Gyakran keresnek meg kollégák azzal a kéréssel, hogy bejöhessenek hozzám egy-egy foglalkozásra.
Én - őszintén szólva - ódzkodom ettől, hiszen számos kockázata van annak, hogy egy óra sikeres legyen. Egyrészt, elvész a spontanaitás a nagy készülésben, mert az ember természetesen a lehető legjobb gyakorlatot szeretné bemutatni. A következő nem kis kockázati tényező a technika esendősége, azaz az internet bizonytalansága, a gépek nem megfelelő működése, stb. Ezen felül komoly akadály lehet a gyermekek adott aktuális állapota. Talán nem is kell külön magyaráznom ennek igazságát, hiszen, akik gyermekekkel foglalkozunk, nagyon jól tudjuk, tapasztaljuk ezt nap-mint nap. Tehát van, amikor hiába készülök fel egy fantasztikusnak ígérkező bemutató órára, ha valami súlyos gonddal-bajjal érkezik hozzám valamelyik kisdiák. Beszélgetéssel kezdünk minden alkalommal, viszont ilyen esetekben nem szakítom meg a beszélgetést, ha a szükséglet azt kívánja meg. Megvár a feladat a következő héten is - gondolom ilyenkor - és sokkal fontosabbnak tartom, hogy valamiféle megnyugvást, vigaszt, bátorítást kaphassanak tőlem az éppen erre szoruló gyermekek.
Mind ez okból kifolyólag szoktam szíves szeretettel felkínálni a hozzám betérni kívánóknak Örömpedagógia elnevezésű blogomat, ahol kitárom ajtómat, és számos videókrónika formájában szíves szeretettel fogadok mindenkit foglalkozásaimra. Így teszek most is, amikor hat perc erejéig bepillantást nyújtok egy olyan foglalkozásba, ahol letranszformált, apró, pici lépésekben igyekszem Domikámat bevezetni a kódolás rejtelmeibe. Teljesen rá kellett figyelnem minden pillanatban, ezért örültem, hogy Viktor önállóan kívánt haladni az ő tempójában. Külön segítség volt ismét Barni, aki megint a legjobbkor settenkedett be hozzám, és tudta tanácsolni Viktort, amikor valamiben mégis megakadt.
Domikám csak szeptember óta jár hozzám, és igen csendes , félénk fiúcskaként ismertem meg. Nagy örömöm, hogy hétről-hétre látom őt kinyílni, biztató szavaimra bátorságot nyerni, simogatásaimra feloldódni. S ennek köszönhetően kognitív fejlődésében is - ha lassan ugyan - de szépen előrehaladni.
Ajtómat kinyitom hát, térjetek be hozzám Kedves Érdeklődő Kollégák!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése