"Lássuk, mit tudsz!" - avagy Tudáspróba pozitív megerősítéssel

Johann Wolfgang von Goethe fogalmazta meg a következő gondolatot:

" Ha olyannak látjuk az embereket, amilyenek, akkor rosszabbá tesszük őket; ha viszont úgy kezeljük őket, mintha azok lennének, aminek lenniük kellene, akkor segítjük őket azzá válni, amivé képesek".

Közeledve a 2013/2014. tanév végéhez, gyakran járt eszembe Goethe bölcsessége. Kétféle látásmód, kétféle gyakorlat... Nem volt kétséges előttem, hogy melyiket válasszam...Rosszabbá soha nem tenném kis diákjaimat, még akkor sem, ha ott belül látom hiányosságaikat. Viszont állandó kérdésem, mivel is segíthetném őket azzá válni, amivé képesek. Mivel is tudnám őket úgy kezelni, mintha azok lennének, aminek lenniük kellene... S egyszercsak egy ötletem támadt az év végi Tudáspróbát illetően... Igen - gondoltam -ez egy jó alkalom lesz erre... S a hirtelen jött gondolatot rögvest átültettem a tettek mezejére. 

Mint tudvalevő, az Okos Doboz bázisiskolájaként minden tanulóm saját belépési kóddal rendelkezik a digitális teszt-és feladatgyűjtemény oldalán. Év közben alkalmaztuk is a gyakorlatokat többször  foglalkozásaink során. A NAT-hoz alkalmazkodó feladatokat Gyakorló-és Tudáspróba módban is végezhetik a gyerekek. Most az év végén természetesen a Tudáspróba módot választottam, ami azonnali visszacsatolásként százalékosan kiszámítja egy-egy gyermek tudásszintjét. Eltökéltem magamban, hogy a Tudáspróba szintjének meghatározásánál egyetlen jelszavam lesz: "Lássuk, mit tudsz!", és messze elvetem magamtól a "Lássuk, mit nem tudsz!" gondolatát is. Ismerve kisdiákjaim képességeit, olyan nehézségi szintet választottam, amiről meg voltam győződve, hogy  segítségemmel bizton meg fogják tudni oldani. Elhatározásomban Benjamin Franklin szavai is megerősítésül szolgáltak: 

" Mondd el - elfelejtem, 

Magyarázd el - megértem,

 Csináld velem - megtanulom". 

Így került sor arra, hogy az év utolsó napjait kisdiákjaimmal kettesben töltöttem el a számítógép előtt. Közösen oldottuk meg a Tudáspróba mindmegannyi feladatát az Okos Doboz oldalán. Mondhatom, talán ezek a percek voltak leginkább termékenyek az elmúlt év során. Hiszen csak ketten voltunk, és rajtunk kívül senki más... A kiscsoport tagjai ekkor fülhallgatóval játszhattak a gépen kedvük szerint,- persze előzetes egyeztetés alapján... A feladatokat anyanyelv és matematika témakörben oldottuk meg. Úgy végeztem facilitátori tevékenységemet, hogy addig-addig beszéltük át az adott feladatot, míglen tanulóm kattintotta be a helyes megoldást úgy, hogy hitte: saját ügyessége mindez! És valóban, mert a tudást így el is sajátította!

S ezen felül kivételes digitális kompetenciák birtokosai is lehettek. Megtanulták a képernyő-felvételezés módját, amivel feladataikat dokumentálták egy saját névvel ellátott mappába téve. A 100 %-os feladat-kiértékeléseket megpillantva pedig hatalmas siker és örömérzés övezte körül őket! Igen! Úgy kezeltem a kis "hősöket", mintha azok lennének, aminek lenniük kellene, és tudom, hogy segítettem őket azzá válni ezáltal, amivé képesek. 

A feladatmegoldásaik fotóiból készítettem mindenki számára egy-egy egyperces kis zenés videó bemutatót, amit az év végi értékelésekbe illesztettem.

Egy a 23 közül: 

  

Munkájukért Köszönet-kártyával ajándékoztam meg őket, amit a filmbe is megjelenítettem, de laminált lapként a bizonyítványuk mellé meg is kapnak az évzáró ünnepén.:

Munkámat csak team-ben tudom elképzelni, és minden vágyam, hogy mind a többségi intézmények vezetőivel, mind a gyermekeket tanító pedagógusokkal, mind pedig a gyermekek szüleivel baráti, egymást támogató, segítő közösségként vehessünk részt a ránk bízottak oktatását, nevelését, fejlesztését illetően. Elmondhatom, e téren nincsen panaszom. Ismerjük egymást, tiszteljük egymás erőfeszítéseit, munkáját. Az más kérdés, hogy számos akadállyal kell megküzdenünk, mert sok sebből vérzik még kis hazánkban az inklúzió. De ha csak egymásra mutogatunk, azzal még nem sokra megyünk... A magam részéről mindent igyekszem megtenni, hogy a most integrált körülmények között tanuló, súlyos tanulási nehézséggel küzdő diákok, valamint szüleik és pedagógusaik minél inkább megtalálják azt a közös nevezőt, ami a gyermekek számára valódi segítő jobbként szolgálhat . 

Szeretem az IKT-ét! Ezt sokan tudják rólam, de most kiemelten és hangsúlyosan azért, mert a pedagógus kollégákkal és a szülőkkel való kapcsolattartást nagy mértékben elősegíti az internetkapcsolat. Az év végeztével ugyanis nehéz lett volna a szülőket  kiszakítani akár néhány percre is, hogy summázzam számukra az év tapasztalatait. Viszont az e-mail címüket ismerve pillanatok alatt "szét tudtam repíteni" feléjük év végi üzenetemet, emígyen: 

Michel Qoist szavaival zárom blogbejegyzésemet, s a 2013/2014-es tanévet:

"Az őszinte dicséretnek mágikus hatalma van. Ha azt akarod, hogy a másik fejlődjék, dicsérd őszintén! Ez mindig lehetséges. Vizsgáld a másikat, lásd meg tehetségét, képességeit, világíts rá azokra!" 

Tovább olvasom!

"MESEPOSTA - Az időkapszula titka" - játék projekt hat hétben

Egy tanév megkezdésekor mindig bajban vagyok a gyermekek  egyéni fejlesztési terveinek megírásánál. 

Bár a Szakértői vélemény javaslata, valamint saját megfigyeléseim és méréseim alapján meg tudom határozni, hogy a fejlesztés milyen területekre vonatkozik, viszont annak eszközeit csupán nagy vonalakban tudom vázolni. 

Aki az IKT-t beépítette módszertanába, tudja, hogy szinte percről-percre jelennek meg az új alkalmazások.

