TC01-02 Miért éppen e-learning (pontszerző feladat)

„Miért éppen az e-learning?”- rövid összefoglaló az eddigi tapasztalatokról, elképzelésekről

Kurzusunk második hetének pontszerző, zárófeladataként kaptuk meg a címben megfogalmazott kérdést. Azok számára, akik megtiszteltek azzal, hogy szakmai blogom bejegyzéseibe belepillantottak, talán nem kell részletes magyarázattal szolgálnom a feltett kérdésre, hiszen a gyakorlatok során számos, igen jó és üdvös oldalát érintettem az e-learning képzésnek.

E rövid összefoglaló most csupán azokat a szempontokat érinti, amelyek a feladatban szerepelnek.

a)   Foglalkozott korábban az e-learning módszerekkel? 

         Igen, hiszen e mostani kurzust már hónapokkal ezelőtt elvégeztem.

b)   Milyen elképzelései, céljai vannak a továbbképzéssel kapcsolatban? 

Ismereteimet alaposabbá kívánom tenni a kurzus újboli felvételével annak érdekében, hogy munkám során a web 2.0-ás eszközöket megfelelő biztonsággal alkalmazhassam.

c)   Milyen elvárásai vannak a továbbképzéssel kapcsolatban? 

Elvárásaim nincsenek. Inkább örömömet fejezem ki, hogy a képzés anyagát saját időbeosztásom szerint, itthon, íróasztalom mellett sajátíthatom el. A gyakorlatok megoldása során módom van az önálló tanulás elsajátítására. Emellett-ha problémám támad-támaszkodhatok a tutori segítségre.

d)   Van reális lehetősége arra, hogy a hálózati tanulási módszereket beépítse a saját pedagógiai munkájába? Mennyire adottak a feltételek? Vajon van-e fogadóképes kereslet a diákok részéről? 

Látok reális lehetőséget arra, hogy a hálózati tanulási módszereket beépítsem saját pedagógiai munkámba. A feltételek adottsága-meglátásom szerint- viszonyítás kérdése. Ha azt nézem, hogy kis hazánk számos intézménye csodálatosan felszerelt állapotba került a TIOP-os pályázatoknak köszönhetően, akkor azt mondom: igen sok viszontagsággal teljes nálunk az informatikai géppark működése. Ha viszont azt nézem, hogy bizony vannak még olyan iskolák, ahova mindezideig egyetlen interaktív tábla sem került, és számítógép is alig –alig van az osztálytermekben, akkor ehhez képest nálunk adottak a feltételek. Azonban emberi gyarlóságaink egyike, hogy hajlamosak vagyunk magunkat inkább a jobb helyzetben lévőkhöz viszonyítani, ami pedig egyébiránt vagy az irigységet, vagy pedig a bosszankodást, elkeseredettséget hozza ki belőlünk. Én megpróbálok mindegyiknek ellent állni, és az éltet adó humor nedveivel túlélni a tanórákon kialakult olykor kaotikus helyzeteket. Ezen kívül szeretek álmodni, és mindig végtelenül szoktam örülni, ha nagy-nagy álmaimból valami kicsi álom egyszer csak megvalósul.

S hogy van-e fogadóképes kereslet a diákok részéről?

Erre szinte szavakat sem tudok találni, hogy gyógypedagógusként, ezzel kapcsolatosan milyen napi tapasztalatokat szerzek minden akadállyal megterhelt, nehéz sorsú kis diákjaim között. Hatalmas motiváció hajtja őket, hogy valamit is kompenzálni tudjanak a gép- adta lehetőségek segítségével. Számukra ez a kommunikáció kibővülése. Olyan teret kapnak a számítógépes programok, s az internet által, amit addig még nem tapasztaltak meg. Nem beszélve az interaktív tábla mesés világáról. S vannak most még ezen kívül „anyaméhben” dédelgetett terveim, elképzeléseim, amelyek talán távlatokat nyithatnak majd meg számukra személyiségfejlesztésük egész területén. Egy másik pedagógiai kurzus kapcsán ugyanis kezdek bepillantást nyerni egy olyan távoktatási formába, ami a Second Life világában valósulhat meg. És most igen nagy álmaim lettek egyszerre…