztunk az ajtó előtt az MTVA székházában dec 10-én. A szóbeli vizsgát két gyakorlati foglalkozás tervezete is megelőzte. 

Én, személy szerint azt szeretem, ha valami újdonságot ismerek meg, hamarsággal kipróbálom kisdiákjaim körében. Így volt ez most is a képzés során. 

A Médiatudor, valamint a Digitális világ oktatási segédanyagának egy-egy kis momentumát használtam fel egy-egy foglalkozásom során.

Íme az első vázlat:

„Találd meg a reklámokat!” Kiscsoportos komplex gyógypedagógiai fejlesztés a Médiatudor oktatási segédanyaga alapján from Szeverényi Irma

Íme az első  foglalkozás videó felvétele:

Íme a második vázlat:

Kapcsolataim a neten. Írjunk blogot! „Készítsd el a vokidat!” Egyéni komplex gyógypedagógiai fejlesztés a Digitális világ oktatási segédanyaga alapján from Szeverényi Irma

Íme a második foglalkozás videó felvétele:

A vizsga napja igazán szép emlék marad - úgy gondolom- mindannyiunk számára. Bár valamennyien vizsgadrukkal érkeztünk, de annál nagyobb örömmel távoztunk. Egy meghitt, gyönyörű ünnepség keretében kaphattuk meg Tanúsítványainkat, és még ajándékcsomag is várt ránk a szponzorok jóvoltából a sikeres vizsga után. Boldogan, hálás szívvel teszem újonnan szerzett Tanúsítványomat a többi közé:

Köszönöm a lehetőséget, a baráti légkört:

A vizsgáztatók és vizsgázók boldog csapata.
Almási Gizella, projektvezető az oklevelek átadója

A fenti kép címe: Dr. Pócsik Ilona, a MediaSmart Hungary Oktatási Kht.elnökének előadásán

Tovább olvasom!

A Kódolás Órája, a pedagógia világméretű játéka 2014-ben

Karácsony szép ünnepe előtt néhány órával írom e sorokat. Tudom, mindenki már az utolsó tevékenységét végzi, ami a sütés-főzést, ajándékozást illeti. Természetesen számomra is Szent és Csodás a Karácsony a maga valóságában. Ám ennek ellenére, vagy éppen pont ezért érzek még belső késztetést, hogy írjak az elmúlt napok egyik nagy eseményéről, a világméretű pedagógiai programról, a Kódolás Órájáról. Különös élmény volt számomra, és talán ebből a "csodaságból" valamit át is tudtam adni kis diákjaimnak. Több hírcsatorna, internetes közösségi oldal repítette szét a hírt: indul a Kódolás Órája, amibe egy egész héten át bárki a világban becsatlakozhat. Kicsit tétován nyitottam meg az erre utaló oldalakat, hiszen - tudvalevő - nem vagyok informatikus, a számítógépes programozás nyelvét alig-alig ismerem. Kis tanítványaim pedig sajátos nevelési igényű gyermekek, akik sokszor súlyos tanulási akadályokkal küzdenek. Félelmeimet hátrahagyva  azonban nekikezdtem itthon az első gyakorlatoknak. Nem tagadom, kellett egy kis kitartás, amíg az oklevél birtokába nem jutottam. Rendkívül izgalmasnak láttam a programot, és úgy gondoltam, megpróbálok becsatlakozni  diákjaimmal is a Kódolás Órájába. Nem csalatkoztam, - sőt! Döbbenetes élmény volt számomra az, amilyen elszántan, kitartóan csinálták a feladatokat a gyerekek. Ismét megbizonyosodtam arról, hogy a modern technológia hatalmas segítség az esélyegyenlőséghez. Azok a gyermekek, akik osztálytermi vonatkozásban, még a frontális oktatás merevségében szenvedve kudarcok sorozatát élik át, azok, egy 21. századi, számítógépes tanulási környezetben hihetetlen biztonsággal, szakértelemmel közlekednek. Két videofelvétellel próbálom illusztrálni élményeimet, tapasztalataimat, amit két kiscsoportos foglalkozás alatt készítettem. Az első részben igyekeztem a programban rejlő számos fejlesztési lehetőséget megjegyezni, feliratozni.

Íme:

 A másik felvétel már inkább az önfeledt öröm, az elért eredmény jutalmául kapott oklevelek bemutatását érzékelteti. 
Íme:

A Kódolás Órája programja 2014.12.08-14-ig szólt. Ezek alatt a napok alatt -nem túlzás, ha azt mondom, az egész világ megmozdult. Aki megnyitotta a Kódolás Órájának hasthagját a Twitteren, az láthatta, hogy szinte éjjel-nappal, megszakítás nélkül érkeztek a világ minden tájáról, minden népből és nemzetségből a bejegyzések. Boldog gyermekarcok, nevető felnőttek, szülők, pedagógusok egyaránt jelezték örömüket, amikor megkapták sikeres feladatmegoldásaik jutalmát, az oklevelet. Mondhatom, itt egy nyelvet beszéltünk mindannyian... Természetesen én is közöltem Twitter bejegyzéseimben mindazt, amit diákjaimmal hozzátettünk a nagy egészhez.
 A fejlesztési lehetőségeken túl azonban sokkal inkább maradandó élményt hagyott ez a program a gyerekekben a tekintetben, hogy valamit megéreztek a nagy közösség boldogító élményéből. Talán elért hozzájuk egy kicsit az, hogy mi mindannyian összetartozunk. Az, hogy kilométerek, nyelvek különbözőségei, bőrünk színei nem választanak el egymástól bennünket. Mi ez, ha nem az,  a mindannyiunk szívében élő vágy a "tengerélmény" után? S hogy a modern technika segítségünk van ennek megízlelésére, az hatalmas bizonyíték arra, hogy az internetes világ nem kell, hogy szétrombolja emberi kapcsolatainkat. Nem kell, hogy rideggé tegyen bennünket a másik iránt. Sőt, ha jól használjuk a 21. század eszközét, számos területen tapasztalhatjuk áldásos jelenlétét.
Végül következzen bejegyzésem végére egy rövid kis összeállítás azokból a képernyőfotókból, amelyeket a Kódolás hetében készítettem a Twitter bejegyzésekből.
 Karácsony Szent estéje előtt néhány órával csak azt kívánhatjuk a boldog arcok láttán, hogy megszűnjenek köztünk az ellentétek végre. Hogy ne legyen ember, embernek farkasa, hanem legyen végre béke itthon, és széles e világban!

A fenti kép forrása: https://studio.code.org/courses#all

Tovább olvasom!