Tehát egy 21.századi pedagógus ma már nem teheti meg, hogy egy szeptemberben lefektetett, alapos részletességgel megszerkesztett fejlesztési tervhez kösse magát. Ez egy újszerű, izgalmas út a tanítás folyamatában. Kétségtelen, egy odaszánt, elkötelezett pedagógusi életformát igényel ez a fajta lét, ám hatalmas lehetőség rejlik benne az örömpedagógia megvalósítása tekintetében.

Eme kis bevezetőm után egy olyan hat héten át zajló játék projektről szólok, amiről még álmodni sem tudtam volna a fejlesztési tervek megírásakor. 2014. március közepén hírlevél repítette felém, hogy indul egy mesés nyereményjáték, amelynek szervezője a 4Kids Meseportál Kft. Az internetes játék ismertetését végigolvasva nem tétováztam sokat. Még aznap belekezdtünk kis csoportjainkkal a nagy vállalkozásba. 

Évek óta ismerem, használom foglalkozásaim során az Egyszervolt.hu magyar internetes gyermekoldal mindmegannyi játékos, ám kiváló fejlesztési lehetőségekkel bíró alkalmazását. Kisdiákjaim lelkes Trafftulajdonosok a TraffParkban, ahol komplex módon, szépen, játékosan gazdagodik személyiségük. 2013. szeptembere óta pedig mint a Zuglói Benedek Elek EGYMI bázisiskolája használjuk óráinkon az Okos Doboz teszt- és feladatgyűjteményét, amit szintén az Egyszervolt.hu oldalán, a játékos réten sétálva  találtunk meg. 

Ezek után bizton tudtam: nem fogok csalatkozni az újonnan meghirdetett "Meseposta - Az időkapszula titka" című játékban sem. S most végig gondolva az elmúlt heteket, elmondhatom, döntésemet nem bántam meg. 

Szoktam emlegetni, hogy standard kutatási eredményeket nem tudok felmutatni. Hiszen nincs kontrollcsoportom, grafikonokat így előállítani sem tudok, hogy bizonyítsam fejlesztőmunkám hatékony voltát. Így "csupán" a gyermekek visszajelzése számomra a valós feedback. Ha látom örömüket egy játékos, de komoly fejlesztést is biztosító tanulási folyamatban, akkor én már nyugodtan hajtom le fejem aznap. Tudom, valamit tanultak, valamilyen tekintetben előrehaladtak, amit lehet, hogy most "gyorstesztekkel" nem is tudok bizonyítani, de kódolva bennük van, s az egyszer csodásan meg fog mutatkozni. 

Tudvalevő, hogy foglalkozásaim során kis digitális fényképezőgépem működésben van. Hol a kezemben tartom, hol pedig fényképezőgép állványra teszem a terem egyik szögletében. Utólagosan igen hasznos végignéznem a sok-sok felvételt. Egyrészt ilyenkor kemény önkontrollt gyakorolok magammal szemben, hogy mi volt jó, és mi volt az, amit még egyszer nem mondanék, vagy nem csinálnék. Másrészt figyelem a gyermekek fejlődését folyamatdiagnosztikaként. Vannak bizony kudarcos napok, így felvételek is, nem tagadom. De vannak olyan "kozmikus pillanatok", amelyek számomra szívemet melengetőek, s hatalmas örömmel töltenek el. Ezeket a perceket igyekszem megosztani kis, szerény bemutatóimmal. Remélve, hogy talán nem csupán önmagamat, hanem néhány pedagógustársamat is inspirálhatok további kitartó munkára. Hiszen mindannyiunk számára kincs egy gyermek mosolya, öröme, ölelése. Ezt senki el nem veheti tőlünk, ez a miénk, s ha megosztjuk, mindnyájunké. 

A hathetes projekt során is igyekeztem dokumentálni játékos munkánkat. A több órás felvételből készítettem egy 20 perces összeállítást. Képaláírásokkal jeleztem, hogy a projekt  mennyi és milyen  fejlesztési lehetőséget rejtett. Végül a 20 percből lett egy "egypercesem", amivel a projektben résztvevő gyermekeket lepem meg. 

Megjegyezni kívánom, videóim nem professzionálisak, hanem igencsak amatőr felvételek. Vannak hiányosságaim még e tekintetben. De bízom abban, hogy álmaim szép, lassan, de teljesülnek.... Egy kamera, amelyik minőségi videót vesz fel, no meg magyarázó, türelmes barát, aki a felvételezés és profi videókészítés rejtelmeire tanít meg.

Addig azonban szeretettel nyújtom át saját készítésű felvételeimet ilyeténképpen: 

Tovább olvasom!

Tanévzárás küszöbén jövőbe tekintés...

A 2013/2014. tanév vége felé közeledve igyekszem rögzíteni azokat az eseményeket, amelyekben részt vettem az elmúlt hónapokban, hetekben. Ebben a blogbejegyzésben két konferenciáról is szólni szeretnék, majd ezt követően néhány személyes gondolatot kívánok megosztani kedves olvasóimmal.

Az egyik konferenciára szerencse folytán kislányom révén juthattam el április 3-án. Magyarország legnagyobb mobiltechnológiákkal és startupokkal foglalkozó konferenciájának a  VAM Design Center épülete adott helyet. 

A Smartmobil 2014 konferencia honlapján részletesen tájékozódhatunk arról a gazdag programról, amely során megismerhettük a technológia és az innováció legbefolyásosabb szereplőit. Kislányom, Irma a CCO Magazin gyakornokaként tudósított az eseményről. Egyik teremből a másikba sétálva ámulva konstatáltuk azt a előrehaladást, amit neves külföldi és hazai szakemberek prezentáltak a mobiltechnológia és applikációfejlesztés területén. Kezünkben tartva okostelefonjainkat percről-percre tájékozódhattunk a programról az SM 2014 mobilalkalmazása jóvoltából, valamint folyamatosan követhettük az előadásokat a Sopreso prezentációs webalkalmazáson keresztül, ahol ki-ki tetszését kinyilváníthatta, de akár kérdését, hozzáfűzését is megtehette, amire azonnali választ is kaphatott az előadás befejeztével. 

Hosszú időt venne igénybe, ha részletesen szólnék a végtelen lehetőségek tárházáról, amit a csúcstechnológia kínált e napon, így csupán a számomra legnagyobb élményt nyújtó találkozásokat említem meg. Részt vett a konferencián Halácsy Péter, a nemzetközi színtéren az egyik legsikeresebb magyar startup cégnek a Prezi -nek társalapítója és technológiai vezetője. Hallgathattuk professzor Mérő Lászlót, aki  matematikus, publicista, pszichológus, az ELTE Gazdaságpszichológiai szakcsoportjának egyetemi tanára. Az ő nevéhez fűződik egy olyan számítógépes játékokat gyártó cég alapítása (1987), amely sikeres játékokat készített amerikai, japán és európai megrendelőknek. Láthattuk, hallhattuk az Egyesült Államokból érkező Dr. Rafael Grossmann sebészorvost, aki elsőként használta a műtőben a Google Glass szemüveget. Olyan technológia ez, amelynek segítségével a műtétet más orvoscsoportok is követhetik iPad-en, és konzultálhatnak ezen közben a műtétet végző orvossal.

Pedagógus lévén  a csúcstechnológia oktatási alkalmazásait kerestem a nap folyamán. Örültem, amikor rátaláltam egy teremre, ahol éppen  a Microsoft Imagine Cup verseny hazai döntője kezdődött el. Döbbenetes volt számomra az a tudás és elkötelezettség, amellyel a diákok bemutatták ötleteiket. Hallgatva őket, látva újszerű, tanítást-tanulást segítő mobilalkalmazásaikat, pillanatok alatt az iskolapadban éreztem magamat, őket pedig katedrán láttam. A nyertes projektekről ITT olvashatunk.

A másik konferencia, amelyről szólni szeretnék április 15-én volt a Magyar Telekom Székházában. Címe: 

ONLINE OKTATÁS KONFERENCIA - Helyzetjelentés a magyar e-learning kultúráról. 

Olvasva előzetesen a programot, sok kedves ismerős előadása csábított. Gyógypedagógusként érdekelt a Bárczi Gusztáv Digitális Tananyagfejlesztő Program ismertetése. Örültem, hogy két olyan alkalmazás is bemutatásra került, amelyet már gyakorlatban használok a fejlesztéseim során. Ez az Okos Doboz digitális teszt -és feladatgyűjtemény, valamint a Duolingo nyelvtanulásra szolgáló weboldal. 

Bejegyzésem elején néhány személyes gondolatot ígértem megfogalmazni a két konferencia kapcsán.

Mindkét esemény megerősített abban, hogy milyen kreatív, cselekvésre kész, sok jó ötlettel bíró fiatalság vesz körül bennünket. Látva lelkesedésüket, innovatív mobilalkalmazásaikat, szerencséseknek mondom őket. Valahol szárnyakat kaphattak a bennük rejlő tehetség kibontakoztatásához. Elgondolkodtam, vajon hányan is vannak még, akik gúzsba kötve várják képességeik megmutatását... Hagyjuk szárnyalni őket, mutassák csak meg kreativitásukat iskolai környezetükben! Természetesen nem könnyű a dolgunk feszes, előre megírt tanmenettel, ráadásul esetleg a modern technológia eszközhiányával küszködve. De vagyunk mi is olyan kreatívak, hogy bizton megtaláljuk ilyen körülmények között is tanítványaink fejlődési lehetőségeit.

A másik gondolatom, amit itt a tanévzárás időszakában megfogalmazok,  hogy meglátásom szerint a mobiltechnológia, az e-learning lehetősége kiemelt jelentőséggel bír a gyógypedagógia területén. Sok esetben nagyon nehéz a fejlesztő foglalkozásokat beilleszteni a nagyon szoros tanítási menetbe. Van, hogy nem is tudnak eljönni fejlesztésre a gyermekek a különórák, vagy esetleg betegség vagy egyéb, más ok miatt. Viszont ilyenkor, otthon, nyugodt, pihent körülményben ideális helyzetben tudják a számukra elküldött e-learning-es feladatokat elkészíteni, s egy digitális osztályterem online alkalmazása segítségével elküldeni. 

Az Online Oktatás Konferencia oldalán olvasható egy cikk, amely az "Online oktatás kontra hagyományos oktatás" címet viseli. Bejegyzésemet zárva ebből idézek:

"A XXI. század a változás százada. Változtatni kell szemléletünkön, életvitelünkön, az élethez való hozzáállásunkon. Amit eddig megtanultunk, megtapasztaltunk kevés lesz a következő évtizedekben. Ez a változás az oktatást is érinti."

Tovább olvasom!

I.IKT az oktatásban - konferencia Szabadkán 2014.április 12-én

Nametovszki Zsolt szíves meghívásának tettem eleget, amikor a szabadkai I. IKT az oktatásban című konferenciára jelentkeztem. A kitűzött nap április 12-ike volt. Hosszú utazásunkat a szép, tavaszi napsütés,  na meg a jó, baráti társaság tette kellemessé. Zsolt és kisegítő stábja szeretettel fogadott bennünket, s kisvártatva el is foglalhattuk szálláshelyeinket.

A konferencia helyszíne az Újvidéki Egyetem Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kara volt.

Az impozáns díszterem hamar  megtelt  előadókkal,  hallgatókkal. Az előzetesen elkészített program gazdag választékot kínált az IKT iránt érdeklődők számára:  

Program ict-in-education -Subotica, 2014.04.12. from Szeverényi Irma

Az előadások tanulmánykötete is megjelent azóta, amit szíves szeretettel nyújtok át olvasóim számára: 

                         Ikt az oktatasban ikt u obrazovanju 2014-04-12 from Szeverényi Irma

Én a JÓ GYAKORLATOK BEMUTATÁSA című szekcióban kaptam helyet. Azok, akik ismerik tevékenységemet, tudják, hogy terepen dolgozva videofelvételeim segítségével szoktam megosztani tapasztalataimat. Évek óta igyekszem az IKT-t, azaz az információs és kommunikációs technológiát alkalmazni gyógypedagógiai fejlesztéseim során. Mivel a napi tanítás mellett nincs lehetőségem standard kutatásokat végezni, így számomra igen fontos visszacsatolás, feedback a gyermekek öröme, lelkesedése. Úgy vélem, a legnagyszerűbbnek tűnő, pazar IKT eszköz használata, vagy akármilyen nagyszerű és szakszerű gyógypedagógiai fejlesztési szakmódszertan sem lehet igazán  sikeres és hatékony, ha az nem váltja ki a gyermekekből az úgynevezett "Aha élményt", ha nem érzik magukat jól abban a részünkről ideálisnak vélt tanulási helyzetben, fejlesztési körülményben. Ezeket a szempontokat szem előtt tartva keresem folyamatosan azokat az IKT, web 2.0 eszközöket, amelyek a szakmai kritériumoknak megfelelve, a fejlesztés, oktatás, nevelés megvalósulása mellett örömélményt adhatnak a diákok számára. Így alkalmazom évek óta az egyre újabb és újabb lehetőségekkel bővülő TraffParkot, amely kiváló interaktív tanulási környezetnek bizonyul a gyermekek között. A szabadkai konferenciára ennek gyakorlatából készítettem egy kis filmes bemutatót:

A konferencia tanulmánykötetében, a 86-96-ik oldalon részletezem gyakorlatom szakmai hátterét, s  a TraffParkban rejlő fejlesztési lehetőségeket.

Végül egy zenés kis bemutatóval köszönöm meg Vendéglátóinknak, hogy sok munkájukkal előkészítették a konferenciát. A képeket a konferencia Facebook oldaláról válogattam, valamint saját magam is készítettem néhány felvételt a nap eseményeiből. Íme: 

Tovább olvasom!

JátékosLét az iskolában is?

Sőt! De még mennyire! Ezt keresem, ezt kutatom évek óta kis tanítványaim körében!

Gyógypedagógiai tevékenységemet évekkel ezelőtt halmozottan sérült gyermekek között kezdtem el. Súlyos akadályoztatásaiknál fogva szűk mozgástérben, kevés sikerélménnyel élték napjaikat. Akkor fedeztem fel, hogy a modern technológia mekkora áttörést adhat életminőségük tekintetében, ha bátran, ellenszéllel is dacolva pedagógiai módszertáramat megújítom, és az IKT eszközeivel akadálymentessé, játékossá teszem óráimat. Kurzusról-kurzusra járva sajátítottam el  a különböző web 2.o-ás eszközöket. Kimagasló élmény volt számomra az, amikor az Ollé János által vezetett képzés során  megismerhettem a Second Life virtuális világát. Azonnal elkezdtem hatalmas álmokat szőni. Már láttam magam előtt kerekesszékes, nem beszélő, nem halló diákjaimat saját maguk alkotta pazar avatarjukban szabadon szárnyalni, s gyönyörű virtuális tereken minden nehézség nélkül ismereteket szerezni, a tudás útján akadálymentesen haladni. Sajnos a valóság számos akadályt gördített elém, amelyek eddig nem engedték álmom beteljesülését...

Ám nem csüggedtem utamon, s lehetőségeimet igyekeztem maximálisan kiaknázni, hogy a rám bízott gyermekek sikerélményhez, örömhöz jussanak  játékos fejlesztőprogramok segítségével. Az évek során egyre több alkalmazással ismerkedhettek meg, amelyek által lelkesedésük növekedett, motivációjuk erősödött. Akik addig csupán passzív befogadói voltak az új ismereteknek, most hirtelen alkotni, cselekedni, teremteni akartak akadálymentes, webes környezetükben. Ekkor nyíltak meg foglalkozásim során a különböző online játékok, amelyek alkalmazása akkor még enyhén szólva eretnekségnek számított a hivatalos tanmenethez, szakmódszertanhoz képest. Most lépek egy nagyot történelmi időszalagomon, s csupán a tavalyi 2013-as esztendőhöz nyúlok vissza. Az elmúlt évben két olyan konferencián is részt vettem, ahol megerősítést nyert az online játékok iskolai alkalmazásának lehetősége. Az egyik Veresegyházán került megrendezésre, amelynek címe a következő volt: "Első Komoly Játékshow és Konferencia". A másik a Michigan-i Egyetem által szervezett 4T Virtuális Konferencia volt, ahol nagy meglepetésemre az egyik előadás a Minecraft online játék oktatásbeli alkalmazhatóságáról szólt. Egy másik előadás az oktatás játékosításának (gamification) lehetőségét, sőt szükségszerűségét hangsúlyozta. Mondanom sem kell, mennyire örültem a híreknek. A játék létjogosultsága immár egyre inkább nem csak az én vesszőparipámnak tűnt előttem. Egyre nagyobb bátorsággal engedtem kisdiákjaim kérésének, olykor könyörgésének, amikor játszani szerettek volna foglalkozásaim során. Annyit meg kell jegyezzek, hogy némileg könnyebb helyzetben vagyok - legalább is úgy vélem -mióta nem osztálytanítóként, hanem utazó gyógypedagógusként dolgozom. Ugyanis most nem a különálló tantárgyakat tanítom, hanem a komplex gyógypedagógiai fejlesztés a dolgom. A különböző iskolákban, integrált körülmények között tanuló sajátos nevelési igényű gyermekeket fejlesztem egyéni, kiscsoportos formában. Tehát valamivel egyszerűbb dolgom van a tekintetben, hogy az IKT szakmódszertanát, mint játékos tanulási folyamatot beépítsem gyakorlatomba. Folyamatosan olvasva a szakirodalmat, egyre többször találkozom mostanában a gamification szóval, és annak jelentéstartalmával. Mint tudjuk, annyit jelent, hogy játékos technikákat alkalmazunk egyébként nem játékos területen. S éppen most zajlik a 2014. évi Michigen-i Egyetem által szervezett 4T Virtuális Konferencia, ahol ismét helyet kapott többek között a gamification és a Minecraft online játék iskolai, oktatásbeli alkalmazása. 

Igazi meglepetésként hatott rám azonban a Fromann Richárd nevével fémjelzett JátékosLét Kutatási Program megismerése. Nevezetesen a Digitális Nemzedék Konferencián hallottam először erről előadásában. Bár akkor nem sikerült vele személyesen beszélnem, de azóta felvettem Richárddal a kapcsolatot. Kölcsönös együttműködésünk alapja tapasztalataink megosztása. Regisztrált tagja lettem a JÁTÉKOSLÉT KUTATÓKÖZPONT oldalának. Bár szervesen nem veszek részt a frissen megnyílt Kutatóközpont munkájában, de mint aki megszólítottnak érzi magát, szívesen küldöm tudósításaimat a terepről. Onnan, ahol ma még nem az önfeledt, boldog, örömteli játékoslét állapotában töltik mindennapjaikat tanulóink. Azonban munkám, törekvésem erőforrása az a hit és bizonyosság, hogy egy  felelősséggel teljes, ám játszani szerető ütőképes csapat eléri célját, amikor is már nem lelkiismeretfurdalások közepette kell megtartani egy tanórát, vagy bármilyen más foglalkozást, ahol játszottunk a gyermekekkel, hanem a megfelelő, 21.század elvárásaihoz alkalmazkodó tudásanyagot közvetítő játékokkal, a gamification alkalmazásával tanítjuk majd diákjainkat önálló, tudásszerző útjukat megtalálni. 

A JátékosLét Kutatóközpont megnyitásáról készült néhány percben tájékozódhatunk a szakemberek  munkájáról, céljairól: 

A következő két videófelvételt az elmúlt évben készítettem, ám most teszem közzé azzal a megjegyzéssel, hogy a filmben lévő pillanatok csupán kezdetei annak a hatékony, játékba ágyazott tanulási módnak, amelynek részesei lehetnek majd gyermekeink bátor, felkészült, innovatív pedagógusok közreműködésével:

Fromann Richárd szavait idézve zárom blogbejegyzésemet: 

"Minél hamarabb leszünk képesek felismerni a virtuális világok működési törvényszerűségeit, annál könnyebben fogunk szembenézni a születőben lévő online társadalom kihívásaival, így a veszélyek utólagos tünetkezelése helyett felszínre hozhatjuk az online társadalom adta lehetőségek pozitív hatásait." 

 (Kulcskérdések a társadalomtudományban 2011-2012. 

 Az ELTE Társadalomtudományi Karának konferenciakötete 104.o.)

              

                   

                             

Tovább olvasom!

Ajándék számítógépek az IBIDEN - től

Szeretek örömről hírt adni... S hogy kinek, mit jelent az öröm, ez manapság meglehetősen széles skálán mozog. Akinek módszertárába beépült az IKT, azaz az információs és kommunikációs technológia, de nincs hozzá megfelelő eszköze, annak ugye hatalmas öröm lehet, ha egy pályázaton három használt számítógépet nyerhet. Igen, most magamról beszélek... Az elmúlt év szeptemberében ugyanis utazó gyógypedagógusként többek között egy olyan oktatási intézménybe kerültem, ahol az IKT-hoz tartozó eszköztár bizony meglehetősen szegényes... Persze jönnek ilyenkor a biztató tanácsok: "Csináld számítógép nélkül a foglalkozásaidat, hiszen úgy is remekül fejlesztheted a gyermekeidet!..." Én ilyenkor már nem állok le vitázni, mint évekkel ezelőtt a vadonatúj megismerésének hevében, hanem csendben odébb állok, keresve, kutatva a megoldást. Fontos megjegyeznem, hogy nem becsülöm le elődeink szakmai tudását. Ismerem, hiszen tanultam, és ma is folyamatosan olvasom a szakirodalmat. De amikor egy világ változik meg körülöttünk drámai gyorsasággal, akkor nem késlekedhetünk sokat mi, pedagógusok sem. Végérvényesen lemaradhatunk,  ha nem tudjuk adaptálni tudásunkat modern világunk elvárásai szerint. 

Ha pl. tudom, hogy egy Szakértői véleményben megfogalmazott több fejlesztendő területet komplex módon, együttesen, ráadásul játékosan, örömöt szerezve hogyan valósítható meg, és ehhez ideális az IKT, a web 2.0. eszközeinek számtalan, csodás lehetősége, akkor nem fogok visszamenni, és a mai gyermekek számára szinte emészthetetlen, unalmas módszerekkel sulykolni szétszabdalva az egyes elmaradott részképesség területek fejlesztő feladatait. Így hát lelkem nem ismert akadályt... Szoktuk mondani: "Én elmegyek akár a Miniszterelnökig is..." Ha hozzá nem is mentem el, de felkerestem többek között egy internetes oldalt, amelynek http://szivesseg.net/ a neve. Ez egy olyan kis közösség, ahol szerény felajánlásokat tehetünk másoknak, azaz kipótolhatjuk egymás sokszor napi szükségleteit. Volt már gyakorlatom benne, hiszen több éve regisztrált tagja vagyok a szivesség.net-nek. Bátran megkérdeztem, van-e valakinek használt, ám működőképes számítógépe, amit a gyógypedagógiai fejlesztéseim során használni tudnék a gyermekek között. Másnap kaptam is  választ egy barátságos fiatalembertől. Ő ugyan nem tudott számomra gépet adni, de felkínált egy pályázati lehetőséget. Nem tétováztam sokat, rögvest megírtam pályázatomat. Néhány hét múlva egy szép napon levelesládámban örömhírt olvasok: "Kedves Irma! Örömmel értesítem, hogy a kérést a vállalat Társadalmi felelősségvállalásért felelős bizottsága elfogadta és vállalatunk hozzá kíván járulni az intézmény működéséhez 3 db használt PC ajándékozásával..."  Mondanom sem kell, a hír bearanyozta napomat... Még néhány levélváltás történt az ajándékot felkínáló dunavarsányi IBIDEN Hungary Kft. vállalati titkárával, és egy szép napon sor is került a három számítógép ünnepélyes átadására. Barátságos perceket töltöttünk együtt az ajándékozókkal. Friss pogácsa és üdítőital mellett meghallgattak egy verset, amit az egyik  hozzám járó fiúcska, Balázs mondott el számukra. Két felvétel is őrzi e nap örömteli eseményét. Íme: 

Tovább olvasom!

Dialógusok az autizmusról, 2014

2014.április 2-án, az Autizmus Világnapján nyitott szakmai rendezvényre került sor az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karán. A meghívást a Kar két kutató-oktató műhelyétől, név szerint a Tanszékközi Autizmus Műhelytől, valamint a Támogató Technológia és Tekintetkövetés Műhelytől  kaptuk. A rendezvény címe önmagában már inspiráló volt: "Az autizmus és a digitális technológiai perspektívák". A programot végigolvasva azután nem tétováztam sokat, hát rögvest regisztráltam is magamat.

Gyógypedagógiai gyakorlatom során sokszor  került osztályomba, csoportomba autizmussal élő kisgyermek, akit oktatnom, nevelnem, fejlesztenem kellett. Folyamatosan figyeltem, olvastam , kísértem a hazai és külföldi szakemberek kutatásait, s azok eredményeit. Ezt teszem ma is, hiszen nélkülözhetetlen számomra a sokszor  ösztönös megérzéseimre hagyatkozott módszer kutatási eredményekkel való alátámasztása. Ez történt a mostani, rendkívül érdekfeszítő szakmai rendezvényen is. A kutató-oktató műhelyek tagjai közül senkit nem kívánok név szerint kiemelni, hiszen ők mindannyian elkötelezetten, szakmai kiválósággal teszik dolgukat, hangsúlyozva  kutatásuk során a szisztematikus evidenciák fontosságát. Bízom abban, hogy az előadók prezentációi elérhetőek lesznek majd az interneten. Summázva azonban máris leszögezhetjük, hogy a digitális technológia hatalmas távlatokat nyitott az autizmussal élők számára. Tudjuk, hogy ezeknek az embertársainknak mennyire fontos  életvitelük során a vizuális megtámogatás. Ezt a szülők, pedagógusok, fejlesztő szakemberek kemény munkával, sok-sok energiaráfordítással kártyasorozatok elkészítésével biztosítják számukra. Ám a napirendi kártyák folyamatos használata nem mindig kényelmes a gyermekek, fiatalok számára. Különösképpen, ha utcára, üzletbe és egyéb helyre kell elmenniük. Ezért hát korszakalkotó technológiai újítás a kártyarendszerek mobil eszközökre való applikálása. Büszkén, magabiztosan, gátak és félelmek nélkül járhatnak-kelhetnek így ezek a fiatalok   is eltervezett útjukon. . Meggyőző volt hallani a kutatók előadásait a hordozható infokommunikációs technológia beválásáról, ám mindenen felül múló volt az, ahogyan két anyuka is örömmel számolt be, hogy gyermekeiket mennyire segítik a digitális technológia alkalmazásai.  

A rendezvény programja biztosított egy úgynevezett "Szabad sáv"-ot is, amelyben a szervezők meginvitálták a területen kutató, fejlesztő szakembereket, hogy az autizmus kapcsán a digitális technológiával szerzett tapasztalataikat megoszthassák. Voltak jelentkezők, köztük én is, akik rövid, 5-10 perces prezentációikkal beneveztek a "Szabad sáv" programjába. Íme a lista: 

E rövid kis egy óra is ékes bizonyítéka volt annak, hogy érdemes, sőt szükségszerű, hogy az autizmus területén folytatódjon a szisztematikus evidencia alapú, azaz tényekkel bizonyított kutatás, amely a digitális technológia sikeres alkalmazását erősíti. Bizton állítható, ez a jövő, amely az esélyegyenlőségnek,  az autizmussal élő embertársaink társadalomba való beintegrálódásának kiváló eszköze lehet.

Végül szeretettel osztom meg azt a néhány percet, amelyet a "Szabad sáv" programjában mutattam be:

Tony Attwood professzor, klinikai szakpszichológus, a Különös gyerekek írója, az Asperger szindróma kutatója. Az ő szavaival zárom soraimat: 

"Számomra az Asperger szindrómások nagyon értékes cseppek az élet tengerében"

Tovább olvasom!

Netgeneráció az óvodában - Videóbeszámoló a Digitális Nemzedék Konferencia 2014. Kerekasztal-beszélgetéséről

Tavasz van ismét, amikor a megújuló természet számtalan szépségeiben gyönyörködhetünk. Eseményekkel teli naptárunk nem sok időt enged arra, hogy kedvünkre bejárjunk hegyet és völgyet, ám jártunkban-keltünkben rácsodálkozhatunk a kikelet mindmegannyi szépségére. Ezt teszem akkor is, ha akár egy konferenciára megyek. Így volt ez a minap, március 29-én is,  a Digitális Nemzedék Konferenciájának napján.

Előzetesen kaptam egy felkérést az óvoda szekció részéről, hogy készítsek videót a Kerekasztal-beszélgetésről. Szívesen vállaltam, bár a profi szakemberekkel nem tudok versenyre kelni kis digitális fényképezőgépem szerény technikai adottságai, valamint fotóriporteri korlátozott tudásom miatt, mégis közrebocsátom a szekción elhangzottakat. Bízom abban, hogy akiket kiváltképpen érdekel az IKT eszközök óvodai alkalmazásának nemes vitája, azok nem a technikai hiányosságokat fogják nézni elsősorban, hanem a megszólaló szakemberek felelősségteljes hozzászólásait fogják mérlegelni. 

Most csupán tudósítója szeretnék lenni a Kerekasztal-beszélgetésnek. Nem kívánok állást foglalni a nézetek ütköztetése tekintetében. Bár akik ismernek régtől fogva, azoknak hitem, meggyőződésem nem egy zugolyába rejtett dolog. Most mégis a kedves olvasóra bízom a döntést. És elsősorban nem azt, hogy kinek van igaza az óvodai IKT eszközhasználat nézetével kapcsolatosan, hanem azt, hogy eldöntse, mi is az igazság. 

 A kerekasztal-beszélgetésből kitűnik, hogy vitán felül mindenki a lehető legjobbat szeretné elérni a cseperedő kis nemzedék nevelését illetően. S még az is lehet, hogy nem is nagyon mondanak egymásnak ellent az érvek. Csupán arról van szó, hogy  a legoptimálisabb egyensúly megteremtésért kell dolgoznunk szakmai és emberi tudásunk legjavát adva. E néhány soros bevezető után kezdődjék hát a felvétel: 

Tovább olvasom!

Kedvcsináló előadás,- avagy előkészített tanulási környezetek a digitális világban

Jó szokás szerint intézményemben, a Zuglói Benedek EGYMI-ben team értekezletek során osztjuk meg tudásunkat, gyakorlatunkat. A minap rám esett a sor. Prezentációmban egy olyan gyűjteményt nyújtottam át Kollégáimnak, amely egy  12 év során megismert IKT és web 2. 0 alkalmazásokból áll. Tudom, nem illik sok diával terhelni a hallgatókat, ám ezúttal 34 kocka sorakozott prezentációmban. Igyekeztem megnyugtatni mindenkit, hogy előadásom 20 percnél nem fog tovább tartani. Ugyanis a gyűjteményt mindenki számára otthoni "mazsolázásra" szántam. Egy-egy dián az adott program neve,  internetes elérhetősége, valamint az  oldal címfotója áll. Eme blogbejegyzés sem azt a célt szolgálja, hogy digitális eszközeinket részletezve mutassam be. A linkekkel ellátott eszköztár némi segítséget nyújthat talán abban a vonatkozásban , hogy leszűkítse időnket az interneten való kutakodásainkban. Érdemes magunknak is beregisztrálni az egyes oldalakon, hogy "saját bőrünkön" tapasztaljuk meg azok hasznos avagy kevésbé hasznos voltát. Kész receptekkel nemigen lehet szolgálni, mert lehet, hogy egy játékos  fejlesztő program az én kisdiákomnál remekül beválik, más pedagógus tanulója pedig ugyanazt unalmasnak véli. Egy szó mint száz: meglátásom szerint jó az, ha egy gazdag digitális eszköztárral rendelkezünk, és bátorsággal megkínáljuk azokkal gyermekeinket. Hiszen ha gondosan előkészített tanulási környezetben keresgélnek, akkor bizton rá fognak találni az éppen nekik szóló, az ő érdeklődési körüknek, fejlettségi fokuknak megfelelő oktatási, nevelési fejlesztési anyagra.

Íme most átnyújtom szerény kis gyűjteményemet, amelyekkel évek óta dolgozunk, - mondhatnám inkább, játszunk a gyerekekkel. Jó szemezgetést kívánok a Kedves Olvasónak!

        

Az IKT, azaz az infokommunikációs technológia alkalmazása a gyógypedagógiai fejlesztésben from Szeverényi Irma

(Utólagos megjegyzés: időközben nem működik a Handorino, és a  Sulivilág oldala.) 

Tovább olvasom!

Utazásaink, élményeink TraffParkban

Az egyszervolt.hu magyar, internetes gyermekoldal egyik remek alkalmazása a TraffPark. Olyan tanulási környezetet biztosít a gyermekek számára, ahol játékosan, informális tanulással, azaz szinte észrevétlenül történik a fejlesztés, oktatás, nevelés. Blogom címkéjére pillantva látom, hogy immár negyedik alkalommal említem meg bejegyzéseimben a program hasznos voltát: 2011-ben,  2012-ben és ez év kezdetén. S hogy negyedszer is TraffParkról szól blogposztom , annak egy örvendetes esemény  szolgáltat okot. Ugyanis a TraffPark a Legjobb Európai Gyermekbarát Tartalom Magyar díj 2014 Szakmabeli első helyezettje lett. A nemzeti első helyezés  díja néhány nappal ezelőtt, a Biztonságosabb Internet Napján (Safer Internet Day) került átadásra. Nem mellékesen jegyzem meg, hogy az előkelő második helyet pedig az ugyancsak az egyszervolt.hu oldalán található Okos Doboz nyerte el, amelyik szintén kedvelt web 2.0-ás eszközünk  foglalkozásaink során.

Mivel az Okos Doboz remek fejlesztési  lehetőségeiről már írtam, így most néhány mondattal részletezném, milyen komplex személyiségfejlesztést rejt magában a TraffPark online alkalmazása. 

Talán mindenek felett azt kell hangsúlyoznunk, hogy BIZTONSÁGOS. Igen, nem rejt csapdákat, nem ugranak fel kéretlen reklámok, ami a gyermekek személyiségfejlesztése során lényeges dolog. A következő, ami a programban dicsérendő: olyan játékos, interaktív, cselekvésre ösztönző, izgalmas teret biztosít a gyermekeknek, amelyben jól érzik magukat, kihívást jelent számukra. Hangsúlyoznunk kell, hogy ezt kicsiny gyermekkorban szükséges felkínálnunk, különben óhatatlanul olyan online játékokat ismernek meg, ami nem az ő korosztályuknak megfelelő -  mondjuk ki -  személyiség romboló. S ha ezekkel kezdenek először játszani, akkor már sajnos hiába tesszük elébük a nemes, szép, oktató-fejlesztő jellegű alkalmazásokat, egyszerűen nem fog nekik kelleni, unni fogják azokat. Hihetetlen volt számomra, amíg meg nem tapasztaltam, hogy egy első osztályos gyermek is függővé válhat, és akkor már sem a TraffPark, sem az Okos Doboz, sem semmilyen más gyönyörűen elkészített online fejlesztőjáték, oktatószoftver nem lesz motiváló számára. 

Meggyőződésem, hogy nagyon sok múlik rajtunk, felnőtteken, szülőkön és pedagógusokon, hogy milyen személyiségek kerülnek ki kezünk alól. S ha eddig oly nagy gondot fordítottunk évtizedek óta arra, hogy a ránk bízott kis elsőseink,  hogyan is formázzák meg az első betűket, számokat, most ugyanilyen gonddal kellene odafordulni hozzájuk, és kezükbe adni a koruknak megfelelő, fejlődési szintjükhöz szabott digitális tolltartójuk adott alkalmazását. Tapasztalatom szerint egyik ilyen remek eszköz a TraffPark is, ahol hihetetlen sok fejlesztési lehetőség rejlik a játék mögött. A digitális kompetencia kezdeti fejlesztési szakában  a digitális írás-tudás ma már elengedhetetlen szükségessége, a tájékozódás, a közlekedési szabályok ismeretének elsajátítása, a feladattudat, amelyet a rendszeres játék megkövetel, és még sorolhatnám hosszan, de -úgy gondolom -hasznosabb inkább az, ha buzdítok minden felelős pedagógus és gyógypedagógus társamat a program megismerésére, kipróbálására. Bevallom, én is csináltam kis Traffot ám magamnak. Gyors Abigél a nevem, s ott futkosok kis Traffocskámmal a terepen. Közben látogatjuk egymást, barátnak jelöljük egymást, írunk egymás üzenőfalára. Traffintokat gyűjtünk a játékainkkal, amelyekben anyanyelvi, matematikai és egyéb széles körű képességek fejlesztése rejlik. Mi több, hétvégén is jönnek Traffocskáim üzenetei, amelyek szívemet melengetik. Hiszen nincs most már egy 45 perces kemény fejlesztőórára lekorlátozva fejlesztésük, hanem kedvük szerint otthon is játszhatnak, otthonról is írhatnak.

Egy vasárnap reggel, amikor beléptem Traffommal a TraffParkba, észrevettem, , Üzenőfalamon új üzenet van. Kattintottam is gyorsan, s nagy örömmel láttam,  Boszi Áron, az én kis Traffocskám írt, a másodikos, súlyos tanulási nehézséggel küzdő, sajátos nevelési igényű kisfiú. Íme az üzenete a fotón: 

Igen, ez nekem mindent megér... Szaladtam is hozzá Traffommal, és írtam az ő Üzenőfalára is rögtön egy viszont üzenetet:

Talán mondanom sem kell , a következő találkozásnál, amikor egymás szemébe néztünk, szinte a szövetségesek mosolyával köszöntöttük egymást. 

Tovább olvasom!

Amikor a Duolingo felülírja a fejlesztési tervet...

Előző blogbejegyzésemben ígéretet tettem arra, hogy ha lesz jó hírem a Duolingo alkalmazásával kapcsolatosan , azt közzé teszem bejegyzésemben. "Gyorsjelentésként" tehát a következőket tudom elmondani: első "Duoling-os" órám egy 7-ik osztályos fiúval zajlott le, és elmondhatom: túljutottunk egy "tűzkeresztségen". Azért ezt a kifejezést használom, mert egy új alkalmazás bemutatása részemről mindig különös izgalom. Ugyanis én hiába tartom szépnek és hasznosnak az adott fejlesztőprogramot, ha a fejlesztendő gyermek nem fogadóképes rá, ha nem illik személyiségéhez, egyéniségéhez, adott fejlettségi állapotához.

Péter- hívjuk így most tanulómat- enyhén szólva hadilábon áll az angollal. Sajátos nevelési igényű, hiperkinetikus magatartászavarral küzd. Felmentést kapott idegen nyelvből, valamint a magyar nyelv tantárgyból, helyesírás tantárgyrészből. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem cél esetében az angol nyelv valamilyen szinten történő elsajátítása. Mi, gyógypedagógusok pedig azért vagyunk, hogy ezeken az akadályokon átsegítsük a ránk bízottakat szakmai és emberi tudásunk legjavát adva. Bátorságot véve hát elkészíttettem a Sulivilág-os Leckefüzet feladatot, amely a Duolingo alkalmazás megismeréséről szólt: 

Az én kis Péterkém villámgyorsasággal regisztrált az oldalon, és szélsebesen kezdte el a feladatok megoldását. Persze az angol névelők használatával kapcsolatosan némi kis vitánk adódott, de az életek elvesztése miatt és a "könyörtelen" önellenőrzés igazságossága révén kénytelen volt helyesen alkalmazni az "a", "an" határozatlan, és a "the" határozott névelőket. Én belül boldogan nyugtáztam ezen közben, hogy nem nekem kellett őt helyreigazítani, hanem megtette ezt helyettem a bölcs zöld baglyocska. 

"Summa summarum": én már kabátban, táskámmal vállamon álltam Péter mögött, hiszen jócskán túl voltunk már ekkor a fejlesztési óra keretén, kérve, hogy zárja le valahogy a játékot, ideje lenne indulnunk. 

Úgy gondolom, hogy akik ismerik a délutáni, fáradságos fejlesztőórák alulmotivált hangulatát, tudják, milyen nagy dolog, ha a fejlesztési feladatokat örömmel, élményszerűen végzik a gyerekek. Még szántunk annyi időt az órából arra, hogy az elért szintet képernyőfotóval Péter megörökítse, és e-portfóliójába a Sulivilág oldalába beillessze: 

Szeretem használni a Sulivilágot, mert ha oda felteszem a Leckefüzet feladatot, azt akkor is meg tudják oldani a gyerekek, ha éppen nem tudnak eljönni a foglalkozásra, vagy ha éppen én nem tudok eljutni valamilyen oknál fogva iskolájukba. Így történt ez a minap is, és nagy meglepetésemre néhány órán belül megérkezett egy újabb "Duoling-os" Leckefüzet megoldás egy 8-ik osztályos fiú részéről:

Természetesen én is beregisztráltam a Duolingo oldalára, s eddig elért eredményemről én is készítettem fotót, amit szintén beillesztettem Sulivilágunk oldalára. Sőt versenyre hívtam kis diákjaimat a következő bejegyzésben: 

Végül egy szerény önvallomással zárom a Duolingo alkalmazásáról szóló "gyorsjelentésemet": nem szeretek aprólékos, részletes, eszközökre, feladatokra bontott fejlesztési terveket írni a hozzám járó gyerekekre vonatkozóan. Azt nagyon figyelem, hogy mik azok a részképességhiányok, amiket fejleszteni kell, és mik az erősségek, amikben tehetség-rehabilitációra van szükségük a minél optimálisabb fejlődésük érdekében. 

Aki az IKT-ét, azaz az információs és kommunikációs technológiát alkalmazza az oktatás-nevelés során , tudja, hogy mennyire naprakészek kell, hogy legyünk  digitális tolltartónk, mondhatnánk eszköztárunk tekintetében. Szinte óráról órára kapunk tudósítást különböző internetes oldalakról, új és még újabb tanítást segítő programokról, web 2.0-ás alkalmazásokról. S amiről tegnap még elképzelésünk sem volt, azt ma már frissen beépített tananyagként használhatjuk fel módszereink között. El kell mondanunk, rengeteg teher hárul ma a gyermekekre az iskolában. Hatalmas tananyagmennyiségeket kell nekik szinte egyik napról a másikra megtanulni, és a könyörtelenül egymás után következő dolgozatokban minderről számot adni. Ezt a nagy nyomást fokozottabban nehezen viselik a tanulási akadályokkal küzdő, integrált körülmények között tanuló diákok. Tapasztalatom, ha a modern technológiát bátorsággal alkalmazzuk gyakorlatunk során, akkor számos lehetőséggel könnyíthetjük a ránk bízott gyermekek tanulási folyamatait. S azt is bátorsággal merem kimondani, hogy ezek segítségével kevesebb lenne a frusztrált, magatartászavarral küzdő, osztályközösségbe nehezen illeszkedő tanulónk csoportjainkban.

Tovább olvasom!

"Ez neked biztos tetszeni fog!",- avagy találkozásom a Duolingóval

A címben megfogalmazott gondolattal köszöntött rám a minap lányom barátja, kezében okos telefonjával. Mellém ülve máris mutatta frissen letöltött programját, amelynek ikonja egy zöld kis baglyocska. Attila ismeri munkámat, tudja, milyen módszerekkel dolgozom a gyermekek között. S valóban nem tévedett, hiszen az első bemutatásra magaménak tudtam, és első látásra megszerettem a Duolingo alkalmazását. Néhány perc múlva az én telefonomról is nagy szemekkel nézett rám a kis bagoly, kérve, hogy kezdjek bele az izgalmas, játékos nyelvtanulásba. Szeretem magam kipróbálni a gyermekek számára felkínált oktatóprogramokat, online fejlesztőjátékokat, mert így tudom tesztelni leginkább, hogy mennyire lehetnek számukra hasznosak játékosságuk mellett. A Duolingo esetében nem kellett sokat töprengenem , hiszen az első szint végig játszása után én magam alig bírtam abbahagyni a játékot, azaz az angol nyelv tanulását. És ez az  a varázsszó, hogy: "játszunk", győzhet minden módszer felett. Mert igenis a gyermekek játszani szeretnének,- és valljuk be őszintén, mi is szeretünk játszani... És még az a szerencse, ha nem hal ki belőlünk a gyermek...

Egy szó mint száz: bátorsággal és nagy várakozással viszem be kisdiákjaimnak a képzeletbeli , digitális "Montessori-féle polcra a Duolingó játékot. Nem fogom senkire ráerőltetni, csak megkínálom vele mindahányat. Akkor lehet valódi gyermekszemléletű pedagógiánk, ha olyan bő választékú tanulási környezetet biztosítunk számukra, amely szabadságigényükre bízza  egyéni tanulási útjaikat. Ha bízunk bennük, jól fognak dönteni, mert ösztönszerűen sem a túl könnyű, sem a túl nehéz feladatot nem fogják választani. Megtalálják a saját fejlődési ütemüknek megfelelő feladatokat, amelyek az önellenőrzés segítségével önálló tanulásra bátorítják őket. 

Ahogyan tapasztalom, egyre több kisgyermek kap ajándékba okostelefont, amin azonnal megtalálják a különböző játékokat. Ha nem kell leadni reggel a tanáriban mobiljukat, akkor ott lapul a zsebükben, és azonnal előveszik, amint csak lehet, hogy játszanak egy kicsit vele. Iskolába menet is ugyanez a helyzet. S ha már így van, akkor miért ne csempésszünk olyan alkalmazást a játékok közé, ami egyben  hasznos is a napi felkészülésükben. Ma már az alsó tagozatos gyermekek zöme is tantárgyi szinten tanulja az angol nyelvet. Vannak azonban olyan, hozzám járó kisdiákok, akik valósággal szenvednek az angol órákon tanulási akadályoztatásaik miatt. Viszont a Duolingo játékkal -meglátásom szerint - tudnánk segíteni nekik az angol nyelv elsajátításában, és megszerettetésében. Remélem, kis idő múltán ilyen jó hírekkel tudok majd szolgálni bejegyzésemben. 

Végül néhány sort idézek a játékra vonatkozóan abból a cikkből, amelyik a nyest.hu oldalon olvasható: 

"...A Duolingo különlegessége, hogy a nyelvi tanfolyamokat a játékokhoz hasonlóan fejlesztették, ezért a tanulás élménye egyszerre jutalmazó és addiktív. „A legtöbben azért szeretik használni a Duolingót, mert szórakozva tanulhatnak vele, ahelyett, hogy más mobil játékokkal játszanának” – mondta von Ahn..."

A kép forrása:http://tinyurl.hu/3M58/

Tovább olvasom!