Két jóbarátról szól 11-ik krónikám. Matyi és Márk remekül teljesített a tavalyi nagy, kisszékelyi projektünkben. Ők építették meg a templomot a Minecraft EDU-ban kitartó szorgalommal, lelkesedéssel. Most azonban nem kis gondjuk akadt az ArTeC robotokkal kapcsolatosan. Nehezen indult játékos karaktereik összeállítása. Ilyenkor mindig szurkolok magamban, nehogy bármelyikük is feladja. Szerencsésen átjutottunk a nehézségeken, és egymást segítve elkészült a két NPC sikeresen. A fotók beillesztése blogjukba könnyebben ment a két fiúnak, hiszen gyakorlottak már ebben a tekintetben. Viszont jött ismét egy új mozzanat, a kártyák szerinti programozása a robotoknak. Őszintén szólva nem sok reményem volt nagy motiváltságra. A nap végén voltunk már az NPC-ék küszködéses összeállítása után. Nem beszélve arról, hogy a két fiú mindig valami izgalmas online, multiplayer játékkal szokta befejezni a foglalkozást. Mindenesetre átadtam nekik a kártyákat, kérve őket, hogy legalább egyet programozzanak le. S ím jött a meglepetés. Úgy belemerültek az újfajta tevékenységbe, hogy eszükbe sem jutott a játék, sőt! Amikor azt mondtam, hogy be kell fejeznünk, Matyi ennyit mondott erre: "Azt hittem, csinálhatjuk tovább..." Mondata értelmet adott küzdelmes napomnak...
Íme néhány perc videókrónikában megőrizve:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése