TC01-03 Netgeneráció (pontszerző feladat)

 Kérdések

• Milyen tanulási szokásokkal jellemezhető a mai magyar iskolás (13-18 éves) korosztály?
• Ismerjük-e internetezési szokásaikat?
• Mennyire fontosak számukra a virtuális közösségek?
• Rájuk is igaz az, hogy „folyton be vannak kapcsolva?”
• Hogyan lehetne az internetezésre fordított energiát az iskolában hasznosítani? Vannak erre eszközeink, módszereink, ötleteink?

Milyen tanulási szokásokkal jellemezhető a mai magyar iskolás (13-18 éves) korosztály?

Két különböző területre van ezzel kapcsolatban némi betekintésem. Az egyik a gyógypedagógusi tevékenységem révén, a másik saját lányaim  tanulási szokásait szemlélve. 

Intézményünkben általánosan az mondható el, hogy a gyermekek, fiatalok  nagy része olyan szociokulturális háttérrel rendelkezik, hogy otthoni tanulásra nem igazán lehet építeni. Így a napközi foglakozások során oldják meg házi feladataikat.

Lánykáim igen szigorú időbeosztással kell, hogy éljenek, ami a tanulást illeti, hiszen lépten-nyomon csak az egymás után szinte szünet nélkül sorakozó témazáró dolgozatokra kell, hogy készüljenek.

Ismerjük-e internetezési szokásaikat?

Úgy vélem, nem igazán mondhatunk erre határozott igen-t. Bármennyire is igyekszünk kísérni őket veszélyes  és nem veszélyes szörfözéseikben, de nem ülhetünk mellettük, hogy mindent kontroll alá vegyünk. 

Mennyire fontosak számukra a virtuális közösségek?

Saját megfigyeléseim alapján elmondhatom, hogy nagyon fontosak számukra a virtuális közösségek. 

Saját kislányaim már túljutottak az újdonság erejével ható iwiw-es "forgatagon". Számtalan kapcsolatfelvétel jellemezte azokat az időket. Rengeteg fényképfeltöltés, ami nem kis izgalmat jelentett számomra. 

Talán mára már óvatosabban, szelektálva kerülnek fel az élményt osztó felvételek, - de már nem az iwiwre, hanem a Facebookra. 

Iskolámban csak szeptembertől indult el a tanulásban akadályozott csoportban az iwiwre való regisztrálás.

Ez kimondottan az ő kérésük volt, ami azt jelzi, hogy ezek az akadállyal élő fiatalok is értesülnek környezetükben az internet-adta lehetőségekről. Szülői beleegyezéssel el is készítettük számukra a belépési lehetőséget. Hihetetlen módon motiváltak a közösségi életre. Ez egyrészt nagyon hasznos, mert észrevétlenül sajátítják el a számítástechnikai ismereteket, gyakorolják az írást, olvasást, viszont van egy nagyon veszélyes oldala is, mégpedig  sérültségüknél fogva a kiszolgáltatottság, sebezhetőség. Úgy gondolom, nagy feladat hárul ezzel kapcsolatosan ránk, gyógypedagógusokra, hogy kellő segítséget adhassunk ezeknek a fiataloknak a világhálón való biztonságos közlekedéshez.

Rájuk is igaz az, hogy „folyton be vannak kapcsolva?”

Iskolámban meghatározott időkben kapcsolhatják be a gyermekek a számítógépet. Látva határtalan lelkesedésüket, az a meglátásom, hogy ők is "folyton be lennének kapcsolva", ha tehetnék. De most még többüknek nincs otthon lehetősége az internetezésre. Vagy azért mert nincs otthon gép, vagy pedig azért, mert féltik a szülők a számítógépüket átadni gyermeküknek.

Itthoni viszonyokra azt tudom elmondani, hogy egyértelmű a Facebook használata kislányaimnál. Erős akarattal, de meg tudják állni, hogy nem fut el az idő a hosszas internetezéssel. Viszont a telefonálást, e-mail levélváltást is szinte majdnem teljes mértékben kiváltja a Facebook számukra.

Hogyan lehetne az internetezésre fordított energiát az iskolában hasznosítani? Vannak erre eszközeink, módszereink, ötleteink?

Nagyon jó kezdeményezésnek tartom ehhez  a SULIVILÁG közösségi oldalát. Sok lehetőség rejlik benne. Meglátásom szerint elkötelezetten, odaadó munkával, kreatív ötletekkel ide tudnánk csábítani diákjainkat. Az internetezésre fordított energiát nagyon szépen lehetne ezáltal az iskolában hasznosítani.