2018. november 29., csütörtök

Miniképzés a Blum Program keretében, avagy egy kislány a zongoránál...



Nemrégiben adtam hírt egy óvodapedagógusoknak szóló konferenciáról, ami a gyönyörűszép nagykovácsi Teleki-Tisza kastélyban került megrendezésre. Abban a bejegyzésben írtam részletesen, hogy miben rejlik a Blum Személyiségfejlesztő Óvodai Programja.
Jelen tudósításom egy olyan miniképzésről szól, amelyre az ország több városából érkeztek Óvodavezetők és óvodapedagógusok. Nagy Ildikó Mária, aki immár a Zuglói Csicsergő Óvoda vezetője lett, elkötelezett társam évek óta abban, hogy elhintsük az IKT, azaz az  információs és kommunikációs technológia alkalmazásának jó magját az óvodákban. Mi ezt jó szívvel és örömmel végezzük a Blum Program keretein belül, hiszen az egész program lényege, hogy a 21. századnak megfelelően egy egészséges kis nemzedéket neveljünk fel. Ehhez pedig a digitális világ ismereteinek szakszerű adaptálása a kicsinyekhez mérten elengedhetetlen.
A Blum Programban részt vevő pilot-óvodák képviselői vehettek részt az elmúlt héten egy sokirányú képzés-sorozatban, amelynek címe:

Személyiségfejlesztés a 21. század óvodáiban
az összművészetek komplex eszközeivel

Ennek egy szelete volt a mi IKT-és képzésünk. Nem kis gondot jelentett, hogy 3 órába mi is férjen bele, ami se nem kevés, se nem sok ahhoz, hogy kedvcsinálóként szolgálhasson a képzésben résztvevők számára. Így azt a két bölcs mondást tartottuk szem előtt, amely szerint: "A kevesebb néha több", és: "Aki sokat markol, keveset fog"...
Tehát az Ildikó által bemutatott módszertani prezentáció után csupán két területbe mélyedtünk bele úgy, hogy interaktívvá tegyük a hallgatókat benne. Az egyik a kódolás alapjainak bevezetése az óvodai játékos tanulásba. Ezt Ildikó tette meg a code.org oldalának segítségével. 
Én pedig a jó, öreg Traffi papát választottam, azaz az egyszervolt.hu oldalán található, ma már kissé méltatlanul elfeledett TraffParkot. Meggyőződésem, és több éves tapasztalatom, hogy ritkán van olyan időt álló, és komplexitásában remek játékos tanulási környezet, mint a TraffPark. 
Tudtam, hogy nem fog beleférni minden bemutatni való a számomra kimért időbe, így készítettem egy útmutatót a résztvevők számára, amit át is adtam nekik szíves szeretettel otthoni használatra:


Read more publications on Calaméo


Örültem, mert az "óvónénik" kicsit visszavarázsolódtak gyermekeknek a játék során. Ugyanis mindannyiójuk a fejhallgatót használva, Traffi papa utasításait követve megalkották saját traffocskáikat, és még néhány küldetést is végrehajtottak. Nagy a reményem, hogy az óvodai csoportjaikba járó kisgyermekek is csakhamar megismerik TraffPark lakóit, és egy modern, 21. századi, védett, online környezetben tanulhatják meg a most már szükségszerű és elengedhetetlen digitális nyelvet. 

És hogy jön most  ide egy kislány, aki a Piano Tiles alkalmazásával játszik a zongorán?

Ennek rövid története, hogy terveim szerint szerettem volna a számos, remek, okostelefonon és tableten játszható alkalmazások közül is néhányat bemutatni a hallgatók számára. Ám, ez ilyen rövidke idő alatt nem volt lehetséges. Előzőleg elmondtam kis diákjaimnak, hogy óvónéniknek fogom bemutatni az általuk igen kedvelt és ismert zongorás alkalmazást. Pannácskám azonnal jelentkezett, és kérte, hogy vigyem magammal, mert ő szívesen megtanítaná erre az óvónéniket. Tudtam, hogy ez nem fog beleférni az időbe, de felajánlottam neki, hogy játsszon valamit, és azt majd bemutatom a képzésen. Panna rögtön  a "zongora mellé ült", és belekezdett fergeteges játékába. Ámultam, milyen gyorsasággal játszik ujjaival! Sikerült is lencsevégre kapni egy rövid kis részletet, amit a képzés utolsó perceiben mutattam be. Elmondhatom,  nagy sikert aratott az óvónénik körében:


Hazatérve, Pankámnak el is meséltem a történteket, akinek éppen a legjobbkor jöttek  dicsérő szavaim, mert különböző nehézségeit cipelve, lelkiállapota mélypontra került.
Ismét, és már sokadszor megtapasztaltam, hogy mennyire nagy bajt okozunk egy súlyos tanulási akadályokkal küzdő gyermeknek, ha csak a gyengeségeivel szembesítjük, és akár jó szándékkal is, de csak azokat próbáljuk, talán minden erőnkkel fejleszteni , és eközben nem vesszük észre a kincseit, a neki adott tálentumokat, amiket felszínre hozva egy tehetséget nevelhetnénk ki...

Végül álljanak itt a Linoit falra felírta reflexiók!



 Köszönjük minden Résztvevő óvodavezetőnek és óvodapedagógusnak , hogy útra kelve, rászánta szombati napját november 24-én, hogy betekintést nyerjen az IKT rejtelmeibe!

2018. november 25., vasárnap

Minecraft sztori az Anyahajó Stúdióban Abacusan ArTeC robotok alkalmazásával 22. Csendben vagyunk, de azért dolgozunk...




Ha már a Facebook is arra figyelmeztet, hogy írjak valamit, mert várják az olvasóim, akkor nincs mese, írni kell ám valamit... Félreértés azonban ne essék, kedves Olvasóim, ugyanis nem arról van szó, hogy nincs mit írni, sőt! Csak hát működésünkben a tér és idő nagy gát és akadály. Oly' annyira felgyorsultak körülöttünk az események, hogy nem engedték meg azt, hogy folyamatosan szülessenek projektünkről videókrónikák. Egyrészt bántam, másrészt örültem, hiszen a VándoRobot Programunk 6-ik, 7-ik, 8-ik hetét képletesen szólva "méhmagzat-állapotúnak" tekintem. Amellett, hogy a gyermekek szépen haladtak a programozó kártyák szerint, mi bizony ismeretlen utakra tévedtünk... Filmforgatásba kezdtünk, ami a Minecraft sztorit illeti, és ez nem kis kihívást jelentett számunkra. Mondanom sem kell,  Barnikám volt ebben a legfőbb segítségem. Bár múlt időben írtam, hiszen a forgatásnak vége szakadt, de ezután következnek a videóvágások, szerkesztések, hogy a történet egy kerek egésszé forrjon össze. Nem részletezem most az eseményeket, mert legyen meglepetés a filmecske, amelyet nagy lelkesedéssel igyekezünk elkészíteni. Van még bőven tennivalónk ez ügyben, de remélem, december 7-ikére elkészülünk vele a projektzáró ünnepségünkre, amely egyben a Kódolás Órájának is a záróeseménye.
Az elmúlt három hét projekttevékenységéből most csupán két rövidke mozzanatot örökítettem meg mindösszesen két percben. Az elsőben Barni és Roli közös munkájából láthatunk egy pillanatot, amikor a karácsonyi történetben a fenyőfa kivágását tervezik meg. A másik perc egy kivételes, ritka pillanat, amikor a már feszült munka átvált egy fergeteges, vidám hangulatba. Játékos karaktereinket igazítottuk a történetnek megfelelően, azaz ülőhelyzetből álló helyzetbe kellett változtani NPC, Minecraftos valónkat. Együtt kacagásunkat   - bizton állítom - egyikőnk sem felejti el...

Íme:


Végezetül szíves szeretettel ajánlom érdeklődő kedves Kollégáimnak Anyahajó Stúdió blogomat, úgyis, mint digitális osztálytermünket, avagy projektnaplónkat , ahova hétről-hétre dokumentálom projekttevékenységünket: https://bit.ly/2QeE6et

2018. október 30., kedd

A Blum Személyiségfejlesztő Óvodai Program konferenciáján a Teleki-Tisza-kastélyban 2018.október 19-én


Október 19-én készült a fenti fotó a nagykovácsi Teleki-Tisza kastélyban. Különleges konferenciára gyűltünk össze ezen a napon. S hogy kik is láthatók a képen, s hogy a program kiket érintett, az három lapon olvasható itt a következőképpen:






Abban reménykedem, hogy lesznek fellelhető fotók és videók, amelyek ízelítőt fognak adni az előadásokból és a délutáni Műhely szekciókból. Én a magam részéről szerényen két és fél percre invitálom a Kedves Látogatót abba szép kastélyterembe, ahol Nagy Ildikó Máriával tartottunk forgóban két Műhely szekciót:


Ha valaki kedvet kapott ahhoz, hogy közelebbről is megismerje a Blum Csapatot, és a Blum programot, azt EZEN a helyen találhatja meg.

2018. október 26., péntek

Minecraft sztori az Anyahajó Stúdióban Abacusan ArTeC robotok alkalmazásával 21. Az EU Code Week projektzáró ünnepsége


Az Abacusan VándoRobot Programunk félidejéhez érve következett el az Európai Programozás Hetének projektzáró ünnepsége. Szinte már hagyománnyá vált Anyahajó Stúdiónkban, hogy  egy-egy projektünket néhány perces közös ünneppel zárunk, amikor is valamilyen süteménnyel kedveskedem a gyerekeknek, és persze kinyomtatok számukra okleveleket. El is helyeztem az asztalra mindahányat, és melléjük tettem a gyerekek által megépített játékos karaktereket. Tehát mindenki megtalálta helyét az asztal körül:


 Most hókocka volt a finomság, ami szemmel láthatóan gyors ütemben fogyott el a tálcáról. A fenti gyönyörű posztert is kifüggesztettük, amit Fodor Károlyné Erzsike néni nyomtatott ki gyönyörű vászonra ajándékképpen.
Együttlétünk alatt azt az összeállítást vetítettem le, amit az Abacusan Családi Napra vittünk magunkkal:


Az ünnepségről készítettem egy rövidke kis videót, amelyben közösen köszönjük meg Erzsike néninek az ajándékot:



A boldog Csapat:


Most jön még csak a "második félidő", ám már most is nagy örömmel mondom:

"Szép volt fiúk! Szép volt lányok!"

Igen büszke vagyok kis Csapatomra, hiszen méltóképpen helytálltak a nagy Európai Közösségben!



Minecraft sztori az Anyahajó Stúdióban Abacusan ArTeC robotok alkalmazásával 20. Meghívás az Abacusan Családi Napra



Videókrónikáim 20-ik fejezete különleges napról szól. Egy meghívásnak tettünk eleget az Európai Kódolás Hetének jegyében. Sugár Sára és Büti István invitálására kiköltözött Anyahajó Stúdiónk az általuk szervezett Abacusan Családi Napra, a Premier Kultcaféba, ahol egy standon mutattuk be folyamatban lévő projektünket az érdeklődő, Kedves Közönségnek. Vittük magunkkal a 10 hétre kapott ArTeC robotkészleteket, a már elkészült robotokat, építményeket, valamint egy csodálatos, vászonból készült nagy posztert, amit Fodor Károlyné, Erzsikétől ajándékba kaphattunk meg. Ezen kívül készítettem egy kis zenés, képes-videós bemutatót az eddigi projekttevékenységünkről, amit a standunknál lévő kivetítőn folyamatosan láthattak a hozzánk látogató kíváncsiskodók. A négy óra elrepült pillanatok alatt, hiszen olyan sürgés-forgás volt körülöttünk, hogy észre sem vettük az idő múlását. Természetesen projektvezetőnk, Barni volt a "Főelőadónk". Édesapja Zsolt vitt bennünket a készletekkel együtt a helyszínre, aki aktívan részt is vett a vendégek, főleg a szülők tájékoztatásában. Mint informatikus szakember adekvát válaszokat tudott adni kérdéseikre. Barni folyamatosan akcióban volt, hiszen mindenki számára készséggel állt rendelkezésre. Apukák, anyukák, testvérek jöttek, és mentek, ő pedig mindenki számára mindent bemutatott. Legyen az, akár a Minecraftból kilépett malackák beprogramozott mozgása, legyen az, akár egy általa megszerkesztett, és megépített  házikó nyomógombbal, és szervomotorral történő működése, vagy akár egy testvérpár programozásba segítő bevezetése. Már-már vége lett a bemutatónknak, amikor Sugár Sára látogatott meg a standunkon. Örömömre jöttek olyan szülők is , akiknek gyermekei hozzám járnak, azaz az Anyahajó Stúdió csapatának tagjai. Így volt ott Adrikám is, aki a tőle megszokott közvetlenséggel azonnali bemutatót tartott Sárának a projektünkről. Azt hittem, hogy nem is tudja, ki is a Sára néni, de utóbb elmondta, hogy tisztában volt azzal, hogy Sára  az Abacusan Stúdió vezetője. Ennek ellenére mutatott be úgy mindent, mintha Sára semmit nem is ismert volna. Most köszönöm meg Sárának, hogy partnere volt a szép játéknak, és úgy hallgatta Adriánt, mintha valóban semmiről sem volna fogalma. A négy órás bemutató  6 perces esszenciáját fogadja szeretettel az, aki éppen kíváncsi erre a különleges eseményre: 

Minecraft sztori az Anyahajó Stúdióban Abacusan ArTeC robotok alkalmazásával 19. "A bárányok lépése szerint haladva..."


Gyakran keresnek meg kollégák azzal a kéréssel, hogy bejöhessenek hozzám egy-egy foglalkozásra. 
Én - őszintén szólva - ódzkodom ettől, hiszen számos kockázata van annak, hogy egy óra sikeres legyen. Egyrészt, elvész a spontanaitás a nagy készülésben, mert az ember természetesen a lehető legjobb gyakorlatot szeretné bemutatni. A következő nem kis kockázati tényező a technika esendősége, azaz az internet bizonytalansága, a gépek nem megfelelő működése, stb. Ezen felül komoly akadály lehet a gyermekek adott aktuális állapota. Talán nem is kell külön magyaráznom ennek igazságát, hiszen, akik gyermekekkel foglalkozunk, nagyon jól tudjuk, tapasztaljuk ezt nap-mint nap. Tehát van, amikor hiába készülök fel egy fantasztikusnak ígérkező bemutató órára, ha valami súlyos gonddal-bajjal érkezik hozzám valamelyik kisdiák. Beszélgetéssel kezdünk minden alkalommal, viszont ilyen esetekben nem szakítom meg a beszélgetést, ha a szükséglet azt kívánja meg. Megvár a feladat a következő héten is  - gondolom ilyenkor - és sokkal fontosabbnak tartom, hogy valamiféle megnyugvást, vigaszt, bátorítást kaphassanak tőlem az éppen erre szoruló gyermekek. 
Mind ez okból kifolyólag szoktam szíves szeretettel felkínálni a hozzám betérni kívánóknak Örömpedagógia elnevezésű blogomat, ahol kitárom ajtómat, és számos videókrónika formájában szíves szeretettel fogadok mindenkit  foglalkozásaimra. Így teszek most is, amikor hat perc erejéig bepillantást nyújtok egy olyan foglalkozásba, ahol letranszformált, apró, pici lépésekben igyekszem Domikámat bevezetni a kódolás rejtelmeibe. Teljesen rá kellett figyelnem minden pillanatban, ezért örültem, hogy Viktor önállóan kívánt haladni az ő tempójában. Külön segítség volt ismét Barni, aki megint a legjobbkor settenkedett be hozzám, és tudta tanácsolni Viktort, amikor valamiben mégis megakadt.

Domikám csak szeptember óta jár hozzám, és igen csendes , félénk fiúcskaként ismertem meg. Nagy örömöm, hogy hétről-hétre látom őt kinyílni, biztató szavaimra bátorságot nyerni, simogatásaimra feloldódni. S ennek köszönhetően kognitív fejlődésében is  - ha lassan ugyan - de szépen előrehaladni.

Ajtómat kinyitom hát, térjetek be hozzám Kedves Érdeklődő Kollégák!

2018. október 25., csütörtök

Minecraft sztori az Anyahajó Stúdióban Abacusan ArTeC robotok alkalmazásával 18. "Boci-boci tarka..."



Az ötödik kódolós kártya a dallamok programozását tanítja. Adrián, aki egyébként dobolni tanul, nagy lelkesedéssel fogott a kódsor lemásolásához. Örültem, hogy önállóan akarta megoldani feladatát, hiszen Zsombi folyamatos segítséget igényelt. Még így is osztani kellett magamat gyakran, hiszen Adriánkám is megkívánta azért, hogy szüntelen kísérjem őt feladattevékenységében. 
Erről tanúskodik a következő pillanatfelvétel:


2018. október 24., szerda

Minecraft sztori az Anyahajó Stúdióban Abacusan ArTeC robotok alkalmazásával 17. "Megcsináltuk Márkó!"



Rövidke néhány pillanat videókrónikám következő fejezete, ám annál mozgalmasabb. Ledekkel történő karácsonyfa díszítés , dallam programozása a kódolós kártya szerint, valamint egy fergeteges közös kódsorozat megírása Barni irányításával. Szeretem ezeket a perceket:


2018. október 23., kedd

Minecraft sztori az Anyahajó Stúdióban Abacusan ArTeC robotok alkalmazásával 16. Programozás hibakereséssel



A 16-ik videókrónika első és utolsó filmkockái Alex és Steve épülő házikóját mutatják be, amikor is Barni olykor-olykor az én segítségemet kérte. Egyébiránt pedig a felvételben két fiúcska komoly erőfeszítéseket tesz, hogy a megépített Alex és Steve a 3-ik kódolós kártya szerint mozogjon. Az első kísérlet hibát mutatott, így a kódolás tanulása hibakereséssel folytatódott. Utólag visszanézve ezt a néhány percet, örömmel konstatáltam, hogy mennyi minden fejlesztési lehetőség rejlik ezekben a feladattevékenységekben. Sok mindent leírhatnék ismét, amit már eddig is megtettem, de az értő olvasó és néző bizonyára tudja, milyen komplex módon fejlődhetnek ilyen projektek során a ránk bízott gyermekek.

Következzék hát egy csipetnyi ízelítő ebből!


Minecraft sztori az Anyahajó Stúdióban Abacusan ArTeC robotok alkalmazásával 15. Alex és Steve házikója



Mindig jó a "Gyökerekre" építeni... Számomra meghatározó volt pályám elején az, hogy személyesen megismerhettem Dr. Kokas Klára zenepedagógust, egykori Kodály tanítványt. Kurzusán is részt vehettem, közelről szívtam magamba azt, ahogyan ő a gyermekekkel foglalkozott a zene csodálatos világában. Nem tudom szó szerint idézni őt, de a mai napig előttem van, ahogy beszélt hozzánk, pedagógusokhoz metodikájáról. A lényege az, hogy szabad szárnyalást engedett a gyermekeknek, mondván, hogy ő csak utánuk megy, nem kötöget zsineget kis fiókái lábaira, hanem hagyja őket repülni, kibontakozni. Jutalma, hogy csodálattal szemléli alkotásaikat, kreativitásukat, ahogyan ők átváltoznak a muzsika hangjára. Ezt a szemléletet tettem magamévá gyógypedagógiai tevékenységem során, és nem bántam meg, hiszen számos, hasonló szép élményben lehetett, és a mai napig lehet részem. Ennek egy ékes bizonyítéka Barni, akit immár nem kell bemutatnom, hiszen lassan 3 éve "cseperedik" Anyahajó Stúdiómban". Bontogatja szárnyait, és egyre magabiztosabban ível. Nap mint nap meglep újabb ötleteivel, én pedig nem győzök utána menni, hogy közkinccsé tegyük alkotásait.
A következő kis videóban is egy olyan dolgot mutat be, amit én is csak a felvétel során tudtam meg. Semmit nem beszéltünk meg előre, hogy mi legyen a filmecskében, csak odaült a számítógép elé, megnyitotta a Minecraft EDU online, építkezős játékot, s én  - érezve, hogy itt megint valami történni fog - elindítottam a felvevőt okostelefonomon.

Fogadjátok Barnit szeretettel!

2018. október 22., hétfő

Minecraft sztori az Anyahajó Stúdióban Abacusan ArTeC robotok alkalmazásával 14. Izgalmas percek játékos karakterek építése közben



Sajátos emberi tulajdonságunk, hogy ami számunkra érthető ebben a világunkban, arról úgy gondoljuk, hogy az a másik embernek is ugyanolyan könnyen felfogható. Ilyenkor szoktunk kissé méltatlankodni, hogy miért nem fogja fel az a mellettem lévő a dolgot, pedig olyan egyértelmű. 
Én el szoktam merni mondani, hogy milyen területen nehéz a felfogásom, és igyekszem hamar hozzátenni azt, hogy hiányosságaimból miként tudok erényt kovácsolni kis tanítványaim között. 
A gyerekek tudják, hogy nekem is sokat segít Barni a robotok építése és programozása terén.  Ez, nem hogy negatív helyzetet teremt közöttünk, hanem egy igazán baráti, bensőséges légkört. Hiszen Barni számtalanszor megemlíti, hogy számára mennyire megtisztelő, hogy elfogadom segítségét. Emellett pedig sokkal inkább megértem, és empatikus vagyok azok iránt, akik hasonló hiányosságokkal küzdenek. Ez most szemmel látható, és kézzelfogható lett az NPC-ék, azaz a Minecraft világából ismert játékos karakterek megépítése közben. Ha hiányában vagyunk bizonyos logikai gondolkodásnak, akkor bizony gondot jelent a kis kockák összerakása. S van, aki csendben, türelmesen próbálgatja a helyes építést, de van, aki egyszerűen ingerült lesz, és akár ki is lépne pillanat alatt a feladathelyzetből. A most következő pár percben öt gyermek építi saját karakterét, és hozzá kell tennem ötféle habitussal, vérmérséklettel. Nem is részletezem tovább, hiszen a filmkockák magukért beszélnek. A felvétel során láthatjuk Barni készséges hozzáállását a problémás helyzetekben, valamint egy rövidke bemutatót abból, hogy a Minecratból ismert Steve-et hogyan tudja hang által vezérelni, valamint a karácsonyi kisvasutat a most már majdnem teljes utaslétszámmal elindítani.

Íme:


Minecraft sztori az Anyahajó Stúdióban Abacusan ArTeC robotok alkalmazásával 13. Pozitív megerősítés



Videókrónikám következő fejezete azt kívánja érzékeltetni, hogy egy sikeres projekttevékenységhez mennyire fontos a pozitív megerősítés. Olyan jó látni, és tapasztalni azt, hogy egy alulmotivált, a kudarcok miatt önbizalom nélküli gyermek a dicséreteimre, biztató szavaimra megelevenedik, és szárnyra kapva el kezdi hinni, hogy képes valamit megcsinálni. Legyen az egy NPC, azaz a Minecraft játékos karaktereinek összerakása, vagy a kisdiák által lefotózott robotfigura saját blogba illesztése. 
Íme: