VándoRobot Programunk első hetének utolsó napján újabb négy fiúcska ismerkedett az ArTeC robotokkal. Haladási naplóként digitális osztálytermünket, az Anyahajó Stúdió blogot használom, ahol hetente írom meg projekttevékenységünk következő lépéseit. Ezen a felületen találják meg a gyermekek saját blogjukat is, az úgynevezett Bloghajókat, ahova az aktuális projektproduktumaikat képek segítségével dokumentálják. A következő videókrónika rövid keresztmetszetet ad két, egymás után következő, tömbösített foglalkozás menetéből. Megfigyeléseim alapján rendkívül hasznosnak látom, hogy a robotok megérkezhettek hozzánk. Csupán néhány mozzanatot ragadok ki tapasztalataimból ennek igazolására. A figurák összerakásánál szemmel látható a képességbeli különbség a gyerekek között. Van, aki azonnal felismeri, melyik kockát hova kell illeszteni, és van, aki nagyon nehezen tud megbirkózni a feladattal. Nyilvánvalóvá válik, kinek milyen a térlátása, logikai gondolkodása, strukturáló képessége, kreativitása, kitartása a próbálkozásban, tervező és alkotó képessége. A manuális tevékenység szépen fejleszti a finommotorikát, és ideális egyensúlyt teremt a digitális tevékenységgel. Az építés lehetőséget ad az egymás segítésére, sőt megismerésére. Hiszen sokszor úgy beszélgetünk egymással ilyen esetekben, mint pl. elődeink kukoricafosztás közben.
A videóban néhány pillanatot láthatunk abból, amikor Marci beilleszti blogjába a tablettel készített fotóját, amit a megépített kis fácskájáról készített. Az egyszerűnek látszó munkafolyamatok a gyermekek részéről komoly koncentrációt igényelnek . Szükség is van néha felállni a gép mellől, és valamilyen lazító gyakorlatot, vagy játékot végezni. Örülök, hogy a tányérpörgetés kedvelt produkciója lett a gyerekeknek, hiszen képességrendszerükben azzal is fejlődnek. Talán a legfontosabb, hogy hatalmas a sikerélmény, ha megtörténik a pörgetés. Ezt az önbizalmat úgy szeretem látni azoknak a gyerekeknek az arcán, akikről tudom, mennyi hiányt szenvednek e tekintetben. Ebből is láthatunk egy-két percet a most következő felvételben. A néhány vidám, mozgásos pillanat után pedig tanúi lehetünk annak, hogy az első programozási kártya segítségével hogyan tudták mozgásra bírni a fiúcskák a két kis robotjukat. Látható lesz, nem vagyunk ám nagy, profi programozók... Mi szépen, lassan, a "bárányok lépése szerint haladunk"... Viszont, ha valamit sikeresen megoldunk, akkor felettébb boldogok vagyunk!
Lépjünk hát be Anyahajó Stúdiónkba 7 perc erejéig, hogy bepillantást nyerjünk egy négy órás munka-, azaz játszási folyamatba!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése