Workshop - videókrónikám 32. fejezetéhez érve immár két hónap van hátunk mögött az időben. Március elejét írtuk, amikor a következő felvétel készült. Izgalmas napokat éltünk át, hiszen egyre világosabb lett előttünk, hogy projektünk nem kis vállalás. Szerencsére vannak a csapatban igen lelkes tagok, akik felnőtt módon szívükön viselik az ügyet, s problémák esetén együtt törjük a fejünket megoldást keresve. A videó elején Adrián köszön be a tőle ismert csupaszív módon, majd egy pillanatra Balázs mutatja be a hátralévő tennivalók ütemtervét, amit ő állított össze önszorgalomból otthon. Ezután megjelenik egy fiúcska Norbi, akit Adrián hozott meg az Anyahajó Stúdióba, hogy erősítse az építkező csapatot. Ugyanis a betegségek és egyéb okok miatti hiányzás bizony hátráltatta a haladásunkat. Bár Adrián büszkén navigálta osztálytársát a kisszékelyi Szabadság utca építésénél, de Barni segítsége azért itt is elkélt. Hálás voltam, hogy a délutáni órákban a kis Vendégmunkásokat elengedték pedagógusaik , hogy segítsenek nekünk. Ugyanis Norbi látogatása után elkezdődött a sorbanállás, ki mikor jöhet be , és lehet részese valamiben az építésnek.
Döbbenetes és örömteli számomra, hogy micsoda összekötő ereje van a gyerekek között a Minecraftnak! S ha szerves tagjaivá válhatunk ennek a közösségnek, akkor valami csodaságok születhetnek meg. Az újonnan érkező fiúknak, lányoknak , így Norbinak is megmutattuk a Gyöngyfalucska már elkészült részeit. Ámulva nézik a dombokat, tavakat, völgyeket, a Kilátót, a templomot és még sorolhatnám a többi építményt, amit a kis szorgos kezek alkottak meg. Én pedig boldogan nézem csillogó szemeiket, és annyira örülök, hogy becserkésztem világukba valami szépet, értékeset. nemeset.
Íme:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése